Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-16 / 12. szám

Ha időben felismerik, könnyebb gyógyítani Befekíeíés az * Előfordul, hogy csak a szűrővizsgálaton derül ki a magas vérnyomás, ami sokáig lehet tünet- és panaszmentes Már hírül adtuk, Mis­kolcon megkezdődtek az egészségmegőrzési program keretében a komplex lakos­sági szűrővizsgálatok. A vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága 1987 júliusában tárgyalta meg és fogadta el azt a határozatot, mely fő­ként a megelőzést hangsú­lyozta. Az átfogó és sokré­tű egészségvédelmi program szakmai kidolgozását a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tálya végezte. A program bevezetésének indokairól, annak fogadtatásáról beszél­gettünk dr. Juhász Barna­bás városi főorvossal: ♦ Mi tette szükségessé az új egészségügyi szűrőállomás kialakítását? — Városunk lakosságának egészségi állapota az országos viszonyokhoz hasonlóan, a hatvanas évek közepétől egy­re romlik. Csakhogy több he­lyütt, így Pécsett már 1975 óta működik egy olyan szű­rőállomás, ahol még a beteg­ségek súlyosbodása előtt fényt deríthetnek az okokra. A ko­rai felfedezés, a minél előb­bi gyógykezelés eredménnyel járt a környező országokban, — így például Ausztriában, —, ahol széles körű szűrőhá- lózatot hoztak létre. Váro­sunkban az elmúlt évben is a megbetegedési és a halá­lozási statisztikák élén. a da­ganatos, a szív- és érrend­szeri megbetegedések vezet­tek. E két betegségcsoport okozta az összes halálozások mintegy 70—80 százalékát. A rokkanttá válások több mint felét, s a táppénzes napok számának állandó növekedé­sét a keringésszervi, és a rosszindulatú daganatos meg­betegedések eredményezik. Ma már az orvostudomány jó hatásfokkal ki tudja szűr­ni előzetes vizsgálatai során ezeket a betegségeket. Egy olyan, korszerű berendezé­sekkel ellátott szűrőállomás tehát, ahol a kétévenként kö­telező tüdőszűrésekhez olyan fontos vizsgálatokat kapcsol­hatunk, mint az EKG, a nő- gyógyászati és a vizeletvizs­gálat, a megelőzés fontos láncszeme lehet. Évente a „veszélyeztetett”, tehát a 30 és 60 év közötti korosztály­ból. mintegy 43 ezer embert tudunk itt megvizsgálni. ♦ A vizsgálatok során mi­lyen betegségeket tudnak ki­szűrni? — A lassan és fokozato­san kialakuló magas vérnyo­más hosszú ideig tünetmen­tes lehet. Mégis döntő rizi­kótényező az agyi érelme­szesedésben, a keringési meg­betegedésekben. Lehet, hogy a beteg egy ideig teljesen pa­naszmentes, s csak itt derül ki, hogy magas a vérnyomá­sa. A testsúly- és magasság- mérésnél, ha húsz százalék­kal több a megengedettnél a páciens súlya, akkor táplál­kozási tanácsokkal látjuk el, szükség esetén diétás szana­tóriumba is kerülhet. Köz- \ ismert, hogy a kövérség mennyi betegség okozója. Az EKG-eredményeket kardioló­gusok értékelik, a nőgyógyá­szati vizsgálatoknál — s ezt igen fontosnak tartom — a méhnyakrák korai tünetei is felfedezhetők. Ebben a sza­kaszban pedig még gyógyít­ható a ráknak ez a formája. Gyors — diagnosztikai teszt­tel elvégezzük az általános vizeletvizsgálatot, az üledék mikroszkópos vizsgálatára már a Semmelweis Kórház laborjában kerül sor. Ezzel időben felfedezhetjük az idült vesebetegségeket. Tehát aki a tüdőszűrésen, saját ér­dekében időben megjelenik, jó ha elvégezteti valameny- nyi felajánlott szűrővizsgála­tot. ♦ Hogyan fogadták a vá­ros egészségügyi intézmé­nyeiben dolgozók a komplex program bevezetését? — Egészségügyi hálózatunk évek óta nagy feladatot lát el. sokszor nehezen birkózik a túlzsúfoltsággal. Most egyes rendelőkre rövid távon na­gyobb feladat hárul, de ha sikerül jobb szervezéssel (te­hát azzal, hogy egy vizsgála­tot ne végezzenek el többször is) elérni azt a célt, hogy jobb hatásfokkal dolgozhas­sunk, később meghozza gyü­mölcsét ez a program. Az egészségügyi dolgozók isme­rik a megelőzés fontosságát, bár eredményekre csak hosz- szú évek múlva számítha­tunk. Közöttük is vannak kétkedők, akik' nem bíznak a lakosság együttműködésében. Hiszünk abban, hogy az em­berek megértik: a szűrővizs­gálat komplex rendszerének kialakítása a lakosság érde­két szolgálja, ezért sokan él­nek maid a lehetőségekkel. Az év második felétől már valamennyi vizsgálati mód rendelkezésükre áll a szűrő- állomáson. (vadas) Szovjet zongoraművésszel A Miskolci SziirtÉos Zenekar hanns Grigorij Szokolov személyében fiatal szovjet zongoraművész szerepelt a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar legutóbbi hang­versenyén. 1950-ben született, 16 éves korában megnyerte a Csajkovszkij-zongora versenyt. Azóta u világot járja. Magyar- országon először koncertezik. Ez különben a 25. ország, ahol dobogóra lépett. Eddig 190 karmesterrel és 110 zenekarral hangversenyezett. Az imponáló számadatok és lenyűgöző já­téka láttán csak azon tűnőd­hetünk, miért kellett ennyi idő­nek eltelnie az első hazai fel­lépéshez. A miskolci hangversenyen Chopin e-moll zongoraverse­nyét szólaltatta meg, amely felért a mű valóságos újra­alkotásával. Egy 150 éven át játszott versenyműnek ki­alakul bizonyos előadói gya­korlata, amelyhez többé-ke- vésbé alkalmazkodnak a szó­listák. Nem így Szokolov. A legfontosabb változást a ze­nekari kíséret terén „vívta ki”, Jancsovics Antal kar­mester segítségével rávette az együttest egy szokatlan háttérbeszorított játékra. A sokszor sejtelmes, elmosódott kíséret nem vált mindig a mű javára, de a zongoramű­vész kárpótlásul a sokat szi­dott színházi hangszeren va- rázsos billentésvariációkat mutatott be. Csodálatos. pia- nói és a romantikus hang­vétel szépségei — gyorsítá­sok, erőteljes kiszélesítések — együttjártak azzal az elő­adó: alapállással, hogy min­den hang. minden rezdülés lényeges és a zenét szolgál­ja. Azt talán nem szüksé­ges külön hangsúlyozni, hogy ezt a páratlanul kiegyenlí­tett. és magas művészi hő­fokú játékot egyedülálló technikai fölény és zeneiség jellemezte. A közönség is megérezte, hogy kivételes produkciót hallott, mert ze­A Sziovavölgyi Vasas Néptáocegyüttes bemutatója Eden Éden a címe annak a tánc­játéknak, melyet holnap dél­előtt 11 órai kezdettel mutat be a Szinvavölgyi Vasas Nép- táncegyüttes a Miskolci Nem­zeti Színházban. A XIII, szol­noki néptáncfesztiválon ní­vódíjat kapott táncjátékot Mata Zsolt, Kazup László, Kovács Gabriella, illetve Jó­Madonna! Az a bizonyos utca embere, ka a tömeg­tájékoztatási eszközök kinevezik közvéle­ménynek, bizony meglepő dolgokat tud pro­dukálni. Elég rászegezni a kamerát, vagy elébe tartani a mikrofont, s már meg is van a szörnyülködnivaló. Hogy csak egy példát mondjuk, annak idején az „Ismeri Petőfit?” kérdésre hangzottak el döbbenetes feleletek, de sajnos nem ez volt az utolsó utcai an­két, amelynek enyhén szólva lehangoló volt az eredménye. Azóta természetesen volt másféle is, ügyes is, ügyetlen is, olyan, amelynek hasznát vehette a néző, hallgató, de olyan is, amelynek semmit. Jómagam például néha elgondolkozom azon, vajon miért kellene tudnia egy ifjú állampolgár­nak azt, hogy milyen szerelésben volt X, vagy Y popsztár mondjuk egy évtizeddel ez­előtti fellépése alkalmával — merthogy ilyesmiket kérdeznek tőle egyik-másik mű­sor szerkesztői — és miért nincs fogalma se arról, hogy Buda vagy Eger vára török ké­zen is volt. Sőt, külön kis közvéleménykuta­tásom eredményeként is ide írnám, misze­rint arról a kuriózumról, hogy a budai Várban ma is van török „felségterület”, lé­vén hogy a külképviseletek közül egyedül a török nagykövetség székel ott, igen ke­veseknek van tudomása. De utaljuk mind­ezt a tájékoztatás hézagos, vagy az oktatás tökéletlen volta körébe, s evezzünk más vi­zekre, ami nem a tárgyi tudás hiányairól, hanem a gondolkodás eléggé vitatható mód­járól árul el egyet és mást... Ebben az esetben éppen a magyar nép­dal kerül mikrofonvégre, s egy-két kérdés után már mindenki láthatja, hogy Kodály hazájában valami baj van a népdal megbe- csültsege körül. Egy jól öltözött úriember — egyes humoristák másként neveznék — például nemcsak azért nem ismer egyetlen magyar népdalt sem, mert nincs hangja, s így nyilván nem szokott énekelni — de „nem is iszik”, mért tudna hát akkor magyar népdalokat? Végtére is logikus válasz ez, nem ts szégyenkezik miatta az úriember, csak én nézem tovább az ő logikája szerint az éppen sugárzott kívánságműsort. Elénk, sőt veszélyesen élénk fantázianeveket vise­lő együtteseket kérnek a fiatalok, akik va­lamiért szürkülni látják a kék eget és fogyni vélik maguk körül a levegőt, s bizonyára ezért el akarják hagyni a várost, meg min­den egyebet. Ha nem magyarul énekelnék mindezt, bizisten elcsodálkoznék azon, hogy sikerült London vagy Párizs csatornáiból a magyar tévé képernyőjére csalogatni ennyi népszerű fickót, s egyáltalán honnan tudják — akik kérik őket — a nevüket? Szerencsé­re közben változik a kép, óriási ováció, va­lami nagy-nagy sportcsarnokból, s a „lé­zerágyúk” kereszttüzében a sztár, Madonna! Spanyol népviseletben, kasztanyettával éne­kel a sponyol föld szépségéről, táncos lábú szerelméről, nem kevesebb sikerrel, mint az előtte kesergők. Tizet teszek egy ellen, hogy ha a fent említett urat — a magyar népdal helyett — világsztárokról kérdezik, az első kettő között Madonna nevét fogja említeni. Ebben pedig az ö logikája szerint mindössze csak az a veszély bújik meg. hogy ha nem iszutik eleget, a végén még spanyolok lesz­nek a gyermekeink. Gyöngyösi Gábor náné dr. Várhegyi Éva és Boda Anita táncolják. Zené­jét Ács Gyula és Csiszár István szerezték, a koregrá- fia Jóna István munkája, aki egyben rendezője is a tánc­játéknak. A mű zenéjét a Borókás együttes játszotta szalagra. A táncjáték a holnapi elő­adás teljes második része: az első részben Marossárpa- taki táncokat, Cigánytáncot, Bertókné verbunkot, Kalo­csai fércelőt, Mezöségi tánco­kat, Páros kanásztáncot, va­lamint a Zempléni szvitet láthatjuk. A Zempléni szvit koreográfiája a dijoni világ­fesztiválon díjat nyert. nekari hangversenyen szo­katlan módon ünnepelte a szólistát, aki ráadásként Chopin e-moll prelűdjét, Sztravinszkij Orosz táncát a Petruskából és Bach—Silo- tih moll prelúdiumát játszot­ta el. A hangversenyt két orosz mű keretezte: Rimszkij- Korszakov: Nagy orosz hús- vét-nyitánya és Borogyin: II. (h-moll) szimfóniája, Jan­csovics Antal karmesteri adottságai közismertek, ára vagy a rendelkezésére álló idő bizonyult kevésnek, vagy a kuriózum művek biztos ismeretéhez kellett volna több, vagy másfajta próba. Tény, hogy a két zenekari darab előadását ritmikai és intonációs pontatlanságok tarkították, így a verseny­műhöz hasonló előnyös kép nem alakult ki bennünk. Rarla Péter Titkárnő Magazin A közelmúltban került ut­cára az Ötlet gondozásában megjelenő Titkárnő Magazin második száma. A lap olva­sói egyebek között megis­merkedhetnek egy fővárosi oktatási kísérlet eddigi ta­pasztalataival. s azzal, ho­gyan látják a továbbképzés gondjait maguk a tanárok. Igaz-e, hogy a feleségek ku- nya-macska barátságban vannak férjeik titkárnőivel, s kell-e, érdemes-e égy tit­kárnőnek egy főnök „szolgá­latára” feltennie életét? A lap külföldi tudósítói az NDK-ban, Nagy-Brittanniá- ban, Spanyolországban és Japánban élő, dolgozó titkár­nők munkakörülményeiről és kereseti lehetőségeiről szá­molnak be. m Uj óvoda Sajóhídvég társközségé­ben. Köröm községben, a kedvező időjárást is kihasz­nálva, jó ütemben halad a 25 férőhelyes óvoda építése, melyet várhatóan április végén adnak át. Korábban az általános iskolához épí­tettek négy tantermet. A két beruházás költsége mintegy 18 millió forint. * Képünkön Eisele Gyula festménye látható. Pléh Zoltán szobrászművésszel közös kiállításuk január végéig tekinthető meg a Vasas Galériában, vasárnap kivételével naponta dél­után 2-től 7 óráig. A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVÉTELI KÖVETELMÉNY: 0 8 általánosnál magasabb iskolai végzettség, 0 alkalmassági vizsga, 0 20. életév betöltése, 0 büntetlen előélet. A tanfolyam tartamára 4000 Ft/hó fizetést biztosítunk. Sikeres vizsga utón a kereseti lehetőség: 5000-8000 Ft/hó. A vállalat dolgozóinak és azok családtagjainak a városi autóbuszokon és villamosokon díjmentes utazást biztosítunk. Felsőzsolca, Kistokaj, Szirmabesenyő, Alsózsolca, Mályi, Arnót és Nyékládháza közsé­gekből a napi bejárást személyzeti járatokkal biztosítjuk. JELENTKEZNI LEHET: Miskolc, Szondi Gy. a. 1. (101/B-s autóbusz-végállomás) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom