Déli Hírlap, 1988. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-01 / 77. szám

Stop, egy percre! Mi várható az autópiacon? Éppen a hét elején tettük s/óvá. hogy milyen idejét múlta rendelkezés a három évesnél fiatalabb gépjármü­vek magánforgalomban tör­ténő korlátozása. Ügy is ki­játsszák, akik akarják az ezzel kapcsolatos szabályo­kat, ráadásul anyagi és er- kö'csi kárt okoz a népgaz­daságnak. S mintha erre az írásunkra reagáltak volna az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának szerdai ülésén. Andrikó Miklós kereske­delmi államtitkár bejelentet­te: hamarosan áttekintik e rendelkezést, és döntenek a háromévesnél fiatalabb gép­kocsik adásvételi tilalmának teljes vagy részleges meg­szüntetéséről. Változás vár­ható a közületi használt sze­mélygépkocsik adásvételének szabályozásában is, lehetővé akarják tenni, hogy a kö- zületek saját dolgozóikat is vásárlónak jelölhessék. Sokakat érdeklő témákat feszegettek a képviselők, olyanokat, amelyekre csak kertelés nélküli, válaszokat kaphattak. így tudták meg. hogy a hazánkba érkező gépkocsik minősége alaposan Sarainak, kályúznaki lemossák a lábiákat Tavaszi várostakarítás Városszerte láthatjuk a közterület-fenntartó válla­lat szokásos tavaszi taka­rítást végző dolgozóit. A most esedékes munkálatok­ról kértünk tájékoztatást Mariyák Péter termelési fő­osztályvezetőtől. Egyebek között a forga­lomirányító jelzőlámpákat és a világító KRESZ-tábla- kat szabadítják meg a té­len rájuk rakódott szennye­ződéstől. Ezenkívül kimos­sák a közterületeken elhe­lyezett hulladékgyűjtő-edé­nyeket is. Az eső, a hóié tavaszra vastag üledéket hagy maga után az utak szegélyén. En­nek az eltávolítását hívják a közterület-fenntartók „sa- ralásnak”. Most minden tömegközlekedési út burkolatáról felkavar­ják a szennyeződést, s a belvárötj kisebb forgalmú útjait is rendbe teszik. i Sokat segítenek a közhasz­nú munkások is. A lomtalanítás is része az ebben az évszakban esedé­kes tennivalóknak. Ezt most is megszervezik. ■ A lakásokban összegyűlt, feleslegessé vált kávátok­tól mindenki megszaba­dulhat; az utcára kipakolt holmik elszállításának időpontjáról külön hirdetményben érte­síti a vállalat az érdeklő­dőket. S ha már szóba kerültek a közhasznú munkások: ar­ról is értesültünk, hogy folytatják a Szinva med­rének takarítását. Ezzel ősszel a Baross Gá­bor utcáig jutottak el. Az ő feladatuk a Tegzes-patak medrének a kitakarítása is. Nagy mennyiségű iszap gyűlt össze a víz alján az LKM halnájától a Szinvá- ba folyó patakban. Aprilis elsejétől elkezdő­dik az utak télen keletke­zett hibáinak kijavítása. Valószínű, hogy most minden eddiginél kevésbé viselte meg az időjárás a hidegebb hó­napokban a miskolci asz­faltot. Ennek ellenére lesz dolguk a szakembereknek. Az ed­digi információk szerint most is legalább három vállalat dolga lesz az utak gyógyítása. Az is bizonyos, hogy erre egy hónapot kap­nak a szakemberek. A köz­terület-fenntartó vállalat frissíti fel a megkopott bur­kolati jeleket is. Ehhez ha­marosan hozzálátnak. A város tavasszal szokásos rendbetétele nem csupán a közterület-fenntartók dolga. A zöldterületek jelentős ré­szét a kertészeti vállalat dolgozói gondozzák. Prekop Erzsébettől, a parkfenntar­tási üzemág vezetőjétől tud­juk, hogy már másodszor gereblyézik majd át a főutak mentén a zöldterületeket. Szépen rendbe hozták a — sajnos egyre fogyatkozó — városi virágágyásokat is. Ezekbe már ősszel kiültet­ték a tulipánt, árvácskát, így Tapolcán, a Szemere- kertben, a Bartók, az MSZB- és a Tanácsház téren most csak át kellett kapálni a főidet. Sajnos, a „virággyüjtök” most sem tétlenkednek. Ahogy szirmot bont a növény, úgy kötnek csokrot be­lőle ... Arról is tájékoztatást kap­tunk, hogy a Killián-észa- kon is befejezik a fagaly- lyazást. Többen szóvá tették, hogy a le­vágott ágak sokáig hever­nek a fák tövében. A kertészek igyekeztek — s igyekeznek ezután is —, hogy minél hamarabb el­vigyék a helyszínről az ese­tenként még a forgalmat is akadályozó gallyakat. B. A. kifogásolható. Az úgyneve­zett nullrevízióra. érthetőb­ben. a teljesen új autókra három és fél. hét órát for­dítónak az átadás előtt. Ter­mészetesen még ezek után sem garantálják, hogy a jár­mű tökéletes. Állandósult az autóhiány, jelenleg 350 ezren várakoz­nak gépkocsira. Nagyon ne­héz felbecsülni a valós, a reális igényeket- mivel a kocsira várók többsége a hosszú várakozási idő isme­retében óvatosságból több típust is előjegyeztet, annak ellenére, hogy csupán 2 szá­zalékos kamatot fizetnek az autóelőlegre. Ezt a kormány is igazságtalannak tartia. de a gazdasági nehézségek mi­att mégsem tervezik a meg­változtatását. Fellángolt a vita, gyárt­sunk-e, vagy összeszerelő üzemben állítsunk elő új ko­csikat. Az érvek minden részről meggyőzőek. A 260 ezer forintot érő Suzuki Marutit úgy adta el a Mer­kur, hogy előtte 120 ezer Ladára váró előfizetőt kel­lett megkérdezni. Sokan drá- gállották ezt a japán licenc alapján készülő kis kocsit, amely már nem éppen a legújabb típus. Volt. aki mindehhez hozzátette: egyes személyképkocsikon 44. má­sokon pedig 49 százalék az állam haszna, amin évente több. mint 30 milliárd forin­tot keres. Végül is .a legreálisabb le­hetőségnek az új Zaporo- zsec gyártásában való rész­vételünk tűnik. Ám akadt, aki ezzel kapcsolatban je­gyezte meg: ez a típus sem a holnap autója. S akadtak olyan vélemények is. melyek nem a kocsigyártást, hanem a kemény, úgynevezett kon­vertibilis áruk termelését szorgalmaznák. Ezért ugyan­is bármikor, bármennyi jó minőségű autót importálhat­nánk. Mindehhez csak annyit, hogy jelenleg Európa vala­mennyi országában készül valamilyen személyautó. Csupán Magyarországon nem honosodott meg ez a húzó iparág, amely szinte tör­vényszerűen rákényszerítené a technikai, technológiai fej­lődést az összes többi ipari ágazatra. (szántó) jjc A juhászmesterség csak annak tűnik nyugalmasnak, aki semmit nem tud róla (Vadas Zsuzsa felv.) Családi körben A juhász A birkanyáj békésen le­gelészik a nyéki dombolda­lon. A lassan melegedő ta­vaszi napon felélénkülve ke­resgetik a friss zöldet. Lát­szik, hogy valamennyi egész­séges, jól fejlett állat. Ez már a második telep, ahol Kapás János vezető juhász nyomában járunk. Mindenütt járt már előttünk, intézke­dett, mit, hogyan tegyenek juhászai, addig, míg visz- szaér. — Nehéz követni őt — mondják a juhászok —, egy nap több helyen is megta­lálható. Most éppen vendé­geket fogad. Mire a takaros nyéki ház­hoz érünk a bocsi Haladás Tsz állattenyésztési ágazat- vezetőjével, már a delet is elharangozták. Kapás János túl van a „munkaebéden”, már a kapuban vár bennün­ket. — Nekem még az üzlet­kötés íratlan szabályait is meg kellett tanulnom — mondja, miközben hellyel kínál a szépen berendezett házban. — Most például az exporttal foglalkozó cég munkatársait láttam vendé­gül. — Az ünnepek előtt sok húsvéti bárányt vettek? — Sokat küldtünk Olasz­országba, ahol ilyenkor töb­bet fizetnek a bárány húsá­ért. Már a fedeztetést is úgy időzítettük, hogy febru­árban meglegyenek a kisbá- rányok. Ezt így tesszük ka­rácsony előtt is, mert ak­kor is magasabb az ára a bárányhúsnak. Ámít feledni kellene Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a háború alatt tanulta az első szavakat, tet­te meg az első lépéseket. Tudatosan átélt élményeim nincsenek hát a 11. világégés borzalmairól, de a sors úgy hozta, hogy többször is találkoztam a háború nyomai­val. Évekkel, sőt évtizedekkel a befejezése után. Szerjózsával több, mint húsz éve egy Moszkva melletti kolhoztelepen ismerked­tem meg. Bizonyítani akarta, hogy ismeri Magyarországot, tudja, honnan érkezett újdonsült ismerőse, ezért azokat a filmje­inket kezdte dicsérni, amelyeket látott. A Tenkes kapitánya és az Egy óra múlva itt vagyok talán még soha nem kapott ennyi elismerő jelzőt... Közben sugárhajtású gé­pek húztak el felettünk. Szeplős, kissé ma- szatos arcát az ég felé emelte: — Gyorsak, mi? Na, és a rakéták? — kérdezte felém fordulva. Huncutul mosoly­gó szeme hirtelen komoly lett. — Nem félünk ám senkitől, nehogy azt hidd! Ha lenne egy háború, úgyis legyőz­nénk mindenkit. Meglepődtem; túlságosan meredeknek ta­láltam az ugrást a Tenkestöl a háborúig, annak a tízéves kisfiúnak a szájából, aki alig néhány perces ismeretségünk során jasszos beszédfordulatokra tanított... Gyakran eszembe jut az a zsidóasszony is, akivel egy ideig szomszédok voltunk. Vékony, mint az ujjam, ha az ember nem látta az arcát, gyermeknek nézte. Nagyrit­kán átjött hozzánk, és ilyenkor elmesélte, hogyan szökött meg háromszor a gázkamra előtt meztelenül kígyózó sorból. Szenvtele- nül beszélt, mintha a világ legközömbösebb dolgáról számolna be. Szeme alig mozgott, úgy látszott, egy életre kioltották belőle a fényt. Sírni sem tudott, kivesztek az érzé­sei. Csak akkor láttam riadtan mozdulni szemét, idegesen arcához szorítani a kezét, amikor gyermekei az iskola után, késő es­tig nem jöttek haza. Egyedül értük aggó­dott, az élet számára az ö életük volt. Az övét, ahogy mondta, „elvették”, és három­szorta sem tudta teljesen visszalopni. Sohasem felejtem el azt az NDK-s gim­nazistát sem, akinek huszonöt évvel a há­ború után Krakkóban azért nem adtak szállást, mert német volt. Tehetetlen düh­vei ült le a járda szélére, mindkét kezével a fűidet verte, és szinte eszeveszetten or­dította: — Én nem tehetek róla, hogy Hitler őrült volt! Neki már semmi köze sem volt a hábo­rúhoz. Mint ahogy annak az iskolatársam­nak sem, aki egy verőfényes júniusi na­pon, röviddel az érettségi után, osztályával a pilisi hegyekbe ment kirándulni. A fá­rasztó utazás után társai lefeküdtek a zöld fűbe heverészni, de nyughatatlan természe­te őt tovább vitte, felderíteni a tájat. Né­hány perc múlva dobhártyát szakító rob­banás hallatszott... Többé hiába várták haza. G. Tóth Ferenc Erzsiké szabad idejében szívesen kertészkedik — Ügy tartják, ezt a mes­terséget igazán csak a csa­ládban lehet megtanulni... — Vannak olyan fogások, amik apáról-fiúra szállnak. Nekem még a dédnagyapám is juhász volt, s amint meg­tanultam járni, már men­tem a nyájjal. így volt ez­zel az én fiam is. aki ugyan megtanult egy másik szak­mát. de végül mégis a ju­hásza tot választotta: meg­szerette. Aki úgy dönt. hogy juhász lesz. annak fel kell tenni rá az életét, nem le­hetnek ünnepnapjai sem. Az állatokat nem lehet több napra magukra hagyni. Igaz, ma már 35 éves munka után, telik arra. hogy alkalmazot­tat tartsak, de ha nem já­rok ki irányítani őket. ak­kor hamar megvan a baj ... — Tavaly a bocsi téesztől kaptunk egy hajdúszoboszlói beutalót, 10 napra — meséli felesége. Erzsiké. — Három nap után hazajöttünk, mert János nem bírta tovább ... — El is veszett öt bárány, mire hazaértünk — feleli rá Kapás János. — Én még akkor sem hagyhattam ma­gára a több mint kétezres állományt, amikor táppénzen voltam. Akkor is csak azért nyomtam az ágyat, mert megszúrtak, amikor észre­vettem, hogy lopják a juhoJ kát. Egyébként beteg nem voltam soha. Erős, zömök ember 53 évesen is. A telepen néhány másodperc alatt megfordít­ja. hátára fekteti a legne­hezebb állatot. A bárány moccanni sem tud szorítá­sában, tűri. amint juhásza „megkörrnöli”. — Ez az egyik legfonto­sabb művelet — mondja —, mert ha ezt nem végzik el lelkiismeretesen a juhászok, akkor az állat körme alá sár kerül, s elöbb-utóbb lesán- tul a bárány. A sánta birka meg nem tud legelni, nem eszik rendesen, végül pedig elhull. — Mennyiben más ma a juhászok élete, mint régen volt? — Régen nehéz volt meg jó legelőhöz is iutni. Azóta javultak a gazdálkodási kö­rülmények. De ma is sok­szor kelnünk kell éjjel, hogy ott legyünk az elle- tésnél, s az órát sem néz­hetjük: mikor ér véget a munkaidő. Nálunk az álla­tok érdeke minden más szempontot megelőz. Igaz, szép a’jövedelme a juhászai­nak. de ezért keményen megdolgozunk ma is. — Régebben még gomo- lyasajtot is készítettünk, vit­tük a piacra eladni — me­séli Erzsiké. — Még tavaly is csináltunk, de már csak szórakozásból. Én mindig a férjemnek segítettem, mentem én is éjszaka, ha kellett. Ma már főként az unokákra van gondom, de még mindig dolgozom a té- eszben is. Ha időm engedi, szívesen kertészkedem, amíg a férjem a juhok körül van. — Készít-e bárányt hús- vétra? — Szereti a csatád a bá­rányhúst, többnyire töltött bárány kerül a húsvéti asz­talra nálunk. Az ünnepekre most fokhagymás báránysült lesz. azt készítem elő fő­zésre. — Szépek a kisbárányofc — mutatja kint a telepen Kapás János —. de a leg­többet már útnak indítottuk exportra. Jó érzés így ün­nepek előtt arra gondolni, hogy az emberek összekap­csolják a húsvétot a bárá­nyokkal. Nekem azonban nem sok időm marad ünne­pelni — mondja mosolyog­va- — Jöjjön ki vasárnap! Biz-tosan itt talál valamelyik telepen! Vadas Zsuzsa Képviselői fórum A Szikra moziban tart ma délután, három órától képvi­selői fórumot Dudla József, az ötös számú országgyűlési választókerület képviselője. Várják az érdeklődő állam­polgárokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom