Déli Hírlap, 1987. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

1987-12-03 / 281. szám

A léli javításnak nincs értelme Bányászköxösségek Aszfaltbontási stop Decembertől februárig Bebizonyosodott, hogy a té­li útjavításnak nincs sok ér­telme. A nagy hidegben való aszfalttoldás, -foltozás akár­milyen gondosan végzik is, nem tökéletes. Ezért most először határoztak úgy, hogy városunkban megtiltják a közterületbontási engedélyek kiadását december 15-től február közepéig. Kiss Fe­renc. a Városgondnokság for­galomtechnikai osztályának vezetője: — Tapasztalatunk, hogy télidőben nehéz rendesen helyreállítani az útburkola­tot. Kezdeményezésünket tá­mogatta, sőt jónak tartja a városi tanács építési és köz­lekedési osztálya. Egyetérté­sükkel határoztuk el, hogy három hónapig csupán a hi­baelhárítás céljából engedé­lyezzük az útbontást. Ha va­lahol megsérül a gáz-, a víz-, a villany-, vagy a szenny­vízvezeték, akkor az útfel­bontást a bejelentés alapján utótag engedélyezzük. Ez to­vábbra is így lesz, ám há­lózatbővítéshez, közműfekte­téshez sehol sem járulunk hozzá a város területén a megadott időn belül. Kérjük a lakosságot, hogy ha vala­kinek ilyen munkája lenne, igyekezzen azt december 15- ig elvégeztetni. S ami lénye­ges: december közepétől a korábban kiadott engedélyek is érvényüket vesztik. * Leszámítva azokat, akik télidőben szerették volna a 'gáz- vagy a vízvezetéket le­fektetni utcájukban, bizo­nyára mindenki jónak tartja a döntést. A Városgondnok­ság munkatársai, a forgalom- technikai osztály dolgozói jó gazda módjára ügyelnek a miskolci utak állapotára. Saj­nos, ezekben a pénzszűkös időkben kevés jut a felújí­Megkezdődött a nagy őszi munka, a pisztrángok fejese, mesterséges termékenyítése a garadnai pisztrángtelepen. Mint Hoitsy György, a telep vezetője elmondta, eddig már csaknem 20 anyahaltól mint­egy 30 000 ikrát fejtek, s mesterséges termékenyítés után ezeket a keltetőedé- nyekben nevelik. A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság a festői szépségű Garadná-völgy ben lévő telepén a most fejés fásra, az „aszfalts^nyegelés- re”. Ám, mint kiderül, pénz nélkül, de egy jó ötlettel és kellő szigorúsággal is óv­hatjuk, gyarapíthatjuk meg­levő értékeinket. A télidőben végzett aszfaltozás a mosta­ni technológia mellett szinte kidobott pénz. A foltozások helye tavaszra megsüllyed, s a munkát kezdhetik elölről. Most egy kis előrelátással százezreket takaríthatunk meg a közös kasszából. (szántó) alatt lévő sebespisztráng- anyáktól mintegy 120 000 ik­rát várnak, s keltetnek ki. Ezeket aztán részint saját törzstenyészetük felfrissíté­sére használják fel, míg na­gyobb részüket a megyében lévő tisztavizű, sebesfolyású patakokba helyezik ki. A bükki és a zempléni hegyi patakokon kívül kísérletkép­pen a hideg vizű bányata­vakba is telepítenek belőlük. A másik két fajta anyaál­lomány ának fejősére is ha­marosan sor kerül. A hosszan tartó száraz hetek után a napokban le­hullott csapadék valamit se­gített a pisztrángos tavak vízellátásán, mert emelke­dett az azokat tápláló forrá­sok hozama. Azonban még így is szükséges, különösen hajnalban, bekapcsolni a szi­vattyút, s friss,- oxigéndús .. vízzel feltölteni g tavakat. Napsütésben csillogni fog Térplasztika az Avason Garadnai pisztrángok Ikrák a keltetőházban A mi garanciánk: a munka A bányászkodás mindig is közösségi szakma volt, a mondás szerint a bányában egy ember nem ember. Nem véletlen, hogy a szocialista brigádmozgalomnak itt van­nak a legrégebbi hagyomá­nyai, tekintélye az elmúlt években sem csökkent'. Az ipari miniszter, dr. Ka- polyi László 12 tagú, szocia­lista brigádvezetőkből álló tanácsadó testületének egyik tagja. Bartók Zoltán, a Bor­sodi Szénbányák Miskolci Bá­nyaüzem Állami Díjjal kitün­tetett, Gagarin nevét viselő szocialista brigádjának veze­tője. Csillésként kezdte Lyu­kóban, s azóta is itt dolgo­zik, itt lett segédvájár, majd vájár. Itt javasolták munka­társai a párt soraiba, innen jelentkezett több mint húsz éve munkásőrnek. — Azt már mi is érezzük, hogy nem rózsás a népgaz­daság helyzete — mondta el­gondolkozva, mikor a párt kibontakozási programjáról kezdtünk beszélgetni. — Ed­dig nem tudatosult bennünk eléggé, hogy csak a program maradéktalan megvalósítása árán lábalhatunk ki a ba­jokból, vagy ahogy az elmé­leti szakemberek mondják, ez az egyetlen alternatíva le­hetséges. Mi a brigádban, amely több mint 100 főt számlál, az alapszervezet taggyűlésén, az üzemi párt- bizottság és végrehajtó bi­zottság tanácskozásain (tag­ja vagyok ezeknek a testü­leteknek) nagyon őszintén beszélünk ezekről a kérdé­sekről. Tapasztalható nénid bizonytalankodás az embe­rek között Az utóbbi idő­szakban több igen fontos változás állt be az életünk­ben, sok a mendemonda az adózásról is. Az a fontos, hogy a bányánál létbizony­talanság nincs. Szénre szük­ség van, szükség lesz, aki becsülettel helytáll, annak és családjának mindig meglesz a kenyere, és rá a vaj is. Ezért azonban keményen dolgoznunk kell. ■ ■ A szocialista kollektíva három nagy csapatban, vál­tott műszakban dolgozik, hét­végeken is termelnek, hogy a lakosság ne szenvedjen tü­zelőhiányt. — M i a csapatban úgy po­litizálunk a fiúkkal —foly­tatja a 47 éves brigádveze- tó —, hogy az egyben min­dig a munkánkat is szolgál­ja. Az emberekben megvan a tenniakarás. Meg kell ne­kik mondani őszintén és konkrétan, hogy mit várnak tőlük. A brigádban emberre szabjuk ki a feladatokat,.mi­vel tudjuk, ki mihez ért, mire képes. A technológiai és a munkavédelmi előírások betartása mindenkinek ele­mi kötelessége. Az egyiktől a termelt szén menmyisége/ és minősége, a másiktól pedig a mi biztonságunk függ. Még- állapodtúnk abban is, hogy takarékoskodunk, persze ész­szerű módon, az ál tálunk'fel­használt anyagokkal, ener­giával. A gépekre, berende­zésekre együtt ügyelünk a hozzánk beosztott és nélkü­lözhetetlen iparosokkal, la­katosokkal, villanyszerelők­kel. A gépekkel való . okos gazdálkodás a mai pénzszű­ke világban szinte létkérdés­sé vált. Egy kis postatörténet Búcsú a régi saltertól A* avasi posta melletti parkban felállították Paizs I,ászló térplasztikáját. Egye­lőre állványok fogják körül. Ezeket csak akkor bontják el, ha megkötött az aljzat­beton. Benke Ildikótól, a városi tanács művelődési osztályá­nak munka,társától azt a tá­jékoztatást kaptuk, hogy a térplasztika, amely lényegé­ben két, egymásba fonódó henger — üveggyapotszálas műanyagból készült. Statikai megfontolásokból belülről, betonból öntötték ki. A szí­neiben egyébként a fekete, az arany es a vörös ötvöző­dik. A terplasztika akkor lesz igazán szép, ha rásüt a nap. Ekkor ugyanis csillogni fog a fényben. Ehhez hason­latos mű egyébként igen ke­vés van az országban. Az egyik például a Budapest Kongresszusi Központ előtti területet díszíti. S ha az alkotás ragyogá­sáig még várnunk is kell, a környék területrendezése már nem késik sokáig. Tavasszal pedig a posta melletti kis parkot kertészeti szempont­ból is rendezik majd. egye­bek között bokrokat ültetnek ide. Ezzel együtt valószínű­leg figyelemre méltó szín­foltja lesz ez a rész a lakó­telepnek. Paizs László alkotását egyébként a városi tanács, il­letve a Képző- és Iparművé­szeti Lektorátus jelölte ki. Ar­ra is kíváncsiak voltunk, hogy ezen kívül mással is gyara­podik-e még az idén közte­rületi kultúránk. A Város- gondnokságon érdeklődve megtudtuk, hogy hamarosan Marosán László Sellő szob­rát is elhelyezik. Ezt a Ka­towice utcai étterem előtti medencében levő poszita- mensre szánják. B. A. Fél évszázad után felújítot­ták a miskolci foposta felvételi helyiségeit, bővítették a kö­zönségvárót, korszerűsítették a munkahelyeket. Az átalakítást időszerűvé tette a belváros megnövekedett postaforgalma, o közönség igénye, és az új szolgáltatások bevezetése. A felújítás előtti épületrészhez postoi pályafutásom kezdete, ifjúkorom sok kedves emléke fűződik, különösen a felvételi termek ablakaihoz, postoi nyelven a solterhoz. Miskolc postája 1790 vé­gén nyílt meg a megye és a város többszöri utánjárá­sára a Batthyány utca és a Kazinczy utca sarkán. A megnyitást követő csaknem másfél száz év alatt négy helyen bérleményben műkö­dött, míg végre 1937-ben új, saját, postai célra készült épületbe költözhetett. * Itt kezdtem meg 1938-ban postai pályafutásomat. Mint ideiglenes órabéres tisztvise­lő, a nagyterem 2. sz. mun­kahelyén végeztem a levél­postai- és táviratfelvételt, az interurbán beszélgetések lebonyolítását. E munkahely körül mindig volt közönség, főleg télen, mert szemben­iévé ablak alatt volt a me­leg radiátor, és mivel az idő­ben sokan nélkülözték a me­leg otthont, hát ide tértek be kis időre pihenni. Ide tért be a posztóié rendőr is, a didergő utcaseprő, no meg itt találkoztak a randevúzó fiatalok is. Mikor e munkahelyen kel­lő gyakorlatot szereztem a kistermi. 12. sz. ablakhoz ke­rültem, ahol a hivatali kéz­besítést láttam el, a íiókbér- lokkel voltam kapcsolatban és olykoir a csomagfel ve vöt is kisegítettem. Dolgoztam a pénzfelvétel­nél a négyes, ötös ablaknál. Ide már a nagyobb gyakor­lattal rendelkezők kerültek beosztásba, mert ezek nagy figyelmet igénylő munkahe­lyek voltak, s nagy volt a ráfizetés veszélye. A fiata­labb kollegákat előre figyel­meztették azokra a trükkök­re, amit a kezdő pénzfelve­vővel szemben a rutinos bol­ti feladók alkalmazni szok­tak. Nálam is próbálkoztak kezdetben, de látták, hogy figyelmes vagyok, felhagytak a kísérletezéssel. Az 1940-e6 évek elején volt egy nálam jóval idő­sebb, „Szombatyi”-ból szár­mazó „jó palóc” kollégánk. Dr. Kisary-nak nivták, jó postás volt, gyors, udvarias és pontos pénzkezelő. Vele történt az ötös ablaknál, hogy szóváltásba került — valami sértő megjegyzés mi­att — egy nagymellényű, vele egykorú ügyféllel. A vi­ta már kezdett a salter fe­lett lovagias útra terelődni, és egymás pár'oajsegédeik küldését emlegették, amikor a terembe lépett a posta nagytekintélyű főnöke, dr. Csikesz Lajos, és a közis­mert hangoskodót néhány nyugtató szóval a szolgálatot teljesítővel szemben elvárt magatartásra figyelmeztette. A kedélyek lecsillapodtak, a rend helyreállt. * Igen, a „főnök úr” meg­érdemli, hogy tisztelettel megemlékezzem róla. A deb­receni postaigazgatóságtól került Miskolcra 1935-ben, jő szakember, igazságos, em­berszerető vezető volt. Ha végigsétált a felvételi ter­men — amit napjában több­ször is megtett — mindent észrevett, tekintetével biz­tatott, dicsért, de kifogásolt is. Megjelenése megnyugtató volt a szolgálatot teljesítők­re, de az ügyfelekre nézve is. A felvételi helyiségekben délben viszonylagos csend volt, csak a kettes ablak fo­gadta a feleket. Ebben az időben vette birtokba Basa László bácsi a termeket. Alacsony, szikár katonás tartású ember volt, mint belszolgálatosnak feladata volt a termek déli rendbe­tétele, elrontott, szétdobált űrlapok összegyűjtése. Az írópolcokhoz tintát, tollat, a kifogyott űrlapok helyett újakat helyezett. Azidőben nem volt a feleknek íróasz­tala, innivalójukat az oszlo­pok köré szerelt ferde író- polcok mellett, állva végez­ték. * Búcsúzom a régi munka­helyek hangulatától, az elil­lant évektől. A kopott mo- zaiklapot már vány padló, a saltert bankjellegű kiszolgá­ló ablak, az ablaksor ke­ményfa rámáját mahagóni burkolatú kiképzés váltotta fel, mögötte okos gépek fénylenek a munka meg­gyorsítására és korszerűsí­tésére. A modern felvételi helyiségekben már új ge­neráció dolgozik, emlékek születnek, amire újabb ötven év múltán már majd uno­káink fognak — reméljük — visszagondolni. Dr, Kitmody Miklós A diósgyőri születésű bri­gádvezető édesapja is dolgo­zott bányában, fia, ifj. Bar­tók Zoltán apja lába nyomát tapossa Lyukóban, villany­szerelőként és alapszerveze­ti KISZ-titkárként. Munká­sokból áll a család, munká­ban nőttek fel, munkából él­nek. — A mi vezetőink, ha kér­nek, mert kérnek — emelte fel kissé a hangját —, meg is köszönik a munkát. Nem feledkeznek meg erről sem. Mi mással járulhatnánk hoz­zá mi bányászok, munkások az ország felemelkedéséhez, mint a munkánkkal?! ^ a mi garanciánk ... (oravec) A iovo vendéglátói Kereskedelmi és vendéglá­tóipari szakmaismeret, el­adás, felszolgálás, sütés, fő­zés — ilyen és ehhez na- sonló versenyfeladatok vár­nak holnap a Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola harmadéves, végzős diákjai­ra. A szakma kiváló tanu­lója cím elnyeréséért elmé­leti kérdésekre válaszolnak és a gyakorlatban is vizs­gáznak a fiatalok. A leg­ügyesebb diákok nemcsak a szakma kiváló tanulói lesz­nek. hanem továbbjutnak az országos döntőbe , is. A versenyen készült hidegtá­lakat, cukrászati remekeket a nagyközönség december 10-én, délután fél 1-től lát­hatja a diósgyőri Diófa ét­teremben. Au Az Avason felállított térplasztikát akkor értékelhetjük majd igazán, ha csillogni fog a napfényben {fejér Ernő felvétele) + „Az emberekben megvan a tenniakarás

Next

/
Oldalképek
Tartalom