Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-04 / 1. szám

Megy, s mégis áll Hogyan csalhat a taxióra? Különös vizsgálatot végez­tek Budapesten a magán­taxisok körében. Az ellen­őrök a város különböző pontjain megállított taxikkal előre meghatározott helyre vitették magukat, ahol az okmányok és a gépjármű mellett a megtett távolság alapján a fuvardíjat is osz- szehasonlították. Végül is mindössze 5 gép­kocsi érkezett a megadott helyre, az eredmény azon­ban így is figyelemre méltó. A beszámoló szerint egy Wartburg számlálója példá­ul 168 forintot mutatott, de a viteldíj a számítás alap­ján csupán 110 forintra adó­dott. Egy másik Wartburg­nál az eltérés 25 forint volt. míg egy Ladánál 40 forintos különbséget tapasztaltak. Természetesen minden eset­ben az utasok kárára. A szakemberek megpró­I bálták kideríteni a jelentős ! összegű eltérések okait. Ki­derítették, hogy az elvileg hitelesített taxiórák kisebb sebességnél — 15—20 kilo­méteres értéknél — már az állásidőnek megfelelő tarifa szerint működnek. Tehát a csúcsforgalomban lassú ha­ladásnál ez nagy eltérést okozhat a viteldijban. Ezt persze az ellenőrzés idején még a vizsgálatot végzők sem sejtették. Ezek után mit gondolhatnak azok az utasok, akik egy-egy hason­ló útvonalért különböző vi­teldíjat fizetnek? Joggal érezhetik magukat becsapva, ha más-más tarifáért szál­lítják őket. Városunkban még nem végeztek a budapestihez ha­sonló taxióra-vizsgálatot. Ám. ha erre sor kerül, itt is hasznosíthatják a buda­pesti ellenőrzés során szer­zett tapasztalatokat. Megkezdődtek a Munkás­őrség egységgyűlései, ame­lyeket a hónap közepéig a hétvégeken, a szombati és a vasárnapi pihenőnapokon tartanak meg országszerte a testület tagjai.. A társadalmi nyilvánosság előtt szervezett fórumokon — amelyeken a társadalmi szervezetek képviselői mel­lett részt vesznek és felszó­lalnak párt- és állami veze­tők — a parancsnokok be­számolnak arról, hogv a munkásőrök miként teljesí­tették idei feladataikat a gazdaságban, a politikai ne­velő munkában, a kiképzési­ben és a szolgálatban. Emel­lett ismertetik az állomány­nyal a jövő évi tennivaló­kat is. Ugyancsak az egy­séggyűléseken köszönik meg a 3000 leszerelő munkás­őr több évtizedes szolgála­tát * A Számítógépes irányitóren'tszer az országban a legkorszerűbb, de máris a továbbiét* lesztésén dolgoznak. 1 (Kerényi László felvétele) Küszöbön az egyezség? Nem tervez korlátozást az ÉMASZ Új gazdára vár az Avas Az elmúlt hónap közepén minden különösebb ceremó­nia nélkül bezárta kapuit Miskolc legnagyobb múltú szállodája, az Avas. A bezá­rás csak ideiglenes — ebben bíznak a városi tanács ille­tékesei, akik azon munkál­kodnak, hagy a napokban pecsét kerülhessen arra a megállapodásra, amelyiken vtt szerepel az új üzemelte­tő — vagy üzemeltetők — kézjegye is. Vajon hol tar­tanak ma a tárgyalások? A «vár tájékán még arról volt szó, hogy január elsejével rendeződik a szálló sorsa ... + MEGMARAD A VENDÉGEKNEK — Várható, hogy hamaro­san. azaz napokon belül megkötjük az egyezséget a szálló üzemeltetéséről — hallottuk Kovács Gábortól, a Városi tanács ellátásíelügye- leti osztályvezetőjétől. A tisz­tességes üzletkötés szabályai tiltják, hogy neveket árulja­nak el, mielőtt valóban meg­születne az egyezség. Az azonban bizonyos, hogy a a szállodából és a hozzá tar­tozó éttermekből nem akar­nak sem áruházat, sem mást csinálni. Mindenféleképpen megmarad az Avas Szálló az idegenforgalom, a vendéglá­tás kebelében. Olyan persze nem lesz, már amilyen ed­dig volt, hiszen az újbóli megnyitás egyik alapvető feltétele, hogy jó néhány milliót el kell költeni az épü­let rendbehozatalára. De ne gondoljon senki valamiféle generális felújításra, hiszen ez ma hatalmas összegekbe kerülne. Inkább arról van szó, hogyan lehet most meg­teremteni a további üzemel­tetés, a későbbi fejlesztés feltételeit. Meglehetősen „le­lakott” épület az Avas, kor­szerűtlen belső berendezések­kel. + NYITVA AZ ETELBÄK Szebeni Za lán lói, a H«m- garHotels miskolci igazgató­jától megtudtuk, hogy a szál­lodában vagyonfelmérés!, se­lejtezési munkákat végeznek most —, a leltározáson már túl vannak. Nem kis feladat ez sem, hiszen sok milliós értékekről van szó, amelyek­nek a sorsáról dönteni kell. Nem fogalmaztunk egészen precízen, amikor azt írtuk a bevezetőben, hogy bezárt az Avas. Az ételbár ugyanis to­vábbra is várja a vendége­ket a HungarHotels fennha­tósága alatt április 30-ig. Re­mélhetőleg nem is fog be­zárni egy pillanatra sem, mert a belvárosban nagyon sokan járnak ide ebédelni, nagy szükség van a viszony­lag mérsékelt árakon dolgozó gyorsétteremre. + NEM ELŐSZÖR Persze most lehetne keser­nyésen nosztalgiázni azon, hogy milyen nehéz helyzetbe került az a szálloda, mely hajdan a belváros egyik leg­rangosabb szórakozóhelye volt. De ha már a múltba tekintünk, a dokumentumok között vizsgálódóknak észre kell venniük azt is, hogy ez :fr A Fehér-teremben most már a bútorokat veszik számba várják az új üzemeltetőt vezéreli aram folyam nem először forded elő a szálló történetében. Több mint háromszáz évvel ezelőtt ezen a telken már kocsma állt. Ez szépen bővült, gya­rapodott, gazdagodott 1843- ig, amikor is egy tűzvész el­pusztította. Helyreállították, de 1893-ban lebontották, és felépült az új Korona. le­gendás bérlője volt Böczögö József, aki azonban hiába aratta sikereit vendégei kö­rében, a 30-as években egy­szerűen tönkrement. A Koro­na nehéz éveket élt meg, hi­szen még az átépítése sem fejeződött be ekkor. Végül is a város fejezte be a munkát. Akik Böczögö után követ­keztek a bérlői sorban, hi­telt kaptak a várostól, hogy egyáltalán újra megnyithas­sák, 1938 júliusában a Koro­nát, azaz a mai Avast. Miskolchoz az Avas Szálló úgy hozzátartozik, mint név­adója, a vele szemben maga­sodó hegy. Ami most törté­nik az Avassal, remélhetőleg csak egy újabb fejezetet je­lent a szálló történetében. (kiss) Félévszázadonként, ha tö­rik, ha szakad, vásárolok magamnak egy kókuszdiót. Most vettem először. Az e tájon ritka csemegét óriási várakozás előzte meg kis családom körében, már csak azért is, mert körülbelül egy órát álltunk érte sorba. De amikor aztán hónom alá kap­hattam — a hátul állók irigy pillantásaitól kísérve —, olyan büszkén vonultam, mint egy afrikai törzsien ok. Képzeletemben sudár pál­mák rezegtették legyezőle­veleiket, és egyszál háncs- szoknyába öltözött, barna bő­rű szépségek táncoltak a dzsungel ezer szóLamú dalá­ra. Örömöm kissé korai volt — derült ki röviddel később, amikor a csontkemény héj feltöréséhez hozzáláttam. Az első fordulóban a tévé kép­ernyőjéről szerzett ismere­teim alapján próbálkoztam. Láttam ugyanis egy afrikai útifilmben, hogy az utcai kó­kuszdió-árus jókora késének egyetlen csapásával szelte föl a diót. A mi kenyérvágónk pillanatok alatt kettétört, ám a dió héján karcolásnyi nyo­mot sem hagyott. A továb­biakban kicsorbult rajta a hússzeletelő bárd, és szilánk­jaira hoüoit a hűsklopíoló. Hatalmas képernyőn vil­lognak a távvezetékek jelzé­sei az ÉMASZ központi irá­nyítótermében, ahol azt vi­gyázzák, hogy 700 ezer fo­gyasztóhoz rendben érkezzen az áram. Ekkora telemecha­nikai rendszer egyetlen mű­ködik az országban. Tanul­mányozására már számos de­legációt fogadtak a KGST tagországaiból. Az a vállalat, amely a műszaki fejlesztés­ben ekkora lépéselőnyt tud­hat a magáénak, akar-e újí­tani a jövőben, vagy nyugod­tan „ülhet a babérjain”? A kérdésre Valaska László, az ÉMASZ vezérigazgatója vála­szold — Az a vállalat, amely ideig-óráig lemond a műsza­ki fejlesztésről, menhetetie- mxi lemarad. Tehát mi sem A reményt mégsem adtam fel, hiszen a kókuszdiót — minden eszköz nélkül — ké­pes feltörni és kibelezni egy csimpánz is, noha agytérfo­gata elhanyagolható az enyémhez képest. Talán fog­gal? Megfontolásra, majd e módszer elvetésére intett, hogy a fogtechnikusok meg­lehetősen drágán dolgoznak manapság. Könnyen megle­het persze — próbáltam egy majom fejével gondolkodni —hogy a diót egyszerűen földhöz kell csapni. Az alat­tam lakó szomszéd röviddel később közölte, hogy a meny- nyezet repedéseinek, s a csil­lárban keletkezett károk helyreál ításának a költsége az én számlámat terheli. Kezdtem átkozni magam, hogy ellentétben megannyi ismerősömmel, nem szoktam barkácsolni, így háztartá­sunkból hiányoznak azok a szerszámok — satupad, vil­lanyfúró, körfűrész, gőzkala­pács —, melyek most jó szol­gálatot tennének. Végső két­ségbeesésemben fellapoztam minden lexikont és növény-, határozót, ami csak fellelhe­tő háztáji könyvtáramban, és igy jutottam e! egy biztató­nak ígérkező ismerethez: a chó héján található három engedhetjük meg magunk­nak, hogy megálljunk. Azt a szellemi erőt, amit itt a vál­lalatnál magunkénak tudha­tunk, a továbbiakban is ál­landóan és rendszeresen ka­matoztatni kell. Az MTESZ keretein belül működő Elekt­rotechnikai Egyesülettel kar­öltve kutatjuk az ÉMÁSZ jövőjét. Már most azon dol­goznak a szakemberek, hogy az elkövetkezendő M> évben, hogyan fejlesszük tovább a szóban forgó telemechanikai rendszert. De ezen túl még 13 kutatási témával bíztuk meg az egyesületet. A vezénylőte­rem ergonómiai vizsgálatá­ra pedig a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem egyik kutatóját kértük fel, s az ő javaslatait is igyekszünk fi­gyelembe venni. csírapórus, s ezek egyikén keresztül ereszt gyökeret a mag. És valóban: a pórus — vésővel — áttörhetőnek bi­zonyult. A házgyári lakásokban uralkodó klimatikus viszo­nyokat túlzás lenne afrikai­nak nevezni. A dióval foly­tatott küzdelem mégis ala­posan megizzasztott, és már alig vártam, hogy számhoz emelhessem a hűvös kókusz­tejjel töltött poharat. Csak az sejti, mekkorát csalódtam — a várt ízhez, illathoz képest —, aki szintén meglepte ma­gát a múlt év karácsonyá­nak délszaki slágerével. Igaz, hogy némi cukorral, rummal, fahéjjal, szegfűszeggel, cit­rommal. rostos őszibaracklé­vel sikerült feljavítanom a tejet. Csakhogy a végered­ményként kapott ital bármi­kor előállítható — kókuszdió nélkül is. Azért így sem ablakon ki­dobott pénz az a 120 forint: maga a héj mutatós szoba­díszként szolgál. Ha ránézek, képzeletemben sudár pálmák rezegtetik legyezőleveleiket, és egyszál háncsszoknyába öltözött, barna bc-rű szépsé­gek táncolnak a dzsungel ezer szólamú dalára. — Az ewergia nemwA azoknak drága, akik megter­melik, hanem a felhasználók­nak is. A gyáraknak, üze­meknek tudnak-e tanácsokat adni a fogyasztás csökkenté­sére? — A ' villamosenergra-fa­gyasztásból meg lehet ítélni a termelést, és annak mű­szaki színvonalát. A korábbi években a nagyfogyasztók — a December 4. Drótmüvek, az LKM, a BVK, a TVK, a Borsodi Szénbányák Vállalat és a Sajószentpéteri Üveg­gyár — igen jelentős ener­giaracionalizálási programo­kat valósított meg. De úgy látjuk, még mindig nagyok a lehetőségek. A vállalatok kérik is a Magyar Elektro­technikai Egyesület segítsé­gét, s az a tapasztalat, hogy a tanulmányok díja 3—7 hó­nap alatt meg is térül. Azt szeretnénk, ha még többet foglalkoztatnák a tudomá­nyos egyesületek szakembere­it, hiszen ők azok, akik szer­vezésben, a struktúraváltás­ban, az energiamegtakarítás­ban jól hasznosítható taná­csokat adhatnak. Ebben még milliós lehetőségek vannak. — Az ÉMÁSZ viszont mil­liárdos vállalat. Termelési értéke 13 milliárd forint. A hazai áramszolgáltató válla­latok közül a legkisebb vesz­teséggel értékesíti az energi­át. Továbbra is zavartalan marad az energiaellátás? — Tél lévén, a fogyasztó­kat az ellátás érdekelheti. Energiakorlátozást nem ter­vezünk, a termelés és a fel- használás egyensúlyban van. (Zárójelben persze meg kell jegyezni: ha váratlan üzem­zavar nem szól közbe ...) Aa ÉMÁSZ jó évet zár 1987- ben. A következő esztendőtől kezdve azonban a mi gaz­dálkodási körülményeink is nehezednek. Beszűkülnek a fejlesztési és hálózatfenntar­tási lehetőségek. Ez azt je­lenti, hogy kevesebb pénzből kell megoldani azt a tervsze­rű karbantartási munkát; amit a 6 ezer transzformá­torállomás és a 19 ezer ki­lométer hálózat biztonságos műszaki állapota megkövetel. De van annyi tartalékunk, hogy ezt megoldjuk, s remél­jük. úgy. hogy a mi belső erőfeszítéseinket a fogyasztók meg sem érzik Kemény dió a kókuszdió ♦be kos) a e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom