Déli Hírlap, 1988. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-04 / 1. szám

• lói felszerelt üzemcsarnokokban korszerű műszerek állnak a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszjavitó üzeme 220, több­ségében fiatal szeretőjének rendelkezésére. A vállalat autóbusz­parkjának karbantartása, javítása, ellenőrzése rendszeres és fo­lyamatos. Szigorú miniszteri előírások szabályozzák ezeket a technológiákat, a munka minden fázisát dokumentálni kell. Az utokon elromlott autóbuszok javítása a műhelykocsis szerelők feladata, akik arra törekednek, hogy minél hamarabb, és biz­tonságosan visszaállítsák a jármüvet a forgalomba. Az üzem kollektívájától függ a jármüvek forgalom- és utasbiztonsága. (Tudósítás a 4. oldalon.) : (Kerényi László felvétele) Kattogtak as árazógépek Két nap alatt elvégezték Az élelmiszer holtokban befejeződött a kereskedelmi dolgozók nagy munkája, a leltározás, és az átárazás. Az iparcikk- és a ruházati boltokban azonban még foly­tatódik. Az új év első nap­ján három élelmiszerüzlet­ben jártunk. A Vörösmarty utcai Cse­mege ABC-ben általában 2500-féle cikket tartanak, ám december 31-re 1500-félére apadt a készlet. — Először a raktárban kezdtük el a munkát. Fellei- tárózzuk a készletet, s az­után kezdődhet az árazás — mondta Cziáky Károly bolt­vezető. — Az előkészítést még szilveszter előtt meg­kezdtük, akkor este kilenc­kor mentünk haza. Többnyi­re otthon szilvesztereztünk. hogy pihentebben jöhessünk be január elsején- reggel hat­kor. Ez a munka igen nagy figyelmet igényel; többféle leltári segédletből keli kike­resnünk az új árat. Ha nem találjuk egyértelműnek, hív­hatjuk a városi tanács ár­ügyeletét. — A Csemege Kereske­delmi Vállalat központjában is ügyeidet tartanak — mondja Tófalvi Tamás el­lenőr —. jól is ion a segít­ség. hiszen sokféle termék van. aminek csak százalé­kokban ismerjük az árát. És ■két nap alatt végezni kell az átárazással. — Éjfélkor még koccintot­tunk a családdal. — mond­Ködös idő Országszerte nyirkos, kö­dös idő várható a követke­ző 24 órában. Túlnyomóan borult lesz az ég, elszórtan gyenge eső is lenetséges. A legmagasabb nappali hőmér- •éklet 9 fok körül alakul. ta Szabadka Vincémé boh- vezetőhelyettes, — de az új­évi ebédet már az üzlet ét­kezdéjében fogyasztjuk el. Az asszonyok többsége há­rom napra előre főzött. (Folytatás a 8. oldalorv) Mihail Gorbacsov várható­an még az idén az NSZK-ba látogat — nyilatkozta a Szovjetunió bonni nagyköve­te. Kohl nyugatnémet kan­cellár szerint országa kész Olajáradat Az olajtenger immár nem­csak a közvetlen környezetet, hanem hétszázötvenezer em­ber ivóvizét fenyegeti. A ka­tasztrófa az új év másnapjá­nak éjszakáján történt az egyesült államokbeli Jeffer- sonban, mintegy ötven kilo­méterre Pittsburgh városától, amikor összeroskadt az otta­ni olajfinomító egyik hatal­mas tartálya. Az áradat más létesítményeket is megron­gált, s jelenleg több millió liter üzemanyag borítja a kö­zeli folyó vizét. Az olaj be- gyulladásatól a hideg idő' miatt nem kell tartani, de. a benzin esetleg feiiobbanaat. Ezért a legközelebbi közsé­gek lakóit, mintegy 1200 em­bert, kitelepítettek. A legfris­sebb jelentések szerint, azon­ban a veszély lényegesen nagyobb, és az oiajfolt ro­hamosan közeledik Pitts­burgh vízmüveihez. Ha sike­rül is a lakosság ivóvizét megmenteni, legalább egy hónapig tart majd, amíg el­takarítják az amerikai olaj- finomító balesetének nyoma­ié. új fejezetet kezdeni a két ál­lam közötti kapcsolatokban, de ehhez konkrét eredmé­nyekre van szükség a gaz­daságban, a kultúrában és humanitárius ügyekben. Ha reggeli telefon Fiatalkorú nem volt T>r. Kazacsai Ferenc főor­vost, a miskolci kijózanító állomás vezetőjét arról kér­deztük: mennyien szorultak ápolásra az ünnepek alatt? — Már karácsonykor nagy forgalmunk volt, akkor ha­tan kerültek az állomásra. December 27-töí egyre több embert hoztak be. Meglepő hogy szilveszter éjszakáján csak ketten kerültek ide. Az új év első napján viszont öt „vendégünk” volt. Igen örü­lök annak, hogy az ünnepek alatt, egyetlen fiatalkorú sem került a kijózanító állomás­ra. Akik ide jutottak, azok között vannak régi ismerő­sök, de sajnos, új arcokat is felfedezhettünk közöttük. A Palesztinái Felszabadítá­st Szervezet kérni akarja a Biztonsági Tanács összehívá­sát, mert egyre rosszabbodik a helyzet az Izrael által megszállt területeken. A moz­galom egyúttal sürgeti, hogy az arab országok külügymi­niszterei is vitassák meg a palesztin lakosság ellen al­kalmazott izraeli erőszakot. 0 Nemrég bezárt az Avas Szálló. Ha minden igaz, csak egy kis időre, hiszen az elmúlt hó- napokban tárgyalás tárgyalást követett annak érdekében, hogy legyen új üzemeltetője, s meg­nyílhasson ismét. Az eselyeket latolgatjuk a 3. oldalon. S Gorbacsov az NSZK-ba látogat Az új esztendő küszöbét átlépve, mindig várakozással, új reményekkel teli izgalommal tekintünk a jövőbe, miközben szá­mot vetünk a mögöttünk hagyott óév eredményeivel és kudar­caival. 1987 és ’88 fordulóján, azt hiszem, mindnyájunkat a szokottnál is erőteljesebben foglalkoztat a múlt, még inkább az, ami előttünk áll. Gondokkal terhes, konfliktusoktól sem mentes évet hagyunk magunk mögött. Erőfeszítéseink ellenére korábbi problémáink nem csökkentek számottevően. Néhány területen markánsabbá váltak a gazdasági helyzetünket, a vállalataink gazdálkodását jellemző feszültségek, láthatóbbak lettek helyi társadalmunk ellentmondásai is. A közvélemény megosztottabb a közhangulat differenciáltabb, szélsőségektől sem mentes. Az emberekben érthetően zavart és bizonytalanságot keltett az, amit maguk körül láttak, amit az ország, szőkébb pátriájuk helyzetéről, ki­látásairól tapasztaltak. Nehezebb volt eligazodni, a kérdések­re, kételyekre választ találni. Bizalom és bizalmatlanság, tenni- akarás és tehetetlenség, hit és kilátástalanság-érzet keveredik egymással. Az elmúlt év — annak ellenére, hogy sok mindenben nem váltotta be reményeinket — fontos, a holnap alapjául szolgáló tapasztalatokat is hozott. Tisztábban, reálisabban látjuk hely­zetünket, világosabbá váltak a gondok forrását felszámoló cse­lekvéshez szükséges eszközrendszer elemei és feladatai. Egyre bővülő körben ismertük fel, hogy olyan új kihívással kerültünk szembe, amelyre nem lehet a régi módon választ adni sem a gazdaságban, sem a társadalom más területein. Ma már so­kan elfogadják, Hogy a társadalmi és az egyéni boldogulás lehetetlen az átfogó megújulás nélkül. Ennek eredményeként vállalataink, intézményeink döntő többségében kezdeti lépése­ket tettek a gazdálkodói, vállalkozói magatartás új elemeinek meghonosításáért. Lényeges gondolati, felfogásbeli változások tanúi lehettünk a város és környéké helyzetére döntő hatással bíró kohászat, az építőipar, az élelmiszeripar és a mezőgazda­ság területén. A kívánatosnál lassabban, de elindult o terme­lés- és termékszerkezet-váltás emberi sorsokat is jelentősen és nem mindig kedvezően befolyásoló, de elkerülhetetlen folyamata. Az Innovációs Centrum megalapítása, az épülő injekciógyár, a biotechnológia megjelenése városunkban példázza azt o tö­rekvést, hogy nemcsak a meglévő adottságok megújítása, ha­nem az új szakterületek meghonosítása terén is keressük a ki­bontakozást. Az új gimnázium, a megújuló filmszínházak, ven­déglátóegységek, a bővülő kereskedelmi hálózat, a szépülő belváros, s a városnak a szükebb anyagi lehetőségek ellenére is zavartalan üzemeltetése annak köszönhető, hogy a tanács és intézményei már nemcsak felhasználják, elosztják a rendel­kezésre álló forrásokat, hanem munkájukban megjelennek a gazdálkodás, a vállalkozás elemei is. A város szellemi életében tapasztalt pezsdülés, az öntevékeny, önszervező egyesületek megjelenése nemcsak az egyéni ambíciók, kisebb közösségek törekvéseinek kiteljesedéséhez járul hozzá, hanem előmozdítja a városhoz kötődés, az otthonosság érzésének kibontakozását is. Semmi okunk a problémák lebecsülésére, de arra sem, hogy az eredménytelenség, kilátástalanság érzete legyen úrrá raj­tunk. Nagyon sokan becsülettel tették a dolgukat, ennek hasz­nát egyénenként és közösen is élvezhettük. Természetesen most már mindnyájunkat elsősorban az izgat: „hogyan tovább". Az, hogyan leszünk képesek megbirkózni az új, talán minden eddigieknél bonyolultabb összefüggésrend­szert alkotó nehézségekkel, feladatokkal. Tudom, hogy ebbe« még nincs egység közöttünk, de a gazdasági-társadalmi kibon­takozás helyi feladatainak kidolgozását segitö széles körű vita és a párt tagjaival most is folyó véleménycsere eddigi tapasz­talatai arról győztek meg, hogy városunk és a környék munká­saiban, értelmiségében, a közösségekben van elszántság, elkö­telezettség, képesség és tehetség az előrevivő változtatások megvalósításához. Mindannyian érzékeljük, hogy kényszerű, nem örömmel ho­zott, részben átmeneti intézkedésekkel kell az idén szembenéz­ni. Természetes az emberek igénye az egyéni, családi boldo­gulás, a kényelmesebb élet iránt. Ez most nehezebb lesz. Még­is már sokak számára egyértelmű, hogy helyzetünk arra kény­szerít: most a kevesebb eredményért is tudásunk, értékteremtő képességünk legjavát nyújtsuk. Ez az egyetlen reális esély a boldogulásra, a fejlődés megalapozására. Átfogó gazdasági és társadalmi reformot indítunk el, amely tudással, szakértelemmel párosuló következetességet, kemény céit-datosságot követel. Vannak és lesznek ellenzői, s nem is könnyű {eladat, de a siker és a társadalmi igazságosság érvényesülése érdekében ki kell alakítanunk a piac által is elismert teljesítmény és az érte járó jövedelem közötti összhangot. Ez egyrészt azt követeli, hogy átütő erejű harcot folytassunk az egyenlösdi ellen, másrészt olyan érdekeltségi rendszert kell kialakítani minden területen, mely elsősorban és kizárólag az eredményt honorálja. Az új esztendőben, a stabilizálási folyamat első évében, ki­tüntetett szerepet kell biztosítani a helyi önkormányzatok erő­sítésének, a munkahelyi demokrácia szélesítésének, az érdek­egyeztető mechanizmusok színvonalasabb működésének. A döntéshozó folyamat nyitottabbá tétele, az Időben és meg­felelő körben folytatott érdemi véleménycsere, vita alapozhatja csak meg azt a társadalmi egyetértést, ellenőrzést, mely garan­ciája lehet az óév során megindult felfogásbeli változások ki- teljesedésének, végigvitelének. Úgy természetesen, hogy o saját igazát mások igazsága figyelembevételével, egészséges komp­romisszumkészséggel keresse-követeüe egyén és csoport egyaránt. Számolunk azzal, hogy intenzívebbé válik az egyéni és cso­portérdekek érvényesítéséért folytatott küzdelem. Éz természetes velejárója kell hogy legyen társadalmunknak. A politika min­den eszközével segítjük, az érdekek képviseletére hivatott min­den szervezettől pedig elvárjuk annak előmozdítását, hogy a konkrét ügyekben a kisebb és nagyobb közösségek érdekei vé­gül értelmes harmóniába kerüljenek. A gazdálkodási feltételek szigorodása újabb, magasabb kö­vetelmények elé állít mindenkit, nagyobb felelősség és fegye­lem érvényesítését követeli meg. Ezt határozottan érvényre kell juttatni, ugyanakkor nem adhat senkinek felmentést az ember- központú gondolkodás és magatartás kötelezettsége alól. A ne­hezebb körülmények közepette sem engedhetjük meg, hogy ez átmeneti nehézségeken túl, emberek önhibájukon kívül tartósan reménytelen élethelyzetbe kerüljenek. Ezért fontos feladatunk, hogy minden lehetséges erőforrást, kezdeményezést megragad­va közreműködjünk abban, hogy városunk és környéke vala­mennyi polgára megtalálja a munkával megalapozott boldo­gulás lehetőségét. A realitás józansága arra int, hoqy ne kergessünk délibábos álmokat, vágyakat, de arra is figyelmeztet, hogy a kishitűség, a kivárás, a tenniakarás és elszántság hiánya egyértelműen ront­ja az esélyeinket. Küzdelmes, és a jövőnk szempontjából meg­határozó fontosságú új év elé nézünk. Abban a reményben kí­vánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Miskolc Városi Bizott­sága nevében városunk és a városkörnyéki községek minden lakójának békés, boldog, munkával és annak élvezhető ered­ményével is együtt járó új esztendőt, hogy közös akarattal, kölcsönös erőfeszítéssel meg fogjuk alapozni további előreha­ladásunk feltételeit. TÍMÁR VILMOS az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom