Déli Hírlap, 1988. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-08 / 82. szám

„Tessék megnézni!’’ Pereg a vakolat, folyik a víz Mit tehetne a MIK? r „Kérem, ez a ház lassan i harmincéves. Legalább tíz j éve pereg az erkélyekről a j járdára, a folyosókról az udvarra a vakolat." — ezzel fogadtak a Bajcsy-Zsilinszky út 1. szám alatti háromeme­letes házban. Szerdán, este 6 óra körül, több kilós be­tondarabok zuhantak a jár­dára, a volt Tulipán Divat­ház bejárata elé. Szerencse, hogy raktár lett belőle, mert ha éppen akkor . jön- nek-mennek a vevők... A baljós eset vitt bennünket a házba. Özvegy Dudás Jó- zsefné első emeleti lakó vé­leményét kértük először: — Körülbelül nyolc év­vel ezelőtt a írissen festett autóm tetejét törte össze egy hatalmas vakolatdarab. Még szerencse, hoay nem történt személyi sérülés. A mellettünk lévő házakat már kétszer felújították a közel­múltban, míg a miénket egyszer sem. A Bajcsy-Zsi- linszky úti erkélyekről és hátsó folyosókról is pereg a vakolat. Azt is írja már be­le, hogy a felújítás után nagyon jó lenne, ha köz­ponti fűtés lenne a lakások­ban. Pápay Sándor nyugdíjas tanárhoz és feleségéhez is becsengettünk. — Ezért a pergő vakola­tért sem a lakók, sem a házfelügyelő nem hibáztat­ható; építési hiba. Az eső­víz ugyanis nem kifelé, ha­nem az erkélyekre, a folyo­sókra folyik. Mivel nincs külső elvezető perem, átázik az .erkélyek mennyezete, és szerintem ezért válik le a vakolat. Személyesen jártam ez ügyben az ingatlankezelő vállalatnál. Elmondták, ha­marosan felújítják majd a házat. Addig azonban, mint évek óta, annyit tesznek a MIK-esek, hogy 3—6 ha­vonta kijönnek és leverik a vakolat egy részét. Körülbe­lül 15 évvel ezelőtt volt az utolsó felújítás, azóta eny- nyi történt. A ház földszintjén a Bor­sodi Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat raktára, a Halértékesítő Vállalat üzle­te és a Hungária Biztosító fiókja van. Farkas Pálnak, a halszaküzlet vezetőjének a véleményét is kértük. — Elöl, a bejárát előtt, és hátul, a raktárnál is pereg a vakolat. Tessék megnéz­ni, hatalmas fehér foltok vannak a sárga plafonon. Balesetről még nem tudok, legfeljebb annyit, hogy egy­szer már rám is esett egy kisebb darab. A Bajcsy-Zsilinszky űt t. szám karbantartása — a la­kók elmondása alapján ki­derült —. a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalatra tartozik. Nagy Sándortól, a vállalat főmérnökétől érdeklődtünk: mikor számíthatnak itt vál­tozásra? — Egyelőre nem lehet pontos dátumot mondani a ház felújításával kapcsolat­ban. Most ugyanis a belvá­rosi épületek rekonstrukció­ja az első. Sajnos, nem ez az egyetlen balesetveszélyes ház Miskolcon. Erkélyek szakadtak már le, a főutcai házak tűzfalának feljárói — macskalépcsői — dőltek le. Főleg tavasszal pereg a va­kolat a téli fagyok után. Most ' mindenesetre elindul­nak a szakemberek és le­verik a balesetveszélyesen málló vakolatot. * Egyelőre tehát bizonyta­lan, hogy meddig mállik a vakolat a Bajcsy-Zsilinszky út első házában, hatalmas csattanással törve szét a jár-: da közepén. Figyelmeztető tábla híján felhívjuk a fi­gyelmet: érdemes ez előtt a ház előtt óvatosan sétálni! (fázold) Stop, egy percre! Motoros rodeó a belvárosban Versenylehetőség kell a fiataloknak ★ Az országúton csak az lehet biztonságban, aki kellő jártasságot szerzett. Különös motorosbemutatót tartottak szerdán délután az Arany János utcában. Há­rom tinédzser, rendszám nél­küli motorját ugratva, egy keréken, pontosabban a hát­són, robogott végig a forgal­mas belvárosi utcán. Az ott parkoló taxisok közül töb­ben is megpróbálták figyel­meztetni a magukról megfe­ledkezett alkalmi akrobatá­kat. Ám eredménytelenül. A jókedvű motorosok továbbra is manővereztek járműveik­kel, egy keréken. Látszott rajtuk, hogy nem most kez­dik mutatványukat; hosszas, és szívós gyakorlás előzte meg valamelyik csöndesebb lakótelepi utcában. Mindenkit bosszantott a mutatvány — féltettük a fi­atalokat —, haragudni még­sem tudtunk rájuk. Amit műveltek, az egyszerű után­zás volt. Á filmeken, a tele­vízió képernyőjén egymást érik a motoros rodeó-bemu- tatók. A közelmúltban azt is láthattuk, hogy milyen terepversenyeket rendeznek a BMX-kerékpárosoknak. S ízelítőt kaptunk abból is, hogy miképpen lehet „bré- kelni” ezzel a masszív két­kerekűvel. Élmény volt fi­gyelni, hogy mit lehet ki­hozni a vastag kerekű drót­szamárból. A még gyerekszámba menő motorosok ezeket a kétkerekű rodeósokat pró­bálják másolni, s nem is eredménytelenül. S ha pá­lyát és versenylehetőséget teremtenénk számukra, bizo­nyára nem a forgalmas köz­úton tennék próbára ráter­mettségüket. S mint aho­gyan az ökölvívók is csak a ringen belül fitogtatják te­hetségüket, ugyanúgy a mo- torrodeósok is csak az arra kijelölt terepen ugratnák, bőgetnék kétkerekű jármű­veiket. S ami lényeges: így nem veszélyeztetnék önma­gukat, és a közlekedés többi résztvevőjét. Az Arany Já­nos utcai bemutató alkalmá­val ugyanis nem sok híja l volt, hogy a megbokroso­dott motor kormányzás nél­kül egy szembejövő autónak ütközzön. Városunkban, a Szentpéte- ri kapui KRESZ-parkban is rendezhetnek motoros ro- deó-vetélkedőt. A Területi Közlekedésbiztonsági Tanács aktívái vallják: akik ilyen szinten gyakorolják a veze­tést, bizonyára a közúti for­galomban is megállják a helyüket. Érdemes tehát tá­mogatni ezt az igazi sport­tá szervezhető mozgalmat. S most, amikor támogatást és hasznosítható ötleteket várnak a dolgozó, tanuló fi­atalok szabadidejének hasz­nos eltöltéséhez, erről sem szabad megfeledkezni. A vá­rosi tanács ifjúsági és sport­osztályán most szervezik a nyári programokat. Lehet, hogy nyárra már sportpá­lyákon, városszéli terepeken élvezhetjük a motoros rodeó izgalmait, s akkor teljesen jogos lesz azoknak a meg­büntetése, akik forgalmas közutakon próbálják motor­jukat ugratni. (szántó) ★ A három gyereknek most éppen a bicikli, édesapjuknak néhanapján a gitár jelenti a kikapcsolódást Családi körben Jegygyűrű a házassági évfordulóra Egyik legszebb tavaszi ün­nepünket, az anyák napját az idén először köszöntik országos ünnepségen. Me­gyénkből — a vöröskeresz­tes szervezet javaslatára — három édesanya u»azik a fővárosba. Az egyik közülük Sváb Jánosné, akit otthoná­ban kerestünk fel. — Nagy megtiszteltetés szá­momra — fogad szélesre tárva lakótelepi otthona aj­taját —. hogy részt vehetek ezen az ünnepségen. Nem is tudom mivel érdemeltem ki. Igaz, az anyaság minden­nél fontosabb számomra, de hiszen így van ezzel minden édesanya. Az édesanya szó hallatá­ra mind a három gyerek pillanatok alatt az előszobá­ban terem, s a kicsi karok átfogják a mama derekát. — Édes szorítás ez — mondja nevetve Évike, és becézi a legkisebbet. Ö ép­pen délelőtt járt orvosnál, míg a többiek a tavaszi szü­netet töltik a háromszobás avas-déli lakásban. Ha szép az idő. lent játszanak a ház előtt. . • BEOSZTÁSSAL, ÜGYESSÉGGEL — A férjem és én a csa­ládot tartjuk a legfontosabb­nak. Mindketten állami gondozottak voltunk, s még nem voltunk nagykorúak, amikor összekerültünk. Há­rom albérletben is laktunk, ahol nedves volt a fal, s vi­zes volt még a ruhánk is. Ebbe a szép háromszobás lakásba három éve költöz­tünk, sokat segítettek a tár­sadalmi, szervezetek. Azóta nyugodt körülmények kö­zött élhetünk. Közben Renáta, a legki­sebb lány. sorra behozza a babáit megmutatni, majd az édesanyja kötötte pulóverek1 következnek. Jánoska, a legnagyobb fiú is kiveszd a legszebbet a szekrényből. — Igen, ezeket .kötöttem nekik a télen. Még szeren­cse. hogy tudok kötni, meri tiem tudnánk ruházni a csa­ládot. Tavaszra a két lány­nak vettem egy-egy pár ci­pőt, több, mint ezer forintT ba került. Minden fillért beosztunk a férjemmel, aki gépkocsivezető a tejiparnál. Mostanában még többet is vállal, hogy több jusson a családnak. Eddig senkinek sem tartoztunk. Szeretnénk egy mosógépet és egy varró­gépet venni, persze csak a bizományiban vásárolunk. A Gyermek város b an, ahoi nevelkedtem, megtanultam szabni, most hasznát vehe­tem, ha meglesz a gép. A gyerekek szépen össze­hajtogatják a ruhákat, lát­ni. nemcsak a vendég ked­véért teszik. Közben szép szóval,, türelmesen irányít­ja őket édesanyjuk. Aztán mutatja az ujján csillogó karikagyűrűt: • „SOSEM ÉLTÜNK KÖNNYEN .. — Tegnap vettünk — mond­ja nem kevés büszkeséggel. — Nemsokára itt a tízéves há­zassági évfordulónk, s most telt arra. hogy legyen gyű­rűnk . .. — Sohasem éltünk köny- nyen — folytatja —. pedig szinte mindenütt segítsé­günkre voltak. A gyes után a Bokányi utcai óvodába mentem dolgozni, s most már úgy érzem, sikerült be­illeszkedni a közösségbe. Ér­zékeny természetű vagyok, meg szabadszájú is. de szí­vesen elvégzem mindazt, .amit. rámbíznak. A munka után van mit tennem a la­kásban. meg a gyerekek kö­rül. így a kötésen kívül nem jut másra időm. Ha a fér­jem pihenőn van, sokat se­gít a háztartási munkában. Nagyszeder Lászlóné, a Kiskunhalasi Háziipari Szö­vetkezet dolgozója már de­cember középe óta éjjel­nappal gyönyörű csipkemo- tivumokon dolgozik. Szapo­rodnak a figurák a fél mé­ternyi „térítőn”, ami a ko­ronázási palást mása, ha nem is hajszálpontos utánza­ta. — Előreláthatólag július végére leszek kész vele — mondja Nagyszederné. — Letelik a nyolcórás mű­szak, és otthon folytatom a varrást. Eddig körülbelül nyolcszáz órám ment rá. — Hogy bírja ezt? — Ha megunom, mindig újra kezdem — s jót nevet. — Még a családom is tűri. elvégre ott ülök köztük, te­hát nem panaszkodhatnak, hogy nem vagyok velük. — Kapott már ilyen nagy munkára megbízást? — Ez idáig nem. Életem legnagyobb munkájába fog­Hűsvét előtt is megtisztítot­ta az ablakokat. • MILYEN LEHET KANADA? — Ha mégis van egy ke­vés szabadidő, mivel tölti a család? — Felmegyünk az avasi sportpályára, S ott vagyunk egész 'nap. Néha Tapolcára járunk sétálni. A férjem nemsokára távolabbi tájakra is eljut, mert anyósomtól — aki Kanadába ment férjhez — meghívó levél érkezett Jánosnak. A nyáron egy hónapra elutazik. Délutáni pihenőjén, még elalvás előtt váltok néhány szót Jánossal. A kedvün­kért leakasztja az öreg gi­tárt a falról. - s [lengetni kezdi a hangszert. — Egyre kevesebb időm jut már játszani — mondja. — Az utazás mindig nagy vágyaim közé tartozott. A fel­hők fölé szállni a repülő­vel., s látni a felhőkarcoló­kat. Talán most sikerül. Megnézem, aztán jövök visz- sza az enyéimhez. S mesé­lek majd arról, amit lát­tam. Akkor talán majd na­gyobb kedvem lesz még a gitárhoz is ... Vadas Zsuzsa tam decemberben: több, mint kétezer órám lesz ben­ne! A figurális motívumok kivarrása a legnehezebb fe­ladata egy csipkevarrónak. Gondolja el, ezen a palást­utánzaton ötvenkét szent és tizenhat angyal lesz — a többi apró motívumról nem is beszélve ... Egyébként a legkisebb 2. a legnagyobb 10 centiméteres, és minden figura más-más arcvonást kap. — Mennyit ér majd, ha elkészül? — Kétszázezer forintot.' — Látta már az eredeti koronázási palástot? f- Sajnos még nem, de nagyon szeretném. * A csipkeremek — amelyet Bodor Miklós tervezett — az l. István király halálá­nak 950. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepség­re készül. (tcmcsi) Államalapítónk jubileumára A koronázási palást, csipkéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom