Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)
1988-08-13 / 191. szám
Decemberre ígérik az építők A megújuló régi múzeum Történeti gyűjtemény kerül a Papszerre Mű részeli terápiát is vezetett Finn feslőno kiállítása Anja Levoranta finn festő- művésznő kiállitisat nyitja meg a Kossuth utcai Mini Galériában hétfőn, dr Székely László, a városi tanács elnökhelyettese. Az 5 órakor kezdődő megnyitón zongorán közreműködik Peskó György. A tárlat augusztus 27-ig tekinthető meg. , Anja Levoranta a Finn Képzőművészeti Szövetség által rendezett festő- és szobrászkurzusokon végezte tanulmányait. Több külföldi tanulmányúton is részt vett. Csaknem két évtizede állítja ki műveit hazájában és külföldön. Miskolci kiállításán otthonának — Vammala városnak — a környékén készült akvarelljeit, valamint azokat a nagyméretű, vegyes- és olajtechnikával készült képeit mutatja be, amelyek az -ember gondolkodásának tudatalattiját igyekeznek tükrözni. Az elmúlt tíz évben a művésznő az alkotó munkán kívül tanítással is foglalkozott, és művészeti terápiát vezetett a vammalai kórházban. is, mert az itt elhelyezendő anyaggal is tovább szeretnék tökéletesíteni a miskolci múzeumok „szakosodását”. A jól átgondolt terveknek megfelelően a Papszeren levő épületbe kerülnének azok az anyagok, amelyek az ember és a munka kapcsolatát az eszközkészítő embert mutatnák be a legrégibb időktől napjainkig. Archeológiái — történelmi és néprajzi anyagból állna tehát össze a múzeum három részlege, amelyben végre megfelelő súllyal szerepelne a várostörténeti kiállítás is. + KIÁLLÍTÁS A VÁROSRÓL Dr. Szabadfalvi József és munkatársai mai elképzelései szerint — amely csak apró részleteiben változhat — az épület pincéjébe kerülne a régészeti részleg, amely az észak-magyarországi régió leletanyagát mutatná be az őskortól a XIV —XV. századig. A legnagyobb teret a várostörténeti anyag kapná, de mellette az iparművészeti, egyháztörténeti és néprajzi emlékek számára is helyet szorítanak. Ezzel tulajdonképpen befejeződne az a bizonyos kívánt szakosodás is, amennyiben a Kossuth utcai épületben a természettudományi múzeum működhetne tovább, a Papszeren a történeti, a Felszabadítók útján pedig a képzőművészeti anyag kapna jóval tágasabb elhelyezési lehetőséget. Néhány hónap még tehát, és rendben levőnek mondhatjuk a miskolci múzeumok ügyét. Ha pedig ezt a tényt a városrekonstrukció szemszögéből nézzük, a mai pénzszűkös világban nem kis eredmény. Gy. G. jjc A külső tatarozás a befejezéséhez közeledik a Herman Ottó Múzeum épületén, de « belső munkálatokkal sincsenek elmaradva az. építők. Az év végéig átadják a házat a muzeológusoknak. Sokan érdeklődnek — akár kedvtelésből, akár kereset kiegészítés okán a hímzés, valamint a fafaragás műhelytitkai iránt. A Gárdonyi Géza Művelődési Házban működik is eev díszítőművészeti stúdió, amelyben éppen ezeknek a kézműves tudományoknak a lehetőségeit kutatják. Eredményeiket, eljárásaikat egyszóval a szakma fogásait nem kívánják titokban tartani. Szeretnék minél szélesebb körben megismerteim azokkal akik iránta érdeklődnek. Éppen e célból rendezik meg 16-án. kedden délután 6 órától azt a nyílt foglalkozást, amelyet kedvcsinálónak szánnak azok számára, akik a fafaragás és a hímzés technikai fogásai, megoldásai iránt érdeklődnek. A stúdió szakismeretekkel rendelkező tagjai a Sütő János utca 42. szám alatt várják az érdeklődőket a jelzett időpontban. Köszönet a Parthenonért Kölcsey levele a pataki diákokhoz Ebben a hónapban van a 150. esztendeje, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc 1838, augusztus 24-én meghalt. Egyik hivatalos útján megfázott, magas lázzal ágynak dőlt, s néhány napi szenvedés után Szatmárcsekén csendesen elhunyt Nem volt ugyan pataki diák, hiszen hatéves korától kezdve, 13 éven át a Debreceni Református Kollégiumban sajátította el a tudományokat, de szoros kap- c.' 'latba került a Sárospataki Református Kollégium ifjúságával is, éspedig a híres pataki diák, Szemere Bertalan révén. Szemere ugyanis jogi tanulmányait befejezve Pataiion. Palóczy László mellett volt jurátus, azaz ioggyakornok. Amikor Palóczy. a borsodi liberális elTiltott tasakok Volt idő, amikor a régészeken kívül sen kit nem érdekelt a „konyhahulladék”. Ök ugyanis szívesen turkáltak ásatások alkalmával talált csontok, ételmaradványok. tört cserepek és rozsdás konyhaeszközök, között, mert azokból következtetni tudtak rég letűnt korok embereinek étkezési szokásaira, táplálékszerzésük és elkészítésük módjára, no meg eszközeik fejlettségére, mert abban az időben is előfordult, hogy a mosogatóvízzel másvalamit is kiöntötték. Aztán telt múlt az idő, fejlődött a lár- sadalom, a civilizáció meg a technika, a modern konyhákkal egy időben megjelentek a tudomány „boszorkánykonyhát’, amelyeknek hulladékát már nem tanácsos akárho- vá eldobálni. Mert sajnos a technika, a civilizáció. meg a tudomány mellett a kultúra fejlődése szép lassan elmaradt, viszont az eldobálás szokása megmaradt, s amikor ma környezeti kultúráról beszélünk, meg veszélyes hulladékokról, akkor ilyesmire is tekintettel kellene lennünk. Nem is olyan rég olvastam ugyanis valahol, hogy egy francia kisváros polgármesterét annyira feldühítette a gondjaira bízott város körül elszaporodó szemét, hogy merész lépésre szánta el magát. A lakosság és a kereskedők heves tiltakozása ellenére kitiltotta a felelősségére bízott helységből a műanyag zacskók használatát. Persze előbb — mert ilyen elörelátóak ezek a fránya kapitalisták — nagy mennyiségű, több rétegből álló, erős fogantyúval ellátott papírzacskókat is csináltatott, amelyek a mü- anyagzccskó-tilalom kezdetének órájában ott voltak az áruházak, üzletek polcain. Mit volt mit tenni, a lakosság ha vásárolni, a kereskedő pedig eladni akart, akkor ezekbe a papírzacskókba rakhatta az árut. Szitkozódok, vádaskodók persze rögtön akadtak ott is, de amikor az emberek meggyőződtek arról, hogy a zacskók megbírják a borospalackokat, nem áznak el könnyen, s nem szakadnak le a kerékpárok kormányairól, lassan elült az elégedetlenség, s most az eddigi háborgók, u dicsérik a polgármestert, mondván: a város szemétdombja is szebb látványt nyújt azóta. hogy nem lobogtat rajta a szél elenyészni évek alatt sem akaró műanyag tasakokat. Hogy melyik az olcsóbb, melyik a drágább megoldás, nem szerepelt a hírben, de ha a környezetvédelmi szempontokat nézzük, akkor biztosan az ötletet támogatók oldalán állt a z ésszerűség. Engem, megvallom, elsősorban az nyűgözött le a hírben, hogy bar csak egy kisvárosról van szó, a zacskók amikorára kellettek, ott is voltak a polcokon — arról már nem is beszélve, hogy használhatónknak bizonyultak. Sem papírhiányra nem történt hivatkozás, sem hosszas kutatómunka nem előzte meg be- . vezetésüket, nem utazott senki külföldre megnézni, hol kell legyen a zacskó szája, hol a feneke, s, hogy miként kell ráragasztani a füleket, de arról sem szólnak a jelentések, hogy licencet vásároltak volna gyártásukhoz. Minden jel szerint egyszerűen csak annyi történt, hogy egy kezde- menyezésre kész ember — ez esetben egy kisváros polgármestere — minden más szempontra való tekintet nélkül tett egy lépést a környezetszennyezés megakadályozására. Kicsit, de eredményest’ Jóllehet bizonyára ő is tudta, hogy az ilyen irányban is eszmélkedő emberiség 30 pontban foglalta össze a reá leselkedő, létét fenyegető veszélyeket, s ezek között eléggé hátul állhat a. sorban a műanyag tasak. ami első látásra is veszélytelenebbnek tűnik, mint az első helyen szereplő nukleáris katasztrófa. Csakhogy, ez a veszélyérzetet tükröző „kiáltvány” meglehetősen meredeken fogalmaz — leírván, hogy ameddig az első helyen szereplő nukleáris katasztrófa ki nem robban, addig a másodikon szereplő fenyegetés a legnagyobb veszély az emberiségre nézve. Ez pedig nem más, mint a környezetszennyezés. Gyöngyösi Gábor lenzék vezére a megye követe lett az országgyűlésben, magával vitte a pozsonyi diétára Szemere Bertalant is. Ott ismerkedett meg Szemere az 1832/34. évi második reformországgyűlés ünnepelt szónokával, Kölcsey Ferenccel, akit haladó szellemű irodalmi és politikai munkásságáért már pataki diákkorában is példaképének tekintett A kollégiumból való távozása után is részt vett Szemere az ő kezdeményezésére megalakult Pataki Ifjú Egyesület munkájában. Pozsonyban Kölcseyt is tájékoztatta Szemere a pataki ifjúság mozgalmas egyesületi életéről. A költő örömmel értesült erről, hiszen a reformkori eszmék, az általa hirdetett „haza és haladás” gondolata győzelemre juttatásának támaszait látta a különböző társaságok, egyesületek alapításában. Levélben köszöntötte a diákokat vállalkozásukért, nemes törekvéseikért. „Lánggal s hatásnak érzésével fogadtatott Tisztelt Kölcsey Ferencz úr levele Patakon” — olvashatjuk egy korabeli feljegyzésben. Kölcsey levelének valóban meglett a lelkesítő hatása. A diákok ugyanis Parthenon névvel egy zsebkönyv alakú szépirodalmi folyóiratot indítottak, amelyet a kollég:- um nyomdájában állítottak elő. Így hát nemcsak felolvasták és megbírálták egymás műveit az Ifjú Egyesület vasárnap délelőttön- kénti gyűlésein, hanem java alkotásaikat nyomtatásban is megjelentették. Az már természetes, hogy a legelső, még friss nyomdafesték szagú Parthenont megküldték Kölcseynek Pozsonyba. aki nyomban válaszolt is egy kedves levélben a pataki diákoknak. „Lehetetlen, fiatal barátaim, hogy a számomra küldött Par- thenonert köszönetét ne mondjak, egyszersmind ki ne jelentsem az örömet, melyet mind annyiszor érzek, valahányszor magyar ifjakat látok szépet, jót, nemest magok elébe czél gyanánt tűzni, s elérésére közös erővel törekedni” — kezdi levelét a költő, amelyet lelkesítő sorok után, így fejez be: „Ne feledjétek el soha, hogy a hazáért minden lehetségest tenni szent kötelesség .. Leggyakrabban a miskolci autóbuszsoförök emlegetik manapság a Herman Ottó Múzeumot. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az épület közelében fontos buszmegálló van. Az utasok, idegenek és helybeliek így naponta akár több tucatszor hallhatják a múzeum nevét, ami már önmagában sem rossz reklám, de a helybeliek azt is tudják, hogy az emlegetett híres miskolci gyűjtemény egyelőre nem látogatható, mert az épület jó ideje felújítás alatt áll. A Herman Ottó Múzeum évszázados épülete jó két esztendeje viseli már az építőállványok terhét. Felújítása gyűjteményei biztonságos megőrzése miatt vált esedékessé, és nem kevés pénzébe kerül a városnak. Az építők mintha csak éreznék munkájúi? művelődés- történeti fontosságát, igen gondos, minden szempontból kifogástalan munkát végeznek, de az eredeti határidőt nem tudták betartani. Dr. Szabadfalvi József, a múzeum igazgatója mondta el, hogy ezért még csak nem is hibáztathatok. A kivitelezők ugyanis tartani tudták volna a júliusi határidőt. ha nem fogy el hamarabb a felújításra szánt pénz, ami — bár időközben duplájára növekedett — nem fedezte az átalakítás költségeit. A megszerzett, körülbelül hatmilliós pótösz- szegre pedig, amit a múzeum, a Papszeren levő épületére fordíthatott, rákerült az áfa, és ugyancsak felgyorsította a pénz elfogyását. + A RÉGÉSZETTŐL A NÉPRAJZIG Mindezek ellenére is befejezéséhez közeledik a Herman Ottó Múzeum épületének átadása. Ahogy mondani szokták: a kivitelezők munkájuk utolsó fázisába érkeztek, s várhatóan december közepén a múzeum átveheti az épületet, ami természetesen nem jelenti azt, hogy rögtön meg is nyílik. Az épület kiállító tereinek berendezése igénybe vesz még jó néhány hónapot. Nemcsak azért, mert saját műhelyeikben kívánják elkészíteni a szükséges berendezést, hanem azért ^ A régi tetőszerkezeti elemek, s egyéb építészeti konstrukciók kivitelezésére is szükség van. Igaz. ezeket már modern szerszámokkal készítik, de előregyártóit vasbetonelemekkel még nem lehet őket helyettesíteni. Hegyi JczMf hímzőknek, fáraónknak
