Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)
1987-10-14 / 239. szám
A DH várospolitikai fóruma Viták a mérlegen A Pannónia szállodai része Ha visszakérdeznek a miskolciak ■ Akik még ott sem éltek akkor... ■ Tulajdonosi öntudat ■ A pénztártól való távozás után Hova épüljön Miskolc új belvárosi szállodája? Kell-e a Lottó-tömbben irodaházat emelni? Kik kapjanak teret, helyet Tapolcán: a vállalati üdülőket építők, vagy a magánvállalkozók? Csak néhány témát soroltunk fel a sok közül, amelyekről a közelmúltban a miskolciak vitatkoztak a városépítőkkel a város vezetőivel és sokszor egymással is. Manapság aligha lehet bármit is csak úgy felépíteni, lebontani a városban, hogy abba ne szólnának bele az ott élők. Jogszabályok írják elő, hogy a városrendezési terveknek meg kell járniuk a hatósági, szakmai és lakossági fórumokat is. Hajlamosak vagyunk rá, hogy egy fórum hatékonyságát azon mérjük, hányán vettek részt rajta. De csak akkor lehel; hatékony a fórum- rendszer működése, ha megfelelő időben, elegendő információval ellátva azt is tadjuk, hog) mit és kiktől akarunk kérdezni. Az időzítésen valóba« sok múlik. Mert hiába ismertették annak idején példáid a 26-os út új szakaszának terveit, ha akkor még senki nem tudta, kik laknak majd mellette, a még csak papíron létező épületekben .., Így aztán a most tiltakozók érdekeit nem védte akkor senki. tatnak be, amelyek elég részletesek ahhoz, hogy mindenki láthassa, mi történik majd közvetlen lakókörnyezetével. Mert a városlakó könnyebben rábólint egy átfogó elképzelésre, és csak akkor döbben rá, mire mondott igent, amikor rájön, hogy mondjuk autópálya épül az ablaka alatt... A vitázó kedv nemcsak azért erősödött az utóbbi időben, mert a párbeszédet a város vezetése kezdeményezi, támogatja. Egyre több a városban a rehabilitációs munka, azaz nem leradíroznak és újraépítenek, hanem egymás mellett él a régi és az új. Ebből rengeteg konfliktus származik, különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy manapság a legtöbb lakást megvásároljak lakóik. Egy komoly anyagi áldozatokra kényszerülő városlakó magatartása azonban teljesen más, mint azoké, akik mondjuk bérlakásban élnek, és nem kell a sok ezres havi részleteket fizetniük. Ez a tény egyébként felvet egy megoldatlan jogi problémát is. Sorozatban fordult elő az utóbbi időben, hogy a lakásvásárlók mondták: nem tudtak a később bekövetkező építkezésekről. Az illetékesek pedig állították, hogy tájékoztatták őket idejében. Jó lenne, ha végre valamiféle egyértelmű módon rögzítenék: mi az, amit nem róhat fel „pénztártól való távozás után” a városlakó, és mi az, amit igen. annyira nem örülnek sokszor annak, ha a lakók leveleket fogalmaznak, tiltakoznak, védik érdekeiket. Pedig a sokat emlegetett nyílt várospolitika akkor hatásos, na a Városlakótól nemcsak kérdeznek, hanem a városlakó is kérdezhet, amikor úgy látja, hogy erre szükség van. Nem állítja senki, hogy mindig a kérdezőnek van igaza. Nem biztos, hogy egy lakótömbben élők érdekeit többre kell tartani, mint az egész városrészét... A városlakóknak és az illetékeseknek is meg kell tanulniuk még, hogyan lehet kevés vihar, indulat árán eljutni az értelmes kompromisszumig. Erre szerencsére van már példa, több is — az új szálloda ügye, a Lottó-tömbi foghíjbeépítés — és arról is hallani már, hogy új módszerekkel is kísérleteznek a tanácsiak. Nemrég például a gyárkörnyéken élőknek kérdőíveket küldtek, jelezve, hogy a további párbeszédet igénylőket a tervezők megkeresik. Azt akarják elérni, hogy az egyéni érdekeket összehangolják a gyárkórnyék építészeti értékeinek megőrzésével. Ígéretes kezdeményezés, amely követésre vár. Kiss László Még két hét a nyitásig Jól haladnak az építők a Széchenyi úti Pannónia felújításával. Van is okuk a sietségre, hiszen a HungarHotels miskolci önelszámoló egysége szándéka szerint ebben a hónapban már át is adnák a szállót. A műszaki átadást október 22-re, a nyitást pedig 28-ára tervezik. Az első vendégek a miskolci orvoskongresszus résztvevői lennének. Egyelőre csak a szállodai rész nyílik meg a reggelizőhelyiséggel. A Pannónia többi egységét, a pincében a 120 férőhelyes Spater, sörözői, a Ro- rarius cukrászdát és a cukrászüzemet decemberben adnák át Az épület valamennyi részlege december 28-tól állna a miskolciak, s az idelátogatók rendelkezésére. S, hogy női mindent láttunk. amikor a hét elején szétnéztünk az épületben? Az emeleteken a szobákat rendezgették, több helyiségben mar a helyére került a beépített szekrény is. Üj- donság lesz a szállóban, hogy a fogadórész fölött galériát alakítottak ki. Ennek éppen a mennyezetét szerelték. De volt. tennivalójuk az asztalosoknak, a festőkA Széchenyi út Jelöli részt — erre néznek majd a Ro- rarius ablakai — még palánkok kerítik nek te. A HungarHotels munkatársaitól megtudtuk, hogy a beruházó és a kivitelező képviselője egybehangzóan úgy nyilatkozott: azon lesznek, hogy tovább már ne kelljen csúsztatni az átadás említett határidejét. A homlokzatot ékesítik a szép kerámiadíszek A miskolci közlekedés törléseié 19. Tehermentesítő utak A«t is tapasztalták a szakemberek: valóban érdemi vita csak akkor alakul ki, ha olyan terveket muAinannyire támogatják a szakemberek az előzetes tervismertetések módszerét, A községegyesítések 1945- ben megváltoztatták településünk arányait. A város kelet—nyugati irányban mintegy 20, észak—déli irányban pedig hét kilométer hosszú. Az alapvető feladat N?.gy-Miskolc egységes utcaháiózatának megteremtése volt. A 3 eves terv idejen megépültek a hidak, s az 5 éves tervben került sor az utakra. Az elsőként megoldandó gond a diósgyőri út tehermentesítése volt. Kezdeti I lépésként 1950—1951-ben megépült a Gőzön Lajos utca és a Rudas László utca között a négy nyomta- vos kerékpárút. Ez a villamos korszerűsítésével, az autóbusz-hálózat kiépítésével elvesztette jelentőségét. A belvárost és annak úthálózatát tehermentesítő rendszer kiépítése folyamatosan történik. Elsőként az Egyetemváros és Diósgyőr közötti déli tehermentesítő út épült meg, s ezt követte az északi tehermentesítő és a 3-as út átkelési szakasza. A tehermentesítők megépítésével egyidobuft. a beit város útjainak korszerűsítését is meg kellett oldani. 1986-ban a város kezelésében 541 km-es úthálózat volt, ebből belterületen 510 km. A oslterületi úthálózatból 348 km vo't kiépítetlen, a kiépítettség azonban nem jelenti azt, hogy nem szorul felújításra. Az úthálózat hosszának növekedése nem oldotta meg a városnak azt a problémáját, hogy a két közlekedési főtengely szűk. a csomópontok átbocsátóKépessége kicsi. A lehetőségek megvalósulásának napjainkban tanúi vagyunk. Ezek közül az egyik leglátványosabb a Széchenyi út sétálóutcává nyilvánítása volt 1984-ben. A megoldást a város vezetői és a lakosság körében is heves viták előzték meg. A vita tárgya a kéregvasút volt. A Széchenyi út tömeg- közlekedésének gyorsítására két lehetőség kínálkozott: az egyik a villamospálya föld alá helyezése, a másik a villamospálya felszabadítása, a közúti forgalom elterelése. A földalatti vasút ellen nyomós érvek szóltak. Első- syj'ban a hotsos építési költség; másodsorban az, hogy a főutca burkolata alatt van a város közműveinek csőrendszere, s az építési munka elpusztította volna a belvárosi házakat is; s végül, de nem utolsósorban, az a tény, hogy a Széchenyi út a villamospalya nélkül sem alkalmas nagyarányú közúti forgalomra. Az érvek, ellenérvek vitájában így győzött a villamos és a sétálóutca. A földalatti mellett a „megvalósulatlan álmok” sorába tartozik a trolibusz is. Az autóbusz és a trolibusz párharcában eddig az utóbbi a teljesítőképessége miatt vesztett csatát; az avas-déli lakótelep meredek útjain használhatatlan, a belvárosban pedig a vezetékhez kötöttség jelent gondot. A közelmúlt történetének egyik jelentős állomása volt 1982., amikor üzembe helyezték az automata forgalom- irányító központot; ez jelenleg 65 „villanyrendőr” működését szabályozza. Seresné dr. Szegöfi Anna (Vége) jjc Szerelik a galéria meny- nyezetét Vezetői fogadóóra Miskolc Megyei Város Tanácsa szerdai, meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Orosz István tanácselnök-helyettes hivatali helyiségében, a Hunyadi utca 6. szám alatt fogadóórát tart 14 és 18.31) óra között. Kinek fütyül a vízirigó? Megkérdeztük, hogy ismeri-e a vízirigót, és azt mondta, hogy nem is látta a madarat. A kérdést az ómassaiak tették föl, a választ pedig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal képviselője adta. Arról van szó ugyanis, hogy Ómas ,a szeretne vezetékes vízhez jutni, am ehhez forrást kellene foglalni. Ezt pedig nem engedi a természetvédelmi hatóság, mivel ez a művelet veszély ezietné az értékes vízirigofaj létét. Lehet-e fontosabb egy ritkán látott madár ügye, mint a falu komfortja? A kérdést nem igy kell feltenni — mondják a természetvédők —, hiszen egyszer végre megálljt kell parancsolni a természet pusztulásának. Csakhogy ez a megállj apró tiltásokból áll össze, és egy ilyen tilalom önmagában értelmetlen, bosszantó tilalomfának is tűnhet. Nem a kibicnek semmi sem drága alapállása sugallja ezeket a sorokat. Annak a tudatában érdemes a vízirigóról szólni, hogy megtudtuk: értelmes kompromisszumon munkálkodnak az illetékesek, és megoldják Ómassa vízellátását, a természetvédők tiltásait tiszteletben tartva. Lenet, hogy még egyszer az ómassaiak is fognak örülni annak, hogy van vízirigójuk, amelyik csak nekik fütyül — ha egyáltalán tud énekelni ez a ritka madár... tfe—Ö)
