Déli Hírlap, 1987. július (19. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-08 / 157. szám

A DH várospolitikai fóruma llel városi rehabilitáció Tokere varo tömbök n Ahol keveredik a tulajdonjog H Vállalkozni kell u Jó volna egy csapat jfc A Pannónia Szálló ősszel már remélhetőleg kibontako­zik az állványerdőből. De továbbra is megválaszolatlan kér­dés. hogy mi lesz a szálló háta mögötti tömb rendezésé­vel... A miskolci közlekedés története 5. Elindul a villamos Miskolc város közlekedé­sének egyik legfontosabb eszköze, a villamos, 1897. jú­lius 11-én indult meg. A vá­rosi vasút gondolatát Csáthy Szabó István vetette fel elő­ször. Ez irányú érdemeit a városi közgyűlés jegyzőköny­vében is megörökítették. A villamos építése, majd ké­sőbb a közlekedése a város lakosságának nagy érdeklő­dése mellett zajlott, bár nem minden esetben az egyetér­tésükkel. Nehéz volt meg­szokni, hogy a rendezetlen gyalogos-, lovas- és szekeres­forgalom mellé csatlakozott még egy jármű, amely nem tudott kitérni, és így elsőbb­séget kapott. A lakosság és a forgalom érdekében fél évvel az első ’illamoskocsit követően meg- zületett a villamos „Kresz” s. A szabályzat egyrészt a cötött pályás villamos szá­jad haladását biztosította az- lal, hogy megtiltotta a vá- 'ányokon a megállást, a izállítójárműveknek a sínen /aló haladást és a sínek íruval történő eltorlaszolá- lát. Minden közlekedő köte- es volt, legyen járművön, lovon vagy gyalog, kitérni a villamosnak. A mai olvasó számára nyilvánvaló, hogy sz a rendelkezés a védtelen lovasokat és gyalogosokat védte, és nem a városatyák elítélendő engedménye volt a villamostársaság irányá­ban, ahogy azt akkor a pol­gárok hangoztatták. A villamos a szabályozás eredményeként „kulturált” közlekedési eszköz lett. Az utazóközönségnek tilos volt menet közben le- és felszáll­ni, a villamos mellett 60 centiméter távolságon belül tartózkodni, azaz a mozgó „csodát” veszélyes közelség­ből bámulni. Gyakran meg­esett, hogy á kocsikra kitet­ték a „Megtelt”, táblát, ilyenkor a kedves utas meg­várta a következő, 12 perc múlva érkező villamost. A villamoson ittasok, garázdál- kodók, ragályos betegek és „tisztátalan külsejű egyének” nem utazhattak. (Élünk a gyanúperrel, hogy a tisztáta­lan, tehát szegényebb népré­tegek nemigen tudták a vi­teldíjat egyébként sem meg­fizetni ,..) A tiltó rendelke­zés a korántsem tiszta vá­ros ugyancsak „tisztátalan” mesterembereire is vonatko­zott, a mészárosokra például, akik a mesterségükkel járó szennyet nemigen távolítot­ták el magukról, sem a ru­házatukról. A fegyelmezett viselkedéshez tartozott a do­hányzás, a köpködés, az il­letlen vagy rendetlen maga­viselet tilalma is. A kulturált utazásnak per­sze csak az egyik feltétele az utasok „illedelmes” visel­kedése, a másik feltétel az utazó személyzet magatartá­sa. A szabályzat róluk sem feledkezett meg: „A vaspálya személyzete az utasokkal szemben magát il­domosán és előzékenyen vi­selni, nőknek, gyermekeknek és öregeknek a le-, és fel­szállásnál segíteni, a vasút árszabályához szigorúan al­kalmazkodni, a vágányon le­vőket a kitérésre idejekorán figyelmeztetni, utcakereszte­zéseknél a menetsebességet mérsékelni, s általában a balesetek kikerülése céljából mindent megtenni köteles.” A szabályozást követően az első hónapokban az intézke­dést igénylő kihágások sza­rná igen magas volt, de a város lakossága hamarosan megszokta a villamost. Az 1897-ben átadott Tiszai pá­lyaudvar — Verestemplom fővonal és az ebből kiágazó Búza tér — Népkert szárny­vonal mellé hamarosan csat­lakozott a diósgyőri vonal is, majd a népkerti szárnyvonal meghosszabbítása Hejőcsabá- ig. V (Sorozatunkat jövő szer­dán folytatjuk.) keresné dr. Szegüli Anna eső bevételnek is száz helye lenne. Valóban kincsről van szó, hiszen a világszerte is­mert több tízezer barlangból mindössze négy a mésztufa­barlang. A Petőfi-bar lángot 1813-ban fedezték fel, ami­kor Fazola Henrik forrás után kutattatott a hegyben. Meglehet, hogy a barlang mostani bajainak is épp a víz az oka: ugyanis az el­múlt évtizedekben alaposan megváltozott a környék víz- háztartása. Mi is kíváncsian várjuk a szakértők vélemé­nyét, hiszen nagy kár len­ne. ha veszélybe kerülnének a jégkorszak végén keletke­zett barlangi tünemények. (k—ó) Telket kaptak Összesen 61 telket juttat­tak a napokban az igény­lőknek a városkörnyéken. Harsányban, Paras’ nyán, Sajókeresztúron. Sajóbá- bonyban és Nyékládházáa miskolciak fognak építkez­ni. A legtöbb telek Sajóke­resztúron található, de tízen kaptak építési területet Harsányban is. rehabilitációja a legköny- nyebb feladat a tizenhárom közül, hiszen itt mindent ki­ürítettek, a magánkereskedő­ket elhelyezték, és meg­egyeztek az üzlethelyiségek állami bérlőivel is. Csakhogy a többi tömbbelsőben már keverednek a tulajdonfor­mák: van épületrész. la­kás. raktárnak használt helyiség is. ami nem taná­csi tulajdon. Egyetlen út lehetséges: a kiskereskedőket, kisiparoso­kat, a tömbök felújításában érdekelteket be kell vonni a munkálatokba. Teret kell ad­ni a kiskereskedőknek, kis­iparosoknak. Az a kívánatos, hogy fektessék be tőkéjüket egy-egy tömb megújításába, üzlethelyiségek, műhelyek, ki­rakatok építésével, felújítá­sával. Annál is inkább szük­ség lenne erre, mert a Széchenyi út mentén amolyan kis „párizsi udva­rokat” szeretnének létre­hozni, ehhez pedig ma nincs elegendő pénz, sem az államnak, sem a valla­tó knak. A kiskereskedők pedig sze­retnének vállalkozni, hiszen az illetékesek a megmondha­tói, hányán és hányféle öt­lettel ostromolják őket a hi­vatalos fogadóórákon ... Látszólag nincs akadálya a közös vállalkozásnak. De ah­hoz, hogy ebből valóság le­gyen, ki kell dolgozni egy olyan nyílt pályázati, vállal­kozási rendszert, ami lehetővé teszi, hogy az ötlet- és tőkegazdák tár­suljanak, tisztes szabályok betartásával. Tulipán, Bazár, Három ró­zsa — nem régi fogadók, kocsmák neve; így hívják azokat a belvárosi épület­tömböket, amelyeket szeret­nének hamarosan megújíta­ni a városépítők. Tizenhá­rom van belőlük. Egyelőre a i Tulipán-tömbben kezdődött meg a teljes körű megújí­tás, a többiben az öreg há­zak megfiatalításával foglal­koznak, a foghíjak beépíté­sére később kerülhet sor. Az utóbbi időben sok fórumon is tárgyaltak a belvárosi re­habilitációról. és több szó esett a vállalkozás szervezé­séről, üzleti oldaláról, mint az építészeti kérdésekről. Talán nem sértődnek meg az építészek, ha azt írjuk, hogy a belváros megújítása ma elsősorban nem építésze­ti , probléma, hiszen az alap­elveket ma tisztázták, s en­nek megfelelően készülnek rendre tömbönként a tervek. Sokkal nagyobb gond az, miként teremtsék elő a szükséges pénzt, és hogyan szervezzék meg a vállalko­zást. Csak egy példa illusztráció­ként: hozzá kell szoknunk a jövőben, hogy a megújuló üzlethelyiségekben változnak majd az üzemeltetők. Az ideiglenesség ebben az eset­ben nem lehet egyenlő az igénytelen külsővel, belsővel. Látni kell: ha nincsenek jól forgatható üzlethelyiségek, akkor megáll a belvárosi re­habilitáció. A szakemberek azt állít­ják, hogy a Tulipán-tömb i Egy szakembereknek rende­zett vitán elhangzott, hogy az effajta vállalkozói rendszert nem lehet a régi módon mű­ködtetni. Magyarán: szükség lenne egy olyan döntéshozó és valós hata­lommal felruházott szak­emberek csapatára, akik képesek a gyors és ru­galmas változtatásokra, kéz­ben tartják a belvárosi re­habilitáció szervezési ügyeit. Nem véletlen, hogy a hida)c felújítására a fővárosban mi­niszteri biztost neveztek ki. Higgyük el, egy belváros új- játeremtése sem kisebb fel­adat ... A tervezők készen állnak arra, hogy befogadják a tőkét hozók ötleteit. Van már példa arra, hogy épp a vállalkozók jelentke­zése miatt tettek le egy épü­let lebontásáról, vagy egy üzletkötés — a Centrum Áru­ház bővítése — indította el az egész tömb felújításának előrehozatalát. Reméljük, ezek a példák a jövőben szaporodni fognak... (kiss) * A Termálfürdő körül látszólag minden változatlan. Hamarosan azonban nagy mun­ka kezdődik itt, hiszen hozzáfognak a fürdő-szálló építéséhez. A városi tanács a vállal­kozáshoz idén ősszel kötvényeket bocsát ki. (Fe Ernő felvétele) Miért van zárva a Petőfi-bar lang? Repedés és lámpaílóra Sokan meglepődve látták az elmúlt hét végén, bogy Lillafüreden az a Petőfi-bar- lang, amelynek bejáratánál emléktáblát avattak a v;í ros­szé p ltok, zárva van. nem fo­gad látogatókat. Vajon mi lehet ennek az oka? A hely­béliek arról suttognak, hogy lemosták a barlang falait, és gyors algásodás indult meg, ezért van zárva a barlang. Mások szerint repedéseket fedeztek fel az üregek fa­lán. s ezért nem engednek be látogatókat... A barlang a Bükki Nem­zeti Park kezelésében van. Bartucz Ferenc, a BNP igaz­gatója: — Valóban repedéseket fe­deztünk fel a mésztufabar­lang falain, padozatán. Úgy ítéltük meg, hogy a legfon­tosabb szempont az élet- és vagyonbiztonság, ezért be­zártuk a barlangot. Azonnal megrendeltünk egy szakvé­leményt a Központi Bánya­műszaki Felügyelőségtől. Ez szeptemberben lesz kész, és akkor már jóval többet tud­hatunk arról, mennyire ve­szélyesek a repedések, és mit lehet tenni a további kőzet- mozgások megakadályozásá­ra. Ami pedig az algásodást illeti, tévedésről van szó. A barlangokban ugyanis attól, hogy víz éri a falakat, nem képződik zöld növényi bevo­nat. hiszen hiányzik hozzá a fény. Magunk is tapasz­talhatjuk, ha leszállunk föld alatti üregekbe, hogy ott, ahol állandó a vízjárás, minden nedves, nincs zöld növényi élet. A látogatott barlangokban azonban ki­alakult a „lámpa-flóra”. Ma­gyarán, a mesterséges vilá­gítás már elegendő ahhoz, hogy zöld növényi bevonat tapadjon meg itt-ott. Ez ter­mészetes jelenség, és sem­miféleképpen nem a zárva tartás oka. A Bükki Nemzeti Park legalább annyira sajnálja, hogy be kellett zárnia a bar­langot, mint az ide látogató turisták sokasága. Féltik ezt a természetes kincset, és az sem titok, hogy bizony a ki­

Next

/
Oldalképek
Tartalom