Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
1987-12-16 / 292. szám
1 A DH várospolitikai fóruma Az újjáteremtő munka mérlege A Rori bútorai Merre tart Elkészülnek a nyitási^? a belváros? ■ Jövő szeptemberre kész a Julipán-lömb ■ Gatéria és olasz fagyizó M A Centrum mellett és a színház mögött Már csak napok vannak hátra a Pannónia Szálló második szakaszának tervezett átadásáig. Az elképzelések szerint december 28-án nyitnák az épületben a Rorárius cukrászdát is. Hogy állnak a kivitelezők az ide kerülő bútorok felújításával? — ennek néztünk utána a Miskolci Bútoripari Szövetkezet Szin- va-parti telepén. Belvárosunk megújítása ..kirakatba tett* munka, hiszen mindennap sok ezren nézik a Széchenyi úton és környékén, hogyan haladnak a kivitelezők az öreg házak megfiatalításával. Mégis nehéz megítélni, hogy hol tart ez a vállalkozás, hiszen a legszerényebb becslések szerint is évtizedekre szóló feladatról van szó. 1984 augusztusában döntöttek arról, hogy meg kell kezdeni a város szívének gyógyítását. Tizenhárom részre szeletelték a belvárost, és így tömbönként haladnak két irányból — az Adv-híd és a Tanácsház tér felől — a részleges es a teljes rehabilitációval. Az Ady-hídnál a teljes rehabilitációt kezdtek meg — azaz itt az öreg házak felújításán túl, új épületeket is emelnek. A Tanácsház tér kányából a részleges rehabilitáció indult meg: ezen a területen egyelőt« házakat újítanak fel, és meghagyják a helyet az ú-j épületeknek. Huszonkét hónapot szabtak meg határidőként arra, hogy elkészüljenek a vállalkozók a Tulipán-tömb, a Vándor Sándor és a Munkácsy utcák közötti épületek teljes rehabilitációjával. Most is az történt, mint eddig szinte minden esetben a belvárosban: kiderült, hogy az épületek sokkai rosszabb állapotban vannak, mint ahogy azt a tervezés időszakában hitték. Ennek ellenére a megfelelő tempóban haladnak a kivitelezők, s úgy tűnik, hogy tartani tudják a jövő év szeptemberi végső határidői. A Tulipán-tömb után a Kiosz-tőmb következik, azaz tovább lépnek az építők a Széchenyi út mentén, a Munkácsy utcától a Korvin Ottó utcáig. A tervek mar elkészültek, és a jövő év első negyedében döntenek majd arról, hogy milyen részekben lehet megújítani ezt a lakótömböt. Tárgyalások kezdődtek arról, hogy a kiskereskedők és a kisiparosok, a felújítással egyidőben megépítenék itt a kereskedelmi és szolgáltató házukat. Az ötlet egyébként maguktól a kisiparosoktól, kiskereskedőktől származik. ■ ■ A Korvin Ottó—Szemere utca közötti részt az áruházról Royal-tömbnek nevezték el. Itt a „villanyrendőr”, a Szemere és a Széchenyi út kereszteződésének fórum jellegét szeretnék tovább erősíteni. Többek között azzal is, hogy a fodrászat helyett egy vendéglátó egységet alakítanának ki. teraszos kerthelyi- séggel. A Szemere utca és a Szabadság tér között, a Sö- télkapu oldalán néhol már javában dolgoznak az építők — mint a Széchenyi út 4—6 —8. számú házaknál — má- suti pedig még a tervek készülnék. Ezen a részen voltaképp csak részleges a rehabilitáció. de a teljességre törekednek. A Széchenyi út 4—6—8. számú házak mögött például a lebontott sufnik helyén lakóházakat kíván építeni üzleti vállalkozásban a Miskolci Építőipari Vállalat. A Rákóczi-házbói a műemlékvédőkkel közösen kidolgozott program alapján grafikai galériát szeretnének kialakítani, az udvarban pedig olasz fagylaltozó, kávézó nyílna. A Szemere utca és a Szabadság tér között a teljes szakasz felújítása, mai becslések szerint 1995-ig is eltarthat. A belvárosi rehabilitáció fontos lépése, hogy a Hunyadi u, 3. számú épülete, a zálogház tömbje mögött épül meg az új belvárosi szálloda. Ha már szállodáról esik szó: a megújult Pannónia hotel háta mögött szeretnék rendezni a színházi udvart és környékét. Azt vizsgálják most, hogyan lehetne a színház felújításával együtt egy színészgarzonházat felépíteni, amelyik magában foglalná a színház díszletműhelyét és -raktárát is. Jó hír, hogy a Centrum Áruház jövő evben megkezdődő bővítésével egyidőben megújulhat az áruház környéke is. * Minderről ma tárgyal a városi tanács városfejlesztési és koordinációs bizottsága. Hogy miként ítélik meg a belvárosi rehabilitáció helyzetét, arról lapunkban is hirt adunk majd. (kiss) Sajnos, túl sok jó hírrel nem szolgálhatunk. Murvai József termelésvezetőtől arról értesültünk, hogy a bútorok rendbehozását a napokban kezdhették meg. Ugyanis csak december 8-án tudták meg a Rori tervezőjétől, hogy a helyiség berendezéséhez mire lesz szüksége. Ekkor derült ki egyebek között az is, hogy nem kellenek a régi kanapék, bár az eredeti példányok felújításához már korábban hozzáfogtak. Ezek helyett a régihez hasonló, új kerül a cukrászdába. A székek esetében is fölösleges munkát végeztek eddig. A hiányzó részeket tölgyből készítették el. Most elölről kezdik az egészet, csakhogy ezúttal csereszny ef ából. Most már viszont azt is tudják, hogy a pultokból, üveges vitrinekből mikre lesz szükség, s hogy ezek némelyikét mennyivel keli csökkenteniük. Tűzi álhoz ragasztva Sokan bosszakodnak mostanában azon, a városukat szerelő miskolciak közül, hogy gyönyörűen felújították a Szemere utca 8. számú házat, díszes homlokzatot formáltak a hajdani tűzfalból is — kivéve ott, ahol néhány, a környezetétől teljesen idegen, fából épült kis bolt támaszkodott a házfalnak. Jó néhányan végignézték ugyanis, ahogy az építők bűvészkedtek az állványzattal, hogy kikerüljék tatarozás közben a házikókat... Mi lesz most? Vajon így marad a homlokzat félkészen? Érdeklődésünkre az volt a hivatalos válasz, hogy az üzletek csak 1989-ig maradhatnak itt, azaz addig, amíg el nem kezdődik a tőszomszédságban az új EVÍZIG-székház építése. Az üzlettulajdonosok néhány évvel ezelőtt ideiglenes építési engedélyt kaptak — tehát elvileg bármikor elrendelhetnék a lebontását a kis házaknak. Ezt mégsem tették meg, és ennek indokául azt hozták fel, hogy egy esetleges bírósági eljárásnál tetemes kártérítést ítélnének meg az üzlettulajdonosoknak, ugyanis az elfogadott hivatalos gyakorlattal ellentétes, ha az ideiglenes engedélyeket, kiadásuk után rövid idővel visszavonják. A homlokzatot persze majd 1989-ben kiegészítik ott is, ahol most a faházak állnak. Nem kívánunk bíráskodni ebben az ügyben, de azt azért avatatlan szemlélőként is ki lehet jelenteni, hogy ez az üzlettelepítés már akkor sem volt okos döntés, amikor csak a tűzfal elé épültek a kis házak. Nem tudjuk, vajon akkor mennyire volt nyilvánvaló, hogy a Szemere utcai házat homlokzatositják. és útban lesznek az üzletek. Sőt. az sem világos számunkra, bogy a földszinten levő csőszerű lakás helyett miért nem üzlethelyiségeket alakítottak ki. hiszen akkor egy csapásra megoldódott volna minden gond... Miskolcon a magánvállalkozók üzleteinek ügyeit túl sok gyanakvás övezi, elsősorban azért, mert a közelmúlt eseményei nyomós okot adnak erre. De lehet-e ez a továbbiakban is meghatározó tényező? Ha pezsgő életű, szép üzleti negyedet akarunk formálni a belvárosból, akkor aligha. Többször és nyomósán deklarálták már az utóbbi időben, hogy a kisiparosok, a kiskereskedők, a kisvállalkozók munkájára szükség van ebben az országban. Meg kellene végre találni itt, városunkban is azt a kölesönös tisztességen alapuló tárgyalási alapot, amelynek eredményeként az állami kassza és a magánvállalkozók forintjai segítségével gyorsabban épülhetne újjá a belváros. Jő lenne, ha az elkövetkezendő évek ügyei között egy sem akadna olyan, mint ez a bizonyos Szemere utcai... iif. A Tulipán-tömb felújítása jó ütemben halad. i/L Az asztalokról már letisztították a régi festéket. Ezeket, és az asztalokat már megszabadították a korábbi festéktől. Ezután következik a javítás, a hiányzó részek pótlása, a párolás, majd a lakkozás. Persze mindez rohammunkában. Murvai József azt mondta: mindent megpróbálnak majd, hogy a Rori nyitására miattuk ne kelljen várni, de ez bizony, aligha tekinthető konkrét ígéretnek. Látva a telepen a bútorokat, aligha vélekedhetnénk másként: csoda lesz, ha időre elkészülnek. Az pedig biztos, hogy a kanapék az idén már nem kerülnek a cukrászdába. Persze nemcsak a késedelmesen kapott tervek nehezítik a munkájukat. A bútorokkal nemigen törődtek az elmúlt évtizedekben. A legutolsó felújítás 1955-ben volt. A dolog érdekessége, hogy a tükrök alatt régi újságokkal bélelte ki a bútort az egykori mester. Így most még 1923-ból származó miskolci újságra is bukkantak. A lap Ludwig József Hunyadi "utcai műhelyében készült B. A. Kos Károly Építőipari Szakközépiskola Gondolatok a névadón Lapunk is irt róla, hogy nemrég a miskolci Építőipari Szakközépikola felvette Kos Károly nevét. Az ünnep* ségen megfogalmazódó gondolatait foglalta levélbe Dé- zsi János, Ybl-díjas építész, a Miskolci Városszépitö Egyesület aielnöke: Kissé későn érkezve az iskola névadó ünnepségére, már-már úgy döntöttem, hogy nem ülök be a zsúfolásig megtelt terembe, de aztán engedtem a vendéglátók rábeszélésének. A mívesen fogalmazott, idézetekkel tarkított beszéd után jöttek az ünnepség valódi főszereplői, a srácok, akik Kós Károly munkásságáról olyan műsort állítottak össze, hogy őszintén szólva a meghatottság vett erőt rajtam. Az ünnepség után munkahelyemre bandukolva, arra gondoltam: azok. akik a műsor megalkotásában részt vettek, akarva-akaratlanul egy életre elkötelezték magukat emellett a korábban méltatlanul alig ismert, és elismert különös egyéniség mellett. Nem is az a lényeg, hogy hányán vettek részt ebben a munkában, hanem az, hogy az iskola majd generációkon át ápolja, élteti Kós Károly •emlékét, nemzedékekre örökíti át tanításait. Őszinte nagyrabecsüléssel adózom mindazoknak, akiknek eszébe jutott ez a névfelvétel, és köbe-fába faragva, szóban és dallal, tánccal ünnepelve újra „felfedezték” Kós Károlyt, itt nálunk, Eszak-Magyarorsza- gon. tk-ói
