Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1988-08-08 / 186. szám

A tanácselnök így látja

Lakások es pénztárcák 3,

★ A Szerencsi Állami Gazdaság Gumi Űjrafutózó Üzeme személygépkocsi, teherautó és különféle munkagépek külső gumijaihoz keres vásárlókat. (Herényi László felvetele)

A Gazdasági Kamara a vásáron

As üzletkötés segédkeznek

(Folytatás az 1. oldalról)

A helyi kamarai képviselet a kétoldalú tárgyalások egész sorát készítette elő. Megküldték az észak-magyarországi vállalatok vezetőinek a név- és címlistát az ukrán ajánlatokkal együtt; ők elektronikai, fogyasztási cikkek gyártására, famegmunkálásra és különféle árucsere-kapcsolatokra keresnek partnereket. Meghívták a fővárosi külkereskedelmi vállalatok képviselőit is, akik a kooperációs munkában lehetnek a felek segítségére.

Augusztus 16-án az argentin követségi tanácsos lesz a vásár vendége, aki itt szeretne tudakozódni az argenjf: Már a feliratokat készítik a sportcsarnokban

Jövőre mir Farkasqödörig közlekedik

Kisvasúti különvonatok

A múlt évinél több, a százötvenezret meghaladó utast szállítottak az idén a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi—ga- radnai, illetve a Taksalápá- ig közlekedő parasznyai kis- vasútján.

Elsősorban a hétvégeken sok az utas a lillafüred—ga- radnai erdei vasúton, amikor a kirándulók ezrei veszik igénybe a szabadnapo kon közlekedő kilenc szerelvényt. Hét közben a Tapolcán üdülő SZOT beutaltak részére állítanak ki külön- vonatokat.-Növekvőben van a forga lom a Taksalápáig Közlekedő szárnyvonalon is. A korábbi kényszerű leállás miatt csak most kezd ismét népszerűvé válni az alpesi vidéken, vadregényes tájon haladó erdei kisvasút. Ezt az utazási lehetőséget elsősorban a turisták veszik igénybe, akik a megállókból gyalog folytatják útjukat a bükki kirándulóhelyekre.

A LÁEV dolgozói jelenleg is javítják a parasznyai szárnyvonal pályáját, hogy a terveknek megfelelően, jövőre már a végállomásig, Farkasgödörig tudják szállítani az utasokat. Most mintegy másfél kilométeres szakaszt újítanak fel, hogy az őszi hónapokban a még hátralevő vágányokat vegyék munkába.

tin—magyar üzleti kapcsolatok felvételéről. Az ezt követő napon szlovák nemzeti napot tartanak; ez jó alkalom a már bevált testvér- kapcsolatok továbbfejlesztésére.

A nemzetközi kapcsolatok elősegítésén túl, a kamara szakemberei a hazai vállalatoknak sok hasznos információval akarnak szolgálni a vásáron. Saját szakmai napjaik keretében ajánljál, szolgáltatásaikat és kiadványaikat a tagvállalatok és az érdeklődők figyelmébe. Az ipari formatervezéstől a védjegyhasználatig, a vegyes- vállalatok létesítésének lehetőségéig hasznos tanácsokat tudnak adni. Saját standjuk lesz. és tárgyalótermet is fel tudnak ajánlani a tanácskozások, az üzletkötések lebonyolítására.

O. E.

Furcsa helyzet alakult ki Miskolcon: a szabadpiacon milliókért kelnek el lakások, ugyanakkor a lakásjuttatási listán szereplők közül sokan visszalépnek, mert nem tudják megfizetni az OTF-otthonok beugróját. Az OTP szerint jelentős az a réteg Miskolcon is, amelyik tud és akar is áldozni egy jobb lakásért. Ezt a véleményt erősítette meg a BÁÉV: hiszen ők is rendelkeznek most már tapasztalatokkal a lakásépítésben és -értékesítésben. De mi lesz azokkal, akik sem ma, sem holnap nem képesek lakást vásárolni, anyagi erő híján? Dr. Kovács Lászlót, a városi tanács elnökét többek között erről faggattuk.

Mielőtt feltettük volna első kérdésünket, a tanácselnök hogyléte felől érdeklődtünk. hiszen nemrég esett át egy súlyos és bonyolult műtéten. Kérdésünk talán felesleges is volt, hiszen a tanácselnök láthatóan jó kedvvel, megújult erővel dolgozik, és nemrég tért haza egy olaszországi útról, amelyen a város delegációját vezette. Dr. Kovács László:

— Örömmel jöttem vissza dolgozni, jo érzés újra munkához látni. Hálával és elismeréssel gondolok arra az orvoskollektívára, akiknek gyógyulásomat köszönhetem. Nem titok, hogy kikről van szó, hol estem át az operáción: a Megyei Kórház ideg- sebészetén feküdtem, ahol dr. Török Pál vezetésével végeznek, kiváló munkát a sebészek.

■ Visszatérve riportunk eredeti témájához: mire számíthatnak a jövőben a lakásra várók Miskolcon? Annál is inkább szeretnénk erről hallani, hiszen ön nem is olyan régen arról nyilatkozott lapunknak, hogy elkészült egy szociológiai igényű felmérés a miskolci lakásigénylök helyzetéről,.,

— A felmérés fényeire is

támaszkodva, elkészítettünk egy hosszú távú lakásgazdálkodási koncepciót Ez a tervezet egyelőre még nem kaphat nyilvánosságot,

ugyanis egy nagyszabású munka egyik eleméről van szó. Miután évtizedek óta hangoztatjuk, hogy Miskolcon a lakáshelyzet az országosnál jóval súlyosabb, most a lakásgazdálkodás reformján dolgozó szakemberek kérték tőlünk: munkáljuk ki elképzeléseinket, hogy ezek figyelembevételével formálódjon az országos program. Novemberben társadalmi vitát szerveznek erről, majd a tervek szerint a jövő év első negyedében tárgyal a témáról a Minisztertanács. és meglehet az Országgyűlés is. Nem tudunk most jósolni, hiszen már most látható: az elkerülhetetlen változások nemcsak a tanácsrendeletek módosításával járnak, hanem lehetséges, hogy törvényt is kell alkotni,

■ Hogyan látja a vállalkozók szerepét a lakásépítésben?

— A vállalkozók körének szélesednie kell. Véleményem szerint az lenne a jó, ha a tanács csak azoknak a lakásoknak az elosztásával foglalkozna, amelyeket kifejezetten szociális szempontból kell odaítélni. Elsősorban az alacsony jövedelmű családokról, pályakezdőkről, az önhibájukon kívül állami gondoskodásra szorulókról van itt szó. Növelni kell

fonákja

Üzen a szerkesztő

„Sz. B. ön azon mereng költeményében, hogy vajon miért nincs szerencséje a magyarnak? Rövid fejtörés után rájön a rejtély nyitjára. A dolog roppant egyszerű! A magyarnak azért nincs szerencséje, mert... káromkodik. Mit gondol Költő Ür, mi lenne a szegény szerkesztőkből, ha az ilyen versek elolvasása után még káromkodniuk sem lenne szabad ?” Merem remélni, hogy az olvasó azonnal rájött: nem mostanában fogalmazták meg a választ az Sz. B. monogram mögött rejtőző poétának. Ha másból nem, a versében feltett kérdésből kikövetkeztethették, hisz’ a poéta azon meditál, hogy „miért nincs szerencséje a magyarnak?”. Mostanság pedig dédelgetett kedvencei vagyunk Fortunának — mint az köztudomású —, s ha káromkodunk is hébe-korba, azt alighanem csak megszokásból tesz- szük. Okunk vajmi kevés van rá. Derűs optimizmussal éljük napjainkat, és csak a megrögzött pesszimisták emlegetnek holmi áremelkedéseket, adóterheket.

De nem is kényszerítem tovább találgatásra a nyájas olvasót, elárulom, hogy' az idézett szerkesztői üzenet az Új Idők című szépirodalmi, művészeti képes hetilapban jelent meg 1928 húsvétján. Akkoriban úgy látszik, volt ok arra, hogy: a fűzfapoéták is rossz sorsunk okát kutassák.

Az Üj Idők néhány példányához jutányos áron jutottam a Zsarnai-telepi piacon. Jobbról, balról két lengyel üzletember kínálta portékáját — a csípőfogótól a csicsás blúzokig —, miközben az én árusom egykedvű türelemmel üldögélt összecsukható vadászszékén, egy jókora ponyva mellett. A ponyván könyvek — főleg krimik — és egy halom régi lap. Az utóbbiak iránt nemigen érdeklődhettek jöttö- mig, mert ugyancsak jutányos áron jutottam a szép, sárgára érett Űj Időkhöz: tíz forintba sem került darabja. Ebből is látszik, hogy túloznak, akik azt állítják, nálunk manapság minden nagyon drága, így a kultúra is.

Egyébként viszonylag olcsón vesztegeti portékáját a KGST-piacnak nevezett so- kadalomban mindenki, noha az árucikkek zöme több határon átkelve jut el idáig. Egy barátságos lengyel, ki külkereskedelmi tevékenysége során tűrhetően elsajátította nyelvünket, azt állította, hogy adhatnák még olcsóbban is euccaikat, ha

nem kellene bekalkulálniuk, hogy egy részének mindig lába kél. Hogy igaza volt, arról meggyőződhettem negyedórával később, amikor éppen „lekapcsoltak” egy bőszoknyás, idősebb hölgyet, akiről gyorsan kiderült: korántsem olyan gömbölyded, mint amilyennek látszott amíg ki nem rakosgatta a ruhája alól a fél tucat trikót, pizsamát, egyebet.

Szóval, zajlik az élet szerdán, pénteken és szombaton a Zsarnain, és hihetetlen mennyiségű áru cserél gazdát. Vásárolnak az emberek, mintha ingyen adnák a portékát. A szemlélődő lelke vidui, és úgy találja, hogy ami 1928-ban még költői kérdés lehetett, az mára megszűnt annak lenni. Csupán megszokásból borongunk és káromkodunk tehát, kivéve persze a szerkesztőket, akiknek az életét minden időkben megkeserítették a rossz kéziratok. Attól tartok, oly sokat istenkedtek. hogy a sors azóta is veri szakmám képviselőit. Igaz, van némi kárpótlásunk is: a teljes nyíltság jegyében, manapság a keménynél is keményebben megmondhatjuk a véleményünket ... még egy amatőr költő művéről is.

(békés)

a szabad forgalomban pt-» acra kerülő lakások számat, vállalkozásokban a tanács is részt kíván venni, üzlettársként.

■ összefér-e ez a vállalkozói szerep a szociálisan rászorulók támogatásával?

— Az a célunk, hogy kezdeményezéseink végül is elősegítsék a nehéz helyzetben lévők lakásgondjainak megoldását. Például a tanácsi lakások elidegenítései nem pusztán üzleti, pénzügyi szempontok vezérlik, hiszen épp most kívánjuk — a városlakók véleményét 'is meghallgatva, — úgy szabályozni ezt a folyamatot, hogy maradjon elegendő olyan lakás a tanács kezében. amellyekked jól lehet gazdálkodni.

■ Az OTP-nél és * BÁÉV-nél is arról hallottunk, hogy elfogytak a városban a beépíthető területek, és a területhiány a jövőben gátolhatja a lakásépítést. Van-e esélyünk ezen a helyzeten gyorsan változtatni?

— A jövőben a területé!?

átminősítése árán is növelni akarjuk a telekkínálatot! Ez annyit jelent, hogy megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, és az igényekhez jobban igazodó szemlélettel olyan területeket is bevonnunk a lakásépítésbe, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk, vagy úgy gondoltuk, hogy ott tömeges lakásépítést kezdünk majd. Vannak most is területeink, amelyek hamarosan beépítésre várnak: például a Bo- dótető vagy a Mályi és Nyék közötti térség. A telekjuttatásnál elsősorban a lakásigénylőket kívánjuk támogatni. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a terii- letelőkészítés költséges vállalkozás, ezért igyekszünk vállalti tőkét is bevonni erre a célra.

■ Az előbb a támogatás

kifejezést használta. Vajon fennmarad-e a jövőben a jelenleg is működő támogatási rendszer,

amelynek keretében lakás helyett pénzhez jutnak a* otthonteremtésre vállalkozók?

— Pénzügyi támogatási rendszerünket korszerűsíteni kell. Csak akkor tudunk szociális gondokat is megoldani segítségével, ha a támogatási összegek lépést tartanak a lakásárakkal; Már most is az a helyzet, hogy sokan nem tudják vállalni az építés befejezése után a kölcsönök visszafizetését. Elképzelhetőnek tartom. hogy például a tanács a fiatalok esetében átvállalna a törlesztés terheiből is. A jövőben az alapvető lakásgazdálkodási koncepci. ónk: ne a lakásépítést támogassuk. hanem a lakásra váró, otthonteremtő városlakókat, családokat.

dús«)

Üzlet lesz a látogatásból

Egyesült államokbeli íi z- letemberek négytagú kül döttsége járt a hét elején ; Diósgyőri C épgyárban. / tengerentúli ország szakem terei a miskolci nagyüzemben megtekintették a szerszámgépek gyártási folyamatát. E gépekből vásárolni kívánnak a jövőben.

?üh lelek, megújuló támogatás