Déli Hírlap, 1988. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-03 / 52. szám

9 a miskolciaké a szó Postacím: Deli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-325. — Kérjük olvasóin­kat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Miíéle szemét? A konténer az iskola sarkánál található. Igaz, ez az isko­la hátsó bejárata, de hát egy lakóteleppel övezett, modern épülettömbnek valójában nincs is eleje, hátulja, hiszen min­den oldalát ugyanannyian bámulhatják a környező ablakok­ból. A szemetes konténer itt terpeszkedik, körülötte gyere­kek játszanak. Pont ez a kis terület az. ahol néhány szál fü is kínlódhat, itt ugyanis pár négyzetméter kimaradt a beto­nozásból. A gyerekek végignézik azt is, amikor jön az autó a kon­ténerért. Befarol a kapun, kerekeivel belegázol a gyepsáv­ba. széthordva a sarat a járdán is. Ugyanis itt hely az nincs ilyen manőverekre. Nem tudom, hogy van-e jobb hely a konténernek az is­kola területén. Valószínűleg nincs, mert akkor ott lenne. Azt sem tudom, kinek a lelkén szárad, hogy valami, amit cl kel­lene dugni, ott díszeleg az udvaron. De azt tudom, hogy a gyerekek már rég megszokták. Fel sem tűnik nekik, hogy egy szemetes mellett játszanak. Ha felnőnek és meglátják a szójátékkal tisztaságra agitáló plakátokat az utcán, azzal a felirattal, hogy: nem szúrja a szemét? — megkérdezik majd: miféle szemét? (k—ó) Halíilé és árai „Az utóbbi napokban egy­re többet olvasok, hallok a bolti árellenőrzésröl. Hol itt, hol ott csapják be az emberi vásárlása alkalmával. Én is becsapottnak érzem magam. Halat akartam vásárolni a Búza téri Vasudvar mellet­ti húsboltban, ötszáz gram­mos original csomagolásban ■fagyasztott (hek) hal volt. Mielőtt megvettem volna, megkérdeztem az árát és az eladó azt mondta, hogy 132 forint kilója. Én úgy gon­doltam, akkor két csomag 132 forint, mivel 500—500 gramm: Tévearemr~ynvrr az eiadó rátette a mérlegre és közölte, hogy 138,60-ba ke­rül. Rákérdeztem, hogy mi­ért ennyi, ha egyszer papír­cetli igazolia a súlyt. És mi­ért kell mérni, mikor gyári­lag már lemérték. A válasz az volt: „Meri egyik több, másik kevesebb a jelölt súly­nál. Szabó Gézáné Miskolc” Az olvasó által beküldött árucímke látszólag egyértel­műen igazolta a panaszt. Megkérdeztük hát a tanács ellátásfelügyeleti osztályának főelőadóját, Pólyák Tibornét az ügyben. ­Elmondta, hogy a kérdé­ses áru Peruból érkezett, gyárilag kimérve, eredeti csomagolásban. A hazai el­lenőrző mérés során azonban a szakemberek úgy találták, hogy a gyári mérés 5—10 százalékos hibával történt. Vagyis az 500 gramm nem JjQŰ gramm, hol több, hol kevesebb. A fogyasztók meg­károsításának elkerülése ér­dekében az üzletekbe már ömlesztve, összsúlyban szál­lították a halfiiét. És köte­lezték a boltokat, az után- mérésre és árszámításra. Ez esetben tehát megnyugodha­tunk, nem csaptak be sen­kit. CB-hangzavar Sok panasz érkezik szer­kesztőségünkbe CB-ügyben. Van, akinél a rádióadást zavarja: például a CB-t hallja a Kossuth rádió he­lyett. Megesett, nogy a vá­rosi tanács ülésén a mikro­fonba beszélő tanácstag he­lyett a jelenlevők csodálko­zására, valamely taxi CB-je jelentkezett a hangszórókon át. A Posta zavarszűrő állo­másának illetékesétől érdek­lődtünk arról, hogy milyen gyakori a hasonló panasz és mi a teendő ilyenkor? Jánosházi Dezső elmondta, hogy évente körülbelül öt­száz esetet regisztrálnak, s ahány bejelentés, annyiféle a hiba. Néha a vevőkészü­lék. máskor az elektromos berendezés a ludas. Persze van arra is példa, hogy a CB-készülékből hiányzik a kötelező zavarszűrő egység, ami szabálytalan. Mindent elkövetnek a hibák gyors feltárására és az okok meg­szüntetésére. A panaszosok forduljanak a Posta zavar­szűrő állomásához, a 35-133-as és a 17-869-es te­lefonszámon. A szakemberek a helyszínen kivizsgálják a zavarokat 1 Nem festik át a lépcsőházat „...A Miskolc, Uitz Béla u. 1—7. szám alatti épülete­ket 1985. december hónap­ban adták át, akkor kerül­tek vállalatunk kezelésébe. Az épület műszaki átadása- átvétele időpontjában a lép­csőházak festése jó állapotú volt. A garanciális munkák teljesítése a kivitelező vál­lalatnak nem kötelessége, il­letve az nem terjed ki a lépcsőházak ismételt festésé­re. Az illetékes, II. sz. ház- kezeloség is tapasztalta, hogy a biztonsági zárakkal is fel­szerelt fenti épületek lépcső- házának falai sajnos nagyon elszennyeződtek. A leírtak ellenére újrafestésüket nem áll vállalatunk módjában el­végezni, ugyanis a lépcsőházi festéseket tervszerű épület­karbantartás keretében vé­gezzük, és még a több mint 10 éve kezelésbe vett épüle­teink festéseit sem tudjuk elvégezni a közeljövőben.” (A választ a február 15-i számunkban „Hamar tönkre­ment" címmel megjelent ol­vasói panaszra kaptuk Nyí­ri Istvántól, a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat igaz­gatójától.) Baleset és felelősség Nyugdíjas olvasónktól kap­tuk az alábbi levelet, mely­ben arról ír. hogy múlt év november 11-én balesetet szenvedett az MKV egyik járatán: ......A jelzett napon a Bú­za téren szálltam fel az 1-es autóbuszra, 9 óra 10 perc­kor. A Madarász Viktor utca sarkán a busz hirtelen fé­kezett. s én a földre kerül­tem. Egy idős néni a tér­demre esett, s utána már nem bírtam felállni. Az utasok felemeltek, és ülő­helyet kértek a részemre. Mellettem állt a buszon egy barna bőrdzsekis férfi, aki­től megkérdeztem, hogy mi történt, ö azt válaszolta, hogy egy piros Skoda sze­mélygépkocsi elénk vágott. Az említettek során el­tört a térdem, és azóta is gipszben fekszem. Nem tu­dom személyesen intézni ügyeimet. Az autóbusz ve­zetője nem akarja elismer­ni még a fékezés tényét sem. A busz rendszáma és vezetőjének neve megvan, de ez kevés. Tanúk kelle­nek a kárigényem megté­rítéséhez. Nagyon kérem a nénit — aki rám esett a buszon —. és azt a három férfit, akik fölsegítettek, leültettek, és a killiáni autöbusz-megal- lóban lesegítettek a járdá­ra. hogy jelentkezzenek. Ké­rem azokat az asszonyokat is, akik szemben ültek ve­lem a buszon, és mondták, hogy a lábam el van törve. Továbbá kérem azt az idős házaspárt, akik segítségem­re voltak az autóbusz rend­számának felírásánál és el­mentek telefonálni az érde­kemben. Segítségüket elő­re is köszönöm, és várom jelentkezésüket. Egy idős kisnyugdíjas: Rábai Sándornc 3534 Miskolc, Benedek u. 1. 1,3, Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi is történt a szó­ban forgó járaton. Olvasónk levelét közzétettük, már- csak azért is, hogy fény de­rülhessen az eseményekre, s tanúk segítségével végre tisztázódhasson ez a szomo­rú ügy. Nemcsak fiataloknak Fánk és torta jjc Sokan megállnak a Széchenyi úton, a Városi Művelődési Központ bejáratánál, ahol televíziós adás hívja fel magára a figyelmet. Az adások a művelődési központ rendezésében tartott koncertek, táncversenyek, kulturális műsorok anya­gát sugározzák videofelvételekről. Nagyon jó ötlet, hogy in­formációt is közölnek arról, hogy egyes rendezvények, elő­adások mikor és hol tekinthetők meg. Jók ezek a program­ajánlatok, bepillantást adnak a város kulturális életébe. Két állandó levelezőnk. Magyar Ferenc és Dudits Antal arról tudósította ro­vatunkat. hogy a területü­kön élő idős embereknek karnevált rendezlek. A szirmai örejek klubjá­ba meghívták a maríintele- pi idős emberekei is. A ha­gyományokhoz híven iánk­kal, teával kedveskedtek a megjelenteknek. A Miskol­ci Közlekedési Vállalat nyugdíjasokból álló citera- zenekara jó hangulatot te­remtve húzta a talpalávalót. A résztvevők szívből köszön­ték meg az estét. Ugyancsak műsoros es­tet rendeztek a Kacsóh P. úti XII. Sz. Idősek Napkö­ziotthonában. A karnevált az 1. Sz. Ipari Szakközép- iskola tizenegy fős tanuló- csoportja nyitotta meg. A „Rátóti csikótojás" című népmesét adták elő Kiss Árpádné és Kocsis István- né tanárok vezetésével a nézők nagy örömére. Az uzsonnát jelmezverseny kö­vette, ahol a főnyeremény egy hatalmas torta volt. Éjfélig tartott a kellemes, vidám összejövetel. Ugyanaz az áru, más áron Egy magát megnevezni nem óhajtó olvasó telefonon hívta fel szerkesztőségünket. A hölgy elmondta, hogy sze­rinte valami nincs rendben a jugoszláv import 50 gram­mos baromfi májpéstétom körül. Állítása szerint utána­járt, s kiderült, hogy a vá­ros különböző boltjaiban el­térő áron árusítják. A miskolci Fűszert árufor­galmi osztályvezetője, Amb- riskó Dezső szerint a termék 7.70- es fogyasztói áron kell, hogy a boltokban. _ legyen. Legalábbis tőlük ennyiért kapták a kereskedők. Ugyan­ez az áru a másik üzletben 8.70- ért kapható. Árdrágí­tásról azonban szó sincs. A májpásétom. amit ők kaptak, az alföldi Füszért szállítmá­nyából való, s ők drágábban, 7,72-es beszerzési és 8,70-es ajánlott fogyasztói áron szállították. Fülcő Dezső, a Pátria ABC üzletvezetője a következő­ket mondta: — Ez azt jelen­tené, hogy egyazon boltban ugyanaz az áru, különböző időben, más-más áron len­ne kapható; attól függően, hogy éppen ki szállította. A Pátria azonban a magasabb Mi számít roncsnak? ★ Az UK 49-19 rendszámú autó több mint öt éve „díszíti'' a Széchenyi út 22. sz. ház udvarát. A lakók azért telefonál­ták szerkesztőségünknek, hogy elmondják: hiába kérik a házkezelöségtől az autó elszállítását, nem történik semmi. Nos, lapunkban is irtunk már arról többször, hogy csak a közelmúltban rendeződött a roncsautók sorsa. A közterület­felügyeletnél kell bejelenteni a roncsautót, s azután ők gon­doskodnak a további eljárásról, elszállításról. Csakhogy az az autó, amelyiknek van rendszáma, a jogszabály szerint nem számit roncsautónak. Ezért azt javasoljuk, hogy a köz­terület-felügyelőkhöz kell fordulni, akik megkérdezhetik a tulajdonost, mi a szándéka a jármüvei. áron kínált árut egyszerűen nem veszi át. Inkább vállal­juk a hiány kockázatát, mint azt, hogy például egy hal­konzervet havonta más-más áron kínáljunk a vásárlók­nak. Elég sok a gond a szál­lítókkal, mert egy-egy ter­méket különböző áron aján­lanak. Ha mindenki úgy ten- lie mint mi, akkor a szállí­tók előbb-utóbb kénytelenek lennének egyseges és reális áron kínálni áruikat. A hetek alatt kialakult árdzsungelben még a szak­emberek is csak nagy ne­hezen ismerik ki magukat. Nem mindig lehet sejteni, mi, hűl miért annyiba ke­rül, amennyibe. Nem megle­pő tellát, hogy a kereskede­lemben járatlan vásárlók egyre idegesebben kapkodják a fejüket. Jól tudjuk, hogy nehéz a feladat a kereskedőknek is. Ebben a helyzetben mégsem lehet mást tenni, minthogy türelmesen válaszolni kell a vevők árakra vonatkozó kér­déseire. Néha még azt is el kell mondani, ami talán ed­dig nem tartozott a vevők­re, hiszen nem mindegy, hogy az a plusz néhány fo­rint miért és miből tevődik össze... B. C. Batyusbúi az eladott Szikrában A filmvetítés ugyan mar megszűnt az épületben, de változatlanul Szikra moziként emlegetjük a házat. És vál­tozatlanul helye van itt a területi pártalapszervezet- nek, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt alapszervezeté­nek, továbbá az idősek klub­jának. Az élet tehát nem szűnt meg, számos politikai, ismeretterjesztő, kulturális, szórakoztató rendezvényt tartanak itt. Szombaton, február 20-án például több, mint félszaz résztvevő számára jelentett emlékezetes eseményt az úgynevezett bátyusból — hallottuk egy régi vöröske­resztes aktívától, Orehovszky Lajosáétól, aki már két év­tizednél is régebben tagja az alapszervezetnek. Bátyusból, ez azt jelenti, hogy minden résztvevő hoz egy kis batyut a rendezvény­re. — Mit rejtettek a ba- • tyuk? — kíváncsiskodtunk. — Sokféle finom enniva­lót. Én például egy lábas to­roskáposztát vittem — mondja Emma néni. —örül­tek neki az asztaltársaim, akik közül Óbert néni és Kisvári Józsefné már 80 esz­tendős is elmúlt... Annak ellenére azonban, hogy a vendégek zöme nyug­díjas volt, ropták a táncot Seres Lajos harmonika-mu­zsikájára. Különösen a Zsu­zsikák és Julikák, mert egy­ben az ő névnapjukat is ün­nepelték ezen a rendezvé­nyen. Az idős, de örökifjú szervezők — Simon Pálne. Kovács Józsefné — pedig már a közelgő nőnapi ün­nepség hasonlóan emlékeze­tes megrendezésén gondol­kodnak. Az anyagiakhoz a bátyusból tombolája is hoz­zájárul. R. A. Miskolc Hirdetni, vagy nem hirdetni...? A villamoson utazónak gyakran megakad a szeme azon a 20—30 centi széles ferde fémlapon, mely ezüst színűre fest­ve az ablaksor fölött húzódik, a szerelvény elejétől a vé­géig kétoldalt. Talán az ifjabbak már nem is tudják, hogy mire szolgál ez a „szelet” a villamoson. Valamikor hirdeté­sekkel volt teli, mindenféle színes szórólap, reklámanyag volt ráragasztva. Bárki hirdethetett, reklámozhatott. Még arra is emlékszem, hogy a villamosok tetején kívülről egy- egy sínpár vonult végig kétoldalt, hirdetőtáblákat közre­fogva. Újabban a városi buszok oldalán jelennek meg hirdeté­sek felfestve. Vasvill és más feliratok, például egy képrejt­vény arról, hogy hány kiló papír egy 1'a élete. Azóta nehe­zen tudom rászánni magam, hogy összegyűrjek és eldobjak egy papírlapot, amit jól-rosszu] tcleírtam. Ez a hirdetés-dolog azért csak nem hagy nyugodni. Va­jon miért lehet a busz oldalán, s miért nem lehet a villa­mosok belsejében hirdetni. A reklámok olvasásával, a hir­detések böngészésével sok unalmas villamosozást lehetne agyoncsapni. S néha talán még valami hasznosat is meg­tudhatna az utas-olvasó. (B—r)

Next

/
Oldalképek
Tartalom