Déli Hírlap, 1988. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-05 / 54. szám

Mindig szeretnék Miskolcon otthon lenni” Mikes Lilla az egyetemen fellépnének a líoráriusban is Gobbi Hilda, Tolnoy Klári, Moldoványi Ákos, Bacsó Péter — csak néhány népszeiü szí­né», újságíró, rendező neve a sok közül, akik eddig felléptek a budapesti Korona Pódium színpadán. Tizenöt év alatt ti­zenhárom ország harminckét városában vendégszerepeit, Hollandiától Irakig, az USA-ig mutatkozott be a társulat. Művészeti vezetőjükkel, a színésznőként is népszerű Mikes Lillával az elmúlt évekről és a tervekről a Nehézipari Műszaki Egyete­men beszélgettünk. A Via- ayimir Viszockij életdráma nagy sikerű miskolci előadá­sa előtt öltözőjébe kopogtat­tunk be. ♦ Önről kevesen tudják, hogy miskolci származású. Milyen érzés ismét a szülő­városában lenni? — Bár fiatal koromtól Budapesten élek, soha sem szakadtam el teljesen a vá­rostól. Elég gyakran hívnak bennünket, hogy tartsunk előadást. Igaz, kevesen tud­ják rólam, hogy itt nőttem fel. Nagyon sok kedves di­ákköri emléket őrzök Mis­kolcról, hivatásom során is sokat köszönhetek itteni ta­náraimnak. Például dr. Kiss Ernő tanár úrnak, aki amel­lett, hogy remekül tanította a franciát, költő. A tőle szerzett tudást kamatozta­tom francia nyelvű előadá­sainkban. Ugyanis nemcsak magyarul, hanem a négy vi­lágnyelven. angolul, néme­tül, oroszul és franciául ját­szunk. Mivel Borsod megye budapesti Baráti Körének elnökségi tagja vagyok, a Korona Pódium előadásait is nagyon szívesen hozom ide. ♦ Timór Vilmossal, az MSZMP Miskolc Városi Bi­zottságának első titkárával is ez ügyben találkozott... — A Korona Pódium és a város közötti kapcsolat erő­sítéséről beszélgettünk. A jövőben — mivel a Miskol­ci Nyár rendezvénysorozat előadásait sok külföldi láto­gatja — érdemes lenne itt Lehetőséget ad és hiányt pótol Iskolaga lériák ♦ Mikes Lillát szinte minden előadásra elkíséri a társ és férj, Gál Péter. J pére. Mindig azt mondom: neki csak a haja szőke, az orgánuma, és lelkivilága sokkal keményebb, mint gondolnánk. Erélyes, remek hangja van... De azt hi­szem, nem kell őt bemutat­nom, és partnernek is kitű­nő. ♦ Mire készül most a Ko­rona Pódium? — Mindenekelőtt a Buda­pesti Tavaszi Fesztiválra. Ott kettős jubileumot kö­szöntünk majd. Erre a fesz­tiválra időzítettük a Viszoc- kij életdráma ötvenedik elő­adását, és ekkor kerül szín­padra az ötezredik idegen nyelvű előadásunk. Eddig tizenöt országban jártunk, most készülünk a tizenhato­dikba. Algériába kaptunk meghívást, egy francia nyelvű műsorral lépünk majd fel. Az „Egy este Pes­ten” című zenés összeállítá­sunkat láthatják majd. A Korona Pódium legfontosabb feladatának ugyanis a ma­gyar irodalom terjesztését tekinti, ezért bárhol, bármi­lyen nyelven játszunk, több­nyire hazai művekből válo­gatunk. Búcsúzóul egy Tamási Áron idézetet szeretnék el­mondani. ami mindig eszem­be jut Miskolcról. „Az em­ber azért él, hogy valahol otthon lehessen...” Én mindig szeretnék Miskolcon otthon lenni. f(ázold) is bemutatni idegen nyelven játszott darabjainkat. Meg­néztem a Ftorárius cukrász­dát, ahol gyerekkoromban hegynyi gesztenyepürét et­tem. Egy kicsit növelni le­hetne a férőhelyek számát, ha a székek nem lennének rögzítve. De azt hiszem, azért így is remekül elfér majd itt alkalomadtán egy- egy Korona Pódium előadás. + Honnan jött art ötlet, hogy a szovjet színész, köl­tő, énekes, Vlagyimir Viszoc­kij életútját feldolgozzák? — Azt hiszem, nagyon fur­csán hangzik majd a vála­szom. Először ugyanis a cím fogalmazódott meg bennem. Egy napilapban olvastam, hogy ViszocKijról — aki idén lenne ötvenéves — egy égi csillagot neveztek el hazájá­ban, a Szovjetunióban. Fel­merült bennem a kérdés: vajon mit élt át addig, amíg „csillag lett”. Innen a cím: „Mielőtt csillag lettem”. Megkerestem Siposhegyi Pé­tert, és ő megírta ezt az életdrámát. Én csak pár gondolattal segítettem. Azt hiszem, Hegedűs D. Gézánál jobb színészt nem találhat­tam volna Viszockij szere­Az esztétikai nevelés szol­gálatában, a képzőművészet iránti érdeklődés felkeltésére egyre több oktatási intéz­ményben nyílik „geléri amelyben aztán időről időre bemutatkoznak elsősorban a városunkban és a megyénkben élő, alkotó képzőművészek. Plakátok és meghívók ad­ják hírül, hogy a 7. Számú Általános Iskola oan, ahol az első három osztályban már rajz szakoktatást is végez­nek, vagy az Építők Galé­riájában, a killián-déli szak­munkásképző intézetbein, •> 101. Sz. ’pari Szakmunkás­képző Intézetben, esetleg a Lorántffy Zsuzsanna utca: középiskolai diákkollégium­ban nyílik tárlat. Ezeken a helyeken a közelmúltban mutatkozott be például a Sz Ínyei Merse Alkotóközös­ség, a Vasas Képzőművészeti Kör, vagy éppen egyéni ki­állítása nyílt egy-egy festő-, illetve grafikusművésznek. A kiállítások célja mindenütt ugyanaz: felkelteni az ér­deklődést a képzőművészeti alkotások iránt, kialakítani és szélesíteni a vizuális kul­túrát, és nem utolsósorban olyan műélvező közönséget nevelni, amely felnőtt korá­ban is táriatlátogató lesz. Csak dicsérni lehet az, in­tézmények vezetőinek, diák­ságának igényét, tenni aka­rását, hogy ezáltal is pótol­ják némileg az ugyancsak mostoha sorsra jutott rajz­oktatást, esztétikai, művé­szettörténeti nevelést. Nem célunk ezeknek az iskola.'. galériáiénak pedagó­giai jelentősegét méltatni, csupán a törekvésről kíván­tunk hírt adni. Arró\ hogy örvendetes módon szaporod­nak ezek az ízlést formáló törekvések. Dr. Kovács Ferenc akadémiai székit A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányá­szati Tudományok Osztályá­nak hétfői ülésén dr. Kovács Ferenc levelező tag, a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora tart szék­foglaló előadást a bányásza­ti tervezés elvi alapjainak időszerű fejlesztési kérdései­ről. Az ülés délután 2 óra­kor kezdődik a Tudomá­nyos Akadémia felolvasó- termében. A márciusi Napjaink A Napjaink márciusi száma az 1848-as forradalom és sza­badságharc emlékének szente­li terjedelmének jó részét. Számos, érdeklődésre számot tartó írás közül kettő emelke­dik ki: Varga Lajos esszéje Petőfi elestéről és végső nyug­helyéről, valamint Csányi Lász­ló Haynauról szóló írása. Szándékkal és méltán ke­rült a márciusi lapszám élé­re a Végszavam: szabad halál!, melyben Varga Lajos — mint azt az alcím is jel­zi — régi és új legendákat ismertet Petőfi halálának körülményeiről. Szívszorító hallani azokról a „megta­lált” szibériai Petőfi-sírok- rói, melyeknek hírét — szám szerint több mint öt­ven ilyen sírról van szó — hadifoglyok hozták haza, még 1919 után is. Noha az egyik — a Bajkál-tó mellett talált — ilyen sír fejfá­ján Alekszandr Sztyepano- vics Petrovics név áll, biz­tosra vehető, hogy a költő nem élte túl a segesvári csatát. Az említett — egyébként kegyeletből és nem félreve­zető szándékkal emelt — álsírok számánál is jelentő­sebb a magukat hitelesnek valló szemtanúk száma, akik látták a költőt a csatame­zőn. A részletek leírásában minduntalan ellentmondanak egymásnak, hiszen mint azt Varga Lajos írja: „A legen­dák szereplőit sohasem lát­hatjuk igazi mivoltukban, hanem csak úgy, ahogy gyarló emlékezetünknek és hitünknek megadatott látni öt.” A hiteles visszaemlékezé­sek tömegéből kettő látszik állni az idő próbáját, s — noha bizonyítékkal nem szolgáltak — ezeket már a kortársak is hihetőnek vél­ték. Az egyik tanú Gyaló- kai Lajos vezérkari száza­dos, a másik egy önkéntes sebész. Lengyel József; le­írásukat az utolsó órákról most újra olvashatjuk. Az esszé végső konklúziója ar­ra szólít fel mindannyiun­kat, ha Petőfi sírjánál aka­runk tisztelegni, akkor áll­junk meg a segesvári csata­mezőn, az ott nyugvó 1300 halott sírja fölött. Csanyí László írásának az „Emlékérem” címet adta: ez az emlékérem egy jelenték­telen arcélet őriz maradan­dóan, s egy nevet, melyet nem szükséges művi módon megőrizni. Az érmen látha­tó férfi neve Haynau, aki bár csak három évvel élte túl áldozatait, halhatatlan­ná vált velük együtt. A brescíai hiéna nevéhez még egy jelző tapadt, újabb helységnév: Arad. Mint Csá­nyi László írja, Haynau már egy új kor új típusa, az az emberfajta, akiről majd Radnóti azt írja: „kéj­jel ölt”. Fájó történelmi események okán a nemzeti emlékezet olykor részrehajlóvá torzul­hat: Haynau esetében ez nem így van. Elég az anek­dotaszerű, de megtörtént esetre gondolni, mikor lon­doni munkások rátámadtak a véreskezű tábornokra. Ér­dekfeszítő írásában Csányi László nem akar Haynau- eletrajzot adni, mert — mint a szerző kijelenti — a történelem e gyűlöletes mellékfigurájának nincs is életrajza... Kájc A TV-MACI APUKAJA Foky Oltó csodái Foky Ottó - aki 1927-ben születeti - pedagógusként fel­vételizett az Iparművészeti Fő­iskola színpad-film főtanszaka­ra, 1936-ban diplomázott. Majd teivezöként dolgozott a Pannó­nia Filmstúdióban, tervezte és rendezte a báb- és tárgyani­mációs technikával készült filmjeit. A Gyarmat utcai báb- műterem megszervezője és éveken át vezetője volt. Ónál­ló műfajt teremtett: a tárgy­animációt, amelynek világvi­szonylatban is ismert művelője. Munkácsy-, Balázs Béla-díjas, kiváló művész. A lakonikus tömörséggel megfogalmazott mondatokat egy rendhagyó kiállítás rendhagyó katalógusában ol­vashatjuk. A sorok után az életmű, a negyvennégy film már asszociációkat ébreszt. Mert ha azt mondjuk, Di­sfc Tv-Maci dergő király bánata, St. Gallem kaland, Szeretem az állatokat, Casanova-Kéksza- káll, Makk Marci, Misi mó­kus kalandjai, Éljen Szer­váé — és sorolhatnánk to­vább a filmeket —, megele­venednek előttünk a jól is­A lázadás Az éjszaka köze­pén felriadva kibo­torkáltam a fürdő­szobába egy pohár vízért. Kinyitottam a hideg víz csapját, mire a csap azt mondta: gugugugu — haaaaaaaa... és nem jött belőle semmi. A melegcsapból viszont tyúkkopasztó víz jött, a hűtőszekrényben pedig semmi folya­dék. Miközben felrém- lett bennem a szom j­halál lehetősége, ke­serűen belegondoltam sár j-s helyzetünk­be. Menthetetlenül elpáholtunk, kiszol­gáltattuk magunkat az életünket meg­könnyítő szolgáltatá­soknak, kényelmi be­rendezéseknek. Nem is yó belegondolni, mi lesz, ha ezek az elmés szerkezetek egy szép napon meg­bolondulnak, önké­nyesen kezdenek mű­ködni, sőt ellenünk fordulnak. Ez a rémes nap úgy kezdődik majd. hogy a villanyborot­va alattomosan mo­rog, kézbe veszem, mire ugatni kezd, el­dobom ijedten, a bo­kámnak ugrik, kény­telen vagyok felál­dozni a hajszeszt: megiszom az ijedt­ségre. Nemcsak én va­gyok bajban, a köl­csönzőből méregdrá­gán kihozott Csíni masszirozógép vihog ­va fogdossa a felesé­gemet, az ugyanon­nan származó szolá­rium alatt közben beborul, majd esni kezd az eső. A gyerek személyi számítógépe rádöb­ben, hogy eddig ő kimaradt a kompute­res bűnözésből: erre lemegy az ABC-be csokoládét lopni. A hifi-torony előbb misére harangoz, majd bedől egész ferdére, mint Pisai szomszéd a földszint­ről, fizetésnapon. A képmagnó ez­alatt a vámosokkal beszél tele fanon; zo­kogva vallja be, hogy szabálytalanul került az országba, a vám­árunyilatkozaton mint kávédaráló sze­repelt. Most pingvinek buk­kannak elő a mély- hütőládából, komo­ran jegyzéket nyúj­tanak át, melyben tengeri halat köve­telnek, ellenkező esetben feljelentenek az állatvédőknél. A tv a második csatornán felváltva Képújságot. illetve pornót sugároz, emi­att kishiján leáll a nagypapa pészméke- re. Kétségbeesetten be­menekülők a WC-be. Fentről lehallatszik a szomszéd nyögése: feltekerte a nyak­kendőjét a toalettpa­pír-tartó. Most tár­gyal a mellékhelyiség a család képviselőivel a váltságdíj ügyében. Éppen ott tartanak, ki fizeti a zsarolás után a forgalmi adót. A tv első csator­náján a Szomszédok című filmsorozatból Zenthe Ferenc éppen bevonul a Klinika sorozatba, mert rá­esett a lábára egy nagy szívesség. Részeg nótázás á konyhából: a kukta­fazék összeszűrte a levet a bojlerrel, most közösen pálin­kát főznek. A por­szívó közben vala­honnan port és ha­mut szívott fel, az utóbbit a fejünkre szórja. Meg akarja tépni a ruháinkat is, de azt már megtette a mosógép. Szörnyű látomásai­mat vízcsobogás űzte el: a hidegcsapból is­mét folyt a víz, meg­nyugodva nagy, hús kortyokban vedeltem. Most vettem csak észre, az izgalmaktól egészen kivert a ve­ríték. Gondoltam, a nagy ijedtségre meg- érdemlek egy forró fürdőt. Kinyitottam a meleg víz csapját, mire a csap azt mondta: gugugug u­haaaaaaaa ... Kiss József mert mesefigurák. Gyerme­keknek és felnőtteknek egy­aránt ismerősek, hiszen a televízió képernyőjéről be­köszöntőitek az otthonokba. Most, a Vigadó Galériá­ban adtak egymásnak ran­devút a mesevilág szereplői — Foky Ottó jóvoltából. Vi. deófilmen, fényképen, báb­figurákká formáltan köszön­tik a belépőt ismerősként. A bábfilmes mindenes: ötletadó, ha kell, forgató­könyvíró, ha kell, asztalos, de sokszor maga készít: a figurát is. Azután rendező, és ki tudja még milyen tu­dásra van Itt szükség. Ha jól megfigyeljük Foky Ottó filmjeit, mintha több nyel­ven beszélnének. Ö maga azt mondja: ezek szendvics­filmek. Elszórakozik rajtuk a gyerek és a felnőtt. A gyerekek számára feltárja a mesék szépségeit. Azokat a mesefigurákat szólaltatja meg. akik alkotó gondolko­dásra, fanfáziálásra késztetik őket. A felnőtteknek pedig mélyebb filozófiával szolgál. Megtanít mindenkit játéko­san gondolkodni. Most az utóbbi esztendők „találmánya”, a tárgyani­máció izgatja. Mi mindent ki lehet fejezni a tárgyak se­gítségével ! Foky Ottó szerencsésnek érzi magát, hogy erre a pá­lyára juttatta a sors. Sze­rencsésnek. hogy ennyi fil­met tudhat maga mögött, s olyan együttgondolkodó stáb. bal dolgozhatott. A kiállí­tást látogató gyerekeket ar­ra biztatja: „rajzoljatok Ottó bácsinak”. S ők rajzolnak, önfeledten. Miközben a te­levízió képernyőjéről ráüik köszöntenek ismerőseik: Mi­si Mókus, Makk Marci és a többiek. E. K. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom