Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-15 / 214. szám
Állások, lehetőségek, ii/ munkahelyek I. A Középszer utcaiak panaszolták A sátor9 és a sövény is Fegyelmeznek is a vállalatok Tiszta helyzetet teremtenek sátorgarázs-ügyben — erről írtunk nemrég lapunkban. Arról van szó, hogy az érvényes tanácsi rendelet értelmében ezekben a napokban minden miskolci sá- torgarázs-tulajdonos értesítést kap arról, hogy le kell-e bontania sátorgarázsát, vagy köztcriiletfoglalási díj ellenében megmaradhat a helyén a gépkoesitároló, 1989- ig. Azt is megírtuk, hogy majd’ 1600 sátorgarázst számoltak össze a városban, és 940 esetben küldenek ki bontási határozatot. Az arány természetesen városrészenként más és más: van ahol több sátorgarázs maradhat meg még néhány évig, van ahol kevesebb. Ez függ a városrészben uralkodó zsúfoltságtól, és más helyi adottságoktól is. Az Avas-délen például a Középszer utcán a bérházak tövében futó szervizút mentén felállított sátorgarázsok tulajdonosai sorra bontási határozatokat kaptak. Az indok: a sátrak veszélyeztetik a közieke- j dők biztonságát, ugyanis az úton közlekedő autós nem látja, hogy a garázsok közül mikor rohan egy gyerek az úttestre. Sajnos, volt már néhány baleset az utcán, annak ellenére is. hogy sebességkorlátozást vezette* be. A Középszer utcaiak azonban nem tartják jogosnak a bontás elrendelését. Szerintük nem a sátorga- rázssor veszélyezteti a Dolomit a kohászatnak Az Országos Érc- és Ásványbányák Észak-borsodi Művei Rudabánya közelében alsótelekesi külfejtésből az idén 120 ezer tonna dolomitot termel ki. A kohászat fontos adalékanyagát a Borsodi Ércelőkészítö Műbe szállítják. A Szentpéteri kapuban az idén összesen 260 lakást kívánnak felépíteni. A lakásokkal együtt üzleteket és egy ABC-áruházat is tető alá hoznak. A kisebb üzlekőzlekedésbiztonságot, hanem az út és a sátorgarázsok között lévő sövény. Jirkovszky Tamástól, a városi tanács hivatalának osztályvezető-helyettesétől megtudtuk, hogy az illetékesek is ezen a véleményen vannak — legalábbis részben. Szerintük a garázssor is, a sövény is veszélyes ezen az útszakaszon- ezért a garázsok lebontása után lenyirják a sövényt. Azt is panaszolták a Középszer utcaiak, hogy az út másik oldalán lévő sétor- garyzsol; esetében nem mindenki kapott bontási határozatot. Vajon miért? Az osztályvezető-helyettes elmondta, hogy ezek a sátorA lillafüredi erdei kisvasút idei nyári mérlege azzal a reménnyel biztat, hogy a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az üzemeltetése miatt már nem könyvel el akkora veszteséget, mint évekkel korábban. Lapunkban ugyanis többször irtunk arról, hogy a kevés utassal közlekedő szerelvények mennyire gazdaságtalanok. Az utastoborző megtette a hatását, s az idei nyári szezonban 212 ezren váltottak jegyet: 20 ezerrel többen, mint egy évvel korábban. Kiss Attila üzemvezető ezen túl még azt is elmondta. hogy különösen júliusban és augusztusban bonyolítottak le szép forgalmat, ami az időjárásnak is köszönhető. Alkalmanként a menetrend szerint közlekedő vonatokon túl is indítottak szerelvényeket. Ezeket az alkalom szerinti járatokat akkor tudták beiktatni, amikor a Papírgyár számára nem kellett szenet szállítani. A vasutas tartalékcsapat ilyentek épületszerkezeteit már összeszerelték, az ABC-nél pedig most tartanak a szerkezetszerelés munkájának elején. garázsok nem veszélyeztetik a közlekedőket, így csak azokat kell lebontani, amelyek nem szabványosak, rossz állapotban vannak, vagy közmüvek felé lettek telepítve. Az egész avasi városrész területére egyébként szeptember 20. a bontási határidő. A 477 sátorgarázs közül 339-et kell szétszerelni. A legtöbbet a városrész első ütemében, de ha az arányokat vizsgáljuk, akkor vezet a második ütem — ide tartozik a Középszer utca is —, ahql a 152 felállított garázsból csak 25 maradhat meg 1989-ig. kor személyvonatra szállt, s utasokból rendszerint nem is volt hiány. A szezon azonban igazából még nem fejeződött be. Eb- Den a hónapban a nyári menetrend szerint közlekednek a kisvonatok. A mostani hétvégén pedig különvona- tokat is indítottak a diósgyőri munkásnapok szervezőbizottságának kérésére. A Lenin Kohászati Művek külön utazási jegyet biztosított a dolgozóinak, s ezzel 750-en utaztak az őskohóhoz, a rendezvény egyik színhelyére. De a gyönyörű kiránduló- időben ezen túl még több százan váltottak jegyet, s a vasárnapi forgalom vetekedett a május eisejeivel. Nehéz időszakban került a megyei tanács munkaügyi osztályának élére Balabán Péter. A megye munkaerő- helyzetéről nem először írunk, mióta megsokasodtak a gondok. A pillanatnyi állapotról, az eredményekről és a feladatokról kértünk tájékoztatást az osztályvezetői. — Borsod megye egyes körzeteiben valóban plasztikusan jelentkeznek a foglalkoztatási feszültségek. Az új helyzetek kezelésére valóságos eszközrendszer all már rendelkezésünkre, amelynek megvannak a hagyományos és a teljesen új elemei. • MEGGONDOLJÁK A FELMONDÁST — Az új például a csoportos létszámleépítés. Ezzel a lehetőséggel nem élnek nagy mértékben a vállalatok. 1986 szeptemberétől ez év júliusáig a megyében mindössze 30 ember részesedik a rendelet alapján elhelyezkedési támogatásban. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sárospataki üzemében, Miskolci Kertészeti Vállalatnál, a Borsodi Ércelőkészítö Műkén, az Országos Érc- és Ásván ybányák mádi üzemében és az ÖKÜ-ben mondtak fel egy-egy alkalommal több mint tíz embernek. Amint a statiszika mutatja — részben a munkaügyi szervek közreműködésével — a többségük el is helyezkedett. Az, hogy ez nem vált általánossá, annak az az oka, hogy a lehetőség kétélű fegyver. Addig nagy az egyetértés,1 amíg megszületik a döntés, hogy kevesebb doilgozó is elég a feladatok elvégzésére. De a A biztonságos személyfor. galom megteremtésére több felújítást is végeztek az idén. Az egyik legjelentősebb munka az Alsó-Hámor fölötti mélyvölgyi híd felújítása volt.. Kivitelezőt nem volt könnyű találni, hiszen a 66 méter fesztávolságú és 22 méter magas híd vasszerkezetét, tartópilléreit kellett megerősíteni és különleges eljárással új vasbetonköpenyt kapott. A farkasgödöri vonalon a szakaszos felújítási munkálatokkal eljutottak Taksalátáig. s jövőre tovább folytatják a pálya megújítását. O. E. konkrét esetekben már. személyes sértésnek veszik: miért én, és miért nem a másik? — ez a visszatérő kérdés. — Sokkal jelentősebb a spontán létszámleépítés, noha ez is tudatos. „Megkeményedtek” a vállalatok, s a munkafegyelmi vétségek elkövetése miatt nőtt meg az elbocsátások száma. Öz- don például — igaz, hogy sokan nyugdíjba mentek — a kohászati üzem létszáma 1986-hoz viszonyítva 1500- zal csökkent. Azoktól is megváltak tehát, akik maguk adtak okot az elbocsátásra, a megváltozott körülmények között nyilvánvaló, hogy „nem tudnák felvenni az új fordulatszámot”. • MILLIÓK ÁTKÉPZÉSRE — Szerintem a foglalkoztatáspolitikai eszköztárnak a legprogresszívebb és leghatásosabb eleme az átképzések támogatása. Erre 1984- től van lehetőség, ám a vállalatok a múlt év második felében és az idén ébredtek ró, hogy ezzel válthatják valóra szerkezetátalakítási terveiket. És emberi oldalról is ez a leghumánusabb, a gondoskodásnak egy olyan formája, amely egyéni perspektívát nyújt. Számokban kifejezve: 1985-ben mindössze öt vállalat öt tanfolyamot indított, 139 résztvevővel. S erre összesen 1,5 millió forint támogatást kaptak. 1986-ban tizenöt vállalat 43 tanfolyamot indított, s 700-an vállalták, hogy az előző szakmájuktól eltérő, vagy magasabb szintű ismereteket szerezzenek. A múlt évben erre hatmillió forintot költöttünk. Az idén még nagyobb .volt a vállakozási kedv, s már az első fél évben 21 vállalat 40 tanfolyamot indított, 742 hallgatóval. ezért összesen 5,2 millió forinttal részesedtek a költségvetésből. A legtöbb átképző tanfolyamot az LKM, a Digép, a Miskolci Építőipari Vállalat, a Borsodi Nyomda, a Volán, az MKV és a Patyolat szervezte. • TOVÁBBI TERVEK — Persze nemcsak én tartom az átképzést a legszerencsésebb formának a szerkezetváltás és a munkaerőgondok megoldására. A napokban döntött a Minisztertanács arról, nogy a jövő év január elsejétől foglalkoztatási alapot hoz létre. Szerepel benne az átképzési rendszer korszerűsítése is, többek között az, hogy ne csak a munkaviszonyban állók, hanem a pályakezdők is élvezhessék ennek előnyeit. Ha valaki például gimnáziumi érettségivel nem tud elhelyezkedni, legyen módja választani különböző tanfolyamok között, s közben fizetést i« kaphasson (Folytatjuk) , (oláh) A fészek peremén A inatffir kirepül. Mennyi idő keíl neki? Pár hét, két szűk hónap, s máris önállóan szárnyal. Tud mindent, amit a macia mák tudnia kell; mit rá örökítettek szárnyas ősei. Tud lágy .szélben vitorlázni, röptében rovarra vadászni, s főleg tud fészket rakni, ha már párra leit. Nem így az ember gyermeke. A mostani őszön sok-sok kismadarat látók a fészkek peremén. Ahhoz már túl nagyok, hogy a szülök etessék őket, de az élet- a kenyérharcokhoz még nincs elég erejük. Ülnek a fészek peremén kicsit gyáván, kicsit tanácstalanul — vagyakozva. A helyüket kinőtték, ki kéne repülni, de hová? Azokról a 18—19 évesekről beszélek, akik előtt nem nyíltak meg a főiskolák meg az egyetemek kapui, s akik munkát is nehezen találnak. Különösen, ha lányok. A felserdüit lányok, az én tanácstalan kismadaraim. Naponta többen is megszólítanak közvetlenül, vagy közvetve. Megszólítanak bennünket, az apákat, a nagyapákat, akikről úgy hiszik, hogy megnyithatnak előttük val süni féle röppályát. Mert repülni szeretnének. Ha nem is nagy magasságokba, de repülni, s önállóan. Szeretnék, ha leoldanák róluk a jár- szalagot; ki akarják próbálni mire képesek, hogy milyen az ÉLET. amelyről annyit beszéltünk nekik, amiért tanultak az iskolában, amit bizsergető izgalommal vártak. Szárnyra kellene már kelni, hogy kitessék, bírja-e a madár erővel, ésszel; van-e kitartása. De a szüiö úgy látom, úgy tapasztalom — nehezen bocsátja ki a fészek védettségéből madárkáit. Inkább — ha olykor lankadó erővel is — továibb hordja a táplálékot, eteti, eteti — akár a saját testét is fogyasztva — felserdült fiókáit, amitől azok most már nem erősödnek, hanem inkább gyengülnek. Morálisan mindenképpen. Tudom: fogynak a lehetőségek, kevesebb a munkahely, hát még a védett hely! De mi nem költözhetünk melegebb vidékre, hogy átvészeljük a ránk váró hűvös — vagy talán zord — napokat. Nekünk itt kell megküzdeni a szelekkel, nekünk itt kell megszerezni a táplálékot. S az új nemzedékeknek is itt kell fészket rakniuk, bármilyen nehéz is Lesz az. Miközben melengettük, etettük, nevettük kismadarainkat — erről keveset beszéltünk nekik. Tudja-e a mozi előcsarnokában viháncoló tinédzser, hogy lezseren viselt „bőrjakójának” ára annyi, mint egy pályakezdő mérnök kéthavi fizetése? Tudja-e. hogy dolgozó édesanyja — mondjuk egy tanárnő — harminc nyelvórát adott azért (különórát, magantanítványnak). hogy kislánya divatcsizmában járhasson. Más anya meg egy hónapig takarít egy ilyen csizma áráért. És tudják-e fiókáink, hogy a nagymamák, nagyapák nyugdíja.., Nem folytatom. Már csak azért sem. mert minderről nem tehetnek a gyerekek. De hát akkor sem lehet egymásba kapaszkodva sírni a fészekben. És még kevésbé lehet egymást tépni. Mert nyilván ilyen is van. Föl kell röppenni, s .körülnézni, hogy hol, mi található. Lehet, hogy kevés jóért is messzire kell menni. Lehet, hogy a szarnyakat megtépázzák a szelek. De meg is edzik! A madárnak persze könnyebb. Csakhogy mi embernek születtünk. (gyarmati) Lakások és üzletek (k—ój Nyárt csúcs után Az utasnak kell a kisvasút * Alkalmanként hétköznap is sűrítették a járatokat rk A bokrokat is visszavágják majd a sátorgarázsok háta mögött.
