Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)
1988-07-27 / 176. szám
A DM vámspoUtikmi fóruma lolftatjuk a vitát A PeíóG íér sorsáról ■ Kellene a hely az álnak ■ kár lenne eltakarni a templomot ü ütközzenek a vélemények, vagy sem? Epüljön-c a Petőfi tér közvetlen szomszédságában ház vagy sem'.' — erről Kezdődőt. vita lapunkban. Első levélírónk arra voksolt, hogy ne legyen epület, meit amúgy is szűk a tér, és a ház eltakarná a Deszka- templomot. A másodikként hozzászóló építész szerint szükség van a házra, es ezt igyekezett heiyi példákkal is alátámasztani, bizonyítani. Most Nagy Gábor miskolci olvasónk levelét közöljük, aki szintén a Petőfi téri vitához kívánt hozzászólni. Az eddig megjelent két javaslat a Petőfi tér beépítése ellen, illetve új épületek térformáiéi gyarapodása mellett szólt. A Miskolci Városszépítő Egyesület Városrendezési Szakosztálya már 1984. május 31-én napirendre tűzte az akkor „Petőfi téri garzonházak sorsa” néven futó témát. A megtárgyalás, sőt a javaslatomra történt helyszíni bejárás is nagy vitát kavart. Az építészek a térség újbóli beépítését, a városlakók pedig > a terület szabadon hagyását j javasolták. Nézzünk most j viszont néhány objektív, j szenvedélytől mentes ^ényt, i melyet az érdekelteit íígyal- i mébe ajánlok. A Jókai utcai lakótelep j tervezésénél nyilván felvető- j dött a Petőfi tér sorsa. Higgyünk a tervezőnek, a városrendezőnek, ismerjük el szaktudásukat, esztétikai érzéküket, amikor úgymond „nyitva hagyták” a lakótelep keleti oldalát. Az északi tehermentesítő ‘ utat eleve kétszer kétsávos- ! ra tervezték, ennek szellemében készült a tereprendezés, a mélyépítés satöbbi. Egy Ilyen út induló, bevezető szakasza még szélesebb kell legyen, hogy a forgalom befogadását, valamint kifelé menő szétosztását biztonságosan elbírja. Miért építenénk tehát a leendő északi útpálya helyére épületeket? Bízzunk az ésszerű előrelátásban: a tehermentesítő űt másik pályája egyszer csak megépül! A Petőfi tér az elmúlt években meglehetősen átalakult. Névadó szobrát többször áthelyezték, körI nyezetét szinte teljesen lebontották, formáját gyakran átszabták, területe egyre zsugorodott, mondhatni megszűnt. A tér már régen nem íér, hanem a város egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. S az is marad .. . Korábban sem volt hagyományos tér jellege, sokkal inkább a kelet-nyu- gati és észak-déli kereszteződés határozta meg létet. Regen is nyitott volt útjai tévén! Teljesen abszurd a Szabadság térrel való összehasonlítása (bár ennek is hiányzik két oldala!), hisz’ egy klasszikus értelemben vett térnek valóban mások a funkciói, mint egy közlekedési csomópontnak. Miért kell végre (?) térre formálni most (?) a Petőfi teret? S ezt épp a Déli Hírlap egy buzgó újságírója követelte. Mint ahogy azt is nemegyszer olvashatjuk e hasábokon, hogy milyen jól sikerült egy szemetessel, tatarozó felújítással, térformálással, egy Városrendezéssel „kisvárosi hangulatot” teremteni. Kérem szépen, hagyjuk már a kisvárosi hangulatot! Miskolc nem kisváros, és valljuk be: nem is hangulatos. Miskolc — a mi városunk — olyan, amilyen. Ne akarjuk Ízléstelenül átformálni, ráerőszakolni a soros divat minden célsze- rűtlenségét. Ennek érdekében a Déli Hírlap sokszor szájbarágós, unalomig ismételt várospolitikai írásaiban stílust válthatnának. Most ugyanis az éppen ügyeletes újságíró szubjektivitása manipulálja az olvasót, a városlakót ... Az átalakult térségnek viszont valóban létrejött egy értéke, amit kár lenne bármilyen módon is csonkítani. A teljes környezetével kitárulkozó Deszka-templom városun K egyik látványos építészeti ritkasága. Bármilyen épület, gondosan megtervezett műtárgy, satöbbi, zavarná, sértené ezt az egyedi, természetes képiét. Adott egy megszűnt tér, egy forgalmas közlekedési csomópont, egy építészeti remek, egy árválkodó szobor, es végül igenis egy zöldfelületre váró rendezetlen terület. Ezeket a tényeket kell figyelembe venni, és ezekkel törődni. Nem massal. A szélsőséges vélemények tudatos ütközése kedvenc, de elavult módszere a folyóiratoknak, napilapoknak. Meggyőződésem azonban, hogy csupán az ilyen megoldások hasonló formában nem vezethetnek eredményre, nem pótolhatják a valódi, demokratikus fórumokat. Az állampolgár, a városlakó véleménye legyen többször meghatározó, szavazata pedig perdöntő! * * * Ügy gondoltuk, hogy amíg a vita tart, a Brerkesztöség nem nyílvánít véleményt, és a későbbiekben sem óhajtja a tévedhetetlen döntőbíró szerepét betölteni. Most mégis megjegyzést kell fűznünk a leírtakhoz, mert a megállapítások nemcsak a vita tárgyát, a Petőfi tér sorsát érintik. Először is. egyik újságíró sem követelte, hogy legyen a Petőfi térből végre tér — pusztán az elmúlt időszakban tolmácsoltuk néhány szakember, és érdeklődő városlakó véleményét ez ügyben. Volt közöttük, aki a beépítés ellen szólt, volt. aki mellette. Ami a kisvárosi hangulatról leírtakat illeti: mi hiszünk abban, hogy az építészeti kis elemek — utcabútorok, cégérek. virágtartók — szerepe óriást lehet a városi környezet szépítésében. A jelzőn, hogy kisvárosi, lehet vitatkozni, de véleményünk szerint az a környezetgazdagító tevékenység, amit az egész országban, és Miskolcon is, az erősödő városszépítő egyesületek is segítenek, létfontosságú. Jól tudjuk, hogy Miskolc olyan, amilyen, és soha nem lesz belőle Pécs, vagy Szeged, de amin tudunk, azon változtatni kell. Véleményünk szerint, többek között annak tulajdonítható, hogy ma városunk kevés része érdemli ki a hangulatos jelzőt: az elmúlt évtizedekben a nagyléptékű változások mellett nem törődtek a már említett kis elemekkel, a gyalogjáró ember szemszögéből látható környezet formálásával. Ami pédig az újságíró szubjektivitását illeti: ha véleménj't nyilvánítunk a Deli Hírlap Várospolitikai Fórumában, akkor azt a szerkesztőség nevében tesszük, és nem hisszük, hogy ez manipulálna bárkit Is. Legfeljebb gondolkodásra serkent — és ez számunkra az elérhető cél. A vélemények ütköztetését nem neveznénk elavult módszernek, már csak azért sem, mert ennek alkalmazására igazából az utóbbi években nyílik lehetőség a magyar sajtóban. Azzal azonban egyetértünk, hogy csak a sajtóviták önmagukban nem vezethetnek eredményre. A sajtó csak egy demokratikus fórum lehet a sok közül, amely a többiek nélkül nem is működhet igazán jól . . . A Petőfi tér sorsáról leírtakat pedig további vitára ajánljuk olvasóinknak! (kiss) * Most már jórészt készen vannak a színház épületét tartó betonpillérek. A napokban azzal foglalatoskodtak az építők, hogy a boltíveket megerősítették. jfc A Tulipán-tömb új épülete az idei év végére készül el. A Lotíó-tiimbiek panasza Nem lesz lába a háznak Vigyázza őr a parkoló autókai... A kacsalábon forgó kastély csak a mesében létezik, de lábakra a valóságban is állítanak házakat az építészek. Ezt a megoldást kínálták a Lottó-tömb lakóinak is, amikor arról folyt a vita a városlakók cjs az illetékesek között, hogy az új OTP-székliáz mögötti közben beépitsék-e a foghíjat vagy sem. A foghij most beépül, de a ház nem áU majd lábakon. Nemrég szerkesztőségünk fórumot rendezett, a Város- gondnoksággal közösen. Ott kérdezték meg Jirkovszky Imrét, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjét, hogy lesz-e lába a háznak vagy sem? A válasz így hangzott: — Az eredeti elképzelések szerint valóban lábakra állítottuk volna azt a többivel megegyező külsejű és méretű lakóházat, amelyikkel bezárulna a most még nyitott, a Korvin Ottó, Uitz Béla és Arany János utcák közötti háztömb. Sajnos ezt a tervet azért nem tudjuk valóra váltani, mert a lábraállítással rendkívüli mértékben megdrágulnának az emeleten lévő lakások, amelyeket így nem tudnánk eladni. Azzal, hogy nem lesz lába a háznak — üzleteket telepítünk a földszintre — azonban az az előny is jár, hogy zártabb lesz az udvar, és ezzel együtt csendesebbé válik. A választ meghallgató tanácstag ehhez annvit fűzött hozzá: a lábak elhagyásával nem valósulhat meg az a terv, hogy az épület alatt parkolni lehessen. Ez az épülettömb valósággal szenved a parkolási gondoktól: a belső udvaron napköz-' ben állandó a zsúfoltság, mert itt parkolnak mindazok, akik az OTP-be, az Állami Biztosítóba, vagy a környező üzletekbe igyekeznek. Ha teljesen zárt lesz az udvar, tovább romlik a helyzet, mert megü,] a kipufogófüst a játszótéren, és kevesebb parkolóhelyen kell osztozniuk a lakóknak és az idegeneknek. Az osztályvezető nem sok jóval kecsegtette a tanácstagokat. A tiltó táblát már régebben kirakták ide. és többször büntették is a háztömb belső parkolóit használó idegeneket, de hát egész napra nem állíthatnak rendőrt az udvar közepébe. A Lottó-tömbiek parkolási gondjain csak akkor lehet enyhíteni, ha a belváros parkolási helyzetén is segítenek, például többszintes, parkolók megépítésével. Ez azonban aligha várható néhány éven belül... Más megoldást nem nagyon lehet ajánlani a Lot- tó-tombieknek, mint azt. Egy évvel ezelőtt az egyik legtöbbet emlegetett téma volt Miskolcon a sátorgarázsok ügye: a városi tanács tavaly úgy döntött, hogy 1989. április 30-ig le kell bontani valamennyi, a közterületen álló ponyvagarázst. Arra voltunk kíváncsiak, sikerült-e maradéktalanul érvényt szerezni a tanácsrendeletnek? Amint azt Halmos Celes- tintől, a városi tanács épí- j tési és közlekedési osztályának útügyi főelőadójától megtudtuk, tavaly pontos és részletes felmérés készült a több. mint kétezer védősá- . torról. Valamennyi egyedi elbírálás alapián kapta meg a fennmaradási engedélyt amit sok európai városban is alkalmaznak: & parkolók egy részét a forgalmas nappali időszakokban őrrel vigyáztatják, akinek a bérét a lakók közösen fizetik. Az már persze a lakókon múlik, hogy úgy dönte- I nek-é: ez a módszer megéri-e számukra, érdemés-e áldozni a zavartalan parkolási lehetőségekért... (k—ó) j — jövő év április 30-ig —^ vagy a lebontásra kötelező határozatot. Azóta a bontásra ítélt sátrakat szétszedték tulajdonosaik, így azok nem foglalnak el indokolatlanul parkolóhelyeket, és nem csúfítják lakótelepeinket. Ma már csak olyan védő- sátrakkal találkozhatunk Miskolcon, amelyek tulajdonosai engedélyt kaptak a fennmaradásra. Egy új felülvizsgálatnál azonban ezek közül is sokat lebontásra ítélnének, hiszen azóta romlott az állapotuk. Az újabb vizsgálatnak azonban már nincs sok értelme, hiszen 1989. április- 30-ig valameny- nyi sátorgarázs eltűnik a 1 miskolci közterületekről. Ka a másikai Is taréinak... A rossz ízlés cégére — ezzel a címmel jelent meg nemrég egy írás lapunkban, amelyben azt tettük szóvá, hogy a Szemere utca 8. szám alatti, szépen felújított lakóház kapuja köré hivalkodó és ronda táblákat raktak ki. A reklámcélokat szolgáló feliratokra városunk főépítésze hívta fel figyelmünket. A táblákat nemrég leszedték. Ennek azért is örülünk, mert az ilyen ügyekben nem ártana végre tiszta helyzetet teremteni, hiszen meglehetősen sok esettel találkoztunk már a belvárosban, amikor táblákat, feliratokat mindenfajta engedély nélkül kiraknak, nem törődve azzal, hogy ez csúfítja-e vagy sem a homlokzatokat. Hadd legyünk azonban egy kicsit telhetetlenek; szeretnénk azt is látni, ahogy az Utasellátó Vállalat lecseréli a cégtábláját! A műanyag táblát ugyanis a Szemére utca 8. számú ház helyreállított kapujára rakták ki, és amint ezt pestiesen mondják: ha nem lennének ott a szögek, a tábla leugrana a helyéről ... Bizonyosan lehet ízlésesebb megoldást találni — úgy gondoljuk, ennyit megér a cég jó hírneve is... (k-ó) Sáíoroarázsok: mén kilenc hónapig A Szeolpéleri kapuban nyílik Űj fodrászatot nyit a Borsod Megyei Fodrász Szövetkezet a Szentpéteri kapui lakótelepen. A női és férfifodrászat, valamint a kozmetika összesen-16 szakembert foglalkoztat majd. Az új üzlet megnyitásával voltaképp egy régit pótolnak, hiszen az út másik oldalán volt egy fodrászüzlet, amit 1 a terület rendezésekor lebontottak. A szakemberek abban bíznak, hogy sokan fogják majd felkeresni az üzletet, hiszen legközelebb a Katowicénél van a fodrászat. De számítanak a Miskolcra látogatókra is, hiszen közel van ide a Búza tér, a távolsági autóbuszok végállomása. Az új fodrászüzletet augusztus 1-jén nyitják meg.
