Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)

1987-10-15 / 240. szám

filfihefye az egész város Miskolc-nézóben Dézsi János építésszel Könyvespolc Kocsis L Mihály: Van Üt valaki Eftpíáróbem mindenkinek ajánlom - színészként, foga- datlan prókátorként - Ko­csis L. Mihály Van itt valaki című könyvét. Mindenkinek, aki szereti a színházat, sze­reti Major Tamást, aki tanul­ja és aki tanítja a drámaol- vasást-drámaelemzést, aki a hivatás szó gyötrelmes gyö­nyörűségét meg akarja ér­teni, s azoknak is ajánlom, akik akár a nézőtéren, akár a színpadon csak viccnek, játszadozásnak tekintik a szín­házi létet. Szemünk előtt épül, s változtatja arcát a város. Az épí­tészmérnök természetesen azt az összképet is látja már, amelyet előlünk egyelőre állványerdő takar. Dézsi János munkató.rsával. Kos Istvánnal szemléli az épülő telefonpa­lota homlokzatát. csült és kitüntetett építész­mérnökként most műhelyé­nek tekintheti az egész vá­rost. Lejjebb, miközben egy ellopott csatornafedél tá­masztotta veszély fölött morfondírozunk, s felidéz­zük a régi gyerekjátékok sok-sok elfelejtett fajtáját, azt is megtudom, hogy a régi, most átalakítás alatt lévő főposta építésében Dé­zsi János nagyapja is részt vett. Azt már tudom, hi­szen onnan indultunk, hogy a mögötte emelkedő újat az unoka építi. Ez persze véletlen, de az nem, hogy egy ekkora, több mint kétszázezres „műhelyben”, amekkora Miskolc, bizony generációk szorgos és jól összehangolt-végiggondolt munkájára van szükség, hogy eredménye lássék. Gondol-e erre vajon, aki a csatornafedelet lopja, a falakat rongálja, épületeit tönkreteszi? Mert végső so­ron az építésznek ilyen gondjai is vannak. Olyanok, hogy az épületet, amit ren­geteg megalkuvás árán, számtalan igény, követel­mény figyelembevételével megtervez és létrehoz, ho­gyan becsülik és őrzik meg azok, akik használják, vagy használni fogják. + MEGÓVNI ÉS SZÉPÍTENI Rossz — építészlelket kín- aó — gondolatainkat az Észter-harang kongása űzi el, s Dézsi János arról kezd beszelni, hogy az új tele­fonpalota tornyára is felke­rül egy több mint két mé­ter átmérőjű, számlapokkal ellátott időmérő szerkezet. Ki tudhatja? Talán ez is a város egyik nevezetessége lesz egykor, mint a II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár épü­lete, a sátoraljaújhelyi „ma­gasház”, az avasi ginmázi- um, vagy a Bükk uzondús levegőjétől szellőztetett di­ósgyőri stadion, amelyek mind Dézsi János tervei alapján készültek el. Aki viszont nemcsak ilyen funk­cionalitás-központú szemlé­lettel rendelkezik, hanem, mint Dézsi János is, az egész várost műhelyének tekinti, az masban is örö­möt lelhet. A városszépítő tevékenységre gondolok itt, amelynek Dézsi János köz­ismerten egyik leglelkesebb mozgatója. Jómagam a Kós- ház felújítása körüli tevé­kenykedése közben ismer­tem meg. s azóta tudom. mekkora gondja Miskolc régi arcának a megőrzése. Azóta tudom, hogy aki em­berként és miskolciként ennyit tesz szülővárosáért, s aki úgy ismeri környeze­tét, mint ő, az építészként sem lehet kozmopolita. Ha rajtam múlna, minden épü­letén elhelyeznék egy kis márványtáblát, ezzel a fel­irattal: Tervezte Dézsi Já­nos .. Gyöngyösi Gábor Játék ez, a szó legneme­sebb értelmében. Életre szó­ló játék, szerelem, amit ko­molyan kell venni. Örök bi­zonyság erre a Tanár Űr személyes példája, hiszen ró­la lehetetlen múlt időben ír­ni: még most is közöttünk jár, zseniális instrukciókat oszt, agitál, kérdez, mesél, leleplez, újra és újra gon­dolkodásra késztet. Nem halt meg, nem halhat meg. Kocsis L. Mihály könyvé­nek nagy hibája, hogy még­is eltemette. A 18. „Kicsit- halál” című fejezet huszon­öt oldalon keresztül ír a halálról Major ürügyén (?), pedig semmi nern állhat olyan távol Majortól, mint a szen timentalizmus és a ha­lál. Ez a fejezet ennek el­lenére mindkét fogalmat ala­posan kimeríti, teljesen ide­gen anyagként a műben és az életműben is. Ha csend­ben javasolhatom: lapozzák at: Hogy értsék, két szemé­lyes emlék: Major sokat buzdított ben­nünket, hogy ha ráérünk, járjunk ki temetésekre „rö­högni”, mert az ál-részvét, az ál-együttérzés, az ál-öle­lések széles skáláját tanul­mányozhatjuk, az önmagáik­tól is meghatódott emberek felvonulását, és kötelesség­ből ott levők parádéját fi­Vissza a jövőbe Harminc évet kei! várni, hogy megtudhassuk, mi tör­ténik ma körülöttünk, s nagy­jából ennyit vártunk, hogy megtudjuk őzt, ami harminc évvel ezelőtt történt. Hogy harminc év múlva hogyan lesz ez, azt egyelőre nem is sejt­jük. Nos. ha lenne olyan idő­gépünk, amilyet Robert Ze­meckis éis Boö Gale kita­lált ehhez a színes, szinkro­nizált amerikai filmvígjá­tékhoz, akkor talán. Per­sze, ha jól utánagondolunk, nem is lenne olyan jó tud­ni, hogy mit hoz a jövő. Először is azért, mert egy csomó kalamajkát okozhat­na életünkben (olyanokat, hogy előre tudnánk, mi lesz gyerekeink sorsa), másod- j szór pedig azért, mert a mi hétköznapjaink nem olyan izgalmaktól mentesek, he­lyesebben nem olyanfajta problémáktól terhesek, mint ez az amerikai — valószí­nűleg ott is csak filmbéli — világ. Az ötlet azért pompás. Hősünk 1985-ben, 17 éves korában harminc évvel visz- szakerül az időben, és ta­núja lesz szülei megismer- kedési körülményeinek — sőt kénytelen abba bele­avatkozni, hogy később ő egyáltalán a világra jöjjön. Haszna mindössze anr.y i, hogy előre el tudja intéz­ni: szülei ne verjék meg születendő gyereküket, ha egy évtized múlva kiégeti a szőnyeget. Ennyiből is kiderül, milyen remekül megcsinált, kitűnő' ötleteket egymásra halmozó, szóra­koztató film Robert Ze­meckis filmje, amely méltán aratta az utóbbi évek leg­nagyobb világsikerét. Gy. G. Dézsi János Ybl-díjas épí­tésszel a város egyik leg­modernebb épületéből, az új telefonpalotából elindul­va kapaszkodunk fel a Te­temvár keskeny utcáin. A Polák-ház utáni kanyarból már jól kivehetők Miskolc új arcának rendezettebb vo­násai. Előbb a Szentpéteri kapu zöld, sárga színekbe öltöztetett vörös sátortetős épületeit vesszük szemügyre, majd fentebbről, a Petőfi tértől a Vologdáig húzódó lakónegyed tízemeletes tor­nyairól állapítjuk meg, hogy a nagyvárosias összhatás el­lenére elég szürkén mutat. Különben, így építész szem­mel nézve az is megállapít­ható, hogy az annak idején divatos lakónegyed-telepítés, sok-sok előnye és haszna mellett — a városképre gyakorolt hatását tekintve — nem volt minden eset­ben szerencsés. Miskolc for­málódó, tágabb értelemben vett belvárosának képe is azért alakul ilyen lassan, mert nagyon nehéz megte­remteni az összhangot — mondjuk éppen az északi terelőút két oldalán sorako­zó, teljesen más stílusú, tí­pusú és rendeltetésű épüle­tek nyújtotta látvány kö­rött. + A HETEM VÁR TETEJÉRŐL Innen, a Tetemvárról, amelynek — lévén, hogy itt született — Dézsi J ános minden kövét, minden apró sikátorát ismeri, azért el lehet gyönyörködni már egy- egy ismertebb és mutató- safob városrészlet panorami- kus képében. Megelégedés­sel állapítjuk meg, hogy az alattunk elterülő városnak van azért már néhány olyan részlete, épületegyüt­tese, amely Európa akárme­lyik nagyvárosában megáll­ná a helyét. Innen fentröl, ahonnan a szem látószögé­be egyszerre fogható be a régi templomok, és a — Miskolc jelképének elősze­retettel nevezett — tévéto­rony látványa, Dézsinek eszébe jut, hogy a ’60-as évek elején ő is tervezett egyet, amelyet a II. Építé­szeti Kiállításon többek kö­zött Major Máté is megdi­csért, de sorsa — sajnos — érdekesebben alakult, mint a mostanié. Az történt ugyanis, hogy felépülés he­lyett megjelent a Füles hát­só borítóján — mint talá­lós kérdés ... Ezen derü­lünk, amíg a Tetemvár te­tején, a régi nagy sárkány- eregetések színhelyén elin­dulunk a hősök temetője, s a városi temető irányába. Jobbra tőlünk elmarad a Vértessy szőlő, a Puskapo­ros, a Rózsás, hátuknál a Bábonyierdő és a Bábonyi- bérc — oldalában valami­kor kőbánya is működött —. s mögénk kerülnek a Tetemvár apró házacskái, amelyeknek a padlásán olyan jókat lehetett aludni annak idején, ha a játékot eső szakította félbe. + AZ ÉLET LÉPCSŐIN Most Dézsi János arról beszél, hogy véletlenül sem látni erre gumilabdával fe­jelő, meg bigéző gyereke­ket, mint hajdan, s miköz­ben elindulunk a két teme­tő között a ködbevesző Di­ósgyőr felől feltámadó szél­ben az egyre több fényét fctszikráztató város irányá­ba. én, immár bizonyos hely- és életrajzi ismeretek birtokában, arra gondolok, milyen nagy fordulatoknak kellett végbemenniök a vi­lágban ahhoz, hogy egy 36 évesen meghalt kőműves fia, aki innen, a Tetemvár­áéi induit, ismert, megbe­hogy a szép új modern épületek tervezetekor is * A még nőtlen apa. felnőtt fiával, annak megszületése előtt. Michael J. Főt. és Crispin Glover a f ilmben. gyeivé, sokat hasznosítha­tunk azokból a színészi mun­kában. Halála előtt két héttel a lakásán voltunk, ültünk né­mán. Senki sem mert szól­ni, tudtuk, hogy nem sokkal azelőtt a klinikai halál álla­potából hozták vissza Ma­jort az orvosok. Mit lehet ilyenkor mondani? Major törte meg a csendet, aki imádta a kínos, feszült, kel­lemetlen helyzeteket, és min­dig feltalálta magát bennük: — Ne aggódjanak, nem fo­gok meghalni! Kicsit várt, igazi hatás­szünet volt — Egyszer már voltam odaát, de nincs ott semmi, biztosíthatom magukat... Úgy érzem, ez volt a Ta­nár Ür tényleges viszonya a halálhoz. A könyv másik szembetű­nő fogyatékossága, hogy Ma­jor színházi és rendezői munkásságának bemutatása hiányos. A legutolsó fejezet kimaradt. 1985. október első pénteki napján állt utoljára színpadon a Tanár Űr, az Ódry Színpadon, ott hajolt meg utoljára közönség előtt, utolsó rendezésének premi­erjén. Utolsó osztályának — nekünk, tizenegyünknek — rendezett Moliére-t. Két egy- feivonásost: a Sganarelle-t és a Kullancsokat. (Utóbbihoz Major találta ki a címet, hetekig tartó gondolkodás után; az eredeti cím: Tola­kodók). Csak hétszer ját­szottuk az előadást, nem volt fergeteges siker, de nem tel­jes a Majorról alkotott kép enélkül. Betegen is fáradhatatlanul dolgozott, az orvos csak két órát engedélyezett neki mun­kára, de ritkán fordult elő, hogy a négyórás próbát előbb abbahagyta volna. Az igazi zsenik tüzével dolgo­zott, és halálával sem ma­radt abba a munka. Dolgo­zik ő tovább bennünk, tanít­ványokban és követőkben. A mozdulatok, a gesztusok, a szituációelemzések, a hang­súlyok, a színpadi gondolko­dásunk egy életre meghatá­rozott lett Major tehát itt van. Pontos tehát a cím: Van itt valaki. Annyit te­hetek hozzá: nélkülözhetet­lenül. Zubornyák Zoltán CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió; 12.00: Déli Kró­nika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Perzsia — Budafokon. — 13.00: Klasszikusok délidőben. Széli György zongorázik, a Bu­dapest Vonósnégyes játszik. — 14.00: Hírek. — 14.10: A Szent Mihály a jégen. ~ 14.25: Nó­ták. — 15.03: Rádiószínház. Bronzutókor. — 16.00: Hírek. — 16.05: Révkalauz. — 17.00: Tü­körképünk 37 darabban. — 17.30: „Űj kor nyitánya volt.. .*» — 13.14: Hol volt. hol nem volt. . . — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Lottósorsolás. — 19.25: Rádió­színház. Arkanda. — 19.56: Há­rom szólamban. — 20.5$; Orosz dallamok. — 21.30: Múltidéző. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Kapaszko­dó. — 22.55: Hangszerek, hang­színek. — 23.36: Lemezmúzeum. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Hírek né­metül, oroszul és angolul. — 12.10: Sebestyén András: Négy vidám darab fúvószenekarra. — 12-25: Útikalauz üdülőknek. —* 12.30: A népművészet mesterei. —- 13.00: Hírek. — 13.05: Nosz­talgiahullám. — 13.45: döjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Le­látó. — 15.00: Hírek. — 15.95: Néhány perc tudomány. — 15.10: Operasiágerek. — 15.45: Tör­vénykönyv. — 16.00: Slágerről slágerre. — 16.40: Hajdú Erzsé­bet és Martin János népdalo­kat énekel. —- 17.00: Hűek. — 17.05: Ipargazdák. — 17.10: A String Connection dzseki ^együt­tes játszik. — 17.30: Segíthe­tünk? — 18.30: Slágerlista. — 19.00: Hírek. — 19.05: Operett­kedvelőknek. — 20.00: Mit ol­vashatunk a Pártélet októberi számában? — 20.05: A Popta­risznya dalaiból. — 21.00: Hí­rek. — 21.05: Miért van kötés a lábon? — 21.55: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Népszerű dallamok — esti hangverseny. — 23.00: Hírek. — 23.20: A Smiths együt­tes nagylemezei. Bartók rádió: 12.21: Két ver­senymű. — 13.00: Hírek. — 13.05: Magyarán szólva. — 13.20: Európa újra csendes. — 14.00: A rózsalovag. — 15.00: Pophul­lám. — 16.00: Durkó Zsolt mű­veiből. — 16.39: Régi fúvószene. — 17.00: Díákfélöra. — 17.30.: Zenetörténeti értéktár. — 18.10: Holnap közvetítjük. — 18.30: In limba materna. — 19.00: Hírek. — 19.05: Soproni régi zenei napok. — 20.17: Találkozás a világhírrel. — 20.47: Zenekari muzsika. — 21.55: Nagy sláge­rek változó témák a popzene világából. — 22.30: Napjaink ze­néje. — 23.20: Josquin des Prés-sanzonok. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés. Hírek, időjárás — 17.35: A Tiszától a Dunáig. Ze­nés magazin. — Közben 18.00— 18.15: Észak-magyarországi Kró­nika. — líí.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. Televízió, l. műsor: 15.45: Hí­rek. — 15.50: A banda. — 16.45: Perpetuum mobile. — 17.15: Az én világom. — 17.55: Képújság. — 13.05: Telesport. — 18.40: Miki és Donald. — 19.05: Esti mese. — 19.15: Lottósorsolás. — 19.30: Híradó. — 20.05: Tetthely. — 21.20: Van öt perce? — 21.30: Panoráma. — 22.30: Carelli em­lékezik. — 23.05: Híradó 3. Televízió, 2. műsor: 17.10: Képújság. — 17.15: Tévétorna. — 17.20: Hegyháti kalauz. — 18.00: Pannon Krónika. — 19.00: Digit-alk. — 19.30: ..Szól a szív...’» — 21.00: Híradó 2. — 21.20: Janus. — 22.00: A vízöb- lítéses angol vécé fejlődéstörté­nete. — 22.25: Képújság. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—Tamperéi képzőművé­szek kiállítása. — Fotógaléria (10—19): Vass Kálmán fotói. — Vasas Galéria (14—19): Dieák B. Ferenc színművész festményei. — Szönyi István-terem (9—18): Kovács Éva kerámiái. — Her­man Ottó Múzeum Képtára (10—18): Két évszázad magyar festészete. — A karosi honfog­lalás kori temető kincsei. Miskolci Nemzeti Színház (7): Tűzijáték (Schiller ifjúsági bér­let) — Játékszín (7): Medúza­fej. RÖNAI VIDEOMOZI Az időlovas Fsz.: Belinda Bauer, Peter Coyote Kezdés: 15 és 17 órakor Sátáni ötlet Francia krimi Fsz.: Michel Picolli, Rommy Schneider Kezdés: 19 órakor Filmszínházak: Béke (f3, f5, és f9): Kobra (mb. szí. ame­rikai. 16 év, kiemelt 2. helyár!) — Béke kamara (f4, f6): Csók Anyu! (szí. magyar. 14 év, fel­emelt helyár!) — Kossuth (7 és 9): Vissza a jövőbe (mb. szí. amerikai, kiemelt 1. helyár!) — (f3): Moziklip (szí. magyar, felemelt helyár!) — (hn5): Szép­leányok (szí. magyar. 14 év!) — Hevesy Iván Filmklub (f7): Barátom, Ivan Lapsin (szí. szov­jet). — Hevesy videomozi (f3): Félkezű bokszoló (szí. hong­kongi) — Táncsics (f4, f6 és f8): 43 óra (szí. amerikai, 14 év. kiemelt 2. helyár!) — Táncsics kamara (f5): Antonieta (szí. mexikói, francia—spanyol, 14 év!) — (f7): A bál (szí. olasz, felemelt helyár!) — Táncsics vi­deo (f3, i5 és f7): Modem Mon­te Christo (szí. francia). — Szikra (i5 és f7): Élni és meg­halni Los Angelesben ( mb. szí. amerikai, lö év. kiemelt 1. hely­ár!) — Fáklya (4. 6 és 8): Egy nő. vagy kettő (mb. szí. francia, felemelt helyár!) — Fáklya ka­mara (fő): Rázós futam (mb. szí. új-zélandi, kiemelt 1. hely- ár, 14 év!) — Fáklya video (f3, és f7) : Egyszemélyes bíróság tszi. amerikai) — Ady Műve­lődési Ház (5) : Siker (szí. szov­jet. 14 év!) — (7): A kicsi ko­csi legújabb kalandjai (mb. szí. amerikai, kiemeli 1. hely ár!) — Nehézipari Műszaki Egyetem (5 és 7): A Sárkány közbelép (szí. hongkongi, 14 év, kiemelt 1. lielyár!) — Hámor, Bükk (f6): Csók. Anyu! (szí. magyar, fel­emelt helyár, 14 év!) — Pereces, Bányász (6): Az én kis falum (mb. szí. csehszlovák). PÉNTEK Kossuth rádió: 8.90: Hírek. — R.20: Ki kit formált? — 8.50: Népdalok, néptáncok 1 — 9.39: Bibiéi Panna. — 10.00: Hírek. — 10.05: Ott még a Napé vol­tál. — 10.10: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát. — 11.10: Magyar Írás. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Szirmai Albert operettjei­ből. — 8.50: Ti? perc külpoli­tika. — 9.00: Hírek. — 9.05: Napközben. Bartók rádió: 8.00: Hírek. — 8.13: Szimfonikus zene. — 9.35: Kamarazene korabeli hangsze­reken. — 10.10: Fejezetek a rá­diórendezés történetéből Mimó­za. — 11.50: Szimfonikus zene. Miskolci riidió: 6.20—6.30 és 7.20—7.30- Reggeli körkép. Hí­rek. tudósítások, információk, szolgáltatások Borsod Heves és Nósrád megyéből. Televízió. 1. műsor: 9.05: Abi­gél. — 10.15: Pusztuló műem1*­keink nyomában. — 10."5: Pa­noráma. — n.55: Mozgató. — 12.05: Képújság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom