Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-13 / 9. szám

A DH várospolitikai fóruma A ház egyszerűségében is megragadó — ebben is tovább örökíti a parasztházak építé­szeti hagyományait Makó vers terveste — iparművész lakja Otthont kaphatnak a fafaragások ú „Olyan házakat csinálok, amelyeknek építéséhez in­telligencia kell” — ezt nyi­latkozta a televízióban nem­rég Makoverz Imre építész, akinek a neve az utóbbi időben fogalommá ietl Ma­gyarországon. Hogy ez a szűkszavú, de mégis sokat mondó kijelentés valójában mit takar, azt Szondy Sán­dor népi iparművész és csa­ládja most a saját bőrén ta­pasztalja, hiszen hozzáfog­tak egy Makovecz-terv meg­valósításához ... Ennek a háznak már most története van, pedig nemrég került tető a falakra. Szondy Sándorék ugyanis bérházi otthonukat cserélték fel egy merész húzással a László Je­nő u. 1. szám alatti roskado­zó, vályogfalú kis paraszt­házra, azzal a szándékkal, hogy itt megvalósítják mind­azt. amire régen vágynak: a családfőnek lesz egy alkotó­műhelye, a családnak egy kis udvar, és tágasabb szobák. De nemcsak ennyiről van szó: Szondy Sándor felajánlotta a városnak, rendkívül értéke^ javarészt £a rágásokból álló néni iparművészeti gyűjtemé­nyét. Azzal a javaslattal is előállt, hogy a város segít­ségével létesüljön itt egy kis népművészeti galéria. Olvan házra gondoltak, amelyben megvalósul a régi egység, az­az a mester ott dolgozik, ahol munkájának eredményét is láthatjuk, a kiállítóterem nem különül el az alkotóműhely­től. Ehhez kellett a László Jenő utcai öreg ház és eh­hez kellettel: Makovecz Imre tervei, hiszen olyan épük­ben nem lehet a népmesék világát fába róni. ahol a fa­lak nem ezt a szellemiséget sugározzák... A város part­ner volt a vállalkozásban, és Makovecz. Imrétől nemcsak ennek az egy háznak, hanem a környező területnek a be- éoítési terveit is megrendel­te Hoav a többi épületből mikor lesz valóság, mégnem tudni, de Szondy Sándorék háza már javában épül. • * A terv lényege az. hogy a szűk kis telken egy új épü­letszárny ízesül az ódon pa­rasztházhoz, azzal stílusban, hangulatban harmonizál. Ezt persze csak elmondani köny- myű. Szondy Sándor: — Elátkoztak engem, és az építészt is a mesteremberek, 1 hiszen ezen a házon semmi sem szokványos. Én nem hi­báztatom őket, hiszen elszok­tak attól, hogy a munka al­kotást is jelentsen, szükség legyen a két Kéz mellett az agyra .is,;.Természetesen min­ket is sújtottak azok a ne­hézségek, amelyek minden epíltetóre várnak hazánkban. Nenn könnyű azt megszokni, elfogadni, hogy az ember pénz liíján négy kőműves se­gédmunkásává válik hóna­pokra, vagy hogy reggeltől estig robotol, talicskázza a földet az alapásáskor, mert az így olcsóbb. Én ezt mégis alkotásnak fogom fel, és lá­tom a szép oldalait is. Talán vannak, akik nevetnek raj­tam. de csodálatos érzés, amikor a kezemmel végigsi­mítok egy kész oszlopon, amit én csináltam. Szondy Sándor valódi ezer­mester, és enélkül bizony, nem is épülne a ház. Az a csodálatos ebben a kis házi­kóban. hogy benne sétálva megszeretteti magát az em­berrel, és aki a téglát fa­ragja. az anyag után rohan­gál. az is részese lesz az al­kotásnak. Szondy Sándor el­mondta, hogy mint a vizs­gázó diák. úgy izgult, ami­kor Makovecz Imre alkotó­társa, Salamin Ferenc eljött megnézni a munkálatokat. Ha nem kel el, miért nem adják olcsóbban? Ezt a kér­dést tettük fel már többször is a tanácsi bérgarázsokkal kapcsolatban. Arról van szó, hogy a tanácsi bérgarázsok bérlői jogát most már pá­lyázati úton, igénybevételi clí.i fizetése mellett lehet megszerezni. Csakhogy sok esetben ez a befizetendő díj túl magas­nak bizonyul, és ezért hiába írják ki sorban a pályázati tárgyalásokat, nincsenek je­lentkezők. Most azonban megváltozik 'valami: beveze­tik a díjkedvezmény rend­szerét. Január elsejétől azokat a garázsokat, amelyek két egymást követő pályázati tárgyalás után is a tanács nyakasa maradnak, dijkeduuL­1 Meg volt. elégedve azzal, amit látott. Amikor az építtető ar­ra panaszKodott, hogy mindem íves ablakkeretért, szegletért nagyon megkérték az árat a mesterek, azt mondta: örül­jön a szerencséjének, hogy egyáltalán akadt valaki, aki az effajta, igényes munkát el­vállalta. Szerencsére akadt azért, és ahol pedig nem, ott a házigazda lépett a ringbe, és finom mívű hegedű he­lyett gerendát faragott, be­tont kevert. • • A ház egyébként Durisol- elemekből épült. Ez is egy­fajta takarékos megoldás, mert a BÁÉV az új termé­ke referenciaházának tekinti, az épületet, s így talán ol­csóbban megoldható a kivi­telezés. A régi parasztház felújítását a tanács segítsé­gével végzik majd el —hal­lottuk Szondy Sándortól —, hiszen e.bben az épületrész­ben kap majd helyet a galé­ria. kiállítóhely, amely más iparművészek munkáit is fo­gadja maid, a népi iparmű­vészet otthonává válhat itt, Miskolcon. A kőben, fában megfogalmazott építészeti gondolat így válhat közösség- és közönségformáló erővé... (kiss* ménnyel pályáztatják újra. Ez a kedvezmény nem más. mint részletfizetési lehető­ség. Azoknál a garázsoknál, ahol díjkedvezményes a pá­lyáztatás, ott csak az igény- bevételi díj 30 százalékát kell a pályázat után befi­zetni, a többit pedig egy év alatt, négy részletben. Ha többen is pályáznak egy ga­rázsra, akkor az nyer, aki nagyobb előtörlesztést ajánl fel — tehát szélsőséges eset­ben előfordulhat, hogy a kedvezményt teljes egészé­ben „ellicitálják”... Remélhetőleg az új rend­szer alkalmazása kedvet te­remt a garázsokra való li­citáláshoz. Lapunkban ha­marosan közöljük az új ga­rázslistákat. amelyekből meg­tudhatja mindenki, milyen garázsokra lehet a régi fel­Garázsok, Egyelőre maradnak a fodrászok Kelemen István főépítész válasza A városi tanács városfej­lesztési és koordinációs bi­zottságának legutóbbi ülé­sén többek között arról volt szó, hogy a Széchenyi út és a Szemere utca kereszte­ződésének „íórumjellegét” erősíteni akarják. Az elkép­zelések legérzékenyebben a Borsod Megyei Fodrász Szö­vetkezet sarki üzletét érin­tették, mert oda, illetve a szomszédságában levő kis terecskére egy kertvendég­lőt javasoltak a tervezők. A fodrászszövetkezet és az üzlet vezetőjének kérésére szóltunk az aggodalmaikról, mert a szövetkezet legjöve­delmezőbb szalonjáról van szó. A miskolci rádió tegnap reggeli híradásában azt nyi­latkozta Kovács György, a fodrászszövetkezet elnöke, hogy a városi tanács illeté­keseivel közös nevezőre ju­tottak, és marad a fodrász- szövetkezet a Széchenyi úton. Ennél részletesebb infor­mációt kértünk Kelemen Ist­vántól, városunk főépítészé­től. — Azokkal az elképzelé­sekkel kapcsolatban, amelyek a városfejlesztési és koordi­nációs bizottság ülésén el­hangzottak, az volt a ter­vünk, hogy a közvéleményt is meghallgatjuk. Együtt kell gondolkodnunk, hogy a Szé­chenyi út rehabilitációja so­rán egv-egy tömbnek, épület­nek, térnek mi lenne a leg­jobb funkciója. Mert sok olyan épület van, amit — szaknyelven szólva — nem tudunk feltárni, azaz a hát­só udvarukba az áruszállító járművek nem tudnak beáll­ni. A másik fő építészeti és városképi szempont, hogy a „félbemaradt”, a körbebon- tott épületeket, tűzfalakat Buszváró és ABC Tovább fejlődik az idén Arnót és társközsége, Sajó- pálfala. így például a két községben mintegy 150 csa­ládi ház építésére alkalmas telket alakítanak ki. Ugyan­akkor Arnóton jó ütemben halad az autóbusz-állomás építése, melyet várhatóan az év közepén adnak át, és a miskolci Unió Áfész kivitele­zésében egy 380 négyzetmé­ter alapterületű ABC épí­tése is. méltó módon „lezárjuk”. Azt senki sem tekintheti ugyanis véglegesnek, ami most itt, a város legexponáltabb részén látható. A Széchenyi út 46., azaz a fodrászat nyugati ol­dalán a térképpel applikált tűzfal már a készítése idején is ideiglenes megoldás volt. A rehabilitációra szoruló épü­leteknek pedig meg kell ta­lálni a hozzájuk illő funk­ciót. A vizsgálatok és a pá­lyázatok a legtöbb szakem­bert arról győzték meg, hogy egy szép teret kell Itt nyitni — kiülőteraszokkal —. az olvasók terét, amelyen a vá- ro6szépítők kezdeményezésé­re. egy Széchenyi-szobrot is felállíthatnánk. Meg kell je­gyezni, hogy itt valamikor — mint az archív fotókon látható — egy vendéglő mű­ködött. — Arról viszont nincs szó, hogy a tanács hatósági esz­közökkel meg akarja szüntet­ni a fodrászatot. Sőt, éppen ilyen jellegű szolgáltatóegysé­gekre van szükség, ez ugyan­is nem igényli, hogy terje­delmes járművek gondoskod­janak az áruutánpótlásról. In­kább azt akarjuk, hogy part­nerek legyenek a fodrászok. — Az épület teljes rekonst­rukciója mindenképpen ki­költözéssel jár. Nem okozna nekik különösebb anyagi veszteséget, s végül is a Széchenyi úton maradná­nak, ha valamelyik szom­szédos épületben kapná­nak helyiséget. A másik le­hetőség: maguk bővítik tevé­kenységi körüket, és vállal­koznak egy ide illő vendég­látóhely kialakítására. Eze­ket az elképzeléseket egyez­tetjük a városi tanács ellá­tásfelügyeleti osztályával, mert nem külön-külön, ha­nem összehangoltan kell dol­gozni a belváros rehabilitá­ciós tervein ezen túlmenőén is. — Azokkal valóban egyet­értek, akik a gépkocsiforga­lomra panaszkodnak, egy leendő kertvendéglő mellett. De a tervezés stádiumában foglalkozni kell ennek teher­mentesítésével, a buszforga­lom elterelésével. Az Észak­terv egyébként a Széchenyi út 46. sz. alatti épület fel­újítási tervével 1990—91 kö­zött készül el, és a munka­iatok várhatóan 1992-ben kez­dődnének meg. Ez az időszak tehát még csupán a terv­egyeztetésé, hogy a városkép szempontjából a lehető leg­jobban — de esztétikusán is — hasznosíthassuk a sarok­épületet és a teret. (•láb) tételekkel, és melyekre a részletfizetési kedvezmény­nyel pályázni. Az idő tornya * A garázsjuttatási rendszer­ben bekövetkező változások is jelzik: átalakulóban van a tanácsi szemlélet a hely­séggazdálkodásban is. Egyre inkább közvetett módon, kedvezményekkel, árakkal, dijakkal szabályozzák a he­lyiségek, garázsok forgal­mát. A tiszta verseny kizár­ja a megvesztegetés, a tisz­tességtelen előnyök megszer­zésének lehetőségét is. A pályázati rendszer beveze­tését központi rendelet írja elő — de a módosítás, a kedvezmények ' kidolgozása már helyi ötlet. (k-ó) Időmérőkre minden városban szükség van, és nemcsak azért, hogy az utcákon sétáló emberek egyetlen pillantással ellenőrizhessék, vajon jól jár-e karórájuk, vagy. hogy egyál­talán mennyi az idő. A köztéri órák ugyanis nemcsak idő­jelzők: mellettük találkoznak a szerelmesek, s némelyikük jelképpé, nevezetességgé is válhat. Óratorony a városban eddig egy volt, a Miskolci Nemzeti Színházé. Most már kettő lesz, hiszen a Dézsi János Ybl- dijas építész tervezte új postaközpont épületének tetején is ott áll már egy óratorony. Aki mostanában arra jár, lát­hatja, hogy a mutatók is felkerültek a számlapok elé. De az óra csak 1989-ben mutatja majd a pontos időt, addig kell elkészülnie az elektronikus szerkezetnek. Addig tekintsük mindezt hangulatos dekorációnak. Félreértés ne essék, nem valamiféle késedelemről van szó, mert a postaközpont épü­lete ugyan valóban késznek tűnik, de a berendezések szere­lése és ezzel együtt az óraszerkezet megépítése a tervek sze­rint eltart 1989-ig. (k— ó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom