Déli Hírlap, 1987. június (19. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-10 / 133. szám
w* A DH várospolitikai fóruma Meddig tartson a sétálóutca? A városszépítők írják Még két év a Széchenyit! A szálloda megváltoztatta a terveket m A színház felújítása nélkül nem megy u A három tér 1874-ben nevezték el a Széchenyi utal a legnagyobb magyarról, régebben pedig Piae utcának hívták. Főutcaként, ahogy a miskolciak nevezik, sosem szerepelt a hivatalos okiratokban. 1984. február 1-jén tiltották ki innen a gépkocsiforgalmat. Vajon mikor kerülhet a képzeletbeli krónikába az a bejegyzés, amelyik arról ad hirt: befejeződött a Széchenyi út átépítése, sétálóutcává alakítása? Az illetékesek szerint még két év van bátra, hogy a Tanáesház térig érjenek a kivitelezők, de a tempó a mindenkori pénzügyi helyzettől is függ. Nemrég az MTESZ-ben a Széchenyi út felújításáról beszélgettek építészek, kivitelezők, irányítók. Nemrég arról írtunk, hogy megtorpantak a munkálatok a „villanyrendőrnél”, a Szemer^—Kazinczy saroknál. Ettől függetlenül az ÉÁÉV folytatja az útrekonstrukciót és a közműcserét. A villanyrendőrtől a Tanácsház térig tartó szakaszon szeretnék egyszerre megoldani az útfelújítást és a színház homlokzatának tatarozását. Ez külön-külön nem is megy, mert a színház benyúló épülettömbjének állványozása miatt nem lehetne a későbbiekben fenntartani a villamosforgalmat. A tervek között az is szerepel, hogy idén őszre, amikorra megtörténik a Sötétkapuval szemben _ a Pannónia Szálló felújítása, készen lesz az előtte levő útszakasz is. Szokatlan újdonságok nem várhatók a Széchenyi út újabb szakaszán: hasonlóképpen alakítják ki az utcaképet, mint eddig, legfeljebb az jelent különbséget, hogy jóval több lesz a múltat idéző díszes utcabútor, mint másutt. • • Amikor bevezették a Széchenyi úton az új forgalmi rendet, sokan azt mondták: ez mindenkinek egyformán rossz, hiszen a buszhoz indulóknak sokat kell gyalogolniuk, az autósoknak pedig körülményes megközelíteniük a belváros szívét. Más megoldást azonban aligha lehet választani, ha nem akarjuk, hogy a forgalom tönkretegye főutcánkat, és nem szeretnénk séta közben fulladozni a kipufogógáztól. Sokan aggódtak amiatt is, hogy a villamos a gyalogosok között zakatol. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a villamos- és gyalogosforgalom jól megél együtt, nem alakultak ki igazi veszélyhelyzetek. Továbbra is nyitott kérdés, hogy hol lesz a sétálóutca vége? Mindaddig ugyanis, amíg nem dőlt el, hogy a Tanácsház térre épül az új belvárosi szálloda, a terveken a Tanácsház tér, pontosabban a „lila hév” sarka jelentette a sétálóutca végét. Itt, a tanácsháza sarkánál már a gépkocsiforgalmat is beengedték volna, hogy a Dózsa György utca felől érkezve, ki lehessen kanyarodni a Győri kapu irányába. A szállodaügy azonban fordított az elhatározáson, mert Nagy baj van a kis elemekkel — mondotta az MTESZ rendezvényén Pirity Attila építész. Hogy mi az a kis elem? Mindaz, ami látszólag apróság, mégis nagyon lényeges a városlakók számára: az utcabútorok, cégérek, pavilonok, hirdetőtáblák, reklámok, kirakatszekrények, utcanévtáblák. Azt pedig, hogy baj var» velük, mindenki láthatja, hiszen a Széchenyin meglehetős összevisszaság uralkodik ma: van ahol régies stílusban készül a felirat, másutt szögacél- bó? hegesztették a kirakatot. A belváros és a Széchenyi út megújításának munkálatai még eltartanak jó néhány évig. l>e addig az ideiglenesség jelszavával sem maradhat fenn a mai állapot. Arra volna szükség, hogy a Széchenyi út, a belváros kis és nagy ügyei egy kézbe, a külön erre a munkára hivatott csapat asztalára kerüljenek. Mert nemcsak tiltani kellene, hanem például propagálni a múzeumi anyagokból is kiemelhető jó példákat. No, meg következetesen élni azzal a lehetőséggel, hogy városunkban városszépítő egyesület működik, és szabály írja elő a közterületi zsűri munkálkodását is . •. ' A diósgyőri példa Út Most eddig tart a sétálóutca most úgy tűnik, hogy a sétálóutcát érdemes továbbvinni a Zenepalotáig, azaz a Bartók térig. így legszebb három belvárosi terünk egységes rendszerbe tartozik majd, egy sétaút szép állomásaiként. A meghosszabbításnak azonban nemcsak anyagi feltételei vannak. Ahhoz, hogy he legyén gépkocsiforgalom a tanácsháza sarkánál, meg kell építeni a Szinva-hidat a Dayka Gábor utcával szemközt, így összekötve a déli és az északi oldalon futó utakat. Sok vita övezte az utcabútorok kihelyezését. A csőből hajlított, egységes szellemben tervezett utcabútorcsalád a forgalmas helyeken látható majd a továbbiakban. Ott pedig, ahol ezt a környező házak hangulata megkívánja — a Széchenyi —Szemere sarkon, a színháznál, a Sötétkapunál, a Szabadság téren, a Tanácsház téren és az Avas Szálló előtt — a már említett, századfordulós hangulatot idéző, díszes utcabútorokat rakják ki. • • Reméljük, lesz elegendő anyagi erő és energia arra, hogy a város két év múlva valóban sétálóutcával büszkélkedhessen. Mert ne felejtsük el, hogy bár az Ady- hídtól a Centrumig tartó szakaszt befejezettnek mondjuk, de még mindig nincs ott a szökőkút az áruház előtti téren»«, fkissj A jó példa erejére hivatkozva küldött nekünk egy kis írást Balogh Sándor, a Miskolci Városszépítő Egyesület Diósgyőri Csoportjának tagja. Arra hívja fel a miskolciak figyelmét, hogy van egy lakónegyed Diósgyőrben, a kisvasúitól nyugatra, a Vincze és Diófa, valamint az Előhegy és a Köztársaság utcák által határolva, amely példaként szolgálhat másoknak is. így ír a diósgyőri városszépítő: — A település legelső lakóháza a vasútállomással szemben épült fel a húszas évek előtt. Hingó búzatáblák és viruló szilváskertek helyén jöttek létre az új utcák. Ma az Ákos utca kivételével mindenütt virágoskerteket látunk a járda mentén, és fák sorakoznak. A diósgyőri hagyományokat azzal is őrzik, hogy többnyire diófákat ültettek. A házak szépek, gondozottak, a kertek tiszták és ápoltak. Ugyanez jellemző az útra, a járdára is. Mindenki anyagi erejéhez mérten járul hozzá a környezet szépítéséhez. A környezetből egyedül a Pityergő borozó kopár udvara rí ki sivárságával... Vajon mi lehet a diósgyőri szép utcákban lakók titka? Ha erre próbálunk választ keresni, akkor többnyire olyasmiket tudnánk leírni, amelyekre azt szoktuk mondani: közhelyek. Pedig érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy az összefogás, közösségi érzés, önfeláldozó szorgalom szavai nem maguktól lettek közhelyekké, hanem azzá tettük őket. Ott, ahol mindig is valódi tartalom állt a szépen csengő szavak mögött, senki sem érzi közhelynek egyiket sem.. Vita a szoláltatásokról A lakossági szolgáltatások helyzete című tanácsülési anyag tervezetét vitathatják meg ma délután fél 5-től a Tanácsköztársaság városrészben, a 8. számú tanácskozási központban az érdeklődők. A vitafórumnak a Korvin Ottó utcai pártalapszerveze- ti tanácsterem ad helyet. A miskolci közlekedés törtéoete 1. r Útépítés — utólag jjc A színház épülettömbjének sínek odébbhelyezésével lehet állványzatát csak a villamos. jelépíteni. „Ezen általános elnevezésben, útvonal foglaltatnak annak alkotó részei, mint az útvonalnak közepe, mely a megyei közútvonalak felszínén azoknak szélességéhez képest, aránylagos domborúságát lerakott kövezet, vagy kavics alap által képezi. Az útvonalnak két melléke, mely az út közepéről lefolyó viz vezetése végett csekély lejtősséggel alkalmazlatik — sem kő, sem kaviccsal borítva nincsen — nyári száraz időben szekér és gyalog járásra — és egy részben az útanya- gok lerakó helyéül használta- ttk, végre az útvonalak két mellék árka, mely az útvonalról lefolyó víznek befogadására, s kár nélküli levezetésére szolgálván, a rendes útvonalra nézve — nélkülözhetetlen.” tgy fogalmazta meg 1868-ban Szathmáry Pál vármegyei mérnök az út fogalmát. Az utak építésének és karbantartásának sürgető gondja az árucsere, a kereskedelem megindulásával és fejlődésével szoros ösz- szefüggésben jelentkezett Miskolcon. A város belső közúthálózata is a kereskedelem függvényében fejlődött, annak igényeit igyekezett kielégíteni. Az úthálózat fejlesztése a századfordulón indult meg, amikor a lélekszámban és gazdasági jelentőségében növekvő város közlekedésének legnagyobb — máig érezhető — problémája, hogy a település fejlődésével nem egyidőben gyarapodott az úthálózat. A lakosság növekedése miatt a belvárost hamarosan körbe- zárták a nyomornegyedekként is jellemezhető „telepek”, beépítési tervek hiányában rendezetlen házsorokkal, melyek közé utcákat nyitni, a minimális szélességet biztosítani — utólag — igen nehéz feladat volt. Ezeknek a telepeknek a béka peso lása a főforgalmi utakhoz minden esetben utcaszélesítést és ezzel együtt járó épületbontásokat is jelentett. Ezen túl az útépítéseket már a korai időszakban is nehezítették a földrajzi körülmények, ekkor elsősorban még a város belső területén keresztülfolyó Szin- va és Pece, mivel az útvonalaikra hidak is kellettek, és ezek igen megemelték az építési költségeket. A nagyarányú útépítések az 1800-as évek második felében kezdődtek meg. A biztató indulás után nagy megtorpanást jelentett az 1878- as árvíz; a veszteséglistán szerepelt 14 nagyobb és 10 kisebb híd. 1890-ben törvény rendezte a közutak sorsát, felosztva azokat állami, törvényhatósági, vicinális, közdűlő- és magánutakra. Az úttulajdo- nosok és a felhasználható források törvényes rendezése után nagyarányú építőmunka indult meg az egész országban. Az utak, hidak, járdák építésének története tartogat néhány érdekességet. 1816. május 29-én Borsod vármegye nemesi közgyűlése a következő határozatot hozta: „Földmérőnk Losonczy József úr a Tapolczai Fürdő uttjának legalkalmatosabban hogy és mely lehető megcsi- nélása felől határozásunkhoz képest tudósítását bé adván, ezen tudósítás és az ahoz mellékelt rajzolat kiadása mellett főszolgabíró Sebe Jósef urnák megh agyattatott hogy a csinálandó ut, a Csabai Határ és Erdő résfal men vén keresztül, a Csabai Birtokosokat a felöl, hogy e részben valamely észre vételeik nem forognak é fel, voltaképpen hallgassa ki, s tudósítását jövő Köz Gyűlésünkre múlhatatlanul adgya bé, s ha észre vételek a Csabai Birtokosok részéről nem tétetnének, az utat ezen tudósításban projectált mód szerént csináltattassa meg.” A határozat és az utasítás megszületésétől azonban még igen messze volt a kész út. A határozatot előkészítő „mérnöki” munka kifogástalan volt, erről tanúskodik az útnak „Rajzolattya” is. A meglevő tapolcai utat Losonczy József mérnök átvágással akarta lerövidíteni. Az út rendbetételére is kitűnő terve volt, a közeli Gyémánt domb „kemény kő” anyagát akarta erre a célra használni. A költségek fedezetének tervezéséről sem feledkezett meg. megosztotta azt a megye és a fürdő tulajdonosa, a tapolcai apátság között, „közsegedelmet volna illendő nyújtani” írta. A mérnöki munka és n határozat nem volt elegendő, közbeszóltak a birtokosok; akiknek a földjén keresztülment volna az út. nem engedték, így Losonczy József szép terve nem valósulhatott meg. Seresné dr. Szegőfi Anna (Sorozatunk következő részét jövő szerdán közöljük.)
