Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-18 / 166. szám

Jó pipák a „jópipáknak” Korabeli metszete­ken láthatók, egykori leírásokban olvasha­tók, hogy a 18—19. században a felsőbb iskolások egyik meg­különböztető jelvénye a pipa volt. Pipáztak a teológusok, a selmeci akadémisták. bár szi­gorú regulák igyekez­tek ennek a szokás­nak gátat szabni. Ez azonban mit sem hasz­nált. A 18—19. században hires pipakészítö mű­helye volt Debrecen­nek. de legalább ilyen rangnak örvendett a bányatiszteket, kohá­szokat és erdészeket képző Selmecbánya is. Az okt tási intézmé­nyekhez hasonló ran­got vívott ki magának a selmeci pipakészítő tisztes ipar. Olyannyi­ra, hogy a selmeci agyagpipákat még ex­portálták is. Mi sem természete­sebb, minthogy a jó üzleti érzékkel megál­dott selmeci cseréppi- pakészítők a diákok dohányzási szenvedé­lyét is igyekeztek a maguk javára fordíta­ni. Így kezdődött meg a bányász-, a kohász-, valamint az erdész­emblémákkal díszített selmeci cseréppipák gyártása. Ezek a majd’ 100—150 éves cserép­pipák unikumnak szá­mítanak napjainkban. Egynéhány, különböző emblémákkal díszített, egykori „diákpipa” most a miskolci Egye­temtörténeti Múzeum anyagát gazdagítja. Hajdani selmeci diá­kok leszármazottai juttatták el azokat a gyűjteménybe, s tették így közkinccsé. A bizottság már döntött Postázzák a felvételik eredményét A Nehézipari Műszaki Egye­temen is véget értek a felvé­teli vizsgák. Jóval kevesebb a bizonytalanság ezzel a nagy erőpróbával kapcsolat­ban, mint az elmúlt esztendők­ben, hiszen a szóbelik után minden érdekeltet tájékoztat­tak arról, hány pontot ért el összesen. Az intézmény tanulmányi osztályvezetőjétől, Hornyák Mihálytól megtudtuk, hogy a bányamérnöki karra je­lentkezőknek már a múlt héten elküldték az értesítést az elért eredményről. A fel­vételi ponthatár ezen a ka­ron 83 pont volt, mind a 100, rendelkezésre álló he­lyet betöltötték. Egyébként a többi karon is „telt ház” van. csak azok a helyek ma­radtak üresen, amelyekkel kapcsolatban a fellebbezése­ket elbírálva, a Művelődési Minisztériumban döntenek, augusztus 17—18-án. Az em­lítettek miatt már átirányí­tást sem lehet kérni. A fel­vételi bizottság a kohó-, a gépészmérnöki, az állam- és jogtudományi karokon kedden, a közigazgatási in­tézetben pedig hétfőn hozta meg döntését. Az értesítést négy napon belül megkap­ják az érdekeltek. Hornyák Mihály elmondta azt is — a felvételizők er­ről jó előre olvashattak, hallhattak —, hogy a ko­hómérnöki karon 82, a gé­pészmérnöki karon 87. az állam- és jogtudományi kar nappali tagozatán 98 — le­velező tagozatán 96 —. a közgazdasági intézetben pe­dig nappali tagozaton 90 — a levelező tagozaton 80 — pont volt a minimálisan el­érendő határ. Az Autóklubrejtvény 3. fordulójának helyes megfej­tése: Minden autósnak hasz­nos a belföldi hitellevél! Összesen 235-en küldtek be helyes megfejtést. Közülük az alábbi tíz megfejtő nyer­te az Autóklub Autóval-mo- torral külföldre — 1987 cí­mű kétkötetes kiadványát: Bíró Lajos (Miskolc. Kuruc u. 5.); Németh Mihályné (Miskolc, Zombori u. 3.): Szalánezi Anna (Miskolc, Rét u. 21.); Tardi Sán­dor (Miskolc. Dorottya u. 7.); Sándori Albertné (Mezőkövesd, Béke tér 3. 1115.): Horváth Sán­dor (Répáshuta, Szabadság u. Harmónia bár A Vörösmarty Művelődési Házban működő Harmónia bár ezen a vasárnapon is várja a táncolni szeretőket. A zenét ezúttal is — dél­után 6 órától — az Unt együttes szolgáltatja. 4.): Mészáros Zoltán (Miskolc, Gvaclanyi u. 42.); Nycsti Mi- hályné (Miskolc. Vörös Hadse­reg u. 5.); Ferencsák Csab*né (Miskolc, Jósika u. 18. T/4.): Cse­re Jánosné (Miskolc. Kun B. út 8.). A mindhárom megfejtést he­lyesen beküldők között 10 db, egyenként 160 forintot érő. a Győri kapui Műszaki Állomáson, érvényesíthető, műszaki felül­vizsgálatra jogosító utalványt sorsoltunk ki. A nyertesek: S. Tóth András (Miskolc, Szé­les u. 74. 1116.): Tatár Imre (Miskolc, Biliari J. u. 1. III/3.); Barnóczky Gyorgyné (Miskolc, Győri kapu 65. V/2.); Krizsán Dezső (Miskolc, Dankó P. u. 9.); Török István (Miskolc, Kisdo­bos u. 7.) ; Szabados István (Ernőd, Rákóczi u. 14.) ; Mészá­ros Árpád (Miskolc, Kuruc u. 61. X 2.): dr. Stipta István (Mis­kolc, Mednyánszky u. 32.); Tö­rök imréné (Miskolc. Tátra u. 33. II3.): Tassi Anna (Miskolc, Gvadányi u. 42.). A sorsolás födi iát. egy 300 fo­rint értékű autós utazóbőrön­döt Vigh Jánosné (Miskolc. Kassai u. 92.) nyerte. A nyeremények a Magyar Autóklub Borsod Megyei Szer­vezetének miskolci klubirodálán vehetők át (Miskolc, Szemere u. 16.). Ä miskolci szimfonikusok nagy vállalkozása „...a világháborúban szerzett meg­rázó élmények tették íróvá, közéleti emberré, a csehszlovákiai magyarság, s egyben az egyetemes emberiség szó­szólójává” — olvasom az emlékház kétnyelvű kalauzában. Kulcsmondat, csak rettentően száraz. A következő sorokat a háborúról azonban már maga Fábry Zoltán ve­tette papírra: „Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szememmel találkozott. Gyerekifjú vol­tam: lehetett a szememben valami cso­dálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú is volt egyben. Nem tudom, mi történt: a gyilkolásra kész ember legyintöen intett egyet, s továbbment. Mintha a horogra került halat vissza­dobta volna a vízbe: növekedj! Mint­ha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án — születtem volna másodszor ...” Mi soha egy sort nem tanultunk Fábryról. Felnőttként hallottam róla először, idősebb kollégámtól, közös bükki sétáink egyikén. Ha jól emlék­szem. 1968-ban járt Fábrynál, s ak­kor szinte lefényképezte az iró környe­zetét. A ház és az udvar — a szikla­falba épített vas pinceajtóval — meg­jelenítése annyira pontos, hogy mikor megláttam, az volt az érzésem: jártam már itt. A ’68-as látogatókat még pálinkával kínálta az író (mindenkihez szíves, készséges volt, sok gondját, baját fel­vállalta az embereknek), én már csak a székében ülhetek. Ebből a székből szemlélte — vagy inkább vigyázta — Európát. Nem volt előtte titok, s nem hallgatott el sem­mit. Jobbára éjszaka dolgozott. A szom­szédok — Kulka néni meg Schreibe- rék — látták a nagyszoba fényét és nyugodtak voltak. Meg persze büszkék is kicsit. „Fábry bácsi” megígérte ne­kik, hogyha netán rosszul érzi magát, jelez a villannyal. Ida néni bevezet a csapolt puhafa polcok rengetegébe, s megmutatja az író halotti maszkját. (A kitűnő kép­zőművész, Löffler Béla készítette.) — Tudom, nem kellene így elrejteni, de­ltát miért ezt az arcát mutassuk? Ez a kedves idős asszony ráérzett valamire. A müveiben oly elevenen élő, a most is ható Fábryt kell meg­mutatni. Itthon elolvasom az Európa elrablá­sának egyik szemelvényét. A második magyar hadsereg pusztulásáról szól, s a címe: „Rohanj, ha rongy is a men­téd!”. Ady: Mesebeli János című ver­sén kívül tucatnyi forrást sorol fel, hogy a filoszok precizitásával, erős publicisztikai érvekkel és költői lendü­lettel bizonyítsa: a „csalatásoknak és a fenéknek” esett áldozatul kétszázezer magyar. * Tavaly 1180 látogató fordult meg Stószon. Az író háza mellé egy ké­nyelmes kis lakást épített a CSEMA- DOK — ez a Fábry-kutatók szállása. Mindazonáltal a nyolcezer kötet — s még ki tudja, mi minden — érintet­lenül sorakozik a polcokon. Fábry lámpáját meg kellene gyújtani.., (gyarmati) A Nehézipari Műszaki Egye­tem aulájában hétfőtől lemez- felvételt tartottak. Ottjártunk- kor, csütörtök este nem sok­kal hét óra előtt már javá­ban hangoltak a főszereplők. Szász Endre gyönyörű, tűzzo­mánc kompozíciójának előte­rében valóságos mikrofonerdő magasodott. A Miskolci Szim­fonikus Zenekar negyedik es­te dolgozott új lemezén és sürgetett az idő, hiszen már csak egy napig volt övék a terem. Pontban hét órakor megérkezett Kovács László ve­zető karnagy. Néhány intsruk- ciá következett, majd felcsen­dültek Rimszkij-Korszakov Se- herezádéjának akkordjai. A szvit harmadik tételének fel­vételeit kísérhettük nyomon. Fúvósok, ütősök, vonósok kü- lön-külön is próbáltak, hogy azután jó egy óra múlva a szólóhegedú bekapcsolódásá­val immár „élesben" játssza­nak: a piros lámpák kigyúltak, és teljes egésszé formálódott a nagy orosz ötök kiemelke­dő tagjának nagyivű, szélesen hömpölygő, romantikus muzsi­kája. Nem sokkal kilenc óra előtt az első (!) szünetben beszélgettünk Kovács Lász­lóval. — Miért választották a felvétel helyszínéül az egye­tem auláját? — A lemezfelvételhez mindenekelőtt óriási tér szükségeltetik. Ez az aula szinte az egyetlen nagy te­rem. amely megfelel az ilyenfajta követelmények­nek a városban. Otthonunk­ban, a Flórián malomban, jó feltételek között próbál­hatunk, de az a tér, amely ott rendelkezésünkre áll, ter­mészetesen ilyen nagyzene­kari felvételnél szóba sem jöhet. Legfeljebb kamara­darabok rögzítésére lehelne alkalmas. — Ilyen alkalom, mint amilyet a lemezkészítés je­lent. azt hiszem nem túl gyakran adatik meg vidéki zenekarnak. Itt ülök hát Fábry Zoltán asztalá­nál. Tudom, nem illő — szabadkozom is —. de Schreiber Ida néni nem lát ebben semmi kivetni valót. A vendé­get le szokták ültetni, hát még ha messziről jött, s meg is ázott. Szemlélődöm a hajdani nagy keres­kedőház fedele alatt. Előttem a nagy duplatetcjű ebédlőasztal (ennél írt a stószi remete), alattam, egy nagyobb­fajta tonett szék karfával. Körülöttem egyszerű berendezési tárgyak. Csak az ágyat (az ágyat) nézem meg jobban, meg mosdószekrényét — a régi pol­gárházaknak ezt a jellegzetes darab­ját. rmíyben egy mozdulattal el lehe­tett fedni a porcelán mosdótálat. Ida néni követi a szemem. „— Na, a mosdás, hát az így volt, itt volt. Ha­nem a fürdés, az volt nálunk, hogyan is mondják? szertartás. (Látja, kere­sem a szavakat, mert én csak azóta tanulom a magyart, mióta a Fábry otthona emlékház lett.) Szóval a für­déshez hordtuk a vizet az urammal; hideget, meleget — s ő meg a spa­nyolfal mögött végezte nagy tisztálko­dás .. A nagy fürdés, fürdetés párafelhői most kinn gomolyognak. Az iménti hatalmas zápor tócsáit, kövek alá futó ereit, falevélen billegő vízcseppjeit, egyetlen szippantással akarja magához rántani a Nap. Még talán a kis Bódva is párává válna mindenestül ebben a sugárzásban, ha nem rohanna olyan sebesen. Na, dehát ez mindennapi csoda itt a Szlovák Érchegység rengetegében, ahová az első háború után visszatért egy beteg tüdejű, de megacélozott aka­ratú fiatalember. ★ Feszült figyelem a technikai szobában — az aulában már dolgozik a zenekar. (balázsi) jjc Kovács László vezető karnagy — középen — és munka­társai a felvétel közben többször egyeztetik a tennivalókat. (Kerényi László felvételei) Néptánc feszti iái Mezőkövesden Hatodik alkalommal ren­dezik meg a matyóföldi nemzetközi néptáncfesztiváL Mezőkövesden. Az ünnepé­lyes megnyitó iúlius 31-én lesz. délután fél 3-kor, a mezőkövesdi Városi Műve­lődési Központban. Az első és a második nap mutatják be versenyprogramjaikat az együttesek — köztük a mis­kolci Kisbojidr —, de lesz táncház is, az együttesveze­tők, koreográfusok pedig szakmai megbeszéléseken ad­ják egymásnak tapasztalata­ikat. Népművészeti vásár, iparművészeti kiállítás, ma­tyó népművészeti bemuta­tó. felvonulás színesíti a programot. Eredményhirde­tés. gála augusztus 2-án, dél­után 5-től. — A mi zenekarunk pél­dául jó tíz esztendeje ké­szítette el első, és idáig utol­só nagylemezét. Ügy fogjuk fel ezt az egészet, mint „a” nagy lehetőséget, mint a megmérettetés egyik manap­ság igencsak fontos formá­ját. Megtisztelő, és egyben talán eddigi teljesítményünk elismerése is, hogy a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat megadta nekünk ezt a sanszot”. Külön felelőssé­get ró ránk, hogy két igen nehéz művet interpretálunk: a Seherezádét és Aram Ha- csaturjan Spartacus című balettjét. — Hogy ment idáig a munka? — Enyhén szólva feszített tempóban. Este héttől éj­félig szinte nonstop dolgo­zunk: hiába, ez az öt nap nem sok erre a két műre. Idáig semmi problémánk nem volt, szerencsére bírjuk koncentrálással, figyelem­mel. Ez az egész zsákba­macska, hiszen majd akkor derül ki igazán, milyen mun­kát is végeztünk valójában, amikor otthon felteszik a lemezünket — remélem mi­nél többen — és meghall­gatják. Mikor kerül erre sor? Ta­lán a jövő év februárjában. Nem az udvariasság, inkább a tényszerűség mondatja velem: ez a nagylemez nem jöhetett volna létre a me­gyei és a városi tanács, a különböző vállalatok anya­gi és erkölcsi támogatása nélkül. Köszönet érte. — Melyek a legközelebbi terveik? — x. lassan véget érő sza­badtéri szezonban, egészen pontosan, a Lili bárónőben vannak még kötelezettsége­ink. Ezután három hét szü­net, pihenés következik. Az új évad szeptember első napjaiban kezdődik, amikor Lengyelországban, a Wroc­law) fesztiválon lépünk fel. Fábry lámpája Lemezfelvétel az egyetemen Hz Mikjlny nyerlesei

Next

/
Oldalképek
Tartalom