Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)
1988-07-01 / 154. szám
& Verseny előtt a nyeregben (Kerényi Lász'ó felvétele) Lkgdasaa kell a lovai megü'ni Gőrömbölyi leckék A lovasbajnokságok bírái gyakran panaszkodnak, hogy az ifjú nemzedék nem ismeri igazán a klasszikus lovaglás szabályait. A szép stílus hiányát érzik a mozdulatokon. s a mostani bajnokságokon igencsak díjazzák a bírák, ha valaki a hagyományokat tisztelve ül a nyeregben. A természet, az állatok szeretete vonzza a miskolci lovasiskolába a legtöbb látogatót. s közülük néhányan örök barátságot kötnek a lovassporttal. Ám a lovasiskola vezetői nemcsak a sportolni vágyókat fogadják szívesen, hanem szüleikkel együtt a gyerekeket is. A tíz éven aluliaknak két póniló nyújt szórakozást. A kicsi állatokra tíz forintért ülhetnek fel öt percre Mint azt Szendi Erikától, a lovasiskola vezetőjétől megtudtuk, öt perc bőven elegendő a kicsinyek számára az ismerkedéshez. Ha már az igazi lovagláshoz is kedmagasnak. Bár amíg az alapszabályokat elsajátítják, S biztosan nem ülnek a nyeregben, futószáron kell vezetni a lovat, s ez már a gyermekeknek hetven, a felnőtteknek pedig száz forintba kerül. Amíg a gyerekek lovagolnak, a szülők kutyakiképzést láthatnak szombatonként délután háromtól, és vasárnap délelőtt tíz ójától a Borsodsziráki Ipari Termelőszövetkezet miskolci lovasiskolájában. ▼. zs. Restaurálják az Stüttk a vmsszépít vet éreznek, akkor kedd kivételével minden előzetes bejelentés nélkül lehet Gö- römbölyön lovagolni reggel kilenc órától fél tizenkettőig, és délután kettőtől fél ötig. A gyerekek egy fél órára 35 forintot, a felnőttek pedig ötvenet fizetnek. Ezek az árak az országban lévő többi lovasiskolához viszonyítva nem mondhatók Műanyagmegállapodás Európa legnagyobb, Hollandiában levő, háztartási cikkeket gyártó cégének két vezetője látogatott tegnap a Borsodi Vegyi Kombinát Miskolci Műanyagíeldolgozó Gyárába. A vendégek a miskolci szakemberekkel műanyag háztartási késztermékek előállítására vonatkozó együttműködést kívánnak kötni. Randalírozó fiatalok tavasszal összetörték a tapolcai termálfürdő bejáratával szemközti szökőkút ékét, a női aktot. A tetteseket a rendőrség igen hamar elfogta. Az esetről szóló legelső tudósításunkban a Herman Ottó Múzeum restaurátora, Bánfalvy Ferenc elmondotta, hogy véleménye szerint az ismeretlen olasz mester faragása — amiről azóta tudjuk, hogy legalább félmillió forintot ér — szerencsére helyrehozható. Tegnap megtudtuk, hogy valóban megmentik. Az elmúlt hetekben a múzeum külső szakértők véleményét kérte ki. Erre azért volt szükség, mert bár vannak restaurátoraik, egyiküknek sem a kőből készült alkotások megújítása a szakterülete. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakértője azóta megfordult Miskolcon, s a napokban elküldte írásos véleményét is. Ebben közli, hogy valóban helyreállítható a női akt, s azt is, hogy mennyiért. De erről beszéljen Marjas Lászióné, a Városgondnokság vezetője: + ALIG LÁTSZIK MAJD AZ ILLESZTÉS Sikeresen zárta az első fél évet a Lenin Kohászati Művek — jelentették be tegnap a Bartók Béla Művelődési Házban megtartott műszakigazdasági konferencián. Mint elmondták, a gyár veszteségmentesen zárta a fél évet, melyhez nagymértékbein hozzájárult, hogy 7 milliárd 338 millió forintos árbevételt értek el, és 175 millió forint értékű energiát takarítottak meg. — Osgyáni Vilmos a szakértői véleményében csakugyan megírta, hogy mibe kerülne a helyreállítás, ha a Select nevű, fővárosi művészeti alkotóközösséget bíznánk meg a munkával. 56 700 forintot kellene kifizetnünk a javításért. Cserébe kifogástalan munkát ígérnek. Vannak olyan ragasztóik, amelyek használatával 'a köztéri kiállításra újból alkalmassá tehető a szobor. Közelről látszanak maid ugyan az illesztések, de kicsit távolabbról nézve, ismét olyan szép lesz, mint régen. Dudla József parlamenti felszólalása A szerkezetátalakítás elodázhatatlan Az ipari szcrkczctátalaki- táe nagyon összetett, sokrétű társadalmi előfeltétellel és hatással rendelkező feladat. Végrehajtása nemcsak műszaki-gazdasági koncepciót, eszközöket igényel, hanem egyértelmű és határozott politikai akaratot, magatartást és társadalmi támogatást feltételez. A Központi Bizottság részéről felszólalva — mindenekelőtt — a struktúrakorszerűsítés ilyen ösz- szefüggéseiről beszélnék. Mi jut eszébe manapság az embernek, ha azt hallja: magyar ipar? Többnyire — ahogyan a miniszter elvtárs az expozéjában is bemutatta — elgondolkodtató statisztikák a világpiaci térvesztésről. Erőtlen akciók a veszteségforrások felszámolására, fájdalmas döntések helyett ideig-óráig ható módszerek és gesztusok. Nagy elhatározások, túlzó remények és nagyon sokba kerülő tévedések. Noha vannak tiszteletreméltó, nemzetközileg elismert műszaki, gazdálkodási eredmények is, az ténykérdés, hogy az ipar hatékonyságának, exportképességének javulását az elmúlt tíz évben alig szolgálta a szerkezetváltás. Annak ellenére sem, hogy a párt határozatokkal sürgette, az Országgyűlés törvényekben írta elő a végrehajtást. Kézenfekvő a kérdés: kiken, vajon kizárólag az ágazat irányítóin és dolgozó kollektíváin múlott-e, hogy a célokkal ellentétes folyamatok játszódtak le? Alig hiszem! Az elmúlt évek ipari fejlődésében — az ágazat népgazdasági súlyánál fogva — összesűrűsödve jelentkeztek a gazdaságpolitika és gazdaságirányítás következetlenségei, ellentmondásai, hibái. Sajnos, az iparirányítás saját tévedéseivel meg is tetézte mindezt. Nemzetközi összehasonlításban nem kevés az a pénz, amit beruházásokra, fejlesztésekre költöttünk, de hogyan? • • Az ipari beruházások zöme még 1975—85 között is a korszerűtlen termelési struktúrában való bővülést szolgálta. A piaci igényekhez való igazodás helyett a korábbi szerkezetet konzerváló és lemerevítő állapot alakult ki. Alacsony volt a megújítás mértéke, alig jöttek letre a fejlett technikát hordozó, kitörést eredményező új tevékenységek. Amikor pedig az egyensúlyi zavarok miatt ismétlődő, alapvetően a beruházásokat érintő forrásszűkítésre kényszerültünk, ez .a körülmény az ipart teljes keresztmetszetében érintő restrikcióval párosult. Kényszerűségből, de korlátoztuk azon területek fejlődési lehetőségeit is, amelyek a szerkezetkorszerűsítés hordozói lehettek volna. Foglalkoztatási, exportszempontokra tekintettel viszont életben tartottunk, kedvezményeztünk visszafejlesztésre érett területeket. összetört tapolcai aktot & Felvételünk tavasszal készült. A szobor azóta is három darabban van. Várhatóan nem sokáig. Ha megbízzák a fővárosi alkotóközösséget, ismét szépvonalú akt lesz a törött részekből. Csakhogy a Városgondnokságnak nincs pénze a javításra. Nem tudhattuk előre, hogy összetörik a szobrot, így nem számolhattunk a helyreállítás költségeivel sem. A három nagyobb darabra, s számtalan szilánkra tört művet viszont mindenképpen szeretnénk megcsináltatni. Ezért a városi tanács, illetve a Városszépítő Egyesület támogatását kértük. + AZ EGYIKRE GYŰJTENEK - A MÁSIKÉRT PERELNEK A segítség nem is maradt el. A Városszépítő Egyesület titkára, városunk főépítésze, Kelemen István mondja: — Vezetőségünk a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy megelőlegezzük a javítás teljes költségét. Sőt arról is határoztunk, hogy az összeg felét mi álljuk, vagyis azt nem kérjük majd vissza. A pénzt az egyesületi tagdíjaink banki kamatából tudjuk előteremteni. Eddig nem túl sokát törődtünk a Miskolcot ékesítő szobrok gondozásával. Ezt most pótolni akarjuk. De nemcsak a női akt sorsát tekintjük szívügyünknek, Itt említeném meg, hogy szeretnénk, ha Széchenyi Istvánnak is y'olna szobra városunkban. A legnagyobb magyar portréjának elkészítésére gyűjtést szervezünk. A napokban hozzuk nyilvánosságra azt a bankszámlaszámot, amire az adományok befizetését várjuk. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ki fizeti majd a számla másik felét. A városi tanácson azt a felvilágosítást kaptuk, hogyha lehet, perelnek az összegért. Hiszen ismertek a rongálok, akik — vagy akik szülei — anyagi felelősséggel is tartoznak a cselekedetükért. A tanácsiak mindenképpen azon lesznek, hogy akár így, akár más forrásból összejöjjön az egész summa. S ha megvan a hiányzó pénz. nem lesz akadálya, hogy a Város- gondnokság elküldje a megbízást a Select-nek. (bujdos) Túlzott értékké vált a viszonylagos konlliktusmentes- ség, a biztonság és túlbecsültük az irányítás döntési szabadságát ennek megvalósításában. Aggódva láttuk, hogy leértékelődik a szellemi munka, megreked a műr szaki kutatás, fejlesztés, de gyakorlatilag nem tudtuk megakadályozni e folyamatot. Amikor pedig úgy tűnt, kicsit javult az egyensúlyi helyzet, máris a növekedés gyorsításáról, a dinamizálásról ábrándoztunk, remélve, hogy az majd automatikusan és fájdalom nélkül megoldja a szerkezetváltást is. Ahogyan a kialakult helyzet okai nem kizárólag ipari eredetűek, éppúgy a megújulás sem csupán ágazati feladat. Az ipart nem lehet kiemelni gazdasági, társadalmi környezetéből, és úgymond „csillagos ötösre megcsinálni”. Ezt megelőzi a gazdasággal kapcsolatos egész politikai magatartásunk, értékeink felülvizsgálata, újrafogalmazása. Ügy, ahogyan ezt a párt és a kormány utóbbi időben keletkezett dokumentumai tartalmazzák. Most olyan helyzet alakult ki, melyben a társadalmi, gazdasági viszonyok korszerűsítése, a politikai, gazdasági reform megvalósítása hozza, hozhatja lendületbe az ipart Az előttünk álló, 1988—90- es években az elérhető gazdasági eredmények tekintetében korlátozott a gazdaságpolitika mozgástere, míg más vonatkozásban —ahogy miniszterünk fogalmazott, a gazdasági erőtér formálásában — nagyobb a szabadság, vagy inkább a kényszer! Ma ugyanis már nem egyszerűen a termelési szerkezet átalakításáról, sokkal többről, a gazdaság és benne az ipar modernizációjáról van szó. Most különösen fontos, hogy az iparirányítás milyen szerepet vállal, mit kezdeményez a struktúraátalakítás érdekében. Az expozé és a tájékoztató az ipar eddigi fejlődését, helyzetét és jövőbeni lehetőségeit, a szükséges cselekvési irányokat reálisan ítéli meg. Külön kiemelendő pozitívum, hogy konkrétan felvázolja a minisztérium módosuló szerep- vállalását a szerkezetátalakításban. Az iparirányításnak a szocialista piacgazdaságban is aktív szerepet kell vállalnia a termelési struktúra átalakításának vezénylésében, belső előfeltételeinek, piackoníorm eszközeinek megteremtésében, társadalmi hatásainak kezelésében. Jövőnk szempontjából kiemelkedően fontos feladata a nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódás minőségi megváltozásának elősegítése, felgyorsítása. A szerkezetátalakítás azonban alapvetően gazdálkodói feladat. Elvileg tiszta ez a munkamegosztás, a gyakorlatban viszont a vállalati várakozások és igények nemegyszer túlzóak az irányítás tennivalóival kapcsolatban. Fejletlen ugyanis a gazdálkodás szereplőinek innovációs képessége, hiányoznak a társadalmi, gazdasági környezetnek azon tényezői. amelyek a szerkezet változását folyamatosan serkentik és segítik. így felhalmozódnak a tennivalók és szinte minden szerkezeti probléma megoldása végül központi beavatkozásokat igényel. Ezen az állapoton mielőbb túl kell jutnunk. Az ipari szerkezetátalakításnak szerves része a változásokat, az alkalmazkodást gátló, fékező tényezők megszüntetése is. A személyileg felfrissített iparirányításra ma nem kis teher nehezedik a tévesnek minősült koncepciók, hibásnak bizonyult döntések, az elszalasztott lehetőségek miatt. Megcsappant az ipar iránti bizalom is. meggyengült az ipar és az iparban dolgozók önbizalma. Ráadásul a szerkezetkorszerűsítés olyan folyamatokat indít be, amelyeknek nincs előzménye az iparban, sőt. általában a gazdaságban sem, s amelyek jelentős gazdasági-társadalmi feszültségek hordozói. A folyamatok kézbentartása, a közérzet javítása az irányítástól változó viselkedési, cselekvési és kommunikációs normákat igényel. Eleget kell tenni annak az elemi erejű szakmai és politikai igénynek, amely a gazdasági információk és döntések nagyobb nyilvánosságát, egyes esetekben az államigazgatástól független szakértői testületek alkalmazását szorgalmazza. Ez bizonyára erősíti majd a kormányzat iránti bizalmat, hogy tudniillik képesek vagyunk az előttünk álló feladatokkal megbirkózni. Az iparnak, mint ágazatnak a fejlődéséhez még a reformkorból sok-sok pozitív érzelmi motívum tapad. Széchenyi, Kossuth gondolatai, szenvedélyes szavai, amelyekkel a nemzet fel- emelkedése érdekében szorgalmazták az iparosítást, ma is sokakban visszhangzanak. De úgy gondolom, a dolgok érzelmi közelítése nem helyénvaló. Nem lenne szerencsés, ha továbbra is az ipar teljes keresztmetszetében a bővített újratermelésre törekednénk, mert azzal konzerválnánk azt a régit is, amivel inkább már fel kellene hagyni, és fékeznénk az új létrejöttét Szokás ugyan azt. mondani, hogy erőforrásaink szűkössége miatt nem tehető általánossá az élénkülés, de valójában a pénzszűke nem oka, hanem nagyon is időszerű feigyorsitója a mindig kívánatos szelekciónak. Ezért semmilyen „bölcs” gazdaság- politikától, színvonalas ipar- irányítástól, kiharcolt mozgástér-növekedéstől ne várjunk minden és mindenki számára megnyíló előnyöket. Azzal viszont számoljunk, hogy ennek a folyamatnak vesztesei is lesznek. Az iparnak meg kell találnia azokat a fejlesztési pontokat, amelyekkel kitörhetünk a jelenlegi helyzetünkből, és a forrásokat ehhez kell rendelkezésre bocsátani. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőként jól érzékelem e döntések rövidtávú terheit, szociális, emberi feszültségeit. Mégis, azoknak, akik oly gyakran feszegetik, hogyan lehet egy terület képviselőjeként pártálláspontot képviselnie, kijelenthetem, hogy könnyű helyzetben vagyok. Legjobb emberi-képviselői és kommunista meggyőződésem szerint vallhatom, hogy az ipar szerkezetátalakításával nem várhatunk. A magyar ipar szerkezeti gondjainak, hiányos adaptációs képességének és készségének okait — tévedéseinken túlmenően — alighanem az emberi tényezőkben kell keresnünk. Abban, hogy meggyengült a bizalom, fellazult a fegyelem, szó nélkül maradt a hiba, elismerést kapott a semmire sem méltó középszerűség. A világ- gazdaság diktálta követelményekhez való felzárkózás nem megy az emberi teljesítmények és képességek növelése nélkül. Az ipari vezetők alkalmasságát az eddigieknél kritikusabban kell szemlélni. Fel kellene hagyni a valódi tetteket helyettesítő látszataktivítással, és többet törődni a megújulás helyi feltételeinek megteremtésével. A Központi Bizottság részéről elfogadásra ajánlom Tisztelt Képviselőtársaimnak az ipari miniszter beszámolóját
