Déli Hírlap, 1987. szeptember (19. évfolyam, 202-227. szám)
1987-09-23 / 221. szám
A DH várospolitikai fóruma Majd9 egy éve, Miskolcon Ha nincs engedély... ■ Gyakran hamarabb elf ogy a péns u JSem szívesen kockáztatnak Tavaly november elsejétől működik Miskolcon, a városi hivatal hatáskörében az építésrendészeti csoport. Ügy tűnik közel egy év után, hogy indokolt volt létrehozni ezt a testületet. Azóta ugyanis ötvenkét alkalommal szabtak ki különféle szabálytalanságok miatt bírságot. Az így bekaszírozott összeg 1220 000 forintra rúg ... Jirkovszky Tamás, a városi hivatal osztályvezető- helyettese úgy összegzi az építésrendészeti csoport eddigi feladatait, hogy az első évben a belterületi építkezések állandó, rendszeres ellenőrzését tűzték ki célul. A lakásépítéseknél azt vizsgálták, hogy a már látható munka megfelel-e a kiadott építési engedélyekben foglaltaknak. örvendetes, hogy Miskolc belterületén eddig nem találkoztak engedély nélküli építkezővel. Akadnak viszont olyanok, akik megszegik a dokumentumokban foglalt előírásokat. Tipikus például, hogy nem az engedélyben előirt anyagból húzzák a falakat. Erről persze nem minden esetben az építtető tehet, hiszen ő is kiszolgáltatottja a mindenkori kínálatnak. Az már viszont a leendő tulajdonos felelőssége, hogy ha csak rosz- szabb hőszigetelő tulajdonsággal bíró téglához jut, az épület szigetelési paramétereit az engedélyezett szintig javítsa fel a vakolattal. Ennél is nagyobb gond, amikor a statikai tulajdonságokat nem veszik figyelembe. Tehát olyan anyagból falaznak, amely aztán nem bírja megtartani a födémgerendákat ... A csoport másik tapasztalata, hogy még mindig gyakori, amikor az építtető nincs teljesen tisztában anyagi lehetőségeivel. Már javában tart a munka, amikor kiderül, hogy nincs elegendő pénz a terveknek megfelelő építkezésre. Ilyenkor aztán gyakoriak a kisebb-nagyobb módosítások, amikhez esetenként elfelejtik megkérni a hatóság engedélyét Az engedélytől eltérő építkezések persze maguk után von ják a szankciókat is. Ha a dokumentumok és az építmény különbsége akkora, hogy a ház statikai szempontból nem megfelelő, tehát veszélyes, akkor vagy a megerősítést, vagy a visszabontást rendelik el. Ugyancsak a visszabontás elrendelése lehet a következménye az olyan eltérésnek, amitől már megváltozik az adott tömb, vagy utca beépítési jellege, akadályozva a város- rendezés. városépítés érdekeit. Az olyan eltéréseknél pedig, amikre egyébként engedélyt adott volna a hatóság, építésrendészeti bírság mellett megkaphatja a fennmaradási engedélyt a ház. S hogy mekkora a bírság? Lakóépület eseteben az építmény értékének 10—20 százaléka, üdülőknél 30—50 százaléka. Érdemes tehát előre megfontolni a módosításokat! Ha nem jelentős az eltérés, de nincs hozzá engedély, eljárást kezdeményeznek. melynek végeredményeként 1000-től 10 000 forintig terjedő bírsággal sújthatok az építtetők. Az ügyfélforgalomban már érződik az építésrendészeti csoport tevékenysége. Ténykedésükről, hatáskörükről kellőképpen tájékozottak az építtetők. így jelentős mértékben megnőtt a módosított építési engedélykérelmek száma. Az érintettek érthetően nem szívesen kockáztatnak, ezért egy-egy eltérések Azt is megnézik a felügyelők, hogy hol és miért bontják fel az úttestet. Sokan mondhatják: íme egy újabb hatóság, mely az állampolgárokat bünteti. De be kell látni: ha az építkezéseken nincs rend. az előbb • utóbb mindenkinek kárt okoz. Egyrészt azért, mert szétzilálódik a városszerkezet, csúnyul a városkép. Másrészt pedig a jogászok a megmondhatói, hány pei folyik szomszédok között építkezési ügyekben, és ezekben az esetekben többnyire a jogszabályok semmibevétele okoz gondot. Arról nem is beszélve, hogy a bírságolás veszélye rákényszerít mindenkit az építkezés körültekintő megszervezésére. Ez pedig igencsak pénztárca-ki- mék> tényező lehet. M (bujdos) Nem is olyan régen még úgy gondoltuk, hogy nem kell többet foglalkoznunk a sátor garázsok dolgával. Lapunkban számtalan tudósítás jelent már meg az ügyről, s ha az érintettek innen nem is, az elbontásra felszólító határozatokból értesülhettek volna arról, hogy más tárolási módot kell találniuk járművüknek. De hát milyen találékony a magyar, csak kísérletezik, próbálkozik ... Mert ahogy városszerte eltünedeznek a ponyvás tárolók, úgy nőnek a helyükbe újabbak. Illetve, nem is olyan biztos, hogy újabbak ... Ügy hírlik, hogy aki már megkapta a határozatát, nem dobja sutba az amúgy még használható szerkezetet. Azt ugyanis keresik. Olcsóbb, mint ha újat venne, akinek szüksége van rá. S itt jön a dolog „próbálkozós” része: aki potom pénzért hozzájut egy Ilyenhez, fel is állítja. így bukkannak fel ismét a sátorgarázsok például a Jókai lakótelepen. de a diósgyőri városközpontban is. Olyan ez, mint a népmesében a hétfejü sárkány. Ha lenyisszantják az egyik fejét, nő nelyébe másik ... Már csak az a kérdés, beválik-e a kísérlet? Köztudott ugyanis, hogy új sátorgarázs felállítására senki sem kaphat közterületfoglalási engedélyt. Kíváncsian várjuk az újabb fejleményeket. A mesebeli hasonlatnál maradva: elég erélyes lesz-e a hatóság, hogy megküzdjön a hétfejü sátorgarázzsal? B. A, A miskolci közlekedés története 16. Mit pusztított a háború? Miskolc város korántsem kielégítő közlekedési rendszerét a háború és a felszabadító harcok szétrombolták. A háború a ,-személyi és dologi állományt” egyaránt megtizedelte. A veszteségek sorában elsőként emlékezzünk meg a tapolcai autóbuszüzemet kezelő társaság személyi veszteségeiről. A társaság: Al- mássy István, Lusztig Ferenc, Lusztig László és Viola István, 1937-ben kezdték meg a tapolcai autóbuszok üzemeltetését a négy városi Lanciával A vállalkozás nem volt szerencsés, a háború miatt a fürdőzők száma csökkent, a járműveket a katonaság egyre többet vette igénybe, minden térítés nélkül. Az üzleti veszteség 1941-ben elérte az 52 ezer pengőt, az alaptőke 50 százalékát, s ezzel a társaság csődbe jutott. 1942. április 1-jén a járatokat beszüntették. A közvetlen ok a gumihiány volt. A társaság csődjének hátterében emberi tragédiák húzódnak meg. 1938-ban meghalt a munka- szolgálatra bevonult Lusztig László. Özvegye és Lusztig Ferenc 1943-ban már nem található a városban, mindketten — a megkülönböztető sárga csillaggal — elindultak a zárt vagonban. Ismeretlen helyre, a nagyon is ismert célból. Felkutatásukat eredménytelenül kísérelte meg a városi tanács. Almássy Istvánt és Viola Istvánt kibombázták, kénytelenek voltak vidékre költözni. Almássy Istvánt egy internálótáborban találja meg a városi tanács. Amikor 1948. február 8-án törlik a cégét a nyilvántartásból, már csak ő él az alapítók közül. A társaság üzleti könyvei is eltűntek, a könyvelő — zsidó volt — lepecsételt lakásának felnyitásakor az iratok nem kerültek elő. A bombák nemcsak az autóbusztársaság székházát pusztították, hanem az utakat, hidakat és a közlekedési eszközöket is. A legnagyobb gondot kétségtelenül a felrobbantott hidak jelentették. Az újjáépítéshez nagy erőkkel fogott hozzá a városi tanács, 6 hónap alatt 5 fahidat építettek fel és 3 megrongált hidat helyreállítottak. Az utak és járdák állapota sem volt biztató. Az építéshez, a romeltakarításhoz, a felgyülemlett szemét elszállításához járművek kellettek, és azok nem voltak. A pusztításból megmenekült közlekedési eszközök igen rossz állapotban voltak, az állatok betegek, s pótlásukról gondoskodni lehetetlenség. 1947 júniusában a városi tanács teljes járműparkja 1 személyautó, 2 teherautó, 2 tiszti fogat, 1 mentőfogat, 1 fertőtlenítő fogat, 1 gyepmesteri fogat és 14 szemetesíogat. összehasonlításul említsük meg, hogy a háború előtt 80 szemetesfogatja volt a városnak. A locsolóautók közül egy menekült meg a háborúból, azt is teherautóvá alakították át, hogy a romeltakarításnál lehessen használni. Teherautókat kellett volna vásárolni, ehhez azonban pénz nem volt, 1947-ben, a forint bevezetésekor egy teherautó körülbelül hatvanötezer forintba került. A villamospálya is rekonstrukcióra szorult. A háború kitörésekor a miskolci az ország legelmaradottabb hálózata volt. A háborús pusztítás ezt csak tetézte, a vállalat által használt hidak felrobbantak, a felsővezetékhálózat és a járművek nagyobb része elpusztult, bombatalálat érte a Baross utcai kocsiszínt is. Az újjáépítés lendülete, a város lakosságának élni akarása legyőzte a nehézségeket. Megindult a villamos, és 1948. november 17-én az első belvárosi autóbusz is a Martintelep és a Sárváritelep között. A közlekedés helyreállítását jelzi, hogy 1948. január 12-én a városi tanács közhírré tette a felszabadulás utáni első közlekedési rendeletet. Seresné dr. Szegőfi Anna (Sorozatunkat jövő szerdán folytatjuk) Kihajiósiív — még átmenetileg sem Késik a Szeles »Ica átépítése Már több, mint két bet«, hogy fél szélességben lezár* ták a Szeles utcát a Petőfi tér irányából. Úgy tervezték, hogy két hét alatt elvégzik az útépítés felét. Már most váltani kellett volna, a Petőfi tér irányába vezető sávon kellene dolgozni. Miért késnek? — kérdeztük Stoll Gábortól, a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesétől. — Valóban azt nyilatkoztuk, hogy két héten belül fél szélességben befejezzük az útfelújítást. Ám úgy gondoltuk, ezzel egyidőben célszerű lenne a 26-os út alatt átvezetni a távfűtővezetéket is. Megtárgyaltuk a Miskolci Beruházási Vállalattal, hogy ezt soron kívül végeztessék el, ne kelljen később újból utat bontani. Ök is jónak látták ezt az előrelátó intézkedést, s emiatt néhány nappal tovább tart majd az útlezárás. — Az autósok panaszolják, hogy mióta közlekedési jelzőlámpa működik a Szeles és a Madarász Viktor utca kereszteződésében, lehetetlen a kifordulás a Búza téri benzinkúttól. Ha a lámpa piros, a hosszú kocsisor miatt, ha zöld, a folyamatosan robogó járművek akadályozzák a kifordulást. Megoldható-e, hogy az ottani szabad területből egy úgynevezett kihajto- sávot alakítsanak ki? — A Búza tér rendezési tervében már nem szerepel a benzinkút. Valószínű, hogy kiköltöztetik onnan. Egyébként lefejtéskor, ha zárva van az üzemanyagtöltő-állo- más, hosszú kocsisor kígyód zik előtte. Ez is akadályozza az Ady-hídi kereszteződés forgalmát. Mindez azt jelzi, hogy ezt a létesítményt föl kell számolni a Búza téren. Azt az úgynevezett kihajtó- sávot még átmenetileg sem építhetnénk meg, mivel sok fontos közművezeték húzódik a kereszteződésben! Azoknak a „kiváltása” költséges lenne, már nem érné meg. Sz. ti . nél beszerzik a szükséges információkat, és ha a módosításhoz kell, folyamodnak az engedélyért is. A csoport egyébként nemcsak az építkezőket keresi fel, hanem a közterület-felügyelőkkel együtt átfogó vizsgálatot is végeznek, megnézve egy- egy területen, hogy hol és miért van felbontva az úttest, engedéllyel használják-e a közterületeket, hol vannak illegális szemétlerakóhelyek, * Az építési fegyelem a városképet is védi. hiszen képzeljük csak el, milyen lenne, ha egy ilyen sűrűn beépített neg yedben a házak homlokzata nem idomulna egymáshoz... A hétfejű sátorgarázs Kopogtatnak az épilésrendészek
