Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-16 / 292. szám

1 A DH várospolitikai fóruma Az újjáteremtő munka mérlege A Rori bútorai Merre tart Elkészülnek a nyitási^? a belváros? ■ Jövő szeptemberre kész a Julipán-lömb ■ Gatéria és olasz fagyizó M A Centrum mellett és a színház mögött Már csak napok vannak hátra a Pannónia Szálló má­sodik szakaszának tervezett átadásáig. Az elképzelések szerint december 28-án nyit­nák az épületben a Rorárius cukrászdát is. Hogy állnak a kivitelezők az ide kerülő bú­torok felújításával? — ennek néztünk utána a Miskolci Bútoripari Szövetkezet Szin- va-parti telepén. Belvárosunk megújítása ..kirakatba tett* munka, hi­szen mindennap sok ezren nézik a Széchenyi úton és környékén, hogyan haladnak a kivitelezők az öreg házak megfiatalításával. Mégis ne­héz megítélni, hogy hol tart ez a vállalkozás, hiszen a legszerényebb becslések sze­rint is évtizedekre szóló fel­adatról van szó. 1984 augusz­tusában döntöttek arról, hogy meg kell kezdeni a város szívének gyógyítását. Tizen­három részre szeletelték a belvárost, és így tömbönként haladnak két irányból — az Adv-híd és a Tanácsház tér felől — a részleges es a tel­jes rehabilitációval. Az Ady-hídnál a teljes re­habilitációt kezdtek meg — azaz itt az öreg házak fel­újításán túl, új épületeket is emelnek. A Tanácsház tér kányából a részleges rehabi­litáció indult meg: ezen a te­rületen egyelőt« házakat újí­tanak fel, és meghagyják a helyet az ú-j épületeknek. Huszonkét hónapot szab­tak meg határidőként arra, hogy elkészüljenek a vállal­kozók a Tulipán-tömb, a Vándor Sándor és a Munká­csy utcák közötti épületek teljes rehabilitációjával. Most is az történt, mint eddig szinte minden esetben a bel­városban: kiderült, hogy az épületek sokkai rosszabb ál­lapotban vannak, mint ahogy azt a tervezés időszakában hitték. Ennek ellenére a meg­felelő tempóban haladnak a kivitelezők, s úgy tűnik, hogy tartani tudják a jövő év szeptemberi végső határidői. A Tulipán-tömb után a Kiosz-tőmb következik, azaz tovább lépnek az építők a Széchenyi út mentén, a Mun­kácsy utcától a Korvin Ottó utcáig. A tervek mar elké­szültek, és a jövő év első negyedében döntenek majd arról, hogy milyen részekben lehet megújítani ezt a lakó­tömböt. Tárgyalások kezdőd­tek arról, hogy a kiskereske­dők és a kisiparosok, a fel­újítással egyidőben megépí­tenék itt a kereskedelmi és szolgáltató házukat. Az ötlet egyébként maguktól a kis­iparosoktól, kiskereskedőktől származik. ■ ■ A Korvin Ottó—Szemere utca közötti részt az áruház­ról Royal-tömbnek nevezték el. Itt a „villanyrendőr”, a Szemere és a Széchenyi út kereszteződésének fórum jel­legét szeretnék tovább erősí­teni. Többek között azzal is, hogy a fodrászat helyett egy vendéglátó egységet alakíta­nának ki. teraszos kerthelyi- séggel. A Szemere utca és a Szabadság tér között, a Sö- télkapu oldalán néhol már javában dolgoznak az építők — mint a Széchenyi út 4—6 —8. számú házaknál — má- suti pedig még a tervek ké­szülnék. Ezen a részen volta­képp csak részleges a reha­bilitáció. de a teljességre tö­rekednek. A Széchenyi út 4—6—8. számú házak mögött például a lebontott sufnik helyén lakóházakat kíván épí­teni üzleti vállalkozásban a Miskolci Építőipari Vállalat. A Rákóczi-házbói a műem­lékvédőkkel közösen kidolgo­zott program alapján grafikai galériát szeretnének kialakí­tani, az udvarban pedig olasz fagylaltozó, kávézó nyílna. A Szemere utca és a Szabadság tér között a teljes szakasz felújítása, mai becslések sze­rint 1995-ig is eltarthat. A belvárosi rehabilitáció fontos lépése, hogy a Hu­nyadi u, 3. számú épülete, a zálogház tömbje mögött épül meg az új belvárosi szállo­da. Ha már szállodáról esik szó: a megújult Pannónia ho­tel háta mögött szeretnék rendezni a színházi udvart és környékét. Azt vizsgálják most, hogyan lehetne a szín­ház felújításával együtt egy színészgarzonházat felépíteni, amelyik magában foglalná a színház díszletműhelyét és -raktárát is. Jó hír, hogy a Centrum Áruház jövő evben megkez­dődő bővítésével egyidőben megújulhat az áruház kör­nyéke is. * Minderről ma tárgyal a vá­rosi tanács városfejlesztési és koordinációs bizottsága. Hogy miként ítélik meg a belváro­si rehabilitáció helyzetét, ar­ról lapunkban is hirt adunk majd. (kiss) Sajnos, túl sok jó hírrel nem szolgálhatunk. Murvai József termelésvezetőtől ar­ról értesültünk, hogy a búto­rok rendbehozását a napok­ban kezdhették meg. Ugyan­is csak december 8-án tud­ták meg a Rori tervezőjé­től, hogy a helyiség beren­dezéséhez mire lesz szüksé­ge. Ekkor derült ki egyebek között az is, hogy nem kel­lenek a régi kanapék, bár az eredeti példányok fel­újításához már korábban hozzáfogtak. Ezek helyett a régihez ha­sonló, új kerül a cukrász­dába. A székek esetében is fölösleges munkát végeztek eddig. A hiányzó részeket tölgyből készítették el. Most elölről kezdik az egészet, csakhogy ezúttal csereszny ef ából. Most már viszont azt is tud­ják, hogy a pultokból, üve­ges vitrinekből mikre lesz szükség, s hogy ezek néme­lyikét mennyivel keli csök­kenteniük. Tűzi álhoz ragasztva Sokan bosszakodnak mostanában azon, a városukat sze­relő miskolciak közül, hogy gyönyörűen felújították a Sze­mere utca 8. számú házat, díszes homlokzatot formáltak a hajdani tűzfalból is — kivéve ott, ahol néhány, a környe­zetétől teljesen idegen, fából épült kis bolt támaszkodott a házfalnak. Jó néhányan végignézték ugyanis, ahogy az épí­tők bűvészkedtek az állványzattal, hogy kikerüljék tataro­zás közben a házikókat... Mi lesz most? Vajon így marad a homlokzat félkészen? Érdeklődésünkre az volt a hivata­los válasz, hogy az üzletek csak 1989-ig maradhatnak itt, azaz addig, amíg el nem kezdődik a tőszomszédságban az új EVÍZIG-székház építése. Az üzlettulajdonosok néhány évvel ezelőtt ideiglenes építési engedélyt kaptak — tehát elvileg bármikor elrendelhetnék a lebontását a kis házak­nak. Ezt mégsem tették meg, és ennek indokául azt hozták fel, hogy egy esetleges bírósági eljárásnál tetemes kártérí­tést ítélnének meg az üzlettulajdonosoknak, ugyanis az el­fogadott hivatalos gyakorlattal ellentétes, ha az ideiglenes engedélyeket, kiadásuk után rövid idővel visszavonják. A homlokzatot persze majd 1989-ben kiegészítik ott is, ahol most a faházak állnak. Nem kívánunk bíráskodni ebben az ügyben, de azt azért avatatlan szemlélőként is ki lehet jelenteni, hogy ez az üz­lettelepítés már akkor sem volt okos döntés, amikor csak a tűzfal elé épültek a kis házak. Nem tudjuk, vajon akkor mennyire volt nyilvánvaló, hogy a Szemere utcai házat homlokzatositják. és útban lesznek az üzletek. Sőt. az sem világos számunkra, bogy a földszinten levő csőszerű lakás helyett miért nem üzlethelyiségeket alakítottak ki. hiszen akkor egy csapásra megoldódott volna minden gond... Miskolcon a magánvállalkozók üzleteinek ügyeit túl sok gyanakvás övezi, elsősorban azért, mert a közelmúlt ese­ményei nyomós okot adnak erre. De lehet-e ez a továb­biakban is meghatározó tényező? Ha pezsgő életű, szép üz­leti negyedet akarunk formálni a belvárosból, akkor aligha. Többször és nyomósán deklarálták már az utóbbi időben, hogy a kisiparosok, a kiskereskedők, a kisvállalkozók mun­kájára szükség van ebben az országban. Meg kellene végre találni itt, városunkban is azt a kölesönös tisztességen ala­puló tárgyalási alapot, amelynek eredményeként az állami kassza és a magánvállalkozók forintjai segítségével gyor­sabban épülhetne újjá a belváros. Jő lenne, ha az elkövet­kezendő évek ügyei között egy sem akadna olyan, mint ez a bizonyos Szemere utcai... iif. A Tulipán-tömb felújítása jó ütemben halad. i/L Az asztalokról már letisztították a régi festéket. Ezeket, és az asztalokat már megszabadították a korábbi festéktől. Ezután következik a javítás, a hiányzó részek pótlása, a párolás, majd a lakkozás. Persze mindez rohammun­kában. Murvai József azt mondta: mindent megpróbálnak majd, hogy a Rori nyitásá­ra miattuk ne kelljen vár­ni, de ez bizony, aligha tekinthető konkrét ígéret­nek. Látva a telepen a bútorokat, aligha vélekedhetnénk más­ként: csoda lesz, ha időre el­készülnek. Az pedig biztos, hogy a kanapék az idén már nem kerülnek a cukrászdá­ba. Persze nemcsak a késedel­mesen kapott tervek nehezí­tik a munkájukat. A bútorokkal nemigen tö­rődtek az elmúlt évtize­dekben. A legutolsó fel­újítás 1955-ben volt. A dolog érdekessége, hogy a tükrök alatt régi újságokkal bélelte ki a bútort az egy­kori mester. Így most még 1923-ból származó miskolci újságra is bukkantak. A lap Ludwig József Hunyadi "ut­cai műhelyében készült B. A. Kos Károly Építőipari Szakközépiskola Gondolatok a névadón Lapunk is irt róla, hogy nemrég a miskolci Építőipari Szakközépikola felvette Kos Károly nevét. Az ünnep* ségen megfogalmazódó gon­dolatait foglalta levélbe Dé- zsi János, Ybl-díjas építész, a Miskolci Városszépitö Egyesület aielnöke: Kissé későn érkezve az is­kola névadó ünnepségére, már-már úgy döntöttem, hogy nem ülök be a zsúfo­lásig megtelt terembe, de az­tán engedtem a vendéglátók rábeszélésének. A mívesen fogalmazott, idézetekkel tar­kított beszéd után jöttek az ünnepség valódi főszereplői, a srácok, akik Kós Károly munkásságáról olyan műsort állítottak össze, hogy őszin­tén szólva a meghatottság vett erőt rajtam. Az ünnepség után munka­helyemre bandukolva, arra gondoltam: azok. akik a mű­sor megalkotásában részt vettek, akarva-akaratlanul egy életre elkötelezték ma­gukat emellett a korábban méltatlanul alig ismert, és elismert különös egyéniség mellett. Nem is az a lé­nyeg, hogy hányán vettek részt ebben a munkában, hanem az, hogy az iskola majd generációkon át ápol­ja, élteti Kós Károly •emlé­két, nemzedékekre örökíti át tanításait. Őszinte nagyrabe­csüléssel adózom mindazok­nak, akiknek eszébe jutott ez a névfelvétel, és köbe-fá­ba faragva, szóban és dallal, tánccal ünnepelve újra „fel­fedezték” Kós Károlyt, itt nálunk, Eszak-Magyarorsza- gon. tk-ói

Next

/
Oldalképek
Tartalom