Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)
1987-10-27 / 250. szám
A hangszínért nem kockáztat a biztosító A harangok sem örök életűek. Elegendő egy apró ha.jsy,álrepedés, hogy a korábban szárnyaló escngő hang berekedjen, eltorzuljon. A harangot nem lehet hegeszteni, így aztán a legkisebb öntvényhiba is végzetes lehet számára. Kevesen tudják, hogy egy-egy nagyobb méretű harang pótlása belekerülhet félmillió forintba is. Talán ennek köszönhető, hogy megyénkben csaknem valamennyit biztosították. Gyökér József, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának kárrendezési csoportvezetője: — A harangok átlagéletkora 40—60 esztendő. Körülbelül eddig bírják, ám közben is sokféle veszély leselkedik rájuk. Nemcsak megrepedhetnek, hanem le is eshetnek a templomtornyokból. Többször előfordult már, hogy az elöregedett tartóbak szétforgócsolódött a harangok súlya alatt. Mi általában a harang értékének háromezrelékéért vállaljuk a biztosítást. S ha bekövetkezik a baj, a mi költségünkön öntetik újra. Az utóbbi időben egy ízben kellett kártérítést fizetnünk az egyik görögkatolikus egyházközösségnek. Kifizettük a repedt harang leszerelési, újraönté- si és fölrakási költségeit. Tapasztalatunk az. hogy amikor a sérült harangot leemelik a bakról, a legegyszerűbben távolítják el a toronyból, kidobják. Ezzel kapcsolatos nagy gond, hogy az országban egyedül egy idős kisiparos foglalkozik már csak harangöntéssel. Örbottyánban, Utódja nincs, senki nem tudja megmondani, ki folytatja majd ezt az ősi mesterséget. A biztosítással, a kárbecsléssel foglalkozók valóságos szakemberei már a harangoknak. Ismerik mind, s tudják, hogy a legnagyobb méretű a miskolci Mindszenti templom tornyában található. Azt is nézik, hogy hol, miképpen óvják a drága öntvényeket. A gyakorlat az, hogy időnként elforgatják a harangot, így az ütő nem mindig ugyanoda ver, kíméli az öntvény falát. Ha ugyanis sokáig egy helyre csap az ütő. akkor hamarabb elfárad az anyag, s köny- nvebben megreped. Nincs két egyformára sikerült harang, öntés után általában megváltozik a csengésük. Ám, hogy milyen lesz az új hang, erre egyetlen biztosító sem vállal felelősséget. Ha nem elég ércesre sikerül, ezért legfeljebb a harangöntőt hibáztathatják. Sz. I. Ma: aúluműsor a színházban Miskolcon Mojszejevék Miskolcon kezdi meg magyarországi turnéját a világhírű Mojszejev-együttes. Az 1937-ben alapított Állami Akadémiai Néptáncegyüttes a közelmúltban ünnepelte fél évszázados jubileumát. Az alapító Igor Mojszejev annak idején célul tűzte ki a népművészet egészének — a koreográfiái és ének-zenei folklórnak, a népviseleteknek — a tanulmányozását, átültetését a színpadra. Ma is ennek szellemében születnek a koreográfiák, a ragyogóbbnál- ragyogóbb produkciók, amelyeknek öt világrész több mint negyven országában tapsolt a közönség. A szovjet Mojszejev-együttes volt a világon az első táncegyüttes, amelyik a hivatásos koreográfiái művészetben egy új műfajt teA saját házulba sem... Igen sok környékbeli bosszúságára, „Megállni tilos!” táblát helyeztek ki a Vörösmarty utca 31—33. számú házak sarkánál. Az autósok eddig is nehezen tudtak itt megállni, és parkolni. Most pedig, ha mondjuk egy hűtőszekrényt fel akarnak vinni a lakásukba, csak akkor állhatnak meg otthonuk előtt, ha vállalják a büntetés veszélyét. Ügy hírlik, a tiltó tábla a szemétszállítók miatt került mostani helyére; eddig ugyanis nem tudtak behajtani a szűk helyre, a parkoló autók miatt. De bárki meggyőződhet arról, hogy az autók mellett is elférnek a kukáskocsik, legfeljebb egy picit óvatosabban kell vezetniük. Egyébként is, ők csak a hét két meghatározott napján járnak erre, a lakók pedig minden nap. Furcsa, hogy nem állhatnak meg a saját házuknál. y. zs. remtett: a színpadi néptáncét. Repertoárjukon több mint kétszázötven tánc szerepel, amelyeket a következő címek foglalnak össze: A Szovjetunió népeinek táncai, Szláv népek táncai, A szocialista országok táncai. Üt a tánchoz, A világ országaiban. Magyarországi turnéjukon a műsor első felében régebbi, nagy sikerű számokból válogatott összeállítást mutatnak be, a második rész az ötvenedik évfordulóra készült és Állami Díjat elnyert Ej a kopár hegyen című egyfelvonásos táncjáték. (Amelyet Igor Mojszejev írt és rendezett.) Az Akadémiai címmel és a Népek Barátsága Érdemrenddel kitüntetett együttes húsz tagja Állami Díjas, huszonhárom az Orosz Föderáció érdemes művésze, illetve népművésze. Miskolc után Debrecenben, Szegeden és Székesfehérváron láthatja őket a közönség, majd négy alkalommal az Erkel Színházban lépnek fel. A Miskolci Nemzeti Színházban a fellépésük ma este 7 órakor kezdődik. >fc Csak javításból ma már nem lehet megélni — mondják a szövetkezeteknél, vállalom toknál. i Ügyfelek, vállalkozók és vállalatok Szolgáltatás: kiszolgáltatottság? Továbbra is kiszolgáltatottak vagyunk — így fogalmaztak azok a miskolciak, akiket arról kérdeztek az illetékesek, hogy mi a véleményük a lakossági szolgáltatásokról. ' Az emelkedő árakkal szemben nincs ott a javuló minőség — ezt is hozzáfűzték. A la- lakossági szolgáltatásokról a városi tanács is tárgyalt nemrég. Az elmúlt években a szolgáltatók helyzete gyökeresen megváltozott: eltűntek az állami támogatások, mindenkinek a piacról kell megélni. Ezt a változást az ügyfelek is jócskán megérezték ... Az eltűnt támogatásokat és a növekedő költségeket a szolgáltatók csak részben Az igazi derelye „Az kit magyar-országi szilvának hívnak...” Hegyalján, Hegyközben vagy a Hernád völgyében járva, helyenként meg-meg- csapja mostanában orrunkat a lekvárfőzes édes-fiiskeser- nyés illata. Mind kevesebb olyan udvart találunk már a községekben, ahol mély katlanba állított régi-régi vörösrézüst alatt tömény parázs izzik, s az üstben a késő éjszakáig lapátszerű fakanállal kavargatják a gazd- asszonyok a fortyogó szilvalekvárt, mégpedig megállás nélkül, hogy oda ne kozmál- jon. Aztán ha kellő keménységűre sűrűsödött, cserépszil- kébe töltik, amitől még ízesebbé, kellemesebbé érik. Aiz üstben fortyogó szilva természetesen mi más lehetne, mint a kékes-hamvas bőrű, aranysárga húsú, édes, illatos besztercei szilva. Nevét az erdélyi Beszterce városkáról kapta. Századokon át főképp az erdélyi Beszterce-Naszód, Szat- mar, Máramaros vármegyében, általában az északkeleti tájakon termesztették nagyobb területeken. Nyersen fogyasztva, befőttnek, lekvárnak egyaránt kitűnő és egészséges. Már a kora középkori okleveleinkben is gyakran találkozhatunk a nevével. Később Lippai János az 1667- ben Pozsonyban megjelent Gyümölcsöskert című munkájában — többek közt — ezt írja róla: „Első helyet foglal magának a besztercei szilva, az kit magyar-országi szilvának hívnak ...” A lekváros gombóc vagy derelye csakis besztercei szilvalekvárral az igazi. Nem is mulasztják el jeles íróink dicsérni! Jókainál például egyik helyen ezt olvashatjuk: „Jó néném derelyét ké- szíte számomra besztercei szilvalekvárral.” A híres gourmand, az ételek nagy szakértője és költői szavakkal magasztalója, Krúdy Gyula lelkendezve ezt írja: „Senki sem tudja úgy csinálni a szilvalekváros- gombócot, mint Fruzsin nővérem”. Sajnos, manapság már kevés helyen termesztik ezt az értékes „ősi” magyar gyümölcsöt. Csak kis falusi k~r- tekben vagy régi szőlőföldek aljában, garádjában árválkodik belőle néhány öreg fa. Nagy kár pedig, hogy egyre kevesebb a „becsülete” a hajdan ..magyar-országi” jelzővel illetett, mézédes. illatos besztercei szilvának. Hegyi József tudták ügyfeleikre áthárítani a növekvő árakban. Egy árrobbanás ugyanis annyira visszavetheti a forgalmukat, hogy bezárhatják a műhelyek, szolgáltató egységek kapuit. A kis szervezetek létrehozása és a kisvállalkozásokat segítő kedvezőbb közgazdasági szabályozás reményekkel kecsegtetett. • SZÓ SINCS VERSENYRŐL Lassan fél évtized távlatából egyértelmű, hogy az új vállalkozási formáknak, a „több lábra” állásnak — használt ruhát árul a fodrász, parfümöt a kozmetikus, alkatrészeket a szerviz — köszönhetően talpon tudtak maradni a szolgáltató szervezetek. De igazi versenyről szó sincs, és nem jut elegendő pénz a szolgáltatások színvonalának emelésére sem. A cégek megpróbálták „összehúzni” magukat, és ennek köszönhetően a peremterületeken egyre szaporodtak az üzletajtóra kiakasztott „megszűnt” táblák • KIKBŐL LETT TÖBB? A nehézségekkel küzdő állami és szövetkezeti szolgáltató szektor mellett azonban előretört a magánvállalkozók csapata. 1980-ban Miskolcon alig több mint 1100-an voltak, tavaly pedig majd 1800-an. De mit pótol ez a létszámgyarapodás? Érdemes a számokat böngészni: majd hússzorosára növekedett a fuvarozók száma, kétszer annyian vannak a fodrászok, és majdnem megduplázódott a műszerészek és az autójavítók létszáma. De nem lett több kőműves, fogynak az asztalosok, a könyvkötők, s továbbra is kevés a suszter. Sajnos nagy a mozgás is, hiszen három év alatt, a számokat nézve, kicserélődik a teljes kisiparos-gárda. Az iparosok okként a megrendelések hiányát, a tevékenységüket szabályozó gazdasági rendelkezések gyakori változását, túlzott szigo-J rúságát jelölik meg. Az ügyfelek viszont úgy látják, hogy „a maszekok” drágábbak, mint az állami egységek, nem szívesen vállalnak kis munkákat, baj van gyakran a határidőkkel. Nem az iparosok mentségére mondva, de tény, hogy a szolgáltatóiparban még ma is általánosan jellemző anyag- és alkatrészhiány őket még keményebben sújtja, mint az állami cégeket. Kevesebb tőkével rendelkeznek — igaz, több» kiskaput vehetnek igénybe, bár ez nem mindig kockázatmentes vállalkozás... • ÖSSZERAKNI A FORINTOKAT Nehéz a szolgáltatások akár közeli jövőjéről is pontos képet alkotni. A tanácsülés elé került jelentésben is óvatosan fogalmaznak, hiszen nem lehet tudni, hogy a jövőben alaposan megváltozó gazdasági szabályzók, az új adó- és árrendszer hogyan hat majd erre a területre. Az bizonyos, hogy a jövőben a kisiparosokra és vállalkozókra az eddiginél jobban kell támaszkodnunk. Ez egyszerre jelent több kedvezményt és szigorúbb ellenőrzést is. Több kedvezményt ott, ahol adóalap-csökkentéssel, a helyiségek bérleti díjának mérséklésével, vonzó pályázatokkal kell a vállalkozót ösztönözni — mint például a peremterületeken. És szigorúbb ellenőrzést mindenütt, hiszen épp a piacról • élő kisiparosok érdeke, hogy növekedjen irántuk a lakossági bizalom. A tanácsnak nemcsak a hatóság szerepét kell betöltenie, hanem vállalkozótársként üzletet kellene kínálnia. A belvárosi rehabilitáció például sok kisiparost nehéz helyzetbe hoz, mert megszűnik, átépül műhelye, üzlete. Jó lenne ilyenkor összerakni a város és a vállalkozók forintjait, mert a fejlesztés közös érdek. (kiss) Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kiss Lászlóné a Testvérvárosok útjai szolgáltatóház HNF-helyiségé- ben, 17 órától; dr. Kálmán András a Szilágyi Dezső ut-^ cai általános iskolában. 17 30 órától: Kázár Judit a 7. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76. sz.), 18 órától. Ha megreped a harang
