Déli Hírlap, 1988. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-16 / 63. szám

A DH várospolitikai fóruma Képviselők mondták A lakásoktól a kispiacig ■ Vállalati pénzből közmüveket? ■ 4 parkokra is költeni kell ■ Kettévágja a 3-as át j|c A Széchenyi út felújítása jó néhány millió forintot felemészt. Ez a feladat azonban nem halasztható, akkor sem, ha a peremterületeken az alapvető közművekre is hiányzik sokszor a pénz. Az ingatlankezelés rangja Válasz liftügyben Lesz-e szolgáltatóház He- jőtsabán? Csökkenthetök-e a parképítésre szánt összegek? Hogyan lehetne a peremte- riiletek közműépítési gond­jain segíteni? Ezekről és sok más kérdésről is szó esett azon a tanácskozáson, ahol dr. Kovács László, a városi tanács elnöke találkozott a miskolci országgyűlési kép­viselőkkel. A találkozón je­len volt Tímár Vilmos, a városi pártbizottság első tit­kára és Joósz Gábor, a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságának elnöke is. Mostanában meglehetősen sokat beszélünk a közmű­építésekről, pontosabban ar­ról a változatról, amikor a lakosság is beszáll a pénzé­vel a vállalkozásba. Ma jó­val nagyobb erre az igény, mint amennyi lehetőség kí­nálkozik. Néhány utcában műszaki okok miatt nem kezdődhet el a közműépítés — például nincs a területen gerincvezeték —, másutt pe­dig a tanács nem tudja áll­ni a költségekből ráeső részt. Keszthelyi Zoltán képviselő javasolta, hogy vállalati pén­zeket kellene bevonni a köz­művesítésbe, hiszen a ma­gánlakás-építési akciókban is vállalati dolgozók vesznek részt. Például a Martintele- per», a Balaton utca térségé­ben 130 lakást lehetne fel­építeni, ha lenne elegendő tőke a közművesítésre. Joósz Gábo~. az ÉÁÉV vezérigaz­gatójaként nyilatkozva nem tartotta kivihetetlennek az ötletet; hiszen a vállalat például a gépek kölcsönzé­sével ségiteni tudná a köz­műfektetést. De a vállalati tőke mozgósítására elhang­zott olyan jó példa is, ami több puszta ötletnél. Simon Béla képviselő .mondta: az LK?.l es a Digép fiataljai a Tatárdomb — Muhi utca környékén lévő üres terüle­ten szeretnének vállalati tá­mogatással építkezni. Dr. Kovács László, a városi ta­nács elnöke örömmel fogad­ta a javaslatot, hozzátéve, hogy ez a térség amúgy is lakásépítési terület. ■ ■ * Nemcsak a közműépítés­ben vesznek részt pénzzel a vállalatok, hanem a belváros rekonstrukciójában is. A Széchenyi út 4—6—8. számú házak tömbjében a MlÉP piacra épít lakásokat. újításához. A vizsgálódás megkezdődött, ám a városi tanács elnöke elmondta a képviselőknek, hogy nagyon meggondolandó, hozzá sza­bad-e nyúlni az említett pénzhez. Parkjaink rendkí­vül rossz állapotban vannak, agonizál a Népkert, váro­sunk egyetlen igazi belváro­si parkja. (A parképítési megrendelések csökkenése igen nehéz helyzetbe hozná a Miskolci Kertészeti Válla­latot is. Ez nemcsak egy vál­lalat ügye; a város parkjait valakinek gondoznia kell. s jó volna, ha ezt minél ala­posabban. magasabb színvo­nalon tennék.) Az is elhang­zott, hogy ebből az összeg­ből kellene megoldani a 26- os űt új szakaszának záj- szűrő fásítását is. (Ez az út­szakasz. amely a Petőfi tér­nél épül, s az ottani új ott­honok lakói, tulajdonosai til­takoznak a nagymértékű zaj- és porszennyezés miatt.) A parképítési pénzek sorsára természetesen a városi ta­nács testületé előtt meg visszatérnek. ■ ■ Bodonyi Csaba képviselő­nek régi ügye a hejőcsabai szolgáltatóház és a kispiac megépítése. A képviselő vál­lalta már. hogy társadalmi munkában elkészülnek a tervek, ám eddig nem sike­rült megnyugtatóan tisztáz­ni, honnan teremtenek anya­gi fedezetet a vállalkozás­hoz. Kovács Gábor, a városi tanács ellátásfelügyeleti osz­tályvezetője jó hírrel szol­gált a képviselőknek: a KlOSZ-szal és a KISOSZ- szal együtt levelet küldtek ki, vállalkozókat keresve, és úgy tűnik, van elegendő ér­deklődő, aki hajlandó lenne a tőkét is befektetni. Bodo­nyi Csaba mindehhez hozzá­tette. hogy most zajlik a he­jőcsabai részletes rendezési terv vitája, és ez lehetősé­get nyújt arra: tisztázzák a szolgáltatóház és a piac pon­tos helyét. Az elhangzottak­ból úgy tűnt. hogy legalább a kispiac építését meg lehet­ne kezdeni már az idén. Még egy érdekes hejőcsabai téma: a képviselő és a váro­si tanács vezetői megpróbál­ják elérni, hogy a 3-as út bevezető szakasza ne vágia teljesen ketté ezt a város­részt. Jelenleg ugyanis szinte mindenütt záróvonalak van­nak. csekély a sebességkor­látozás. kevés a forgalom- irányító lámpa. (kiss) Február ?6-án jelent meg lapunkban egy kis glossza, amely azt tette szóvá, hogy vajon meddig kell várni a Széchenyi út 22. szám alatt lévő ódon lift felújításá­ra. Cikkünkre válaszolt a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatója. ' Nyíri Ist­ván. Leveléből idézünk: „A Széchenyi út 22. sz. épület liftjét — javíthatat- lausága miatt — az 1960-as évek elején leállította az EMI. Az akkori — és a jelen­legi — építési előírások eb­ben az épületben — lévén „csak” kétemeletes — lift építését nem teszik kötele­zővé. Ezért, és a város kró­nikus pénzhiánya miatt nem történt meg eddig az épület és a lift felújítása. Örömmel tájékoztatjuk az olvasókat arról, hogy vár­hatóan az 1990-es évek ele­jén megkezdődik az épület felújítása, és ennek kapcsán a lift eredeti állapotába tör­ténő helyreállítása is meg­történik. Ehhez még 1985- ben megrendeltük a kivite­li tervet, amely már elké­szült, es egymillió forintot irányoz elő a lift eredeti ál­lapotában történő felújítá­sára.” A továbbiakban a levél­ben sérelmezik, hogy az új­ságíró az illetékes megkér­dezése nélkül adott az ol­vasóknak információt, illet­ve elmarasztaló következte­téseket vont le az ingatlan- kezelés színvonaláról. Meg­kérdezik: netán az újság­írónak van ilyen joga, sőt kötelessége? A továbbiak­ban nem tartják szerencsés­nek, hogy a cikkben, kiok­tató stílusban, arra hívja fel az újságíró az illetéke­sek figyelmét, aminek ügyé­ben már két éve megtették a megfelelő intézkedést. Re­álisabb lett volna a cikk — írják —, ha summáza- tában megjelent volna: az illetékesek már megtervez­ték az eredeti állapotban történő helyreállítást. Budapest és Borsod közösen őszintén szólva nem nagyon értjük az ingatlankezelő vál­lalat válaszának indulatát. Az, hogy az ingatlankezelés szín­vonala, rangja milyen volt régebben, azt beszédesen bizo­nyítja tönkrement, és most hatalmas költségek árán meg­újuló belvárosunk. Aligha hihető, hogy a valódi, napról nap­ra gondoskodó ingatlankezelés jellemezné azt a korszakot, ahol egy liftet a ’60-as évek elején már javílhalatlanság miatt állítanak le, utána több, mint 20 év telik el, és meg mindig nem nyúl hozzá senki. Azért is nem értjük az indulatos választ, mert cikkünk­ben sem állítottuk, és most sem állítjuk, hogy az ingatlan- kezelés elmúlt néhány évtizedéért az ingatlankezelő válla­latot terhelné a felelősség. Arról ugyanis, hogy túl kevés pénz jutott az épflletkarbantanásra, felújításra a közelmúl­tig. nem az ingatlankezelő vállalatok tehetnek. De továbbra is meggyőződésünk az, amit a cikkben is leírtunk: nem tör­vényszerű, hogy ha egy ház megöregszik, akkor tönkre is menjen minden ízében. Ami pedig a többit illeti: úgy vél­jük, annak a megállapításához, hogy az elhanyagolt lift lát­ványa a szemlélő számára nem dicséri az ingatlankezelés színvonalát, nem kell nyilatkozatot kérni az illetékesektől. Mellesleg ezt a véleményalkotást megteszik helyettünk má­sok is. mindazok, akik megfordulnak valamelyik elaggott, elhanyagolt belvárosi bérbáz udvarán, folyosóján. (kiss) Vízkő ellen Ötszáz személyes szociális olllteol léíesil Nemrég irtunk arról la­punkban is: a városi tanács testületének döntése alapján felülvizsgálják, hogy lehet-e csökkenteni a parképítésre szánt összegeket az idén. A tanácstagok nem parkjainkat találták „túl szépnek” ha­nem úgy gondolták, hátha innen lehetne egy kis pénzt elvenni a színház megrok­kant tetőszerkezetének fel­Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Város Tanácsa mai, meghosszabbí­tott ügyfélfogadási napján Gépelné Tóth Rózsa tanács­elnök-helyettes 14 és 18.30 óra között a hivatalában (Tanácsház tér 8. sz.) foga­dóórát ■tart. Közismert, hogy megyénk­ben sorba kell állnia annak, aki szociális otthoni elhelye­zésre szorul vagy azt igé­nyel. Jelenleg is több mint négyszázan várják a beuta­lót, amit egy-két évnél ha­marabb aligha sikerül meg­kapniuk. A VII. ötéves tervkoncep­cióban egyebek között Me­zőkövesden is szerepelt még egy 200 személyes szociális otthon megépítése, a végle­ges fejlesztési programban azonban — anyagi lehetősé­gek híján — már nem ka­pott helyet. Hogy mégis fordult a hely­zet, az egy életrevaló öt­letnek köszönhető. A matyó fővárosban lévő dohánybeváltó epüleleí ugyanis tulajdonosa felaján­lotta megvételre a Fővárosi Tanácsnak, amely a négy­hektáros területet, s a rajta lévő épületeket alkalmasnak találta arra, hogy szociális otthont alakítsanak ki ben­ne. S minthogy a szakembe­rek becslése szerint az épü­letegyüttesben 400—500 sze­mély elhelyezésére volna le­hetőség, a Fővárosi Tanács a Borsod-Abaúj-Zemp lén Megyei Tanácshoz fordult az ajánlattal: vegyék meg, alakítsák át és működtessék közösen a létesítményt. Az 50—50 százalékos költség- megosztás természetesen ugyanilyen arányú részese­dést is biztosítana az otthon férőhelyeiből, ami azt jelen­ti, hogy mégiscsak belátható időn belül mérséklődné me­gyénk feszítő gondja, ami a szociális otthoni fejlesztése­ket illeti. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a legutóbb; ülésén döntött a fővárosiak ajánlatáról. Eszerint a 46 millió forintos vétel­árból 23 milliót Borsod megye fizet ki. Az átalakítás becsült költ­sége — a komfortfokozattól függően — 80—100 millió forint, ami azt jelenti, hogy egy-egy férőhely kialakítása alig kerülne felénél többe annak, mint amennyibe egy új létesítmény építése ese­tén. A dohánybeváltó épü­letegyüttesének átalakítási munkáit a tervek szerint 1389; 90-ben kezdik eL Savait áh a Lépcsőházi bejáratra ra­gasztott felhívással tudatja a Borsodtávhő az avasi lakó­telep néhány házában élők­kel, hogy karbantartás, illet­ve javítás miatt nem lesz meleg vizük ma és holnap. Milyen karbantartást végez­nek márciusban? — kérdez­tük Torma Ivánt, a Borsod- távhö főmérnökét. — A miskolci vízről köz­tudott, hogy meglehetősen kemény. Így a vízkő viszony­lag hamar kiül a hőközpont- iainkban lévő hőcserélők fe­lületére. A lerakódás azzal jár. hogy egyre több ener­giát kell felhasználni az ugyanolyan hőfokú meleg víz előállításához. Ha ezt nem tesszük, mind hidegebb víz folyik a melegvízcsap­ból. Éppen ezért időről időre savval kezel­tetjük a hőcserélőinket. A hőcserélőt szakmunkások lemaratják a lerakodott vízköréteget. Bár Miskolc területén is el­térő keménységű a víz. ál­talában másíél-kétévente azért mindenhol szükség van a savazásra. Ez a kezelés nem tesz kárt a berendezésben, de sajnos egy napnál hosszabb időt vesz igénybe. A munka nem érinti a fű­tést. ez ma és holnap egy­aránt zavartalan lesz az Avas második ütemében lévő hő­központ környékén. Nyilván sokan azt is megkérdezik: kcll-e fizetni erre az idő­re melegvíz-díjat? Az érvényes jogszabályok szerint, ha a szolgáltatás 48 óránál rövidebb ideig szü­netel. a fogyasztót nem il­leti díjjóváírás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom