Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-15 / 163. szám
A DH várospolitikai fóruma ^ A házak épülnek, és hamarosan az út is elkészül... Protestáló lakók a Szentpéteri kapuból Út a házak Kijavítják a Gádor- kerámiákat Üzleti vállalkozás is lehetne... Helyet a drótszamárnak Teremtsünk utat a drót- szamárnak — azaz legyen végre hol bicikliznie a miskolci gyerekeknek és felnőtteknek. Nemrég erről írtunk lapunkban, javasolva, hogy az Egyetemvárostól Tapolcáig vezető régi, használaton kívüli utat kátyúzzák ki és legyen belőle bicikliút. Ez az ötlet sokkal kivihe- tőbbnek látszik, mint annak a tervezett bicikliútnak a megépítése, amely szintén az Avas-delet kötné össze Tapolcával, de egy teljesen új nyomvonalon, hegyen-völgyön át. A régi tapolcai út felújítását el lehetne végezni fél szélességben is, szakaszonként, ahogy pénz van rá. Cservenyák Gábor tapolcai tanácstag azzal jelentkezett, hogy pártolja az elképzelést. Szerinte a kerékpárút létrehozása idegenforgalmi attrakció is lehetne, hiszen nagy gond, hogy a Tapolcára érkező vedégeknek nem tudunk elegendő sportolási lehetőséget nyújtani, össze kellene kötni az út létét kerépárköl- csönzéssel, és akkor már üzleti vállalkozásról beszélhetnénk. Az Egyetemváros parkja is van olyan szép, hogy érdemes legyen megtekinteni, és ha valaki mindezt karikázva teheti meg, vonzó lehet a program. Csakhogy mindezt miből lehetne létrehozni? Cservenyák Gábor szerint a társadalmi munkán túl forrásként kínálkozik az üdülőhelyi díj, és az út mentén lakó telek- tulajdonosok hozzájárulása. Ök továbbra is használhatnák bekötő útként a fél út- szélességet, és számukra sem mindegy, hogy törik-e a tengely a kátyúban, vagy sem. Ha idegenforgalmi attrakcióvá sikerülne formálni a tervet, akkor érdemes lenne pályázni idegenforgalmi támogatásokért is, mecénást keresve. Azzal a reménnyel adjuk közre ezeket a gondolatokat, hogy talán azoknak a fantáziáját is megragadja az ötlet, akik tehetnek is valamit a megvalósulásért... Csaknem egy évtizede, 1979-ben a város több pontján felállították a Gádor-kerámiákat. A nonfiguratív alkotásokból jutott a sport- csarnok előtti vízmedencéhez, a Tanácsház téri parkba, valamint az egyetem központi él.-, me elé. Az évek során sajnálatos módon vandál kezek többször is megrongálták ezeket az alkotásokat, egyes részeit összetörték. Most Csertő Lajos dunaújvárosi szobrász- művész keze munkája nyomán újjászületnek Gádor István Kossuth-díjas szobrászművész térplasztikái. A figyelmetlenség és a rosszindulatú rongálás nyomón keletkezett sérüléseket a szobrászművész krómból készült kiegészítésekkel látja el. A restaurálás befejeztével. amelyet a művész Miskolcon végez, a szobrokat új helyen állítják fel, ahol nem lesznek kitéve veszélynek. A Gádor-kerámiák új helyét még nem jelölték ki, de az első elképzelések szerint belső, zárt térbe kerülnek. tövében A miskolci közlekedés története 6. „Villamos-mizériák" Nem tudtak a% építkezésről ■ Tájékoztatni és tá jékozódni m És a környezetvédelem? Amikor megvettük a lakásokat milliós összegekért, nem tájékoztattak minket arról, hogy közvetlenül az épületek mellett egy rendkívül forgalmas főutat fognak építeni. Most kétségbe vagyunk esve, hiszen zajos, poros, élvezhetetlen levegőjű környezetben kell majd élnünk, lakásaink értéke pedig zuhanni fog — mindezt egy telefonáló mondta el, aki a Szentpéteri kapui új lakóházakban élők ügyében emelte fel a kagylót. A 26. sz. tő közlekedési út új szakaszáról van szó, amelyet a félkörívben sorakozó házak előtt vezetnek el, átépítve a jelenleg meglehetősen zsúfolt kereszteződést a Petőfi térnél. A lakók nemcsak azt sérelmezik, hogy nem tudtak az útépítésről, hanem úgy vélik: túl közel vezetik az utat a házakhoz. Elsőként az OTP-t, a lakásokat eladó intézményt kerestük meg. Gyulai Lajosné, az OTP megyei igazgatóságának főmérnöke: — Az alapító okiratban olvasható ez a mondat: „Az épület a 26-Os főútvonal mellett helyezkedik el. Tény: írásban nem szerepel, hogy ez melyik, a régi vagy az új útszakasz? Tudomásunk szerint a csomópont-átalakítás terve sokáig közszemlére volt téve a városi tanácson, és társadalmi vitára is bocsátották. A szabadpiaci értékesítésű lakások tulajdonosai a telepítési alaprajzot is megnézték, amin ott *rolt az út. Igaz, hogy a lakások zöme tanácsi ki jelölésű, de véleményünk szerint mindenkinek a saját jól felfogott érdeke azt kívánja, mielőtt milliós értékekre köt szerződést, tájékozódnia' kellene a környékre érvényes tervektől. Erre minden mód és lehetőség megvan ma Miskolcon. Tóth' Csaba, a városi tanács építési és közlekedési osztályának illetékese szerint még a tanácsra sem kellett befáradni ezért: — A jelenleg forgalomban lévő turista-várostérképen is rajta van ez az új útszakasz. De ankéton is ismertettük a terveket, a sajtó is többször írt róla, hiszen hosszú évek óta foglalkozunk a csomópont átalakításával. Az eredeti tervek szerint már most készen is kellene lenni az útépítési munkával. Arra számítunk, hogy jövő év végére adhatjuk át az új útszakaszt. Utánajártunk annak is, hogy vajon miért van ilyen közel az út a házakhoz. Többféle adathoz jutottunk: Miskolc városépítési szabályzata szerint az út tengelyétől mérve 20—20 méter a szabályozási szélesség. Azaz legközelebb az út tengelyéhez, 20 méterre lehet valamiféle építmény. Természetesen minden szabály alól lehet felmentést kérni, ráadásul ezt a 40 métert nem is muszáj szimmetrikusan elképzelni, azaz lehet, hogy az út egyik oldalán kisebb a távolság, a másik oldalán pedig nagyobb, i Az új útszakasznál tartották magukat a szabályzatokhoz, csakhogy kérdés. mennyire voltak tekintettel a környezetvédelemre. Ugyanis a szabályozási szélesség előírása az út későbbi szélesítése miatt van. és nem a lakók tüdejét védi. Gavallér István, az OKTH észak-magvarországi felügyelőségének vezetője: — 1984. január 1-jétől van érvényben a zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos minisztertanácsi rendelet. Nagv kérdés, hogy vajon az új útszakasz terveit mikor hagyták jóvá, 1984. január előtt vagy utána. Az bizonyos, hogy ennek a jogszabálynak az új út nem felel meg — ez ügyben már tettünk is hivatalos lépéseket. De függetlenül a jogszabályoktól, ha már így készül az út, jó lett volna legalább úgy építeni a házakat, hogy a mellékhelyiségek nézzenek a főút felé ... Választ szerettünk volna adni, de csak újabb kérdéseket tudunk megfogalmazni. Kétségtelen tény, hogy a tájékoztatás mit sem ér, ha mi magunk nem akarunk tájékozódni. Ezt végiggondolva eszünkbe juthatnak a különféle fórumok sokszor üres széksorai. Persze amikor az út ügye kerülhetett terítékre, ugyan ki szólt volna a lakók érdekében? Akkor a házak még csak alaprajzok voltak és egy jós sem tudta volna megmondani, kik fognak ott élni... Ha egyszerre épül meg az út és mellette a házak, akkor talán kevesebb a félreértés. De ki tehet a pénztelenségről, arról, hogy nincs erő egyszerre megvalósítani mindent, vagy például megépíteni a 26-os út várost elkerülő szakaszát... Vannak szép számmal előírásaink, amelyek a környezetet, minket védenek, csak éppen nem tudjuk betartani jó részüket: az útépítők szerint, ha érvényt szereznének mindnek, nem lehetne utat építeni a városban, a városlakó pedig úgy érzi, nincs olyan utca már, ahol ne lenne elviselr hetetlen a zaj, beszívhatat- tan a levegő. A környezet- védelem persze pénzkérdés is. De nemcsak az... Az út esete is azt bizonyítja: a néhányak szerint túl sok vita, ismertető, fórum sem mindig elegendő. (kiss) A miskolci villamos megindulásának pillanatától kezdve állandó témája volt a sajtónak, s rendszerint nem dicsérő formában. A villamos története kapcsán idézzük fel a Magyar Jövő 1925. december 4-i számát, a „Villamosvasúti mizériák”- ról. „A miskolci villamosvasút kocsijainak nem éppen gyors közlekedésétől - eddig sem voltunk elragadtatva, de amit a legutóbbi nagy hóesések óta produkál, az méltán kihívja minden villamoson utazó türelmét és kritikáját. December 2-án, csak reggel 7 óra 50 perckor láttuk feltűnni a Széchenyi utcán, az első hókotrós motort, vagyis akkor, amikor már előtte egy órával utasokkal teli személykocsik próbálták a pályán felgyülemlett havat áttörni, persze a roppant hóban többször egy helyben való kerékköszörüléssel és sajnálatraméltó kínlódással. Természetes, hogy ez a valóságos csigalassúságú menet a Bánréve és Hidasnémeti felé utazni szándékozókat megijesztette és méltán, mert a Városház tértől a Tiszai pályaudvarig terjedő utat 7 óra 20 perctől 8 óra 5 percig, vagyis 45 perc alatt tették meg, de ezt is úgy, hogy az utasoknak elébb térdig kellett gázolniok a hóban, míg a villamoskocsira felszállhattak. Ugyanaznap este fél 7 órakor a színházi megállónál a kalauz azt kiáltja »végállomás!« s az összes utasokat kiszállít!« a kocából, mert előtte « pályán a Villamos rt. munkásai az egész nap összesöpört hóhalmokat dobálják két lóréba. Ügy látszik, a Villamos rt. nem tudja, hogy a megváltott menetjegy kétoldalú szerződés, melynek alapján kötelezi magát, hejgy az utast megváltott jegye alapján a végállomásig, tehát a Szent Anna templomi megállóhelyig köteles elszállítani. Ugyanekkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Tiszai pályaudvarra megérkező utasoknak esetenként mindig 15—20 percig kell várakozniok a villamoskocsiban, míg az valahára elindul. A kalauzok ugyanis először egy személykocsit tömnek meg heringmodjára utasokkal, s csak ha ez tömve van, akkor akasztják reá a másik személykocsit is, de micsoda procedúrákkal! Legtöbbször az ún. csatló- rúd nincs meg, azt keresi 4 kalauz s 1 ellenőr, ha aztán ez megvan, akkor jön nagy lassan az összekapcsolás, s akkor még mindig várni kell az indulásra mindaddig, amíg minden utas menetjeggyel nincs ellátva. Ez az oka. aztán annak, hogy az esti gyorssal 8 órakor megérkezett utas egy óra múltán 9 órára vergődik haza, amikor gyors vonatja már Szerencset is rég elhagyta, de ezt is csak akkor, ha nehéz csomagjaival nem kell még a Városház téren egy negyedórát várnia a diósgyőri csatlakozásra. Kérjük az államrendőrség abbeli ellenőrzését is, hogy a villamoskocsiban tényleg csak annyi utas álljon, ahány állóhely a kocsiban fel van tüntetve, nehogy az összezsúfolt utasok akár a szorongástól rosszul legyenek, akár egymás lábára taposva, egymásban akaratlanul kárt tegyenek. Tisztelettel: egy mindennapi villamosutazásra ítélt miskolci lakos”. (Sorozatunkat jövő szerdán folytatjuk) Seresné dr. Szegőfi Anita £ Karácsony előtt birtokba vehetjük a megújult, megszépült nagypostát a Hősök terén. A felújításnál gondosan ügyeltek arra, hogy az épület díszei eredeti szépségükben pompázzanak majd a jövőben.
