Déli Hírlap, 1987. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

1987-11-25 / 274. szám

As igényesség jellemzi Encset Uj vezetési modell a miskolci színházban illést tartott a megyei tanács vb A végrehajtó bizottság gra­tulált Encs város tanácsá­nak az eredményekhez, s további sikerekhez kívánt hasonlóan dinamikus fejlő­dést. A megyei tanács vb a to­vábbiakban indítványokat és javaslatokat vitatott meg. Egyebek között elfogadta a területfejlesztési és -szerve­zési alap jövő évi felhasz­nálásáról szóló előterjesz­tést, s döntött a tanácsi környezetvédelmi alapból tá­mogatást kérő vállalatok pályázatairól. Jelentést ha­gyott jóvá a testület a Mis­kolci Nemzeti Színház szak­mai és gazdasági gondjai­nak megoldásával kapcsola­tos intézkedésekig1, ezen be­lül a színházi vezetés kor­szerűsítéséről, az új műsor- struktúráról és a zenés ta­gozat kialakításáról. A színház fejlesztésével' kapcsolatban elfogadta a Miskolc Megyei Város Ta­nácsa V. B. döntését a szín­ház vezetési modelljének módosításáról. A továbbiak­ban a művészeti vezető fő­rendezőként irányítja a pró­zai tagozatot, a zenei terü­let irányítását pedig egy, ve­le azonos jogkörű, másik fő­rendező végzi majd. A két főrendező és a gazdasági igazgató az első számú ve­zető, vagyis a színház igaz­gatójának a hatáskörébe ke­rül. Megújítják a műsort szerkezetet és növelik a be­mutatók számát is: az új műsorstruktúra szerint; szíír- házunkban évadonként hét bemutató lesz. s ebből há­rom a zenés produkció. Az ehhez szükséges többletkölt­séget a megyei tanács biz­tosítja majd. A végrehajtó bizottság ez alkalommal tárgyalta meg a Megyei Kórház-rendelőinté­zet vezetésének korszerűsí­tésére előterjesztett javasla­tot is. Eszerint tizenhárom tagú, egyetértési és vélemé­nyezési joggal felruházott igazgatói tanács létrehozását javasolta az egészségügyi osztályvezető, amelynek tag­jait egyéves időtartamra _ a vb kérte volna fel. A tes­tület a javaslatot nem fo­gadta el. Ügy döntött, hogy a vezetés korszerűsítésének elképzeléseit dolgozza ki a kórház kollektívája, s ezt a koncepciót terjesszék fél év múlva a vb elé. Éppen 136 literes A gönci hordó Hazánkban agyán sokfelé készítenek hordót, ennek a mesterségnek a neve mégis egy északkeleti településünk nevével fonódott össze. A gönci hordó világszerte is­meretes — minősége és űr­tartalma szerint. Hogy miért éppen Göncön virágzott fel a hordókészítés mestersége? Csak rá kell te­kinteni a térképre, és tüs­tént mindent megértünk. Na­gyon közel terülnek el hozzá Tokaj-Hegyalja szőlőinek óriási táblái, ahol a pompás furmintok, hárslevelűk, sár­ga muskotályok megterem­nek, és ugyancsak nincsenek messze onnan azok az erdő­ségek, amelyek a fát adják. Valamennyi itt készült fa- edenynek 136 literesnek kell lennie! A história során ez az űrméret alakult ki, s az az örmény borkereskedő, aki Tokaj aranyos nedűjét mondjuk Tolcsván meglétté, egészen biztos lehetett ben­ne, hogy hány liter búfelej­tőért kérhet márkát vagy guldent valahol Nyugat- Európában. Csak újabban enyhült meg a szabvány: a sorozatgyártás keretében ké­szülő hordók közül még - äz is megkapja a gönci nevét, amelyik 125, avagy 130—135 literesre sikeredett. Göncön járva-kelve hall­hatjuk, hogy itt is, ott ,j.s vígan cseng az abroncsoző kalapács, számos portán for­mázzák a dongákat: a ,.á- dár- vagy pintérmesterség ebben a hegyaljai községben máig virul. A hordócsinálás szakemberei szívesen elme­sélik, hogy miért éppen ak­kora a gönci hordó, amek­kora. Nos, ezt a nagyságot még viszonylag könnyen le­het emelgetni, és a szűk pincék odúiba is éppen be­fér. $ Abroncsot igazít az idős mester + Kori-suli (Fejér Ernő felvétele) Ha már ilyen családias névvel illetnek egy gazdasá­gi egységet, hogy leányválla­lat, akkor mondhatjuk nyu­godtan azt is, hogy a Mis­kolci Vendéglátóipari Válla­lat leányának jövő év janu­ár 1-jén húga születik. Bár a születési időponton lehet vi­tatkozni, mert az illetékes szervek már régebben, a vállalati tanács pedig a na­pokban hagyta jóvá az ala­pítást. Az új leányvállalat azonban a jövő évben kez­di meg a munkát. Az első leányvállalat, a „nővér” a gyermekélelmezés­re specializálódott. A Juven- tust azért hozták létre első­sorban, mert ezt a cégen be­lül jól elkülöníthető tevé­kenységet, a gyermekélelme­zést, szeretnék jobban csi­nálni, az eddiginél világo­sabb, egyértelműbb gazdasá­gi környezetbe helyezve. A leányvállalati forma számos előnnyel jár az anyavállalat­nak — és jó az ügyfelek­nek. azaz a gyerekeknek és a szülőknek is. Hiszen aki a leányvállalatnál dolgozik, közvetlenebbül érdekelt, érintett abban, hogy munká­ját jó minőségben végezze. # KARBANTART, SZOLGÁLTAT A második leányvállalatot egészen más körülmények hívták életre. Számára a műszaki területet jelölték meg az alapítók. Balazs Ber­talantól, a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat igazgató- helyettesétől megtudtuk, hogy ezt a lépést a közel­múltban lezajlott szakmai változások indokolták. Ar­ról van szó, hogy a szerző­déses rendszer elterjedésé­vel egyre kevesebben vették igénybe a vállalat jól kiépí­tett műszaki karbantartó, szolgáltató háttéregységét. A szerződéses üzemeltető ugyanis maga döntheti el, kivel szállíttat, javíttat, ki­nek a szolgáltatásait veszi igénybe. És épp a szerző­déses vállalkozás egyik alap­Tanácstagvk tojadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Fényes Tibor, a Szikra mozi tanácstermé­ben (Marx K. u. 49. sz.) 16 órától; Gajdos Rezső a Szik­ra mozi HNF-helviségében (Marx K. u. 49. sz.), 16 órá­tól. Pénteken taytja tanácsta : fogadóóráját dr. Csútor Ti­vadar, az 1/2. Sz. Pártalap- szervezetében (Baross G. u. 18. sz.) 16 órától. vető jellemvonása, hogy ezt igyekeznek a lehető legol­csóbban, családi, baráti kap­csolatok útján intézni, ha úgy tetszik, a hivatalosan nehezen megoldható hoci- nesze alapon. • „TÖBB LÁBON” BIZTOSABB Marad tehát kihasználat­lanul műszaki telep, amit azonban nagyon sok minden­re alkalmassá lehet tenni. Olyan jogosítványt adnak az alapítók a leányvállalati gárda kezébe, amely teret enged a legkülönfélébb öt­leteknek. Nemcsak a cég­nek, hanem bárki másnak szolgáltathatnak, vállalhat­nak szerelési, javítási, szál­lítási, építési munkát. Még arról is szó van, hogy eset­leg termékeket is előállíta­nának az üzemben — hiszen ha ez sikerül, valóban ne­vezhetjük ennek is. Csodát nem várnak az alapítók a leányvállalat startjánál, hi­szen idő kell ahhoz, hogy a teljesen új területekre betör­jenek, eredményt is hozzon a teljes átalakítás. Egy azonban bizonyos: amikor az eladás helyett inkább a le­ányvállalat alapításának az ötletét fogadták el a ven­déglátósok ezt azzal a biza­kodással tették, hogy lehet így is hasznot termelni. Nem kell ahhoz különösebben szakértőnek lenni, hogy lás­suk: nehéz idők következ­nek a vendéglátásban. Hi­szen kevesebb pénzünk iesz vendéglőbe járni, a vendég­látósok költségei pedig emel­kedni fognak. Ilyen helyzet­ben sokat segíthet, ha egy cég a már közhellyé kopta­tott kifejezéssel élve „több lábra” áll, több gazdasági ágazatban próbál nyereséget teremteni. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy a jövő­ben a vendéglátó vállalatok, így a miskolci is még to­vább fog keresni a piacon, és a hagyományos vendéglá­tós mellett megragad majd minden olyan üzleti lehető­séget, ami sikerrel kecseg­tet. Többek között azért is, hogy ne kelljen bezárniuk az éttermeket, vendéglőket. (kiss) A Borsod-Abaűj-Zemplén Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtti ülésén megelégedéssel össze­gezte az Encs Városi Tanács választott tisztségviselőinek és testületéinek, valamint szakigazgatási szerveinek munkáját elemző komplex vizsgálat megállapításait. Különösen nagyra értékel­ték. hogy Encs — noha me­gyénk egyik legkiterjedtebb, egybefüggő, gazdaságilag el­maradott területének köz­pontjában helyezkedik el — várossá válása óta, dinami­kusabb fejlődést mutat. A városi tanács eredményesen oldotta meg feladatait, s re­álisak a jövőre vonatkozó el­képzelések is. önkormányzati funkciója felerősödött, a te­rület felelős gazdájaként mű­ködik, munkáját igényesség, demokratikus nyitottság jel­lemzi. Ennek tudható be, hogy a lakosság, kiemelkedő — országos szinten is elis­mert — társadalmi munká­val vesz részt a város építé­sében, szépítésében. A VII. ötéves tervben meghatározott célok közül több már sikerrel megvaló­sult: Encsen átadták ren­deltetésének a 8 tantermes általános iskolát, felépült 24 tanácsi bérlakás, működőké­pes az épülő tanuszoda víz­ellátását garantáló termál­kút, s befejeződött a szenny­vízderítő bővítése. Épül a telefonközpont is, amit egy 10 munkahelyes szakrendelő létesítése követ. Értékes tá­mogatást nyújt ugyanakkor a városi tanács a munka­helyteremtő fejlesztésekhez: a törpe húsüzem és a ba­romfifeldolgozó létesítéséhez, valamint az áruházbővítés­hez is, amelyek a térség foglalkoztatási feszültségei­nek oldását szolgálják majd. Nyilván a Kedves Olvasó is jól ismeri azt a kínos helyzetet, amikor — utunkat lerövidítendő — tilos helyen vágunk át egy forgalmas utcán, és éppen a túloldalon álló rendőrök karjai­ba futunk, vagy az utolsó pillanatban észrevéve őket, ön­kéntelenül is apró alkalmi egyfelvoná- sost adunk elő, mely arról hivatott meg­győzni a rend éber őreit, hogy mi tulaj­donképpen nem is akartunk átkelni a tilosban... Mindannyiszor megfogadjuk persze, hogy soha többé, de a sietség nagy úr: én is nekivágtam ismét. Néhány nagyképű bunkó rámdudált, azt hiszik ezek. hogy ha nekik autójuk van, akkor nekem mindjárt be kell tar­tani a KRESZ-t ? Már majdnem elér­tem a biztonságot je­lentő járdát, mikor a tömegben felvillant egy egyenruha, hopp, lehajolva továbbfu­tottam, fedezékül használva egy cam­mogó autói. Jól van, szerencsére csak ré­meket láttam, össze­kevertem egy jámbor tűzoltót a posztoló rendőrrel. Megköny­nyebbülten átugrot­tam két díszbokrot és egy lánckorlátot, mely mögött ott állt a balvégzet két rend­őr formájában. Ebből helyszíni bír­ság lesz, gondoltam, de tévedtem. A bír­ságot megelőzően el kellett ugyanis hagy­nom a helyszínt, majd visszatérnem, a százasokra váltott ez­resemmel, melyből vásároltam tőlük két kis hosszúkás cédu­lát, daiabonként száz forintért. A helyzet közben egyre mele­gebb lett: az alacso­nyabbik végigolvasta a személyimet, mely­ről kiderült, hogy teljesen lejárt. Gya­nakodva nézegették az igazolványképe­met, mely — velem ellentétben — való­ban bajuszosnak tűnt. Hál’ istennek sike­rült lekaparnom a képről a rátapadt do­hánymorzsát, külön­ben növeszthettem volna a helyszínen bajuszt. Mindezek betetőzé­seképpen persoroza­tomat tisztes távolból végignézte Béla, és úgy röhögött, hogy a könnye folyt. Ö az a j Béla, aki négy évig ; üli mögöttem a gim- \ náziumban, és hol I rajzszöget tett alám, hol viszketöport szórt a tornanadrágomba. Ennek ellenére nem haragudott rám any- nyi év távlatából, ha­nem barátian invi­tált, menjünk visz- sza az aluljárón, nem bánom meg, jól fo­gok szórakozni. Kiderült, hogy Bé­la barátom rendsze­resen itt töltötte a szabadidejét, átrö­högve a délutánt a hozzám hasonló pali­madarakon. Igaza lett Bélának — drága, öreg cimbora — én még életemben eny- nyit nem nevettem. Az volt a legszebb, ha a delikvens az utolsó pillanatban vette észre a rend­őröket, mielőtt lelé­pett volna a járdáról. Egy öregúr úgy tor­pant meg féllábon ugrálva, mint a súly- lökők, csak ö nem a súlygolyó, hanem el­röppenő szatyra után bámult. Jó erőben lévő nagymama a rendörökre sandítva, teljesen vétlen uno­kájának kevert le egyet, aki olyannyira nem akart átkelni, hogy már az út szé­léig vonszolni kellett, mint egy szánkói. Ez a bohókás Bé­la megtanult direkt szájmozgásról olvas­ni, így azt is tudta közvetíteni, mit mon­danak azok, akik már átkeltek a tilos­ban, s próbálják ki­magyarázni magukat. Volt titkos nemzet­közi futár, akit ha visszatartanak, meg­torpan az emberiség fejlődése. Volt álru­hás belügyminisztéri­umi ellenőr, aki csak a járőrök éberségét ellenőrzi, volt olyan, aki esküdözött, tény­leg a tévében hal­lotta, hogy október 1-től direkt ott kell átkelni, ahol nincs zebra, mert nagyon drága a zebrafesték. A remek szórako­zás közepette Béla hívta fel a figyelme­met az idő múlásá­ra: azt mondta, ilyen­kor már csökken a forgalom, semmi ér­dekes nem várható. Viszont a rendőrök hazamentek, úgyhogy most már mi is nyu­godtan átballagha- tunk csak úgy to­rony iránt. Néhány lépés az úttesten, s rendőrsíp harsant. Most megjártuk, for­dultam Bélához, aki azonban nem volt mellettem. Ott állt az út szélén, és úgy röhögött, hogy csur­góit a könnye. Kiss József Utcaszínház Mire jó a műszaki telep? 1 miskolci vendéglátó ni leánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom