Déli Hírlap, 1987. október (19. évfolyam, 228-254. szám)
1987-10-10 / 236. szám
A Csitári hegyektől a Jangce folyóig Kínában B. Kis Lásiló Kínában járt. , Természetesen nem önköltségen, hanem a Magyar Nép- | hadsereg Művészegyüttesének t tagjaként, amely nemrégiben I bonyolította le sok ezer kilo. méteres útját, több fellépés es még több csodálkozás közepette. — Ha stílusos akarnék lenni, úgy kellene kezdenem, hogy .5’ jun C’in C'hai”, azaz, ahogyan Kárpát-medencéhez idomult keleti nyelvünkön hangzana, „Elindultam szép hazámból... ”, — s nemsokára — mintegy tizenöt órai repülés után — sokad magam ma 1 a pekingi Tienáromen téren találtam magam a Tiltott város kapujában. Fogadásunk pompázatos volt, vendéglátóink mindent kitaláltak, ami alkalmas arra. hogy az ember alig tudja felidézni később, hogy tulajdonképpen hogyan is történt. A mi együttesünknek természetesen megmutattak mindent, amit csak tudták. Nemcsak a hatalmas és gyönyörű Kína Színházban jártunk, ahol első fellépésünket tartottuk, de voltunk a Császári palotában, a Miiig síroknál, a Nagy Falnál és még sok más helyen. + POGÁCSÁT A CSÁSZÁRNONEK — A Nyári palota szantálfa gerendáinak 17. századbeli festményeit, amelyeket a kui LÚrforradalom alatt lemeszeltek, mi teljes pom- j pájukbam visszaállítva lát- j hattuk. s kevés, ha azt mon- { dóm, hogy ámulatba ejtettek. Ezek a gerendák — több száz darab lehet — egy sok száz méteres „kerengő” felett ívelnek át, s a rajtuk levő festmények alól is több, mint háromszáz éve ontják illatukat. A kínai császárok nyári szállásán voltunk, s ott aztán igazán sok meglepetés éri az embert. Cö Si császárnő kedvenc tartózkodási helye például fal nagyságú velencei tükreiről kapta a Nagy tükrök pagodája nevet, s ebben elhiszi az ember azt a történetet, hogy miután a császárnő unottan elutasított vagy két tucatnyi ételkülönlegességet, mézes fülemülenyelvet, fecskefészket, meg egyebeket, felragyogó szemmel evett meg néhány, előtte teljesen ismeretlen, gyanús színű kis bigyót, amit a szakácsok — akik fejüket féltették a császárnői étvágytalanság miatt —utolsó kétségbeesésükben raktak elébe. Nos, ez az étel, amit a császárné még sosem ízlelt és sosem látott, nem volt más, mint — a könnyebbség kedvéért nevezzük csak így — kínai hamuban sült pogácsa, bizonyára rizskor- pá'ból, amivel a szegény nép tengette életét. + A MAGYAR PÉLDA BECSÜLETE — Nankingban szülővárosomra emlékeztem. Mert, mint ahogy emez össze van nőve Diósgyőrrel, az is ösz- szenőtt Jianguing-gal, s szintén nagy iparvidék központja. Ez eddig véletlen is lehet, de van, hogy így mondjam. valami belső, koponyákon. belüli hasonlatosság is köztünk. Ez akkor derült ki, Szülőt ti szerelemmel9 Tompa Mihály ébresztése Csipkerózsika-ólomra ítélte - nem egy hasonló tehetségű pályatársával együtt - valamiféle itészi önkény (vagy egyszerűen csak a kényelemkedvelő feledékenység?), Tompa Mihály költői életét. Születésnapja 170. évfordulójának kellett elérkeznie, hogy a lelki- ismeret-findalás jóvátételére no. szogasson. A költő szellemének méltó megídézésében ez alkalommal vezető szerepet vállalt szükebb pátriája, s annak székvárosa, Miskolc. Nem csupán azzal a kötelező kegyeleti gesztussal, hogy az arra illetékes társadalmi és kulturális testületek képviselői megkoszorúzták a Tompa Mihály utca első házán elhelyezett emléktáblát. Ezenfelül a Mairtintelepen, a költőről elnevezett fiókkönyvtárban szép számú, értő közönség előtt dr. Kováts Dániel, sárospataki főiskolai tanár — Kulcsár Imre színművész előadói közreműködésével — világította meg: sokak számára lehet ma is érdemes mondanivalója Tompa Mihálynak, Petőfi és Arany egykori belső barátjánál:,' szellemi küzdőtársának. A kiteljesedő reformkorban. s a nemzeti szabadság- harc győzelmes időszakában a köztudat költői triászként tartotta őket számon. S ha Tompa Mihály alkotói zsenialitásban nem is nőtt föl lángész társaihoz, a közös küldetéstudatban soha nem tántorult meg. Olyan tragikus történelmi korszakban, amikor Petőfi már nem él, Arany János megrendültén belső száműzetésbe vonul. Vörösmarty elméje elborul a bekövetkezett katasztrófa miatt — Tompa Mihály éleszti az áléit nemzeti tudatot. Kelemért és hamvai risaigeteltségében képes adottságai fölé emelkedni költészetében, olyan felrázó hatású verseivel, mint A gólyához, A madár. fiaihoz, Levél egy kibujdosott barátom után. Ha csak ezeket a verseit írta volna meg. már igazolta, hogy méltó volt Petőfi és Arany bizalmára, s elperelhetetlen a helye költészetünk klasszikusai között. Ám ez a „fájdalmas, merengő” alkatú költő árnyalt jövőkép megrajzolásával is segítette 'a szellemi kibontakozást, a „remélni”-1 rímeltette a végső pesszimizmus alternatívájára, a „nem élni” tételre. Módot talált rá. hogy allegorikus verseiben — még a korában különösen népszerű, romantikus érzeimességű Virágregék-ben is — megnyilatkozzék közéleti hitvallása. Havasi rózsa-jával mondatja ki: „S ha ... Á táj kietlen. / Szegény, sovány . föld / Mohot terem: / Mondd meg szülött! /Szerelme nélkül / — Elvesztve azt is — / Mivé leszen?!” Az e tájhoz megannyi szállal kötődő Költő maradandó értékű életművének javát a közeljövőben három kiadványban is újra közkinccsé tesz: Miskolc. A Megyei Levéltár és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság itteni megyei tagozata a épregé k-bol válogatott anyagot ad ki hasonmás formában. A városi könyvtár jelenteti meg a Tompa Mihály költői útja című kötetet. Ennek nagyobb hányadát a közben elhunyt Miklós Róbert írta, a befejező fejezetek szerzője pedig Kováts Dániel. A Herman Ottó Múzeum is hasonmás válogatást bocsát közre — az 1894-es díszkiadás alapján — Tompa Mihály verseiből. Berecz József amikor módunk volt betekinteni a Tartományi Népi Ülés székházába is. Itt, a magyar vendégek jelenlétében nem mulasztották el hangoztatni, milyen nagyra értékelik a magyar reformtörekvéseket — ahogy ők fogalmazták — a magyar példát. Gondoltuk is. hogy na, nesze neked kis ország. meg nagy ország, távolság és minden, amit nálunk a nemzetközi összehasonlításokkor emlegetni szoktak. Lám, itt is ugyanaz motoszkál az emberek fejében... + EGY NAPON ÁT A NAP UTÁN — Mi szorgalmasan énekeltük a Ta — pa — knéj — láj (A lövész visszatér) meg a Jó — esi — tűi — kö (Partizándal) című dalokat, s bámultuk a Kína- szerte kiragasztott népesedéspolitikai plakátokat, amelyeken azt lehet olvasni, hogy a kínai polgár egy gyerekért állami támogatást kap, kettőért nem kap semmit, a harmadikért viszont adót fizet. ők pedig onnan a mi itthoni reformjainkra figyelnek. — A figyelem, a vendég- szeretet, egész úton nem akart alábbhagyni. A Politikai Főcsoport Főnökség együttese, amely búcsúztatásunkra előadást tartott, elS énekelte nekünk kínaiul az Elindultam szép hazámból... kezdetű népdalt. Én meg nekik ugyanezt magyarul — legyen meg úgy is, mert megérdemlik —, és ráadásnak a Csitári hegyék alatt kezdetűt. Liu, a kínai rádió munkatársa hangszalagra is vette mindkettőt, azzal a rövid kis nyilatkozattal együtt, amelyben megpróbáltam elmondani neki, mekkora ajándéka az életnek számunkra ez a kínai látogatás. . Aztán 15 óra 25 perckor elindultunk napnyugatnak, bele életem leghosszabb naplementéjébe. Repültünk, szó szerint a Nap után. Alkonyaikor indultunk Pekingtől és alkonyaikor érkeztünk Budapestre. Gy. G. * Tímár Éva és Fráter Kata az Upor Péter pályáját, a kedves kollégát idéző tabló előtt Ide tartoztak, nekünk játszottak Színészek emlékezete Még csak néhány bejegyzés olvasható a pár napja megnyílt kiállítás vendégkönyveben, de biztos, hogy az ezután következők is mind azt fogják bizonyítani, amit a már meglevő sorok: szeretettel, meghatottan emlékeznek a miskolciak színészeikre, színészeinkre, akik az elmúlt években, évtizedekben oly sok kellemes, felemelő, vidám, torokszorító percet, órát szereztek nekünk játékukkal. Gyarmathy Ferenc színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja évek óta gyűjti elhunyt kollégái relik- • viáit: személyes használati - tárgyaikat, fotókat, dokumentumokat — köztük utazási igazolványtól kitüntetésig sok érdekes akad —, de egv-egy kellék, jelmez is emlékeztet hajdani használójára. viselőjére. Ennek a gyűjteménynek egy részét mutatja be a Színészek Miskolcon című kiállítás a Miskolci Nemzeti Színház nézőtéri társalgójában. Mindaddig áll ez a tárlat, ameddig el nem készül a tervezett színészemlékház, valószínűleg a Déryné utcában. A mostani kiállítás nyolc miskolci színésznek állít emléket: Bánhidy Józsefnek, Csiszér Andrásnak, Farkas Endrének, Fehér Tibornak, Jákó Pálnak, Lenkey Editnek, Szili Jánosnak és Upor Péternek. Rövid életrajzok fogják össze — elsősorban művészi — tevékenységüket, fotók sokasága idézi fel szerepeiket. A rendezésben a színház igazgatósága jó partnere volt Gyarmathy Ferencnek. Egyebek között abban is, hogy rendelkezésre bocsátotta a Miskolci Nemzeti Színház régi toronyóráját, amely „épült 1883-ban, Kun József áldozatkész városi képviselő költségén”. Fehér Tibor utolsó jelmeze, amelyet Wedekind Lulu című színművében viselt. Előadás oroszul A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett események egyik érdekes előadása október 12-én délután fél háromkor kezdődik a Diósgyőri Vasas Művelődé:»: és Oktatási Központ 1. emeleti klubtermében. Rés a falon Amint kitört az ablak, rögtön sejtette barátom: ez a baj nem olyan baj, mint a többi. Ez 'a baj ugyanis nem más, mint a nehezen leküzdhető nehézség. Mert például mi volt nyáron? Kicsivel — esetleg — szőrösebbnek tűnt a barack a hosszú esztendőkön keresztül megszokott átlagnál, és — na igen ~ kicsivel felment az ára. Ez még nem isíencsapas — mondtam én is gyakorta a meleg napokban. Ellenben most az ablak tört ki, és erre igazából mar én sem tudok mit mondani. A gya-i képviselője ugyanis megláttatta az érdeklődőkkel a végső okot, a tovább már nem bogozható szálat: nincs ablaküveg, mert nem tudjak kielégíteni a hazai igényeket. Emlékszem, tavaly is volt egy hasonló időszak, amikor a hiányzó ablaküveg megmozgatta a gyanútlan vásárló fantáziáját. Aztán persze minden megoldódott, az éppen csak felkorbácsolt kedélyek hama- rost lecsillapodhattak, s hátradőlhettünk karosszékeinkben: ezúttal nem hiába voltunk igényesek. Igazából az sem nagy baj, hogy — ezt a ! televízióból tudom — olyan házakat adtak át Nyíregyházán, csekély egymillió forintért, amelyeknek nyolc centiméteres rés éktelenkedik az oldalán. A házak, oldalaikon eme csekély rendellenességgel, megfelelnek a hazai szabványoknak — érvelt az, aki nem nyolc centiméteres réssel a feje fölött piheni ki a hétköznapok fáradalmait. Sőt, az illetékes nyilatkozó beavatta az építőipar kulisszatitkaiba a. kíváncsi nézőt: a rések nem véletlenek betonházainkon. A munkaerőhelyzetből adódóan, a rések a közeljövőben is kísérői lesznek életünknek. Persze: ki költözik manapság új lakásba? Alig-alig valaki. Mondhatni az elenyésző kisebbség. Sose legyen nagyobb bajunk. Ha a személyfuvarozó szolgáltatások valamelyikét szeretnénk igénybe venni, nem csekély elégedettséggel tölthet el bennünket a kétségkívüli tény, hogy a nagy egészen belül vannak már részek, ahol érvényesül a piaci verseny. Az árak azonban mégsem mennek lefelé. Sőt! Egyezkedésekről adott hírt a napi sajtó, amelynek az lett az eredménye, hogy létrejött a dicséretes összhang, például a maszek taxisok között. És egyszerre jelentették be tarifaemelési szándékukat. Régebben az ilyen fölöttébb egységes megmozdulásokat árkar- lellnek nevezték. Ezután — mintegy védekezésképpen — kartell- és monopotár-elle- nes törvények láttak napvüágot. Ismerve a hazai zöldségárak alakulását is — hol vannak mar az árletöro paradicsomakciók? — ilyenfajta kezdeményezéseken talán most sem lenne haszontalan gondolkodni. A friss levegőt nem éppen rendeltetésszerűen biztosító ablakok, az egymillió forintért létrehozott rések, az áhított versenyhelyzet elvárt áldásait figyelmen kívül hagyó felárak ráadásul még meg is magyarázhatók, miként példáink is mutatják: a honi igények időnkénti háttérbe szorításával, a munkaerő minőségével, a szigorodó körülményekkel. Nem jó — kell-e mondani? —, ha a magyarázatokból megteremtődik a rossz közérzet. Jobb betömni a rést — ha már megvan — a falon. (balázsi) A megyei Pedagógiai Intézet szervezésében Albert Vasziljevics Luzsanovszkij docens, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet munkatársa tart előadást a következő címmel: Irodalmi művek a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának évében. Mivel az előadás orosz •nyelvű, elsősorban az általános iskolában és a közéo- iskolákban orosz nyelvet tanító tanárok részvételére számítanak, de más. a téma és az orosz nyelv iránt érdeklődőt is «».ívesen látnak a rendezők. Ipari \Mu technilusai lehetnek A Zalka Máté Gépipari Mű* szaki Szakközépiskola (Miskolc, Kun Béla út 10. 3530. Tel.: 46/ 18-831) ipari robotot üzemeltető és karbantartó technikusképzést indít 1939 februárjában, e területen dolgozó, vagy érdeklődő szakemberek részére. A cél olyan technikusok képzése, akik szakterületükön *a ipari roöotok alkalmazásában, felépítésében, üzemeltetésében, karbantartásában elméleti és gyakorlati ismereteik alapján szervező. irányító. végrehajtó tevékenységet tudnak végezni. A jelentkezé.s feltétele elektronika, híradásipar. műszeripar, irányítástechnika, számítástechnika területén szerzett legalább 2 év gyakorlat és e területen szerzett szakközépiskolai érett* ségi vagy technikusi oklevél. Jelentkezési határidő 1987. október 31. Jelentkezési lapok aa Iskola címén igényelhetők. A jelentkezők 1988 Januárjában szakmai felkészültségük alapján felvételi elbeszélgetésen vesz* nek részt. A képzés önköltséges. Időtartama másfél év. Bővebb felvilágosítás munkanapokon a titkárságon.
