Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-12 / 8. szám

Két közős vállalatra A Miskolci Építőipari Vál­lalat és a borsodsziráki Bar­tók Béla Termelőszövetkezet építőipari szakcsoportjának együttműködése nem újke­letű. szakembereik számos külföldi, tengerentúli ország­ban is dolgoztak már együtt elismerésre méltóan. Leg­utóbb a Szovjetunióból kap­tak új ajánlatot. A múlt hét csütörtökön Csernovcibe utazott Botya Péter, a borsodsziráki Bar­tók Béla Termelőszövetkezet elnöke, Dudla Balázs, a Mis­kolci Építőipari Vállalat igazgatója, az Intourist és az ottani Agropont, azaz a kol­hozokat és szovhozokat fel­ügyelő testület meghívására. Útjuk előtt annyi volt a bi­zonyos. hogy egy ottani sza­badidőközpont felépítésére akarják felkérni őket. Most, a megérkezésük után meg­tudtuk, hogy ennél lényege­sen nagyobb ajánlatokat kaptak. • USZODA, SZAUNA, LOVASISKOLA Csernovciben megalakult egy kisszövetkezet, amelynek arra van jogosítványa, hogy a környékbeliek és az oda­látogató turisták programjá­ról, sportolási lehetőségéről és kulturált szórakoztatásá­ról gondoskodjon. Ehhez azonban meg kell építeni a szükséges létesítményeket. Készein van ugyan a Csere­mos nevű Szálloda — amely a város folyójárói kapta a nevét —, s ez olyannyira lá­togatott, hogy a bárjában Belföldre kevesebbet Csokifigurák húsvétra A diósgyőri csokoládégyár — hivatalos nevén a Magyar Édesipar Szerencsi Csokolá­dégyára diósgyőri gyáregysé­ge — egyedül látja el a ha­zai fogyasztókat húsvéti cso­kifigurákkal. Az idén vala­mivel kevesebbel tudnak szállítani az igényelt meny- nyiségnél. Ennek okáról Gál- né Papp Ilona kereskedelmi osztály vezetőt kérdeztük: — Tavaly 1090 tonnát szál­lítottunk a belkereskedelem­nek, az idei igény 1000 ton­na. Két oka van annak, hogy csak 900 tonnát tudunk gyár­tani a belföldi piacra. Az egyik a megnövekedett ex­portigény, a másik, hogy nem tudunk annyi bért fi­zetni. amennyi a plusz mun­ka értéke lenne. Egyébként már megkezdtük a kiszállí­tást, a vállalt mennyiségnek körülbelül az egyharmada elkészült. Huszonöttele nyu­szit és tojást gyártunk a ha­zai fogyasztóknak, ezek kö­zül mindössze a két diabe­tikusnak emelkedett az ára. A magyar vásárlók igényei­nek megfelelően a húsvéti csokifigurák zöme — kettő kivételével — tejcsokoládé. Míg például az osztrákok csak étcsokoládét kérnek és kapnak tőlünk. Tavaly 50 tonna volt a nyugati expor­tunk, most csaknem négysze­resére nőtt az igény a ter­mékeink iránt. Ez elsősor­ban egy korábbi osztrák .ve­vőnk — á líofer-cég — új­bóli jelentkezésének köszön­hető. Nagyobb mennyiséget szállítunk a finn EKA-cég- nek és jelentős az exportunk az NSZK-ba. A csokoládé minősége, a figurák, a cso­magolások mind a megren­delő igénye szerint változ­nak. Ha több lesz az elővételi jegypénztár, akkor az utasok többsége még időben megválthatja jegyét, s kényelmesebben utazhat. A Borsod Volán ebben az évben több ilyen pénz­tár felállítását tervezi. Ez a vállalat számára is előnyös, hi­tien kevesebben bliccelhetnek majd. A másik ajánlat sem ki­sebb horderejű. A várostól 30 kilométerre olyan gyógy­víz fakad, amely kimutatot­ton alkalmas reumás megbe­tegedések, bőr- és nőgyógyá­szati panaszok kezelésé­re. Erre a forrásra épülne három kolhoz összefogásával az 500 ágyas gyógyszanatóri- um, átszámítva körülbelül 500 millió forintos költség­gel. A szovjet partnerek eb­ben is lehetőséget látnak a közös vállalkozásra. Arról is szó volt, hogy ennek fejébe meghatározott számú férő­hely állna a magyar vállal­kozók rendelkezésére. Ekkora megbízásokra a magyar tárgyalópartnerek sem számítottak. De elmond­ták, hogy e nyitottságra, e vállalkozókedvre hasonlóan akarnak válaszolni. A fel­adat izgalmasnak ígérkezik. Most már az a lecke, hogy hazai tőketársakat — pénz­intézeteket és idegenforgal­mi vállalatokat — nyerjenek meg a közös ügynek, mert két hónapon belül választ akarnak adni az ajánlatokra. O. E. Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács szerdai, meghosszab­bított ügyfélfogadási napján Gépelné Tóth Rózsa tanács­elnök-helyettes a hivatali he­lyiségében fogadóórát tart, 14 és 18.30 óra között. Emerkedő árak és költsé­gek, erősen fogyatkozó ven­dégsereg, a szeszforgalom korlátozása és a gazdasági szabályzók bizonytalansága—, nem volt valami szívderítő az a prognózis, amit dr. Su­gár János, a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat igazga­tója vázolt fel a cég tavalyi munkásgyűlésén. Az idén mégis arról számolhatott be a dolgozók képviselői előtt, hogy sok év óta először — az áremelkedések hatásait nem számolva — nőtt a for­galom, jelentősen gyarapo­dott a tiszta árbevétel, és 42 —43 millió forintos nyere­ségre számíthat a vállalat, zárva az 1987-es évet. + FORINTOT TERMO ALMA Hogyan sikerűit mindezt elérni? Megváltozott a gaz­dálkodás szerkezete, a vál­lalati központ egyre inkább csak menedzseri feladatokat lát el. 1987 mérlegét az ő ol­dalukra billentette néhány sikeres üzleti manőver is. A Gasztrofól üzem termékeivel például sikerült a fővárosban komoly sikert aratni. Ennek köszönhetően az üzem annak ellenére is tekintélyes nyere­ségre tett szert, hogy év köz­ben megvonták termékeitől a központi ártámogatást. A szerződéses rendszer tavaly ugyan nem fejlődött, a vál­lalkozói kedv továbbra sem buzog, de nem romlott to­vább a helyzet. Most a vál­lalkozók és a vállalat vezetői várakozó állásponton vannak, hiszen készülnek az új, vél­hetően kedvező rendelkezé­sek a szerződések feltételei­ről. De nemcsak a szerződé­ses üzletek lehetnek jöve­delmezők. A vállalkozó szel­lem másutt is kibontakozik, II „számviteli” becsülete A Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalatnál minden évfordulón megválasztják a múlt év emberét. Sőt, a vállalati kollektíva há­rom „Év emberét” vá­laszthat, hiszen sokféle területen dolgoznak a vendéglátósok, sokszínűén mutatkoznak meg az em­beri, szakmai értékek. Az idén két gyakorló ven­déglátós — ingoványi Fe­renc* az Ínyenc vezetöhe- lyettese és Tóth Béla, a 143. sz. konyha vezetője — mellett olyan valaki lett az év embere, aki posztjánál fogva aligha számíthatott erre a titkos szavazási eredményre, a közösség őszinte akaratá­ból adományozott tiszt­ségre: Zurek Györgyné ugyanis számviteli osz­tályvezető. A számok és számlák szakértőit és bű­vészeit az utóbbi hóna­pokban megtanultuk be­csülni. Az adóreform sok­szor nehezen követhető leckéit nekik villámgyor­san betéve kellett tudni­uk, és ahol hiányoztak a jogszabályok, csak a szakmai tudásukra, józan eszükre támaszkodhattak. Ez a plakett és a kitün­tető cím egy kicsit jel­képerejű is. Megnőtt a könyökvédő becsülete mostanában, hiszen rájöt­tünk arra: ez az ódivatú ruhadarab nem téveszthe­tő össze a szemellenzö- vel . .. (k—ó) például az ínyencben, amely tavaly abszolút forgalmi re­korder lett a vállalatnál. Csak egy ötlet a sok közül: az al­maidényben vagonszámra ho­zatták a gyümölcsöt, ame­lyet olcsóbban árultak, mint a zöldségesek. 4 RAJTOL A PEPITA 1987 elején úgy tűnt, hogy a több mint 1600 dolgozó tíz százalékától kell elköszönni. Ma csak hat százalékkal van­nak kevesebben a vendéglá­tósok, és ebből is csak há­rom százalékot tesznek ki azok, akiket felmondással küldtek el. Az igazgató sok minden­nel nincs megelégedve: pél­dául a fagylaltok minőségé­vel, a vendégvárás udvari­asságával, ahogy megfogal­mazta : aminek hidegnek kell lenni, az legyen hideg, ami­nek forrónak kell lenni, az pedig legyen forró. Enélkül jövőre lehúzhatják a rolót... Az előre menekülés straté­giáját tartják jónak ma a vendéglátósok. Nem hagynak fel a fejlesztésekkel, annak ellenére sem, hogy az 1986- os 41,5 milliós nyereségükből majd’ 40 milliót vont el az állam. A kevésből igyekez­tek sokat tenni: átadták a Rácz cukrászdát, presszó nyílt Kazincbarcikán, és fizetik még az Expressz felújításá­nak számláját. Jövőre is ma­rad a vállalkozói szellem: Szerencsen a várban Spaten söröző nyílik, Miskolcon a Hunyadi utcán pedig létre akarják hozni a Pepita étel­bár-hálózat mintapéldányát. 4 AZ AVAS ÚJ GAZDÁI? Dr. Sugár János elmondta, hogy előrehaladott tárgyalá­sokat folytatnak az Avas Szálló üzemeltetéséről. Az az „üzletfél” tehát, amelyikről nemrégiben név szerint még nem írhattunk — de közre­adhattuk. a tanácsi illetéke­sek véleményét, miszerint a megállapodás valóban a kü­szöbön áll — a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Ha aláírják a szerződést, a vál­lalat első feladatának azt te­kinti, hogy zökkenőmentesen tovább üzemeltesse a szál­lót és az éttermi részt — ehhez azonban a tanács se­gítségével előbb a legszük­ségesebb munkákat, például a villamoshálózat felújítását el kell végezni. A későbbi­ekben a cég szeretne vállal­kozásához tőkéstársakat is keresni, hiszen az Avas Szál­ló üzemeltetésében lényege­sen több lehetőség van. mint amennyit ma a vállalat és a tanács anyagi erejére tá­maszkodva ki iehet aknázni. Tervezik azt is, hogy jövő­re vagyonjegyeket bocsátanak ki a dolgozók számára. 1988- ban egyébként is sok minden kiderül majd: elválik példá­ul, hogy a frissiben létreho­zott két leányvállalat bevált­ja-e a hozzá fűzött reménye­ket, s hogy mennyi pénz jut­hat a családi költségvetések­ből a vendéglátásra ... Ügy tűnik, hogy az igények szét­válnak majd: lesznek, akik csak a legolcsóbbat fizethe­tik meg. de arra is számí­tani kell, hogy a luxusra is lesz kereslet. Akár így, akár úgy, az idei talponmaradás- hoz a tavalyinál is nagyobb forgalmat kell n redukálni Ez a munkahelyek megtartásá­nak egyetlen, de igen nehez feltétele — hallottuk a mun­kásgyűlésen. (kiss) Veszélytelen és bevált, hasznot hozó trükk volt éveken keresztül az árcédulák kedvezőbbre való cserélése a nyuga­ti nagy áruházakban. Sokan megpróbálkoztak azzal, hogy a 12 márkás ing céduláját átragasztották a 32 márkásra. A nagy forgalomban, a vonalkódok gépi leolvasásakor ritkán jöttek rá a turpisságra. És, ha éppen fel is fedezték, a gya­nútlan vásárló széttárta karjait: állította, hogy nem ő ra­gasztotta át, úgy találta a polcon. Minderről aligha szólnánk, ha nem panaszkodnának a ha­zai áruházak vezetői, hogy ez a módi is „begyűrűzött” hoz­zánk. Sok élelmes vevő próbál ily módon szerencsét. A csa­lásnak ez a módja kevés rizikóval, s nagy haszonnal ke­csegtet. Ezek után mj sem természetesebb, hogy nemcsak a trükk, hanem az ellene való védekezés új rendszere is be­áramoljon hozzánk. Külföldön ugyanis már esztendők óta kitalálták, hogy mi­képpen lehet elejét venni ennek a ravaszkodásnak. Olyan öntapadós árjelzöket nyomtatnak, amely csak egyszer tapad meg. Ha lehúzzák, másodszorra már olyan darabokra hul­lik, amelyeket szinte lehetetlen összeilleszteni. Ez a mód­szer nálunk is elejét vehetné az újmódi áruházi lopások­nak. S utána hadd törjék a fejüket a leendő tolvajok, hogy most miképp járjanak túl a kereskedők eszén ... Sz. I. minimum egy héttel előbb kell asztalt foglalni. Ezt a lehetőséget ismerte fel a kisszövetkezet, amelynek tö­rekvéseit — hogy bővíteni kellene az ottani szolgáltatá­sokat — támogatja is a vá­ros vezetősége. A szóban forgó szálloda építésében a magyar kivitelezők között részt vett a Miskolci Építő­ipari Vállalat is a szerkezet­szerelésben. Az ott végzett munkájuk hozta tehát, az újabb ajánlatot, A szálloda mellé uszodát, szaunát, teke­pályát, lovasiskolát és büfét akarnak építeni. Ám a szov­jet házigazdák azt akarják, hogy a közös kivitelezésen túl ezek üzemeltetése is kö­zös legyen, egészen addig, hogy a büfé árukínálatának java is magyar termékekből tevődjön össze. Tehát egy közös vállalat alapításáról lenne szó, amelyből 52 szá­zalékban a szovjet, 48 szá­zalékban pedig a magyar partnerek részesednek, s az üzlet ellentételeként szovjet árukat szállítanának cseré­be. A beruházás az elképze­lések szerint három év alatt megtérülne. • ITTHON IS PARTNERT KERESNEK + Tavaly adták át a Rácz cukrászdát is. Az átalakítás sok pénzbe került, de a vendég­látósok úgy látják, megérte. Visszaállítják a régi mércét A veÉiien a vendég az ár Ajánlatok Csernovcibol

Next

/
Oldalképek
Tartalom