Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)

1988-08-06 / 185. szám

* A kacsáknak már régen van hol úszkálniuk, de a madárröpde csak most készül Ol éve les? augusztus ‘Zit án, hogy elkészült jjc A Vadaspark lakói között szép számmal találhatunk különféle madarakat. Lakfisok és pénztárcák 2. Még több a fóka, mint az eszkimó A vállalkozó véleménye X Nemsokára Születésnapot ünnepiünk: 1983. augusztus 20-án nyitotta meg Uapu>t a Csanyikban a Városi Vauas- park. Régóta várt erre a pillanatra mindenki, hiszen a városlakók nemcsak tét­len szemlélői voltak az elő­készületeknek, hanem tevé­keny részesei is. Több millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el magánszemélyek, vállala­tok és intézmények. Az el­múlt öt évben nagyon sokan keresték fel a Vadasparkot, hogy az árnyat adó fák alatt, természetes környezetben gyönyörködjenek az itt élő állatokban. Van látnivaló bő­ven: az őz-, a muflon-, a szarvas- és a vaddisznóállo­mány szépen gyarapodik. A gyerekeknek a legnagyobb élményt az állatóvoda nyújt­ja, ahol megsimogathatják a fiatal állatokat. Itt kerülhet­nek igazán testközelbe az őzikékkel, nyuszikkal, kecs- kegidákkal. tengerimalacok­kal. Az itt szerzett élmé­nyeknek meghatározó szere­pük lesz abban, hogy a fel­nőtt korban mennyire kedve­lik majd az állatokat, a ter­mészetet. A nagyvadak mellett von­zó látványosság a barna­medve, bár jelenlegi kör­nyezete bizony elég riasz­tó. A laikus látogatók is megállapíthatják, hogy ez az állat már jócskán kinőtte betonból és vasrácsból készí­tett ketrecét. Tudják ezt a Vadas Dark vezetői és az ál­latgondozók is, ám sok pénz kell ahhoz, hogy új helyet alakítsanak ki számára. Most a legsürgetőbb feladat a kifutó megépítése, hogy nagyobb mozgástere legyen I a sokak által megcsodált I mackónak. Az egyéb épü­letek, építmények állagmeg­óvása is gondot okoz a 13 fős szemé'vze.r.ek, jól jön tehát minden segítség, tár­sadalmi munka A jubileum alkalmából át adják az új naevméretű madárröpdét, ahol közelről MM ío'adóóíá! Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját Demjén Sándor a Kassa; u. 8ü. szám alatti pártalapszervezetben. 17— 18.30 óra között: Ludnik Fe­renc a Mátyás király utcai általános iskolában, 17.::0 órától: Guba János a Má­tyás király utcai általános iskolában, 17.30 órától; Már- kusz Dezső a Csaba vezér u. 53. szám alatti pártalapszer­vezetben, 15 órától; Szolno­ki. László az Avas-Dél La­kásszövetkezet titkárságán (Engels u. 35. szám), 17.30 órától. láthatók azok a ragadozó madárfajok, amelyek egyéb­ként csak távcsővel figyel­hetők meg. Az idén is dol­goztak építőtáboros fiatalok a Vadasparkban; munkájuk nyomán az állatok környe­zete szebb, kulturáltabb lett. P. Zs. Furcsa helyzet alakult ki mostanában Miskolcon: a szabadpiacon többmillió fo­rintért is elkelnek a laká­sok. a tanácsi kijciölcsű OTP-otthonok esetében pe­dig — fizetésképtelenségre hivatkozva — sorra vissza­lépnek a lakásigénylók. Az OTP megyei igazgatóságá­nak vezetője szerint van fi­zetőképes kereslet a lakások iránt, csak éppen a vevők nem a lakásra várók listá­ján sorakozók közül kerül­nek ki. A BAÉV az első cég Miskolcon, amelyik a saját kockázatára lakásokat épít. Vajon ők hogyan látják: lesz-e vevő az egyre drá­gább otthonokra a jövőben is? Szeghö László, a piacra termelést koordináló főmér­nökség vezetője: — Sokan nem h:**4k, hogy eladjuk készpér, a Melinda utcai és az a . „s- keleten épülő lakásainkat, de nem így történt: mind a két helyre többszörös volt a túljelentkezés. Pedig az Avas-keleten volt olyan la­kás is, amelynek az ára meghaladta a kétmillió fo­rintot. Ezek a tények azt igazolják, hogy a városban létezik egy eddig még ki­elégítetlen igény, a jó minő­ségű, az átlagosnál nagyobb, kellemes környezetben lévő lakások iránt. Érdekesek a további ada­tok is. Aki a BAÉV-et meg­kereste, vagy OTP, vagy szövetkezeti lakással rendel­kezett már, és csak egy ki­csit nagyobbat szeretett vol­na, olyat, ahol mondjuk vendégeket is lehet fogadni. A vevők túlnyomórészt ér­telmiségiek, és a 72 jelent­kező közül mindössze hat volt kisiparos. Szegnő László szerint alapvetően két rétegnek érdemes vál­lalkozás keretében lakást építeni: van aki jobb minő­ségűre szeretné cserélni a magántulajdonban lévő ott­honát, a többi vevő pedig javarészt egyedülállóakból toborzódik, akik kisméretű lakáshoz szeretnének iutnL ■ Az építőipari vállala­tok, az új bankok és a pénzintézetek mostanában arra törekszenek, hogy szabadpiacon eladható la­kást építsenek. A híreket olvasván az az érzésünk: mindenki ugyanarra a ré­tegre „utazik”, ugyanazok­nak az embereknek a zse­béből próbálja előcsalo­gatni a hasznát. Szeghő László: — Én a miskolci helyzetet úgy ítélem meg, hogy nem szűk ez a réteg. Még min­dig több a fóka, mint az eszkimó, azaz kevesebb a jó lakás, mint az erre áhí­tozó, és ezért áldozni is tu­dó polgár. Gondoljunk csak arra, hogy a VII. ötéves terv időszakában az előző tervcik­lushoz viszonyítva ötven százalékkal kevesebb állami lakást építenek Miskolcon. Szerintem két-három évig semmiképpen sem lesz gon­dunk a fizetőképes kereslet­tel — ennél messzebbre pe­dig most nem lehet látni. ■ De ml történik ak­kor, ha a lakásárak olyan tempóban nőnek. hogy aki tegnap meg fizetőké- gcs vevő volt, holnap már nem lesz az?... Szeghő László: — Meggyőződésem, hogy a piaci lakásépítés képes versenyhelyzetet teremteni; és hosszú távon meggátol­hatja a lakások árának emelkedését. Lesz még olyan időszak, amikor építőipari cégek akkor is vállalkoznak piaci lakásépítésre, ha aa ráfizetéses, pusztán azért; hogy a piacon maradhassa; nak. Ma jó tőke az ingat; lan, és sokakat a befektetés vágya is vásárlóvá tesz. TaJ lón ezért is van az, hogy hiába lett drágább két-három ezer forinttal az idén a la­kások négyzetmétere, mégis vem elegendő vevő. Én úgy látom, hogy 1990-re stabili; zálódni fognak a lakásárak; És azt is el tudom képzelni; hogy a jövőben a területek előkészítésére is rákénysze­rül majd a lakásépítésre vállalkozó cég. Jelenleg eh­hez még nincs elegendő tő­kénk, de előbb-utóbb tenni kell valamit, mert kevés a beépíthető telek. (Sorozatunk befejező ré­szében a városi tanács el­nöke nyilatkozik, többek között arról, hogy mit tesz a tanács azokért, akik nem tudnak lakást vásá­rolni, mert nincs miből.) M[l§L®mes®k A világ leggazdagabb embereként egy japán urat tartanak számon azok, akik foglalkozásukból, vagy egyszerűen kíváncsi­ságukból kifolyólag a más zsebében is megszámolják a pénzt. A japán úr — a ne­vét sajnos, nem jegyeztem meg — többszö­rös, de inkább sokszoros milliárdos, aki messze lekörözi amerikai kollégáit, akiknek ugyancsak van mit aprítaniuk a tejbe. Per­sze a világ más tájain is élnek milliárdo­sok — számuk már olyan nagv. hogv a statisztikusok százalékban fejezik ki, me­lyik országban éppen hány százalékuk ta­lálható manapság, s ugyanakkor nem mu­lasztják el megjegyezni, hogy az utóbbi évtizedben bizony jócskán megnövekedett a világ népességének az az elenyészően kis része, amely vagyonát — pénzét, jövedel­mét — csak milliárdokban tudia kifeíezni. Mendanom sem kell. hogy ezek az elkép- zelh«uetlenül gazdag úriemberek többnyire az Operenclás-tengeren túl élnek, de azért akad néhány azon innen is. Igaz, a hoz­zánk közelebb eső országokban fokozatosan apad a számuk. Mintha a szárazföld belse­je, vagy annak keletebbre eső része nem lenne a milliók, milliárdok növekedésének kedvező termőtalaja. Valahogy olyankép­pen, mint ahogy a narancs meg a citrom is csak a tengerparti sávban virul. Beljebb esetleg csak üvegházban — de az már ko­rántsem az igazi. Ezen a kis földrajzi talányon túl azon­ban van egy másik dolog is, ami a kíván­csibb természetűeket foglalkoztA*b»tja. Pél­dául az, hogy honnan lettek magyar millio­mosok, vagy milliárdosok mondjuk Ameri­kában, meg Kanadában. Soros úrról ugyan­is eddig is tudtunk, sőt, legnagyobb örö­münkre bennünket is részesít bizonyos mértékig vagyonából, de' miszter Sarlósról meg a Reichman testvérekről, valljuk be, ez idáig nemigen hallottunk. Vagyonuk ere­detéről pedig éppenséggel semmit. Pedig bizonyára megvan a karriertörténetük ne­kik is, nemcsak Fordnak, meg Rockefeller­nek. Az utóbbiról jut eszembe, hogy. vagy két évtizeddel ezelőtt sajnáltam utoljára milliomost, amikor meghallottam, hogy sze­gény Rockefeller egyetlen lágytojást eszik reggelire, merthogy gyomorbajos (volt!?). No, de térjünk vissza a magyarokhoz. Őket remélem nem kell sajnálni se egész­ségügyi, se vagyoni okokból. Hacsak a Re­ichman testvéreket nem, akik körül — mi­lyen a magyar sors — nincs azért minden rendben. A világ leggazdagabb emberei kö­zött emlegetik ugyan őket, s bizonyára azok Is Így esyütt, mint testvérek — de külön-külön? Ügy valószínűleg sokkal lej­jebb csúsznak már a rangsorban. Minden­esetre biztató, hogy sikerült felvenni velük a kapcsolatot, s így reménykedhetünk ab­ban, hogy ezután nemcsak miszter Világ­bankra, meg miszter Nemzelköziyalütaalap- ra támaszkodhatunk pénzszűkösebb napja­inkban, hanem rájuk Is. Gondolom, már a származás okán sem fogják ezt a kis segít­séget megtagadni. Bár attól tartok, ha meg­tudják, hogy nálunk, akinek háza van — vagy éppen venni készül — mindenki mil­liomos, sőt, lehet, hogy többszörös millio­mos, már nem lesznek olyan bőkezűek. Gyöngyösi Gábor Exportfelár Bőséges a búzatermés A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazga­tójától, Illovai Istvántól kér­deztük: hol tartanak a fel­vásárlással, milyen a búza minősége, mennyisége, jut-e belőle itthon» és külföld­re? Kedd estig a vállalat 150 ezer tonna étkezési búzát, 18 ezer tonna takarmánybú­zát, 2500 tonna takarmányár­pát és 650 tonna rozst vásá­rolt fel. Az átvett búza 75— 76 százaléka 27 feletti sikér­tartalmú (27 és 31 közötti), a sütőipari értéke B;. Az ilyen búzáért a vállalat má­zsánként 20 forint exportfel­árat fizet a termelőknek. Az étkezési búza felvásárlási —■ úgynevezett centrum — ára 165 forint, erre jöhet fé a 20 forint. A szerződésünk 231 ezer tonnára szól, ennél 10—20 ezerrel többre számítanak a megyéből. (A búza exportára A nyomda új igazgatója A Borsodi Nyomda Vál­lalati tanácsa július 4-én csütörtökön döntött a meg­üresedett igazgatói poszt be­töltéséről. A pályázók közül két jelöltet terjesztettek a testület elé, s a vállalati ta­nács tagjai egyöntetűen ha­tároztak: Horváth Ferencet — a nyomda eddigi műsza­ki Igazgatóhelyettesét — vá­egyébként — szemben a ta­valyi 92—96 dollárral — ton­nánként 106—122 dollár.) A vállalatnál négyféle te­vékenység folyik párhuza­mosan: a raktározás, az őr-* lés, az exportálás és a kis­kereskedelmi forgalmazás. Ami a raktározást illeti, ezt saját erőből nem tudják megoldani, mintegy 70 ezer tonnát téeszeknél tárolnak, ott bérelnek raktározásra al­kalmas helyiségeket. A har­madik negyedévre az ex­portkötés és -kiszállítás 39 ezer .tonna, ebből eddig 16 ezer tonnát továbbítottak. Köztudott, hogy gondot okoz a záhonyi határállomáson ke­letkezett dugó. Az átlagos búzatermés meghaladja az 5 tonnát hek­táronként. A vállalat hat­van százalékban váltóban,’ negyven százalékban kész­pénzben fizet a termelők­nek. Eddig 360—380 millió forint értékű - váltót adtak ki. ezeket a bank a terme­lőknek leszámítolja. lasztották meg az igazgatót tisztségre. Horváth Ferenc 1982. január 1-től dolgozott korábbi pozíciójában. A 39 esztendős új igazgató 1973- ban kapott gépészmérnöki diplomát a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen, s 1978-ban szerezte meg a mérnök-közgazdász képesí­tést. A Vadaspark születésnapja Kifutó kell a medvének • Épül a inadárröpdc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom