Déli Hírlap, 1988. július (20. évfolyam, 154-179. szám)
1988-07-20 / 170. szám
A DH várospolitikai fóruma ak Lassanként kialakul a Tulipán-tömb végleges képe: a felújított öreg házak egy részének homlokzata elöl mái az állványokat is elbontották. Mi történik a belvárosban? A Galériától a fagyiaifozóig ■ Tulipán-tömb: 1989 április u A „lábasház99 mögött m A foghíjban a BÁÉV épít Vita a Petőfi tér sorsáról „Szeretniük részletesen is hallani a udvaros megújulásával összefüggő konkrét elöntésekről, mert néha az az érzésünk, hegy kész helyzet elé állítanak minket az illetékesek.’* Nemrég Így fogalmazott egyik olvasónk a szerkesztősedhez intézett levelében. Amikor az elmúlt hetekben a városi tanács végrehajtó bizottsága a belváros rehabilitációjáról tárgyalt, a téma kapcsán városunk főépítésze már válaszolt is néhány olvasói kérdésre. Most olyan Információkat szeretnénk közreadni, amelyek segíthetnek az eligazodásban. és valamelyes képet adnak arról, mi történik a belvárosban a közeljövőben. A Tulipán-tömbről már többször írtunk: ez az első terület, ahol teljes rehabilitációt hajtanak végre. Ma úgy tűnik, hogy 1988 végéig felújítják az összes itt található lakást, és 1989 áprilisáig az üzletek és az intézmények helyiségeit is átadják üzemeltetőiknek. Az új épület befejezésének határideje is 1988 vége. A Munkácsy—Korvin Ottó utcák közötti szakasz beruházási programja már elkészült. Úgy tűnik, hogy a leglátványosabb változást az jelenti majd, hogy megépül a Centrummal szemközti „lábasház” háta mögött egy iparosoknak, kiskereskedőknek otthont adó üzletház. A területet megkapták a vállalkozók, az épület tervei pedig most készülnek. Még emlékezhetnek rá olvasóink, hogy lapunk hasábjain vitáztak a fodrászok és a városépítők azon, hogy mi legyen a „villany rendőmé.” levő fodrászüzlet sorsa. Azt a tömböt ugyanis, amely magában foglalja az üzletet, úgy szeretnék felújítani, hogy az üzlet helyén venKincset érő telkek Vállalkozni kellene — mondta nemrég, a lapunkban megjelent cikksorozatban a Miskolcterv igazgatója, arra célozva, hogy tervező vállalatoknak tőkével kellene beszállni uk különféle beruházásokba, és nemcsak a szellemi munkáért kifizetett tervezési díjból megélni. Hasonló gondolatokat mondtak el a belváros megújulásával kapcsolatban többen is a városi tanács végrehajtó bizottságának vitája során. Nem az a gond. hogy a tanács nem akar együttműködni a vállalkozókkal neír a szándék hiányzik. Sokkal inkább az a baj, hogy azokba a vállalkozási formákba ma nem tud bekapcsolódni. amelyeket a vállalkozók ajánlanának. Elhangzott egy példa Is: a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat^ úgy tudná felújítani az Aranycsillag vendéglátóházat, ha tökés- tarsakkal szövetkezik erre. De hogyan tud egy ilyen csapatban részt venni a tanács? Ma még erre pontos választ nem nagyon lehet adni. Sokan nagyon várják már az új társasági törvény megjelenését hátha ez nagyobb mozgásteret ad a tanácsnak is. Azt mindenki látja, hogy a legtöbb esetben a vállalkozóknak akad egy kis pénze, de 'Z óhajtott célt csak akkor lebet elérni, ha többen állnak ősz- azé. Sokak szerint a legnagyobb lehetőség abban rejlik, ha a belváros telkeivel, területével, épüietvagyonával okosan gazdálkodik a tanács. Hiszen itt minden talpalatnyi terület rengeteget ér, mert bármennyire Is sokat fejlődött a város az elmúlt évtizedekben, a kereskedelmi élet igazi centruma a belváros, pontosabban a Széchenyi út és környéke ma,,dt <k-ó> dégiálóegység nyíljon, terasszal a Szemere út felé. A fodrászok tiltakoztak ez ellen, féltve üzleti pozícióikat, mások pedig azt vitatták, hogy egy ilyen zajos, forgalmas csomópontba il- lik-e egy teraszos kerthelyiség. Ma két változatról tárgyalnak. Az egyik szerint maradnak a helyükön a fodrászok, és helyet kap a vendéglátás is. A másik megoldás szerint a Kazinczy és Szemere utcák sarkára, azaz a szemközti épületbe költöznének át a fodrászok, és a régi helyen pedig kialakítanák a teraszos kávéházat. Döntés még nincs, hogy melyik változat valósul meg. A Széchenyi út 4—6—8. számú épületek háta mögött úgy tűnik, hogy űj házak építésére is mód nyílik: a Miskolci Építőipari Vállalat saját vállalkozásában építene itt lakásokat Ha néhány épülettel odébb sétálunk, elérünk a Rákóczi utca 2. számú házig. Továbbra is az az elképzelés, nogy a házban grafikai galéria nyílna, az udvarban pedig exkluzív fagylaltozót, kávézót hozna létre a Röviköt. A belvárosi tömbök közül a Centrum Áruház környékén várható még, hogy a közeljövőben szinte minden megváltozik. Arról már írtunk, hogy a Centrum Áruház több, mint 5000 négyzetméterrel bővül, és ezt a munkát hamarosan megkezdik. Az eredeti elképzelések szerint az áruház bővítésével egy időben megújultak volna a mellette levő, Széchenyi úti épületek is. Sajnos, ezt azért nem tudják most megvalósítani, mert nem találtak helyet, ahová elköltözhetnének a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat irodái. Érdekes hír, hogy a Déryné utca 8. szám alatt levő foghíjtelket a BÁÉV építi be. Az épületben lakások lesznek, a földszinten pedig idegenforgalmi iroda nyílik. (Was) Kell az űj ©pillét így látja az építész Nemrég levelet kaptunk egy kedves olvasónktól, aki azt kifogásolta, hogy a Petőfi tér mellett épületeket kívánnak telhúzni, szerinte ezzel tovább zsugorodik a tér mérete, a ház eltakarja majd a Deszka templomot. Az olvasói levélre elsőként Sári István építész, az Északterv telepűléstei vezési osztályának vezetője válaszolt, vitába szállva a levél néhány megállapításával. • BELEFÉR EGY VAROSKÖZPONT Örömmel olvastam a napokban a Petőfi tér ügyével kapcsolatos levelet, és a vitaindítónak szánt közleményt lapukban. Élsősorban azért örültem, mert meggyőződésem, hogy a nyíltság, a kü- lönoöző vélemények ütköztetése, a lakosság társadalmi reszveteie, a mai korszerű városépítészeti tervezés egyik legfontosabb alkotóeleme. Ügy gondolom azonban, hogy a különböző lakossági véleményeket mindenekelőtt erős szakmai kontroll alá kell vetni, és csak az ebbői a szempontból is kifogástalan javaslatok a megvalósíthatóak. Ezért elsősorban mint gyakorló várostervező, de mint városlakó is szeretnék vitába szállni a Petőfi tér ügyében írt levél néhány megállapításával. Mindenekelőtt azzal a szemlélettel vitáznék, amely — és ez tipikus miskolci dolog — a „tágas fásított térségekében látja a város építészeti gondjainak feloldását, orvoslását. Ez a szemlélet nyilvánvalóan abból fakad, hogy Miskolcon hiányoznak a városi terek. Általában így fogalmazódik meg az említett probléma: „Miskoicnak nincs egy tere sem, mert az építészek minden talpalatnyi helyet beépítenél:.” Elhangzott ez többször is, legutóbb például a Tanácsház térre kerülő (?!) szálloda vitájában. Miközben erről vitázunk, jelenleg éppen a Tanácsház „tér” és a Búza „tér” térségében az épület- bontások és az egyéb területfoglalások (például parkoló) révén akkora üres területek tátonganak, amelyekbe bőven beleférne mondjuk például Szombathely egész városközpont ja. Mialatt a terek hiánya miatt kesergünk. a használatlan, értelmetlenül sorsárahagyott „térségek” özönét hozzuk létre azzal, hogy „ez átmenetileg zöldterület lesz”. így volt ez a Tizes honvéd utcai „kék ház” előtti területen, a Győri kapuban, az Eszperantó tér mellett, és így van ez mindenütt, ahol lakossági indíttatásra nem épültek meg a korábban oda tervezeti házak. Véleményem szerint a Petőfi téren is teret kell kiépíteni egy határozatlan térbei iségű íásított térség helyett . . . Egy tér az tér és a park az park: mindkettőnek megvan a maga helye és városszerkezeti szerepe. Égj* térnek épített térfalai vannak (iegalább kettő) — erre nézve számtalan példát szolgáltat az építészet többezeréves története. • A FELADAT KELL, ES NEM A MEGOLDÁSA Mindenki megérti, hogy milyen egy valódi tér, ha leül a Szabadság tér egyik padjára és miközben eteti a galambokat, körbejáratja szemét az arányos és folytonos térfalakon, amelyek egy helyen „nyílnak ki”, az Avas irányában. 1982-ben kollégáimmal együtt készítettem tervet a Petőfi tér és környéke rendezésére. Ennek lényege, hogy a tér hajdani beépítési vonalát követve, de az eredetitől mintegy tíz méterrel hátrahúzva — éppen azért, hogy a Deszka templomra ráláthassunk — alakítjuk ki a nyugati térfalat, egy háromszintes, tetőtérbe- építéses, ,.L” alakú lakóházat, a földszinten kisebb üzletekkel. A keleti térfalat egy későbbiekben meghatározandó funkciójú középület alkotná. Hasonló beépítési magassággal. A tér teljes kertészeti rekonstrukcióját terveztük burkolatfelújítással, fásítással, a Petőfi szobor — a tér arányaihoz illő — áthelyezésével. Másodsorban azzal a mentalitással szeretnék vitázni, amely — és ez nemcsak a miskolci, hanem sajnos országos jelenség — a szakemberek számára nem az igényeket fogalmazza meg, rábízva a megoldást a hozzáértőkre, hanem maga a megoldás jelenik meg igényként, csupán a végrehajtás szolgai szerepét szánva a szakembernek, esetünkben az építésznek. A Petőfi tér ügyében is helyesebb lenne talán, véleményem szerint annak a rendkívül fontos igénynek a megfogalmazása. hogy az úi beépítés a Deszka templom látványát ne zavarja és ne legyen kegyeletsértő — amit a levélíró is hangsúlyoz. • NEM ÉRDEKÜK Harmadsorban azt a tévhitet szeretném eloszlatni, amely szerint az építészek anyagi érdeke „az építést és nem a parkosítást követeli meg”. Biztos vagyok abban, hogy a levélrészlet alapja a feltételezés, és nem a levélíró személyes tapasztalatait tükrözi. Nem hiszem ugyanis, hogy valaha is létezett, vagy netán létezik az építészet szakmai érdekei, érvei felett álló anyagi érdekeltség az építészeknél. A levélben említett szökőkút elhelyezésére a Tanácsház tér beépítési tervében — két változatban is — javaslatot tettünk. Az említettek ellenére elképzelhetőnek tartom a szökőkútnak ebbe a térségbe történő telepítését, az eredeti rendezési terv szerint a Beloiannisz utca, vagy a Szentpéteri kapu tengelyére, a háromszögletű tér geometrikus középpontjába illesztve. Nem zár be a fodrászmúzeum Á figarók emlékei Többször Is megjelent wr, a híradás lapunkban, hogy a Borsod Megyei Fodrászszövetkezet átadná két üzletét — a Park ntcai fodrászatot és a Lányi utcai tanműhelyt — más gazdálkodó szervezeteknek. Bizonyára sokan tudják — hiszen mi is írtunk róla —, hogy a Park utcai üzletben alakították ki annak idején a fodrászmúzeumot. Mi lesz a sorsa? — kérdeztük Kovács Györgytől, a szövetkezet elnökétől. A fodrászmúzeumban a szakemberek is kipróbálhatják, hogyan szépítkeztek eleink. — Sajnos, egyes területeken — a belváros és a lakótelepek kivételével — csökken az igény szolgáltatásaink iránt. A gazdaságtalan üzemeltetés miatt szükség van az említett két bolt felszámolására is. A fodrászmúzeumot 1977. augusztus 20-án nyitottuk meg, és azóta — a vendégkönyv tanúsága szerint — sokan keresték fel. Elsősorban iskolai csoportok és szakmabeliek fordultak rneg itt. Ügy látjuk mi is, hogy nagy veszteség lenne a múzeum megszüntetése. Sikerült új helyet találnunk a relikviák számára: az Avas-délen, az Engels utcai női fodrászszalonunkban jelölünk ki majd egy megfelelő méretű területet. Persze az átköltözésre csak akkor kerül sor, ha végleg bezártuk a Park utcai üzletünket. Így nem vész kárba az a munka amely- lyel összegyűjtöttük tizenegy évvel ezelőtt a most kiállított tárgyakat. A régi borbély- és fodrászeszközo- ket továbbra is megtekinthetik az érdeklődők. *». Zs. ,
