Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)
1987-12-07 / 284. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: \yikes Imre. — Postacím: Dél? Hírlap Miskolc 35111. Pf 39. — Tel.: 18-225. Kei itilí olvasóinkat, leveleiöinbet. Hogy panaszaikkal, észrevételeikkel héttő tó) péntekig, lehetőleg *— 14 óra kozott keressenek fel bennünket. Nyeriünk kéts/er tíz percet A tél első napja eg.v kis meglepetéssel szolgált. Megajándékozott plusz tíz perccel. Beérve a munkahelyemre, ezt a tíz percet arra használtam fel. hogy elmondjam: ha már gazdagabb lettem ezzel az idővel, minek is köszönhetem. Azt hiszem, kedden reggel nemcsak én kaptam ezt az aiándékidó't. Akik a Győri kapui úton haladtak a belváros felé, vagy diósgyőri munkahelyükre, ugyanezt tapasztalták. Annak idején, amikor hozzáfoglak a villamospálya rekonstrukciójához, az illetékesek az utasok türelmét, megértését kérték az elterelés kellemetlenségei miatt. Mit mondjak: volt, amikor valóban próbára tették az utasok türelmét, idegrendszerét. Különösen reggel, amikor munkába sietünk, s minden perc kiszámitotían drága. Most végre a régi. megszokott úton közlekednek az autóbuszok is. Sokszor elmondtuk, leírtuk már ennek a munkának a történetét. S most mégis olyan köszönömféle fogalmazódik bennünk. Mert nemcsak jó időben, hanem a kemény téli fagyokban is azon fáradoztak az ott dolgozók, hogy minél hamarabb elkészüljön ez a fontos útszakasz. Tudjuk azt is, hogy kevés a pénze a városnak, s még nagyon sok olyan út van, amely megújulásra vár. De most örüljünk annak, hogy gazdagodott Miskolc, s mi ntasok is tiz perccel, azaz oda-vissza viszonylatban már hússzal. H.-né Másé a kert ~:t: a 105 000/1981. sz. MÁV Lakásügyi Utasítás 25. paragrafus 9. bekezdése szerint a bérleti — használati — jogviszony a lakáshoz tartozó bekerített kertre terjed ki. Nerti terjed ki viszont á szomszédos ingatlanra, amely a pari'asz tárgyát képezi. Molnár Andrásné az ingyenes — szívességi — használattal felhagyott 1972- ben, így azt a jelenlegi használónak engedélyeztük, ame- 'yet nem szüntetünk meg. A panaszos jogszerűen nem tarthat igényt a kerthasználatra. Erről a panaszost a korábbiakban értesítettük, mivel igazgatóságunkhoz is fordult panaszával.” (A választ a MÁV Miskolci Igazgatóságától, Papp Gábor igazgatóhelyettestől kaptuk Molnár Andrásné MÁV-tele- pi lakos kerthasználatával kápcsolatos panaszára.) Hány az óra‘ A napokban otthon felejtettem az órámat. Napközben alig vettem észre — a hiányát, munka végeztével annál inkább. Pontos időre kellett volna érkeznem. Gondoltam, még van egy kis időm. addig széjjelnézek a Centrum Áruházban. Ott biztosan van egy óra, amihez igazítom majd magam. Hát tévedtem. Kénytelen voltam kérdezősködni az idő állásáról, mert órát azt hiába kerestem. Igaz, az óra-ékszer osztályon tucatjával sorakoztak. Elképzeltem, hogy ezekből juthatna legalább egy valamelyik oszlopra, vagy falra. S a bejárati ajtók fölé is elképzeltem egyet- egyet. S ahogy elnézem, az időmérők nemcsak a Centrumból hiányoznak, de más üzletekben sem mutogatják magukat. Ügy gondolom, hogy a kulturáltabb kereskedelemhez hozzátartozna egy-egy falióra az üzletekben. H.-né Miku!ás az óvodában ^ Mikulás járta a város óvodáit, s a kicsik műsorral kedveskedtek a várva várt jövevénynek. Napjainkban sem vesztette varázsát a téli ünnepek közül az első. ami csak a gyerekeké. A mesék világából a Mikulás az egyetlen, aki december fí-án valóságos személyként osztja ajándékait. Ám krampuszokat egyre kevesebbet látunk mostanában, s táláé nem is baj. ha nem riogatják ilyenkor a kicsinyeket. Szívesebben veszik az intelmeket, ha azt a jóságos, fehér szakálla Télapó mondja számukra. Ahol élnek még a régi hagyományok, ott este fényesített kiscipök kerültek az ablakokba, hogy reggelre ajándékok, csoki-Mikulások várják az eiuadó gyerekeket. Jókedvű péntek Iskolánkban, a 8. Sz. Általános Iskolában (Selyemrét) november 27-én terítési versenyt rendeztünk. Szép számmal vettek részt a felső tagozatos tanulók, de ott voltak a kicsik is. Külön örültünk annak, hogy nemcsak leányok, hanem a fiúk is lelkesen terítettek. Valóságos remekek tárulkoztak elénk, így a zsűri is igen nehéz helyzetben volt. Együtt örültünk a tanárokkal és a többiekkel, nagyon sokáig emlékezünk erre a péntek délutánra: vidáman, hasznos szórakozással töltöttük az időnket. I.ombay Katalin és Puskás Melinda 8. osztályos tanulók Járhatatlan a Piiianoó utca Saját költségünkön társadalmi munkában építettük ki a víz-, a gáz- és a szennyvízvezetéket. Soha nem vártunk a tanács segítségére, ha a környezetünket kellett kon- fortossá tenni. Most azonban szeretnénk, ha támogatnák kérésünket: járhatóvá tennék a Pillangó utcát. Elsők között fizettük be a településfejlesztési hozzájárulást. Szeretnénk ha ebből az ösz- szegből útépítésre is jutna. Hejőcsafoának ez a része, a Pillangó és az Almáskert utca most szinte mocsaras, pocsolyás terület. Már lassan két évtizede lakunk itt, házaink rendezettek, az ide vezető utak viszont kritikán aluliak. Esős időben a taxisok megtagadják a fuvart ide. Ruszó László, Pillangó utca 5. számú lakos, szomszédai nevében. Csütörtökön: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb december léén, csütörtökön délután 4- től 6 óráig várjak olvasóinkat díjtalan jogtanácsadásra a Sajtóház ül. emeletén, rovatunk szobájában. >k A gálaesten a Miskolci Ifjúsági Vonósnégyes adót! őrt (bal oldali képünk). — Városunkból indult sportolókat is láthattunk a rendeznéuyeicen: jobb oldali képünk előterében Jónyer István. Kovács Dénes (Miskolc) Szerkesztőségünkhöz küldött levelét továbbítottuk a Miskolci Közlekedési Vállalathoz. Kivizsgálása után visszatérünk panaszára. Köszönöm a fáradozást Már lemondtam arról, hogy elveszett táskámat megtaláljam. Annál jobban örültem, amikor telefonon értesítést kaptam, hogy a sportcsarnok portáján átvehetem. Ezúton szeretném megköszönni annak az ismeretlen megtoló- i lónak, aki vette a fáradsá- I got, s a Népkertben elha- j gyott táskát leadta a sport- csarnokba. Köszönet a portás néninek, aki azonnal értesített. S így alig egy órán belül átadtak a táskámat; a benne levő iratokkal együtt. F. S. nyugdíjas Miskok: Esővíz a szökőkútban Az ősz elején végre hozzáfogtak a Centrum Áruház előtt épülő szökőkút munkálataihoz. A medence fa védőfedelét eltávolították. Hogy azóta mi készült el belőle nem tudom, jó ideje nem látszik itt semmi mozgás. Ám a fa védőfedelet nem helyezte vissza senki, s az esőzés következtében viz gyűlt össze a medencében. Ha időben nem távolítják el a vizet és nem fedik ie. a medencegyúrű, és az elhelyezett szerkezet is kárt szenvedhet a megfagyó víz feszítő hatására. Ez a mulasztás nagyon sokba kerülhet, s veszélyezteti a már évék óta várt szökőkutat. Z. I. Miskolc A minszki tribünön Miskolctól 1200 kilométerre, Mínszk városban tavul a miskolci Dobos Ildikó. A magyar állam ösztöndijasaként immár negyedéves egyetemi hallgatólány természetesen rendszeresen ír haza szüleinek. Levelei általában nem terjengősek, hiszen a tanulás köti le legtöbb idejét. Szülei azonban tudják, hogy Ildikó sokftle társadalmi munkát is végez. Kollégiumi szobája egyben » magyar fiatalok gyülekezőhelye lett, ahol a tanuláson kívül az ország-világ politikai eseményeit is megvitatják. Kifejtik véleményüket, állást foglalnak, * javaslataikat továbbítják szovjet társaiknak. Sőt, tovább is... S hogy Minszkben felfigyelnek a magyar egyetemisták véleményére, tevékenységére, ennek bizonxjítására a Dobos-szülők most Ildikó legutóbbi levelének csupán egyetlen mondatából következtetnek. A mondat így hangzik: „Egyébként meghívtak a tribünre...” Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a világtörténelmi 70. évforduló alkalmából Minszkben rendezett ünnepség dísztribünjén ott volt Dobos Ildikó is. Meghívták oda, ahová a politikai, vagy más munka legjobbjait szokás. Gratulálunk, Ildikó. R. A. Miskolc Bemutatkoztunk Budapesten Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg november 28-tól december 3-ig a Miskolci napokat Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A rendezvényen ott voltak városunk vezetői — a pártbizottság Jlső titkárától a tanár’ :>kig —. és Szép zámú érdeklődő közönséggel találkozhattak. Az eseményeket nagy figyelemmel kísérték Bor.sod-Abaúj- Zemplén Budapesti Baráti Körének tagjai, valamint számos, városunkból indult politikus, író, művész és sportoló. Városunk kulturális életének egy-egy szeletét ismerhette meg a fővárosi közönség: láthatták miskolci képzőművészek kiállítását, bemutatkozott a Musica Kamarakórus, a Hassler énekegyüttes, a Miskolci Ifjúsági Vonósnégyes és a Szinvavölgyi Vasas Néptáncegyüttes. A Zrínyi Ilona Gimnázium MSZBT-tagcso- portja a Puskin Intézettel ismerik A miskolci képzőművészek kiállításán ott volt Gergely Mihály író is. kedett. Gazdaságpolitikai fórumot tartottak a kapcsolatok fejlesztéséről miskolci vállalatok vezetői és szovjet külkereskedők. Miskolc jelenéről és jövőjéről pedig ankét keretében szóltak városunk vezetői. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza a jövőben is szívesen ad otthont — mint az a záró rendezvényen elhangzott — Miskolc újabb bemutatkozásának. Megkérdeztük KIK NYÚJTHATJÁK BE PÁLYÁZATUKAT A MUNKÁLTATÓKHOZ? Gyermekem utolsó éves orvostanhallgató. Pályázat útján szeretne majd munkába állni. Hogyan pályázhat? — kérdezi Sz. Z.-né miskolci olvasónk. Pályázatot az utolsó tanulmányi évre beiratkozott általános orvostanhallgatók, az utolsó tanulmányi félévre beiratkozott fogorvostanhallgatók. valamint a kötelező szakmai gyakorlatukat megkezdő gyógyszerésztanhallgatók nyújthatnak be a munkáltatóhoz. A hallgatóról az egyetem által készített jellemzést (ajánlást) a pályázó az egyetem pecsétjével hitelesítetten — a pályázati felhívások kifüggeszt tésének időpontjáig, a pályázathoz való csatolás céljából — 5 példányban kapja meg. A pályázó egy példányban visszajelző lapot is kap. , Messze van a közeli posta Sokat járok a Tiszai pályaudvaron lévő postára délután, és az esti órákban is. Az aluljáróból kijövet a postához vezető úton balesetveszélyes a közlekedés, mert nincs kellően megvilágítva. Yan ott két telefonfülke, azok ’ is' homályban vannak, annak ellenére, hogy áll ott egy lámpa, csak nem világít. Továbbmenve, már nincs lámpa sehol. így ezen az úton könnyen meg is támadhatják az embert, és ha pénzt visz, el is vehetik tőié. Űfey látszik, amikor az illetékesek bekerítették a postát, arra nem gondoltak, hogy a hosszú téli estéken az oda járó emberek hogyan fognak közlekedni. így is meg van nehezítve, mert aki busszal megy, csak úgy ér el a postára, hogy be kell menni az állomásra, onnan a peronon végig, majd a lépcsőn le az aluljáróba, ott visszajönni a buszmegállóig, kijönni és visszamenni a posta irányába, befordulni balra és megint jobbra... Hát ez egy kicsit bonyolult. M. F. Miskolc
