Déli Hírlap, 1987. augusztus (19. évfolyam, 178-201. szám)
1987-08-26 / 197. szám
A sá(orgarázs*figy Tiszta helyzet szeptemberre A sátorgarázsok ügye már sok vihart kavart Miskolcon: a városlakók többsége tiltakozik az ellen, hogy minden parkolót elfoglaljanak a sátrak, a sátorgarázs-tulajdono- sok pedig védik vélt jogaikat. i A hivatalos .döntés is megszületett: a sótorgarázsok egy részét azonnal le kell bontani, a többi pedig fennmaradási engedélyt kap 1989-ig Vajon meg lehet-e valósítani mindazt, amit elhatároztak — kérdezték sokan —, hiszen még nem volt példa arra, hogy sátorgarázst lebontatott volna a hatóság. Még a nyár elején megkezdték az érvényes döntés értelmében a bontási határozatok kiküldését a városban azok számára, akiknek a sátorgarázsa nem szabványos, rossz állapotban van, veszélyezteti a közlekedést, vagy közművek felé telepítették. Augusztus huszonötödikéig félezer bontási határozatot kézbesítettek Miskolcon. A határozatokban ott áll a passzus, miszerint Védje a és jegyen kényelmes '•? -ív ' Ä '■>'.< . . Munkaruhák esőbe, hóba Szép'új egyenruhát kaptak a voiánosok, »■ ezt láthatták, olvashatták Is á lapunkban. Erről a hírről azonban azok jutottak eszembe, akik ősz- szel és télen. Hitetlen buszokat vezetnek, vagy szabadban targoncát. A munkaruha- ellátásra az elmúlt évben akadtak panaszok: kevés volt ar nSárika, a' vattakabát, az olyan, védőfelszerelés, amiben ősében, hóban lg mozogni, dolgozni lehetne. Lesz-e valamiféle’ jótékony változás, kérdeztük ,á JMun- karuházáfl kereslted e írni Vállalatir/'mi.skoici 16-os -számú üzletébe» Gera Istvánnét. Elmondása szerint igen: az idén - több . vattakabátot és nadrágot szállít majd a gyártó cég . a kereskedelemnek, amelyet fért iák és nők egyaránt viselhetnek. A választékot, kiegészítik tolldzsekik- Jcel is, s lesznek, akik téliesített bőrdzsekit-kapnak. NEHÉZ BUNDA, KEMÉNY BAKANCS r ", A ~ • ■' r' Az elmúlt/években a. pa- mütfonó targoncásainak nem tudnak megfelelő védőölíözé- téf vásárolni esős időre. Most maf 'jó' 'hírrel/ szolgálnak, mert vászon külsővel készült egy olyan kapucnis vízlepergető kabjit, amely nem merevedik meg hideg- időben sem. Azóta a keresett .védőruhák közé tetőzik! /. De még mindig nem tartozik. AÚuden munkaruha a szívesen viselt öltözékek közé. A hagyományos sofőrbunda legalább tíz kilót nyom, viselni sem könnyű, hát még vezetni benne. Vannak vállalatok.-ahol a .munkavédelmi szakemberek engedélvé- vel-már le is mondtak róla, mint például a Cementgyárban. Ott felváltották a háromnegyedes' orkán dzseki vei, anil 'friósható fs, s az ára között is- lényeges a különbség. Amíg á' sofőtbundá hat és fél ezer forint, a dzseki még háromezerbe sem kerül. Panaszkodnak- a bakancsukra is. mert. a merev, taloú. lábbeliben nem érzékelik a pedálokat. -Sokkal—jobban szeretnének valami más. könnyebb, telesített védőcipőt: Panaszkodnak azok Is. akik acélbetétei bakancs viselésére kényszerülnek, hogy nehezen bírja a lábuk. A GYÁRTÓKTÓL, A KERESKEDŐKIG IIven és éhhe'z ■' hasonló panaszok rendre terítékre kerülnek azokon az értekezleteken. amelyeket a munka- védei'mi—féIélűsöS,' a'gyai'tok és a kereskedelmi szakemberek közösen tartanak. Apró lépésekben van is ezeknek foganatja. A legutóbbi ilyen eredmény, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak készítettek egy kitűnő védőfelszerelést permetezéshez. A speciális műbőrruha, kalap, szemüveg és kesztyű megakadályozza, hogy a vegyszer a bőrre kerüljön. Az újfajta, rakodáshoz használatos védőkesztyű is a gyakori reklamációk eredménye. Az Er- gotex márkajelet viselő termék a tenyérrészen és kézfejen bőrbetéttel, illetve bőr- csík'ökka] készült, tartósabb és „kezesebb” is, mint az elődei. O. E. Vaddisznók a kukoricában Megyénk több vidékén — főként azonban a Bükk déli lábánál — dézsmálják a kukoricásokat a vaddisznók. S ha még csak az egyszeri ,falasra’’ való csöveket tördelnék le, , az is épp elég kár a termelőknek, am nagyobb baj hogy elpocsékolják a kukoricatöveket is. A termőföldekre kapott vadak számat rendszeresen apasztják vadászaink, hogy csökkentsék kartételüket. Csakhogy a leondóba verődött áltatok a folyóvölgyekbe barangolnak. A Tisza és a Sajó mentén — ahol néhány esztendeje még hírmondóként sem találhattunk belőlük — mind nagyobb számban tűnnek fel a csemegéző dúvadak. Vadászaink a dagonyázó helyeken s a vadváltók környékén lesik a bolyongó kondát, hogy puskavégre kaphassák a kártevőket. Persze o „lesen állók” a szokottnál' is figyelmesebbek: alaposan meg kell győződniük arról, hogy valóban vaddisznó mozog-e a kukoricásban, nehogy balesetet okozzanak. ha valaki nem tem eleget a felszólításnak, hatósági úton is le lehet bontatnl a sátorgarázsát. Érdekes módon eddig erre nem került sor, mindenki komolyan, vette az ügyet, és ha nem is azonnal, de az előirt határidő tiszteletben tartásával elbontotta a sátrát. A döntések ellen természetesen lehet fellebbezni is. Mindössze az esetek tíz százalékában éltek ezzel a lehetőséggel az érintettek. Aki fennmaradási engedélyt kapott 1989-ig, az a bontási határozat helyett erről értesítést, és köztertt- letfoglalásl díj befizetésére való csekket kell, hogy kapjon. Ezentúl ugyanis ingyen senkinek nem állhat sátorgarázsa a közterületen. A városi tanács hivatalának illetékesei szerint szeptember első felére a sátorga- rázs-ügyben tiszta helyzetet teremtenek a városban: mindenki megkapja addig vagy a bontási határozatot, vagy a fennmaradási engedélyt. Mindehhez annyi kínálkozik megjegyzésként, hogy a fellebbezések kis száma és a határozatok megszivlelése azt mutatja: a városlakók többsége egyetért azzal, hogy az autók tárolására nem lehet megoldás a sátorgarázsok mértéktelen telepítése. Tény. hogy a sátorgarázsok eltűnésével nem oldódik meg a gépkocsik megóvásának egyre nagyobb gondja. Az Is nyilvánvaló, hogy puszta tiltással nem lehet segíteni, ezért sok miskolci autós várja azokat a kezdeményezéseket, amelyek parkolóház, kétszintes vagy föld alatti parkolók építésére irányulnának. A tanácsiak szerint ezt elsősorban maguknak az érdekelteknek kellene megtenniük, közösségi formában, társulási alapon szervezkedve. Az ügyet egy jó példa, egy kétszintes parkoló megépítése mozdíthatná ki a holtpontról. Reméljük, hogy talán a jövőben sikerül az elsőt tető alá hozni a belvárosban. (Mari Tyúk a mosdó alatt, uzsonna a plafonon Kocsimosók között a Tiszáin ★ A kocsimosóbrigdd keze nyomán kívülről, belülről megtisztulnak a szerelvények. A Tiszai pályaudvarra hulló délelőtti éles napsugár csaknem aranyszínűre változtatja az egyik kitérő vágányon dolgozó kocsitisztitók alumínium létráit. Az életet adó fény egyúttal jól megvilágítja a vasúti kocsikból kikerülő szeméthalmazokat is. Üvegcserepek, konzervdobozok, használt zsebkendők tömkelegé gyűlik össze az éjszakai szerelvényből. A kép egyszóval: siralmas. — A MÁV Miskolci Igazgatósága vontatási főnökségén 168-an dolgoznak a szerelvények tisztításán — mondja Vincze Endre vezető mérnök. — Ebből a délelőtti műszakban 42-en vannak, a többiek fordulószolgálatosak. Tizenkét óra munkát 24 óra pihenés követ. Naponta 25 kocsi belsejét és külsejét tisztítjuk meg kompletten. Ugyanezen időtartam alatt elvégezzük még a műszaki javításokat is. Ellenőrizzük Minél fiatalabb a szerelem^ A szabadság: a veszekedések évadja? Személyes tapasztalatok, valamint a pszichológusok vizsgálatai egyaránt bizonyítják, hogy a szerelmespárok, vagy a házaspárok sohasem veszekszenek annyit és olyan hevesen, mint szabadságuk idején. Egy angol szociológiai tanulmány ismerteti, milyen gyakran és miért tör ki a viszály a szabadság alatt: a nem összeházasodott párok 70 százaléka vész. össze a szabadság ideje alatt. A szabály az, hogy minél fiatalabb a szerelem, annál komolyabb a veszekedés. Házaspároknál ezzel szemben a veszekedés gyakorisága csak 40 százalék — a megszokás nyilvánvalóan mérséklőén hat; A tanulmány szerint a legtöbb vita oka az elterjedt szokás, hogy túlságosan sok csomagot visznek magukkal; ezt követi a viszályok témájaként: a féltékenység és a gyerekek. A veszekedést enyhíti, mint azt a* szakemberek megállapították, ha a házaspárok barátokat visznek magukkal — szükség esetén az anyós is megteszi, akinek a jelenlétét „a pároknak csak 4 százaléka tekintette szerencsétlenségnek”. a futóműveket, s kijavítjuk a vandálok által okozott károkat. ALAPOSAN NÉGYHETENKÉNT A kocsimosók nemcsak teljes tisztításokat végeznek. J* ’lU * Ki „ « •r.y\c Ennyi szemét kocsiban, mire a végállomásra ér. (Fejér Ernő felvételei) Az úgynevezett alaptisztitáa is az ö reszortjuk. — Naponta 28 személyvagon a norma ez utóbbi kategóriában — veszi át a szót Murák Tibor, a fiatal, szemüveges részlegvezető. — Ez azt jelenti, hogy a plafontisztítás kivételével ugyanazt kell végigcsinálnunk, mint a teljes mosáskor. — Milyen időközönként ismétlődnek itt a vasúti kocsik? — Alaptisztításra tíznaponként, a komplettre pedig négyhetenként gördülnek be hozzánk a kocsik. Az igazsághoz tartozik, hogy mi minden szerelvényt, mindennap valamilyen mértékben megtisztítunk. Az állásidőtől függ, hogy mennyire mélyülünk el a munkában. Ha nincs elég idő, akkor „csak" kiseperjük, felmossuk a szerelvényeket, kiürítjük a hulladékgyűjtőket és áttörüljük az üléseket. TÖBB TAKARÍTÓ KELLENE — Mi az önök véleménye: milyen tiszták a MÁV* személykocsik? — Többnyire elfogadhatók, de azért lenne mit javítani az állapotukon. — Mi az oka, hogy teszik? — Ehhez már kevés a létszám. A technológia 210 főt igényelne, de mivel a kezdő órabér itt 14 forint, és ezért még jó minőséget is kívánunk — nem tolonganak az ajtó előtt az emberek. MIT HAGYUNK A VONATBAN? A tárolóvágányon álló szerelvényeken kívül-belül dolgoznak. A fantázia kevés ahhoz, hogy elképzeljük: egye- . sek milyen dolgokat művelnek a szerelvények berendezésével; és hogyan viselkednek az illemhelyek használata közben. Vasziljevics Veronika. mint mindig, ma reggel is sokat mérgelődött takarítás közben: — Elképesztő, mi mindent felejtenek az emberek a vonaton. Azt már szinte megszoktuk, hogy a szemetet többen nem a tárolóedényekbe rakják. Ám az ülésekre köpött rágógumi, a plafonra feldobott ételmaradék, az elhasznált, koszos ruhadarabok, már-már undorítóak. S mi több. a minap a mosdókagyló alatt egy szép tyúkot talál- tam. Már elpusztult szegény, mire észrevettem ... (soltész; Rőfös, panelban Rőfösbolt — ez a kiírás nem egy múzeumban, vagy valamelyik századfordulón készült városi fotón ragadta meg a figyelmemet. A tábla egy szegedi panelház oldalán látható, a Tisza parti lakótélén peremén. Furcsa volt ízlelgetni a szó történelmi zamatát. a megszokott lakótelepi környezetben sétálva. Mégsem volt idegen, hiszen ízes magyarsága jólesett a szemnek, az agynak. Néha csak ennyit jelent a hagyományőrzés. Eg.v táblát, egy kis gondosságot, amivel megválogatják. mit írjanak ki. Szimpátiám egyértelműen a rőfös- bolté, és nem a sok Kitty, Betty. Joker ..divatsaloné”. Igaz. rendelet írja elő most már. hogy magyar névvel kell Illetni a kis üzleteket —. de legyünk telhetetlenek, és mondjuk ki: az sem mindegy, hogy mi az a magyar név. Mert a nyelvi környezetszennyezés ugyanolyan veszélyes, mint a folyóba kerülő méreg, a levegőbe szálló por. Csak tenni egyszerűbb — és főleg olcsóbb — ellene... (k-é)
