Déli Hírlap, 1988. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-01 / 77. szám
Stop, egy percre! Mi várható az autópiacon? Éppen a hét elején tettük s/óvá. hogy milyen idejét múlta rendelkezés a három évesnél fiatalabb gépjármüvek magánforgalomban történő korlátozása. Ügy is kijátsszák, akik akarják az ezzel kapcsolatos szabályokat, ráadásul anyagi és er- kö'csi kárt okoz a népgazdaságnak. S mintha erre az írásunkra reagáltak volna az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának szerdai ülésén. Andrikó Miklós kereskedelmi államtitkár bejelentette: hamarosan áttekintik e rendelkezést, és döntenek a háromévesnél fiatalabb gépkocsik adásvételi tilalmának teljes vagy részleges megszüntetéséről. Változás várható a közületi használt személygépkocsik adásvételének szabályozásában is, lehetővé akarják tenni, hogy a kö- zületek saját dolgozóikat is vásárlónak jelölhessék. Sokakat érdeklő témákat feszegettek a képviselők, olyanokat, amelyekre csak kertelés nélküli, válaszokat kaphattak. így tudták meg. hogy a hazánkba érkező gépkocsik minősége alaposan Sarainak, kályúznaki lemossák a lábiákat Tavaszi várostakarítás Városszerte láthatjuk a közterület-fenntartó vállalat szokásos tavaszi takarítást végző dolgozóit. A most esedékes munkálatokról kértünk tájékoztatást Mariyák Péter termelési főosztályvezetőtől. Egyebek között a forgalomirányító jelzőlámpákat és a világító KRESZ-tábla- kat szabadítják meg a télen rájuk rakódott szennyeződéstől. Ezenkívül kimossák a közterületeken elhelyezett hulladékgyűjtő-edényeket is. Az eső, a hóié tavaszra vastag üledéket hagy maga után az utak szegélyén. Ennek az eltávolítását hívják a közterület-fenntartók „sa- ralásnak”. Most minden tömegközlekedési út burkolatáról felkavarják a szennyeződést, s a belvárötj kisebb forgalmú útjait is rendbe teszik. i Sokat segítenek a közhasznú munkások is. A lomtalanítás is része az ebben az évszakban esedékes tennivalóknak. Ezt most is megszervezik. ■ A lakásokban összegyűlt, feleslegessé vált kávátoktól mindenki megszabadulhat; az utcára kipakolt holmik elszállításának időpontjáról külön hirdetményben értesíti a vállalat az érdeklődőket. S ha már szóba kerültek a közhasznú munkások: arról is értesültünk, hogy folytatják a Szinva medrének takarítását. Ezzel ősszel a Baross Gábor utcáig jutottak el. Az ő feladatuk a Tegzes-patak medrének a kitakarítása is. Nagy mennyiségű iszap gyűlt össze a víz alján az LKM halnájától a Szinvá- ba folyó patakban. Aprilis elsejétől elkezdődik az utak télen keletkezett hibáinak kijavítása. Valószínű, hogy most minden eddiginél kevésbé viselte meg az időjárás a hidegebb hónapokban a miskolci aszfaltot. Ennek ellenére lesz dolguk a szakembereknek. Az eddigi információk szerint most is legalább három vállalat dolga lesz az utak gyógyítása. Az is bizonyos, hogy erre egy hónapot kapnak a szakemberek. A közterület-fenntartó vállalat frissíti fel a megkopott burkolati jeleket is. Ehhez hamarosan hozzálátnak. A város tavasszal szokásos rendbetétele nem csupán a közterület-fenntartók dolga. A zöldterületek jelentős részét a kertészeti vállalat dolgozói gondozzák. Prekop Erzsébettől, a parkfenntartási üzemág vezetőjétől tudjuk, hogy már másodszor gereblyézik majd át a főutak mentén a zöldterületeket. Szépen rendbe hozták a — sajnos egyre fogyatkozó — városi virágágyásokat is. Ezekbe már ősszel kiültették a tulipánt, árvácskát, így Tapolcán, a Szemere- kertben, a Bartók, az MSZB- és a Tanácsház téren most csak át kellett kapálni a főidet. Sajnos, a „virággyüjtök” most sem tétlenkednek. Ahogy szirmot bont a növény, úgy kötnek csokrot belőle ... Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy a Killián-észa- kon is befejezik a fagaly- lyazást. Többen szóvá tették, hogy a levágott ágak sokáig hevernek a fák tövében. A kertészek igyekeztek — s igyekeznek ezután is —, hogy minél hamarabb elvigyék a helyszínről az esetenként még a forgalmat is akadályozó gallyakat. B. A. kifogásolható. Az úgynevezett nullrevízióra. érthetőbben. a teljesen új autókra három és fél. hét órát fordítónak az átadás előtt. Természetesen még ezek után sem garantálják, hogy a jármű tökéletes. Állandósult az autóhiány, jelenleg 350 ezren várakoznak gépkocsira. Nagyon nehéz felbecsülni a valós, a reális igényeket- mivel a kocsira várók többsége a hosszú várakozási idő ismeretében óvatosságból több típust is előjegyeztet, annak ellenére, hogy csupán 2 százalékos kamatot fizetnek az autóelőlegre. Ezt a kormány is igazságtalannak tartia. de a gazdasági nehézségek miatt mégsem tervezik a megváltoztatását. Fellángolt a vita, gyártsunk-e, vagy összeszerelő üzemben állítsunk elő új kocsikat. Az érvek minden részről meggyőzőek. A 260 ezer forintot érő Suzuki Marutit úgy adta el a Merkur, hogy előtte 120 ezer Ladára váró előfizetőt kellett megkérdezni. Sokan drá- gállották ezt a japán licenc alapján készülő kis kocsit, amely már nem éppen a legújabb típus. Volt. aki mindehhez hozzátette: egyes személyképkocsikon 44. másokon pedig 49 százalék az állam haszna, amin évente több. mint 30 milliárd forintot keres. Végül is .a legreálisabb lehetőségnek az új Zaporo- zsec gyártásában való részvételünk tűnik. Ám akadt, aki ezzel kapcsolatban jegyezte meg: ez a típus sem a holnap autója. S akadtak olyan vélemények is. melyek nem a kocsigyártást, hanem a kemény, úgynevezett konvertibilis áruk termelését szorgalmaznák. Ezért ugyanis bármikor, bármennyi jó minőségű autót importálhatnánk. Mindehhez csak annyit, hogy jelenleg Európa valamennyi országában készül valamilyen személyautó. Csupán Magyarországon nem honosodott meg ez a húzó iparág, amely szinte törvényszerűen rákényszerítené a technikai, technológiai fejlődést az összes többi ipari ágazatra. (szántó) jjc A juhászmesterség csak annak tűnik nyugalmasnak, aki semmit nem tud róla (Vadas Zsuzsa felv.) Családi körben A juhász A birkanyáj békésen legelészik a nyéki domboldalon. A lassan melegedő tavaszi napon felélénkülve keresgetik a friss zöldet. Látszik, hogy valamennyi egészséges, jól fejlett állat. Ez már a második telep, ahol Kapás János vezető juhász nyomában járunk. Mindenütt járt már előttünk, intézkedett, mit, hogyan tegyenek juhászai, addig, míg visz- szaér. — Nehéz követni őt — mondják a juhászok —, egy nap több helyen is megtalálható. Most éppen vendégeket fogad. Mire a takaros nyéki házhoz érünk a bocsi Haladás Tsz állattenyésztési ágazat- vezetőjével, már a delet is elharangozták. Kapás János túl van a „munkaebéden”, már a kapuban vár bennünket. — Nekem még az üzletkötés íratlan szabályait is meg kellett tanulnom — mondja, miközben hellyel kínál a szépen berendezett házban. — Most például az exporttal foglalkozó cég munkatársait láttam vendégül. — Az ünnepek előtt sok húsvéti bárányt vettek? — Sokat küldtünk Olaszországba, ahol ilyenkor többet fizetnek a bárány húsáért. Már a fedeztetést is úgy időzítettük, hogy februárban meglegyenek a kisbá- rányok. Ezt így tesszük karácsony előtt is, mert akkor is magasabb az ára a bárányhúsnak. Ámít feledni kellene Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a háború alatt tanulta az első szavakat, tette meg az első lépéseket. Tudatosan átélt élményeim nincsenek hát a 11. világégés borzalmairól, de a sors úgy hozta, hogy többször is találkoztam a háború nyomaival. Évekkel, sőt évtizedekkel a befejezése után. Szerjózsával több, mint húsz éve egy Moszkva melletti kolhoztelepen ismerkedtem meg. Bizonyítani akarta, hogy ismeri Magyarországot, tudja, honnan érkezett újdonsült ismerőse, ezért azokat a filmjeinket kezdte dicsérni, amelyeket látott. A Tenkes kapitánya és az Egy óra múlva itt vagyok talán még soha nem kapott ennyi elismerő jelzőt... Közben sugárhajtású gépek húztak el felettünk. Szeplős, kissé ma- szatos arcát az ég felé emelte: — Gyorsak, mi? Na, és a rakéták? — kérdezte felém fordulva. Huncutul mosolygó szeme hirtelen komoly lett. — Nem félünk ám senkitől, nehogy azt hidd! Ha lenne egy háború, úgyis legyőznénk mindenkit. Meglepődtem; túlságosan meredeknek találtam az ugrást a Tenkestöl a háborúig, annak a tízéves kisfiúnak a szájából, aki alig néhány perces ismeretségünk során jasszos beszédfordulatokra tanított... Gyakran eszembe jut az a zsidóasszony is, akivel egy ideig szomszédok voltunk. Vékony, mint az ujjam, ha az ember nem látta az arcát, gyermeknek nézte. Nagyritkán átjött hozzánk, és ilyenkor elmesélte, hogyan szökött meg háromszor a gázkamra előtt meztelenül kígyózó sorból. Szenvtele- nül beszélt, mintha a világ legközömbösebb dolgáról számolna be. Szeme alig mozgott, úgy látszott, egy életre kioltották belőle a fényt. Sírni sem tudott, kivesztek az érzései. Csak akkor láttam riadtan mozdulni szemét, idegesen arcához szorítani a kezét, amikor gyermekei az iskola után, késő estig nem jöttek haza. Egyedül értük aggódott, az élet számára az ö életük volt. Az övét, ahogy mondta, „elvették”, és háromszorta sem tudta teljesen visszalopni. Sohasem felejtem el azt az NDK-s gimnazistát sem, akinek huszonöt évvel a háború után Krakkóban azért nem adtak szállást, mert német volt. Tehetetlen dühvei ült le a járda szélére, mindkét kezével a fűidet verte, és szinte eszeveszetten ordította: — Én nem tehetek róla, hogy Hitler őrült volt! Neki már semmi köze sem volt a háborúhoz. Mint ahogy annak az iskolatársamnak sem, aki egy verőfényes júniusi napon, röviddel az érettségi után, osztályával a pilisi hegyekbe ment kirándulni. A fárasztó utazás után társai lefeküdtek a zöld fűbe heverészni, de nyughatatlan természete őt tovább vitte, felderíteni a tájat. Néhány perc múlva dobhártyát szakító robbanás hallatszott... Többé hiába várták haza. G. Tóth Ferenc Erzsiké szabad idejében szívesen kertészkedik — Ügy tartják, ezt a mesterséget igazán csak a családban lehet megtanulni... — Vannak olyan fogások, amik apáról-fiúra szállnak. Nekem még a dédnagyapám is juhász volt, s amint megtanultam járni, már mentem a nyájjal. így volt ezzel az én fiam is. aki ugyan megtanult egy másik szakmát. de végül mégis a juhásza tot választotta: megszerette. Aki úgy dönt. hogy juhász lesz. annak fel kell tenni rá az életét, nem lehetnek ünnepnapjai sem. Az állatokat nem lehet több napra magukra hagyni. Igaz, ma már 35 éves munka után, telik arra. hogy alkalmazottat tartsak, de ha nem járok ki irányítani őket. akkor hamar megvan a baj ... — Tavaly a bocsi téesztől kaptunk egy hajdúszoboszlói beutalót, 10 napra — meséli felesége. Erzsiké. — Három nap után hazajöttünk, mert János nem bírta tovább ... — El is veszett öt bárány, mire hazaértünk — feleli rá Kapás János. — Én még akkor sem hagyhattam magára a több mint kétezres állományt, amikor táppénzen voltam. Akkor is csak azért nyomtam az ágyat, mert megszúrtak, amikor észrevettem, hogy lopják a juhoJ kát. Egyébként beteg nem voltam soha. Erős, zömök ember 53 évesen is. A telepen néhány másodperc alatt megfordítja. hátára fekteti a legnehezebb állatot. A bárány moccanni sem tud szorításában, tűri. amint juhásza „megkörrnöli”. — Ez az egyik legfontosabb művelet — mondja —, mert ha ezt nem végzik el lelkiismeretesen a juhászok, akkor az állat körme alá sár kerül, s elöbb-utóbb lesán- tul a bárány. A sánta birka meg nem tud legelni, nem eszik rendesen, végül pedig elhull. — Mennyiben más ma a juhászok élete, mint régen volt? — Régen nehéz volt meg jó legelőhöz is iutni. Azóta javultak a gazdálkodási körülmények. De ma is sokszor kelnünk kell éjjel, hogy ott legyünk az elle- tésnél, s az órát sem nézhetjük: mikor ér véget a munkaidő. Nálunk az állatok érdeke minden más szempontot megelőz. Igaz, szép a’jövedelme a juhászainak. de ezért keményen megdolgozunk ma is. — Régebben még gomo- lyasajtot is készítettünk, vittük a piacra eladni — meséli Erzsiké. — Még tavaly is csináltunk, de már csak szórakozásból. Én mindig a férjemnek segítettem, mentem én is éjszaka, ha kellett. Ma már főként az unokákra van gondom, de még mindig dolgozom a té- eszben is. Ha időm engedi, szívesen kertészkedem, amíg a férjem a juhok körül van. — Készít-e bárányt hús- vétra? — Szereti a csatád a bárányhúst, többnyire töltött bárány kerül a húsvéti asztalra nálunk. Az ünnepekre most fokhagymás báránysült lesz. azt készítem elő főzésre. — Szépek a kisbárányofc — mutatja kint a telepen Kapás János —. de a legtöbbet már útnak indítottuk exportra. Jó érzés így ünnepek előtt arra gondolni, hogy az emberek összekapcsolják a húsvétot a bárányokkal. Nekem azonban nem sok időm marad ünnepelni — mondja mosolyogva- — Jöjjön ki vasárnap! Biz-tosan itt talál valamelyik telepen! Vadas Zsuzsa Képviselői fórum A Szikra moziban tart ma délután, három órától képviselői fórumot Dudla József, az ötös számú országgyűlési választókerület képviselője. Várják az érdeklődő állampolgárokat.
