Déli Hírlap, 1988. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1988-05-30 / 126. szám
\ Sk A borsodi küldöttség autóbusza előtt Kulcsár Imre és Tímár Vilmos Magasabb áron ugyanaz a minőség Meddig tart egy f A pártértekezlet után Beszélgetés Tímár Vilmossal, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával Egyre több a baj a gyerekcipőkkel — hangzott el a napokban a Kereskedelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján. Az eseményről tudósító rádióriporter saját véleményeként hozzáfűzte: nerinte nem romlott a gyermekcipők minősége, a tavalyinál több reklamáció az idei, igen jelentős áremelésnek köszönhető. Mi a helyzet Miskolcon gyermekcipőügyben? — ennek jártunk utána. A Széchenyi úti Alföldi cipőüzlet — nevével ellentétben ma már nemcsak a gyár termékeit kínálja — vezetője, Somody Bertalanná osztja a rádióriporter véleményét. Szerinte már tavaly is ugyanilyen gyatra minőségűek voltak a gyermekcipők. S egyértelműen az áremelés miatt van most a temérdek, a réginél több minőségi kifogás. A gyermeklábbeli nagyon kényes A divatot nem kis hazánkból diktálják — legalábbis ami a ruházkodást illeti. Ha tehát most ismét divatba jön a mini, azt nem a magyar divattervezők számlájára kell írni. Van, aki örül neki, és van, aki nem. Hogy melyik táborba tartozik az illető,- azt eldöntheti kora, neme, ízlése, alkati adottsága. Röpke közvéleménykutatásom eredménye: a férfiak többsége úgy véli, egy kis ingyent!) öröm lesz a szemnek.. . azaz: éljen a rövid szoknya! A politikus hajlamú polgártársak — és ki nem az manapság? — összefüggést vélnek fölfedezni a mini gyors hazai térhódítása és a hivatalosan deklarált nyíltság (glasznoszty) között: mostmár nem érdemes, sőt nem is szabad takargatni semmit, nézzünk szembe a leplezetlen valósággal! Hisz’ oly sokáig takarta hosszú viganó igazi adottságainkat, hogy már valósággal ki voltunk éhezve a kitárulkozásra. Ugyanez Közgazdasági alapokra helyezve: a lefaragások, kurtítások megtakarítások korszakát éljük, miért legyen éppen a nők szoknyája hosszú?! A pesszimisták és mindenben — még visszamenőleg is — hibát keresők úgy vélekedjek, hogy tulajdonképpen portéka. A felnőttcipőkénél lényegesen rövidebb az élettartama, hiszen a gyerek jobban koptatja, s ráadásul hamar ki is növi. Éppen ezért nem volna szabad előfordulnia, hogy két hónap múlva már „totálká- rosan”, a talptól különvált, lestrapált felsőrésszel kerüljön vissza a boltba a termék. A vásárlók joggal remélik: jobb minőséget kapnak a több pénzért. A vevők a vételtől számított hat hónapig reklamálhatnak. Ezt a kereskedők érthető okokból nem szívesen reklámozzák. Mert igaz ugyan, hogy a csere, vagy javítás a boltosoknak egy fillérjébe sem kerül, de a jegyzőkönyvek tömkelegét kell kitölteniük. így egyáltalán Kurtítások nem is kellett volna követnünk a fogyasztói társadalmakat, amikor a miniről áttértek a lényegesen anyagigényesebb maxira. Nem más volt ez, mint pazarlás a javakkal, az az a meglevő adottságaink ki nem használása. Az egy főre jutó női bájakban ugyanis felvehetjük a versenyt a közepesnél fejlettebb országokkal is, miközben a • szöveteket vagy a gyártásukhoz szükséges alapanyagokat, gépeket importáljuk. Ismét mások a dollárt tejelő idegen forgalom szempontjaira hivatkoznak, miközben a minit magasztalják. Szebb tájakkal, magasabb hegycsúcsokkal, számos állam dicsekedhet, ám azok a formák, melyeket a mini nem rejt el úgy, mint hosszabbra szabott elődje, keményen állják a versenyt. A látványosságok pedig — ki vitathatja? — döntő szerepet játszanak abban, milyen idegenforgalmi vonzerővel rendelkezik egy-egy ország. És ne jöjjenek most azzal, hogy például az Alpok bércei meg is mászhatok! Az oda utazók többségének esze ágában sincs nekirugaszkodni az égbe- szökő csúcsoknak, sohasem ereszkedik le a mély völgyekbe. csupán szemüket hizlalják a festő ecsetjére kívánkozó kies tájakon. nem túlzás azt állítani, hogy csak a reklamációk intézéséhez még külön egy embert alkalmazhatnának. A panaszokat egyébként úgy intézik el, hogy a vásárló megjelenik a boltban a vételt igazoló blokkal, a sérült lábbelivel. Az üzletben eldöntik, hogy javítható-e még a termék, vagy megérett a cserére. Sajnos tapasztalják, hogy a megreparált topánok, tipegők a szandálok sem bírják tovább egy hétnél. A Korvin Ottó utcai Túra cipőbolt helyettes vezetője, Góré Lajosné annyit fűzött mindehhez, hogy náluk a leggyakoribb hiba a ragasztott cipőtalpak leválása. A gyermeklábbelik minőségének javulásáról azonban ö sem tudott beszámolni. B. A. Nos, ezt megtehetik most már jártában-keltében, bármelyik magyar város pro- menádján, a Balaton, vagy a Duna partján sétálva bárki. Hisz’ szemrevételezni a legtisztességesebb hajadont, avagy menyecskét sem bűn. A csupán gondolatban elkövetett vétkek sem ütköznek jogszabályba, legfeljebb a Tízparancsolatba — ha ugyebár felebarátunkét kívánjuk meg — ám, ha csak ennyi vétke van a hívőnek, azt talán még az égiek is bocsánatosnak tartják. A munkahét megrövidítését számosán elhamarkodott lépésnek vélik. A szoknya kurtítását viszont aligha érheti — utólag — ez a vád. Különben is van gyakorlatunk benne, hogyan lehet nagyobból, hosszabból rövidebbet csinálni — tanúsíthatják például, a költség- vetésben járatos pénzügyi szakemberek. Elő tehát az ollót hölgyeim, na és a szemüveget tisztelt uraim (már akinek szüksége van rá)! És mi lesz azokkal, akik oly mértékben rövidlátók, hogy a dioptriák sem segítenek raituk? E kérdés túlnő a női divat témakörén, a szerző hatáskörén, így a válasszal —' egyelőre — nem szolgálhat. (bekes) Az országos pártértekezletre való indulás előtt, rövid interjút adott lapunk munkatársának Tímár Vilmos. Elmondta, hogy véleménye szerint csak akkor lesz sikeres a pártértekezlet, ha a közvéleményben élő minden kérdésre őszinte választ tud adni; alapos, komoly és nyílt vita alakul ki országos gondjaink megoldására. Arra kértük a városi párt- bizottság első titkárát, hogy beszéljen tapasztalatairól, arról, hogyan teljesült az a várakozás, melyet a borso- di küldöttség indulása előtti percekben rövid nyilatkozatban megfogalmazott. — Milyen volt az országos pártértckezlct légköre? — Sajátos atmoszférája volt az értekezletnek, hiszen az ezer küldött sok millió ember gopdolatait, érzéseit, véleményét sűrítette magába. Egész idő alatt érződött az a felelősség, amely közösen és egyénenként rajtunk volt. Nem tudtuk előre, hogy mit fogunk végezni, de azzal sokan tisztában voltunk: úgy nem jöhetünk haza, hogy valamilyen fordulat ne következzen be. — Én személy szerint is érzékeltem, hogyan csiszolódunk össze. AZ első nap után jól kivehető volt, hogy a sokfelől érkező, többféle felfogású, vérmérsékletű, képzettségű, tapasztalaté ember — felszólalva és a felszólalásokat hallgatva — hogyan találja meg a közös nevezőt, hogyan formálódik felelős tanácskozássá. Már a második felszólalás után világossá vált, hogy itt őszintén, nyíltan lehet és kell beszélni. Voltak szokatlanul kemény — ilyen nagy nyilvánosság előtt talán ritkán vagy régen elhangzó — megállapítások is, elhangzottak nagy tetszést arató egyéni ízű vélemények, volt, ami alig tért el a hagyományostól. Végig feszült figyelem kísérte az eseményeket, erős érzelmi hatásokkal. Persze előfordult, hogy mi lelkesedtünk valamiért, a mellettünk ülő pestiek kevésbé és fordítva. — Hiányérzetem annyiban van. hogy nyilvánosan alig vitatkoztunk egymással. A legtöbben nagyon tisztelték az előre leírt szöveget, ezért mindenki felkapta a fejét, amikor Grósz elvtárs személy szerint is vitába szállt két előtte felszólalóval. — Hogyan dolgozott a küldöttcsoport? — Röviden szólva keményen. Napi tíz óra ülés — még szünettel is — figyelve, jegyzetelve meglehetősen fárasztó, bár őszintén mondom, ezt ott közben alig érzékeltük. Minden este ösz- szeült a csoport kiértékelni a napot, és dönteni a közös dolgokban. Utána a látogatások — többek között Grósz elvtársé —, a kiscsoportos foglalkozások; bizony, éjfél előtt ritkán kerültünk ágyba. Minden bizottságban volt borsodi, rajuk még több hárult. Az állásfoglalás szerkesztői például késő éjszakáig dolgoztak. Szurkoltunk, hogy minél több borsodi szólalhasson fel, ezért jónéven vettük, hogy minden beadott felszólalást azonos rangon kezelnek. Kifogástalan volt a szervezés. Mértéktartó, egyszerű keretek között minden feltétel adott volt az érdemi munkához. — Végül szeretném kiemelni a csoport jó szellemét. A küldöttek, közöttük a miskolciak felkészülten, közösséget alkotva, a fő kérdésekben azonos állásponttal dolgoztak, és a kevés szabadidőben is jól megértettük. egymást. A jó kiválasztásért elismerés illeti a küldő alapszervezeteket. — Utólag visszatekintve, az elutazás előtti várakozásaik hogyan teljesültek? — Akkor azt vártam, hogy kerüljünk közelebb az egységhez, mutassuk meg, hogy működőképes, erős párt felelős küldöttei vagyunk, és teremtsünk jobb személyi feltételeket a további munkához. Azt hiszem, a tanácskozást figyelemmel kísérő közvélemény is tapasztalhatta, hogy az én várakozásom — ami egybeesett sokak vágyával — végső soron teljesült. A nyilvános és az egymás közötti vitát hallgatva kétségtelen, hogy a fő kérdéseket többféleképpen közelítjük meg, hogy az általános megújulás és reform szándéka mögött eltérő a tartalom. régi és újabb reflexek egyszerre működnek bennünk. Viszont éppen ezzel az egész társadalom előtt igazolta a tanácskozás a pártegység korszerű felfogásának gyakorlati megjelenését. A nyílt, őszinte, kemény vita — az, hogy minden elhangozhatott, ami a társadalmat foglalkoztatja — utána pedig a szavazásban is megnvilvánuló egység a párt feladatait illetően megmutatta, hogy a két dolog nem zár ja ki. sőt kölcsönösen feltételezi egy* mást. — Számomra világos, hogy a párt egységéért még nagyon sokat kell dolgoznunk, ez politikai harc kérdése is. Sok olyan nézet hangzik el a párttagoktól párton belül, de kívül is, amelyek ellen a vita, a meggyőzés eszközével határozottan fel kell lépnünk. A pártértekezleten is hallottam olyan véleményeket, amelyek ellentétesek az enyémmel, és tudom, hogy ezeket többen képviselik. A pártértekezlet egyetértett a párt következő két-három évre szóló teendőiben, de a párttagság körében — különösen ha ezek ütköznek a helyi érdekekkel — ettől még messze vagyunk. Mégis a tanácskozás nekem meggyőzően bizonyította, hogy a pártunkban legyőzhetetlen a megújulási szándék, van erő és képesség arra, hogy szembenézzen önmagával és tud programot adni a társadalomnak. — A legnagyobb várakozás persze a személyi kérdéseket előzte meg. nemcsak itthon, hanem a pártértekezleten is. Sokat latolgattuk, mi várható. a végeredmény — őszintén mondom — mégis sokunkat meglepett. Meglepett, noha a tanácskozás légköréből logikusan következett. Amikor a szavazás eredményét a zárt ülésen kihirdették, bennem átsuhant, hogy e három nap alatt nemcsak részesei, hanem alakítói is voltunk a történelemnek. Én ezt ott nem éreztem nagyképűségnek. — A most felelős funkcióba került személyek a társadalom számára is igazolják, hogy a megújulást komolyan vesszük, ehhez a vezetésben a szubjektív feltételek, kedvezőbbek. Persze, azt mindenki feszülten várja, hogy mindez tettekben hogyan nyilvánul majd meg de a vezetés iránti bizalom kétségtelenül erősödött. Erre pedig most nagy szükség van. Mindnyájan örültünk, hogy Kádár János elvtársnak alkalmas helyet sikerült találni a további munkához. Az ő életútjának az elismerése fejeződött ki abban a spontán ünneplésben, amelyben a záróülésen részesült. Szép színfoltja volt az ülésnek,, amikor éppen az egyik legkeményebben bíráló küldött- társunk köszöntötte őt virággal. — Melyek most a közvetlen es távolabbi teendők? — Az utóbbi hónapokban sokat vitatkoztunk — ezt több vonatkozásban folytatni kell —. de mast már a tetteken van a sor. A pártértekezlet összes pillanatnyi értéke, az állásfoglalás an.y- nyit fog érni a párttagság es a társadalom szemében, amennyi abból megvalósul. Számunkra a legfontosabb, hogy a párt belső megújulása folytatódjon, mert szerintem ez már az elmúlt hónapokban megkezdődött. Közösen, a város és a város- környék 27 e/.er párttagjának végig kell gondolnunk a saját teendőinket. - E tekintetben nincsenek illúzióim, tudom, hogy nem lesz köny- nyű. Túlságosan belénk ivódtak a régi megszokások, módszerek, gyakorlat, nagyon megszoktuk a végrehajtást. a. mindent felülről válást. Másrészt az új fogalmak, módszerelemek tartalma sem tisztázott még teljesen, ideológiai kérdések sorát is alaposan körül kell még írni. Mégis határozottan el kell indulnunk, mert hitem szerint pártunkba» csak akkor lesz megújulás,, ha az alulról és felülről egyaránt táplálkozik. Ráadásul nemcsak szavakban, reformkifejezések ismételgetésével, hanem tettekben is. — A városi pártbizottságnak ebből el kell végeznie a ráeső részt. Kötelességünk felelősen megítélni a sajat munkánkat. kapcsolatrendszerünket, és erre késztetni az általunk irányított pártszerveket. alapszervezeteket. Nem lehet tovább hivatkozni a felső vezetésre, ott váltást. nyivánosságot, őszinteséget. velünk együtt munkálkodást követelve. Ott ez megtörtént, megtörténik. Most ezt a felfogást át kell vinnünk a város, az üzemek, intézmények, az alapszervezetek szintjére. Persze, nehezebb lesz az alapszervezeti titkárt bírálni, mint a KB titkárát, nehezebb lesz egymás nézeteivel vitatkozni, önmagunknak is változni, de a megújulás most ezt jelenti. Munkatársaimmal őszintén örülnénk annak, ha minél több impulzus érne bennünket alulról is javaslatok, kezdeményezések, kritika formájában. — Most végigmegyünik a vitán, a pártértekezlet tapasztalatain, mondatonként végigelemezzük az állásfoglalást. Szakemberek, politikusok sorát fogjuk felkérni arra, hogy kívülről is ítéljék meg a munkánkat, segítsenek a szükséges tennivalók megfogalmazásában. Hasonlót javaslunk az állami és tömegszervezeteknek is. Erre alapozva — figyelembe véve a KB munkaprogramját — kiegészítjük, pontosítjuk a tavalyi kibontakozási programunkat. Ezt a munkát minden pártbizottságnak, minden alapszervezetnek az adott közösség nyilvánossága előtt el kell végeznie. — Tudom, tudjuk, hogy a társadalom bizalmának visz- szaszerzése, befolyásunk megerősítése nem néhány hónapos ügy. De a XIV. kongresszus előtt, a városi pártértekezleten már jelen-. tős változásról kell tudnunk számot adni. — Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a politikáról folyó vita nem önmagáért volt, hanem a gazdasági feladatok megoldásához szükséges feltételek alakításáért. A sorsunk — itt a városban, az üzemekben — a gazdaságban dől él. Ebből az évből még sok van hátra, és nem állíthatjuk, hogy minden rendben folyik. Ezért a napi feladatok, a vállalati tervek teljesítése, a színvonalas, szervezett, hatékony munka egyénenként és összességében ugyanolyan fontos eleme a megújulásnak, mint a pártmunka javítása. A társadalom elsősorban ezen méri programjaink hitelét, tetteink erejét.