Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-13 / 161. szám

Takarékosan és tmfonsáüosan világítani (7 Alacsonyabb az áramszámla Ami jobban világít, a* nem biztos, hogy több ener­giát fogj ászt — ezt az igaz­ságot jó néhány korszerű vi­lágítótest esetében bebizonyí­tották már napjainkban. Sőt, a tétel úgy is igaz, most- már, hogy a jobban világító lest kevesebbet fogyaszt. A beruházás persze penzbe ke­rül, de megéri befektetni. Miskolcon is ezt tették. Eredetileg azt tervezték, hogy 1987 januárjáig korsze­rűsítik a közvilágítást, a Marx téltől a diósgyőri vá­rosközpontban lévő villamos- végállomásig. A pénzszűke ellenére is sikerült azonban annyi anyagi erőt összponto­sítani, bo-’ a munkát elő­rébb hozhatták, és a napok­ban be is fejezték. A siet­ségnek igen nyomós okai voltak, ugyanis nem mind­egy. mikorra készült el a korszerűsítés. Esetünkben évente egymillió 200 ezer fo­rintos megtakarítást jelent az, hogy a sárgás fényű nát­riumlámpák világítanak az említett útszakaszon. A sum­ma jelentős, és akkor még nem is számoltunk azzá!, hogy a jobb hatásfokú köz- világítás csökkenti majd a közlekedési balesetek számát is. Ezt is lehet forintban mérni; a fejlett országokban erre hosszú évekre vissza­nyúló tapasztalati adatok vannak. Azt azonban nem lehet pénzben kifejezni, ha sikerül emberéleteket is megmenteni a lámpacseré­vel . «árt A korszerű HmpateMek fénye sárgás (Kerényi jetv.) * A lampacsere pénzbe kerül, de pénzt hoz Fújja a szenei a lakosságnak*. Lyukói gyorsmérleg — Mit mulat az első fél­évi gyorsmérleg? — kérdez­tük Lóránt Miklóst, a lyu­kúi bánya igazgatóját. — A tervezettnél mrirtlegy 60 000 tonnával több szenet szállítottunk a felszínre, s ezzel az egesz éves tervünk teljesítésének felén is túlju­tottunk. Az idén is egymil­lió. illetve annál több sze­net termelünk, s ezzel már tizedik éve lesz. hogy üzemünk folya­matosan ..milliomos' bá­nya. Ám nemcsak a mennyiségi terv teljesítésében értünk el eredményt, bemet« a gsad-a- sagossági követelményeknek is a tervezettnél magasabb szinten tettünk elegei. A ter­melést jelenleg három, komp­lexen gépesített fcnr>«t fejté­sen végezzük, folyamatos munkarendben. Az itt ter­melt rzén felszínre szállítá­sát jelentősen segíti a pneu­matikus berendezés, amely­nek nagyjavítását tavaly vé­geztük el, s azóta k tudat­lanul dotgozrk. Naponta mintegy Md* ton­na wsenct „inj” a Msnit- ne. \ Most nehezebb időszak kö­vetkezik, mert sorra jönnek a nyári szabadságolások, va­lamint a frontok átszerelése. Az új munkahelyeket már előkészítettük, a gépek be­szerelésére várnak, így jelen­tősebb terme lés-visszaesésseJ nem számolunk. El/oti ynuk a bükki íuristuliázak L Ki lesz a következő? fi omprom issza fii -keresé» ff ii kkszen í kereszten Jávorkút 1977, 'Belkibánya és Bánkút, 1987. A nevek turistaházakat jelentenek, az évszámok pedig azt jelzik, hogy mikor adták el azokat vállalatoknak. A sor végé­re akár odaírhattuk volna Bükkszentkeresztet is, hi­szen a Béke turislaház el­adásáról a napokban tár­gyalnak. Vajon melyik lesz a következő? Marad-e egy­általán a Bükkben turisla­ház? Nemrég azért ültek össze az illetékesek — a Mis- koe Városi Pártbizottság, a városi tanács, a Bükki Nem­zői Park. a Borsodtourist. a bükkszentkereszti tanács és a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat — képviselői, hogy arról tárgyaljanak; mi lesz a bükkszentkereszti Béke iu- ri^iaház sorsa, és vajon mit lehet tenni azért, hogy ez a szomorú veszteségtista ne gyarapodjon tovább ... Nézzük az előzményeket”! Kovács Gábor, a városi ta­nács kereskedetam osztály- vezetője : — A Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat el akarja ad­ni a Béke twistaházat pos­tásüdülőnek. A ház réndkí- vül rossz állapotban van. A Miskolci Vendeglátóipari Vállalat mar így örökölte, amikor megszüntették a Bor­sodi Vend ég Iá toi pari Va bá­lától. A mai állapotéban vendégfogadásra nem alkal­mas (felújítására a Miskol­ci Vendéglátó nem kapott egyetlen faltért sem az átvé­telekor). A városi tanács a törvények értelmében nem gátolhatja meg, hogy a eég eladja a twristabázat. Szán­dékunk az, hogy legalább a ház részben nyitott üzemel­tetését elérjéík. # LÉT VAGY NEMLÉT KÉRDÉSE séges pénzt sem kereskmeg. A forgalom igen gyér: most is tíz napja üresen áll, es a 18 hely az egész nyáron mindössze néhány alkalom­mal foglalt. Betérő vendég úgyszólván nincs, mivel in­kább útba esik a másik, bükkszentkereszti üzletünk, a Borostyán. A Bekét el; kell adnunk, mert a vesz­teségforrások felszámolása ma nálunk lét vagy nemlét kérdése. Sok más, jóval fáj­dalmasabb döntést is meg kellett hoznia a vállalati ta­nácsnak, például csökkente­ni a létszámot. Másutt is eladunk létesítményeket, nemcsak Bükkszentk eresz­tem Ugyanakkor terveink is vannak a turizmus segíté­sére. • ELRIASZTOTTA A VENDÉGEKET Bodnár Tibor, a btíkk­szentkereszfci tanács elnöke: — A vendéglátósok meg­kerestek bennünket ak el­adás ötletével, és meg is győztek minket ennek szük­ségességéről. Igaz, akkor meg nem tudtuk, hogy a többi turistaház is sorra be­zár a környéken, és most már aggódunk. Tény, hogy a Béke turistaház rossz ál­lapotban van. Hogy gyér a forgalma, abban az is köz­rejátszott: az előző szerző­déses üzemeltető azt szeret­te» ha mncs vendég az «te­leiben, s ennek érdekébe» meg is tett ménderrt. —. Rejtély, hogyan élt meg be­lőle, és hogyan vett m<ím egy másik üzletet? A Bo­rostyán étterem valóban-pó­tolna a kieső étkezési lehe­tőségeket, de télen azért hiányozna Bükkszentkepesz- ten az a 18 üres ágy is, amely a Békében található. • RÁFIZETÉS NÉLK«L Elaprózott nyári örömök Ha nyaktól fölfelé, kö­nyvöktől és térdtől lefelé bar­na'. másutt hófehér íürdözók csapatával találkozunk a strandon, akkor sejthetjük, hogy valamelyik közeli téesz tagjai érkeztek busszal egv kis pihenésre, pancsolásra. A parasztember ugyanis — kü­lönösen az idősebb korosz­tályhoz tartozó — sohasem dolgozik a földön bikinire, fecskére vetkőzve. Tartós nyaralásra pedig nem jut ideje kora tavasztól betaka­rításig. A városi ember lezserebb az öltözködésben — akarom mondani a vetkőzésben —, akkor is, ha kis telkén műn* kálkodik. így inkább arról ismerszik meg a „telkes”, hogy tavasztól őszig soha­sem kopik le róla a napsü­tött barnaság. Hisz’ mindig van mit matatni a szerszá- moskamra vagy a faházikó környékén: füvet nyírni, vi­rágot locsolni, zöldséget egyelni. A nyári szabadság tehát sokak száméra nemcsak az üdülés évadja, hanem a munkáé is, bár mindannyi­an esküsznek rá, hogy a heverészésnél százszor job­ban pihenteti őket a sza­badban végzett munka, ér­kezzenek bár földecskéjükre a zajos gépek, vagy az író­asztalok birodalmából. Érdekes statisztikát olvas­tam arról, hogyan alakulnak hazánkban a szabadságkivé- teli szokások, lakóhely, jö­vedelem. korcsoport, isko­lai végzettség, foglalkozás és aszerint, hogy van-e a megkérdezettnek gépkocsija vagy telke. Altalanos, azaz minden csoportra érvényes megállapítás: a dolgozóknak csaknem a fele két hétnél rövidebb időt használ fel — összefüggően — szabadság­ra. Az eddig elmondotta­kon túl jelentősen beleját­szik ebbe, hogy az építke­zések zöme ma már magán­erős, és az építtető aszerint vesz ki egy-két, vagy több nap szabadságot, hogy mi­kor kell anyag után szalad­gálnia, s mikor hajlandó a „kalákára” a rokon, munka­társ, vagy jó barát. Az sem elhanyagolható szempont — a szabadság elaprózásának okát tovább kutatva —, hogy szolgáltatóiparunk nem kényeztet el bennünket, és ha például valaki vízveze­ték-szerelőt. parkettázót, ta­pétázót vár a lakásába, ak­kor aligha ússza meg né­hány nap szabadság felál­dozása nélkül. A végére hagytam, pedig talán ezzel kellett volna kezdenem: a gyermekes szülőket nem a megszokás, sokkal inkább az befolyásolja a szabadság kivételekor, hogy mikor kell vigyázni a gyerekre. Kevés olyan család van. ahol az egész nyarat „megoldja” a nagyszülő, a tábor és a — ritkán kapható — gyerme­kes üdülés. Ügy tetszik, nem eléggé számol tehát napjaink va­lóságával az a rendelet, amely szerint a rendes sza­badság kétharmadát egybe­függően kell kiadni. Az in­díték kétségkívül tisztessé­ges, hiszen a rendelethozók abból indullak ki, hogy az egész évben keményen dol­gozó embernek nem elég. ha mindössze néhány napot pihen egybefüggően. De mit tegyünk, ha az élet mást diktál? A statisztika egyér­telműen mutatja, hogy a községekben élőknek, azaz a háztáji terhét is vállukon hordóknak mindössze XI százaléka tudja egyszerre kivenni szabadságát. Hason­ló az arány az alacsony jö­vedelműek körében (itt is munkával telik tehát a sza­badság jó' része), csakúgy, mint az abban a korban lévőknél, ahol a családala­pítás, építkezés gondjai je­lentkeznek. A nagy biztonsággal meg­jósolható jövő — legalább­is, ami a következő néhány évet illeti — aligha változ­tat gyökeresen a statiszti­kán. Á statisztikán, melyet — mint látjuk — nem is a megszokás, hanem a kény­szer alakít. Persze a nyár így is gyö­nyörű: a hölgyek lenge öl­tözéke keveset takar, a nap­fény, a levegő és a szép tá­jak látványa pedig egyelő­re változatlan áron kapha­tó, feltéve, ha mindezt ott élvezi az ember, ahol még nincs kerítés „üdülő”, vagy „strand” felirattal, örüljünk hát, aminek lehet, tisztelt olvasó, legalább néhány napra feledve a feledniva- lókat. (békés) A lakosság részére ebben a félévben 160 ezer tonna szenet értékesítettünk, egyre kevesebb reklamáció mellett. Az évi szerződésünk 180 ezer tonnára szól... Jó ütemben folyik a bel­városi postaközpont építése. Az Észak-magyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat ígé­rete szerint az esztendő vé­gén átadják a terepet a te­lefonközpont-szerelőknek. Ez­zel körülbelül negyedéves előnyre tesznek szert a be­ruházók. Mint megtudtuk, végül is crossbar rendszerű telefon- központot kap a Miskolci Postaigazgatóság. A Beloian­nisz Híradástecnhikai Gép­gyárban már készül az új berendezés, amely természe­tesen nem képes annyi több­let-szolgáltatásra, mint a korábban tervezett elektro­nikus központ. Ám bizonyos okok miatt azt nem sikerült A Miskolci Vernie glatmpa- ri Vállalat valóban végső megoldásként foglalkozott az eladás gondolatával. Dr. Su­gár János igazgató: — A Béke 'turistaház je­lenleg a fenntartására saük­megvásárolni. Végül is, Wa sikerül tartani a tempót. 1990 júniusában atadhatjak a létesítményt. Mint arról már korábban írtunk, a teljes befejezéshez 100 millió forint hiányzik. Ezért felkértek megyénk nagyvállalatait, üzemeit, in­tézményeit, hogy a telefon­szolgáltatások javítása érde­kében támogassák a beru­házást. Idáig több mint 64 millió forintot ajánlottak fel. ám biztosra vehető, hogy a hiányzó összeget is megkap­ja a Miskolci Postaigazgató­ság. A vállalatok, intézmé­nyek, amelyek újabb tele­fonvonalakra várnak, érde­keltek abban, hogy a beru­házás mjelőbb elkészüljön. Három hónap az előny Crossbar-központot kap a posta Sámán Gabor, a Borsort­tourist igazgatója bason« cipőben jár, mint a vendég­látósok; — Sok twist aszafltjswnk: van, és már annak is örü­lünk, ha csak pár százezer forint a ráfizetés.... Szá­munkra mégis fontos, hogy a túr istahazak az idegen­forgalom szolgálatában ma­radjanak. A nagy kérdés ta­lán nem is az, hogy m-ibót újítsák fel a házakat —, hiszen léteznek idegenfor­galmi alapok, pályázatok. Hanem az, hogyan lehet gazdaságosan üzemel tétéi? Erre kellene valami recep­tet találni... (Folytatjuk) Kánikulai forgalom A kánikulai napokban ug­rásszerűen megnövekedett az üdítőitalok forgalma Mis­kolcon, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat boltjai­ban. Így például a Pátria- üzletházban napi átlagban mintegy 2 ezer darab két- deciliteres és csaknem 800 darab literes kólát, valamint 1000 üveg Borsodi vizet vá­sárolnak a vevők. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom