Déli Hírlap, 1987. június (19. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-08 / 131. szám

Az érem másik oldala Kerékgyártó Mihály Óad a miskoBciaké a szó Rovatvezető: Nvike* Imre. — Postacím- Déli Hírlap Miskolc SMl Pf 39 — Tel.: I* 223. Kértük olvasóinkat. levelezőinket. h»e> panaszaikkal, észrevételeikkel nettótól péntekig, leóecóleg *— 14 óm között (cepessedek tel bennünket. Tapolcaréti akácok Győztek a löldesisták Gyermekkorom a Tapokarétcn lelt el. Diósgyőrben, a strand szomszédságában, azaz a Kőkertben, Amióta az esze­met tudom, a strand és az utcánk között, valamint erre me­rőlegesen a sétány közepén mindig voltak akácfák. Ma is. Némelyiket négy öt ember éri csak át: idősek, hatalmasak. Éppen az elmúlt hét végén jártam arra, s most ismét, mint már annyiszor, ell'acsarodoU a szívem. Mert ezek a gyö­nyörű fák — amelyek ugyanúgy megérdemelték volna a vé­delmet, mint a Vár utca gesztenyéi! — halódnak, pusztuló­félben vannak. Megszámoltam: tizenhat vastagtörzsű akácfa van még a Tapolcaréten. Fa? Hiszen némelyik már aggastyán, bár azért még virágzik, illattal árasztja el a'környéket: a töb- biekböl csupán csonkok, száraz ágak maradtak. Sir a szívem — írom újra. Mert ezek az akácfák éppúgy hozzátartoznak a tájhoz, mint a ma is megtevő szánkópá­lya, a piroscserepes kis házikók, a Gulyás-villa, s maga a strand, a vár. S íme, mi lett belőlük!? Az idő kikezdte őket, egy-két év csak, s mindannyi az enyészeté. Sajnálatos, hogy ezeket a kuriózumnak számító hatalmas akáeokat soha nem metszették, nem ápolták, legfeljebb csak mi, kőkertesi srácok szedtük le róluk minden évben a magunk akácfavirág-adagját. Lehet, már késő. Lehet, már mindannyi fát, mind a ti­zenhatot ki kell vágni. Ám lehetne telepíteni melléjük úja­kat. (Pontosabban, lehetett volna, hiszen a nagyok mellett felcseperedett ifjak is — belőlük is van már az út mellett, vagy a zártkertekben vagy négy-öt — 30—35 centiméter vastagságúak már!) Mert ezt az akác-fasort kár veszni hagy­ni. Szeretem a tapolcaréti akácokat. Anyám és ők kötnek még oda a Kőkerthez, a gyerekkor emlékeihez. S vajon meddig még? Ny. L Nagy Gábor (Miskolc, Győri kapu): A Házi Jogtanácsado korábbi számai felől a kővetke­ző címen érdeklődhet: Buda­pest. VII. Thököly u. 21. A Lap­kiadó Vállalat Olvasószolgálata. Nyitva: naponta 8—ÍZ óráig, csü­törtökön 8—^17.30, pénteken 8—14 óráig. A tokaji Zalka Máté Ke­reskedelmi Szakmunkáskép­ző Iskola Bodrog-parti vízi vándortáborában nagy ér­deklődés mellett tartották meg az országjáró diákok megyei találkozóját. Me­gyénk középfokú tanitézmé- nyeit mintegy nyolcszáz di­ák képviselte. Kitűnően si­kerültek a három nap ren­dezvényei, 1 amelyek között szerepelt ügyességi verseny, városismereti és tájékozódá­si vetélkedő, éjszakai termé­szetjáró akadályfutás is. Az ODMT eredményhirdetéssel és díjkiosztással zárult. A miskolciak büszkék lehettek, hiszen a Földes Ferenc Gim­názium Matróz csapata I. he­lyezést ért el. Felvételeink a tábor életébe engednek be­pillantást Új helyen a liírlapbolt Korábban legalább hetente egyszer betér­tem a Széchenyi úti hírlapbolt öa. Azután a bolt elköltözött, s most felfigyeltem rá, hogy a Hunyadi utcán ismét üzemel. Mikor betér­tem, nem is csalód­tam, hiszen igen sok­féle hazai és külföldi újságot, folyóiratot árusítanak itt (Csak zárójelben jegyzem meg: Déli Hírlapot is.) Igazán nagy örömömre szolgált a bolt újbóli felfedezése. Szívesen ajánlom mindazok fi­gyelmébe, akik koráb­ban ügyfelei voltak, s most esetleg nem tud­ják, hogy hol van. Kiss Imrét** Miskolc Rovatukban közölték B. F., miskolci olvasójuk panaszát — Nem bizonyult mester­munkának címmel —, amely­ben rám nézve elmarasztaló kijelentéseket tett. Állításait szeretném kiegészíteni. Szolgáltató kisiparos va­gyok, új cipőket nem készí­tek, csupán javítok. Ezzel tisztában kellett lennie B. F.- nek is. Tudta azt is, hogy az egyik kuncsaftom által bi­zományba átadott, újnak tű­nő, barna box bőrű, mú­anyagtalpú, gyárilag készí­tett férfi félcipőt vett meg, amiért semminemű garanci­át nem vállaltam. Ezt tanúk­kal is igazolhatom. S mi többj B. F. csupán a vételár felét fizette ki. Ennek elle­nére a visszohozott, meghi­básodott cipőt megcsináltam, olvasójuk a tartozás rende­zése után átveheti. Posta Gábor cipész kisiparos Miskolc Szinte olvashatatlan a menetrend Megjelent a Miskolci Köz­lekedési Vállalat új menet­rendje. Csinos, pontos, véko­nyabb is, mint elődje, az 1986-os. Nem véletlenül. Ugyanis a menetrendet olyan apró betűkkel szedték, amit szinte lehetetlen elolvasni. Ráadásul ugyanilyen apró betűkkel szedett menetrend került ki a buszmegállókba, a végállomásokra is... Na­gyító nélkül fnég a sassze- műeknek is erőlködniük kell, hogy elolvashassák, honnan, mikor indul a busz... Nem lehetett volna nagyobb be­tűket használni ? Nagy Bertalan Miskolc Ázt válaszolták, hogy,. ».. .tavasszal, a növény­zet vegetációjának megin­dulásakor előfordul, hogy bölcsődéink játszóudvarai­ban gomba jelenik meg. Munkatársaink (mielőtt ki­mennek a gyermekekkel az udvarra) kötelesek átvizsgál­ni a játszóudvarok területét. A gyermekek biztonságos kint-tartózkodása érdekében összegyűjtik az oda nem il­lő, idegenek által bedobált különböző tárgyakat, ház­tartási seemetet és az ese­tenként megjelenő gombát. A leírt esemény — a gyer­mek gombát talált és meg­ette — azért fordulhatott elő, mert a 26. sz. bölcső­de udvarán rövid fennállási ideje óta gombát nem ész­leltek, így erre kevesebb fi­gyelmet fordítottak munka­társaink. A mulasztás alól az sem adhat felmentést, hogy az aktívan dolgozók kö­rében gyakori a különböző jogcímen történő távoliét (táppénz, fizetett szabadság, *tb.), így előfordul, hogy a csoportonkénti négy gondo- Mtazonó helyett csak kettő­három látja ei a gyermeke­ket, akik ezért természetesen többlettdíjazásban részesül­nek. A gondozónői fluktuá­cióval kapcsolatos észrevétel országosan és városunkban is igaz. Az egészségügyi intéz­ményekben (a bölcsőde ide tartozik) foglakoztatottak bére valóban alacsony. Az intézmény béralap-előirány­zatának felhasználása so­rán következetesen nagy gondot fordítunk arra, hogy a több éve, évtizede a gon­dozónői pályán lévő munka­társaink bérét elfogadhatóvá tegyük. A bérezési adottsá­gokon túl azonban tényként kell elfogadni azt, hogy szép számmal választják a pályát olyanok, akik a mindennapi munka sűrűjébe bekerülve, megismerve annak valós nehézségeit, pályamódosítást hajtanak végre.” (A választ a rovatunkban Gombás reg­geli címmel megjelent olva­sói észrevételre kaptuk Re­hen Károlynétól, a Miskolc Városi Tanács Egyesített Böl­csödéinek igezgatójatoL) Ki is kell üríteni! * Formatervezett, a kör­nyezethez illő szeméttartók találhatók a Bükk számos kirándulóhelyén. A turisták többnyire mar ezekbe he­lyezik az üres konzervdobo­zokat, a papírhulladékot. Ha azonban nem ürítik ki rendszeresen ezeket a tartó­kat, szeméthalmok zsúfolód­nak majd körülöttük, * a szép szándék a visszájára fordul. K. J. Miskolc Btt mónéja q jogfia&áíx GONDOZÁS ÉS GYÓGYKEZELÉS AZ ALKOHOLISTA KÉRELMÉRE A köteteié Mézet! gyógy­kezelés a legsúlyosabb foz- moja az alkoholról vaio le­sz oktatásnak. Minden eset­ben nagy a jelentőség«, begy az alkoholista maga is akar-e életmódján változ­tat*«. Ennek egyik formája, hogy ő maga kérje az orvo­sok segítségét Mindenkinek, aki az ai- kohoílol küzd, lehetősége és joga van arra, hogy a gon­dozásba vétele es gyógyke­zelése végett a lakóhelye, vagy munkahelye szerint il­letékes gondozóintézet, ille­tőleg rendelőintézet alkohol­gondozó rendelésén önként megjelenjen. Jelentkezés ese­tén megvizsgálják az alko­holelvonást kérő személy egészségügyi állapotát, és en­nek figyelembevételével ha­tározzák meg a gyógykeze­lés módját. Amennyiben az alkoholtól való függés azt lehetővé teszi, a gondozóin­tézeti gyógykezelés a járó- beteg-ellátásra vonatkozó ál­talános rendelkezések szerint történik. A gondozás irán­ti kérelem előterjesztésével egyidejűleg a kérelmezőnek írásban kell kinyilvánítania és aláírásával meg kell erő­sítenie. hogy a felvételt ha­tározott gyógyulási szándék­Csatlakoztak a lakók Rovatukba»* közreadták. hogy a Hazafias Népfront I/2-es körzetéhez tartozó la­kók közül ketten beneveztek a városi szervek által meg­hirdetett, a környezeti kul­túra évében zajló városszé­pítő versenybe. Azóta lakó­körzetünkben kedvező válto­zás történt. További nyolc lakótársunk csatlakozott a versenyhez, jelentős vállalá­sok?! téve az utcák, a lakó­házak megszépítése érdeké­ben. Tóth Aladárné, Rácz Jenőné, Szabó József, Barci- kai Istvánné és társaik azóta is nap mint nap azon van­nak, hogy az Augusztus 20., valamint a Selyemrét utca a korábbinál is szebb külsővel várja a hozzánk érkezőket, s az ott lakók még jobban érezzék magukat. 1W. F. Miskolc be* kéri, aláveti magát az orvos által meghatározott, az orvostudomány minden­kori állása szerinti gyógyke­zelésnek, beleértve a gyógyí­tó célú szervezett foglalkoz­tatást és szükség szerint vál­lalja munkaterápiás intézet­ben való elhelyezését is. Lehetőség van a járó be­tegként vak) kezelés mellett arra is, hogy az alkohol­ról leszokni kívánó személy a gyógykezelés befejezéséig kórházban, vagy munkaterá­piás intézetben maradjon. A gondozás és gyógykezelés, ha azt az alkoholista saját ma­ga kérte, addig tart, amíg az szükségesnek látszik. Az az előny azonban megilleti az önkéntes elvonókúrára jelentkezett személyt, hogy kérelmére a gondozást bár­mikor meg kell szüntetni, és őt a kórházból el kell bo­csátani. Vele szemben kény­szerintézkedés, például elő­vezetés nem foganatosítható. Kétszínű anya« A Centrum Áruház méter­áru-osztályán megtetszett egy pálmafa-mintázatú trikó­anyag. Fehér alapion több színű mintával kínálta ma­gát; nekem a kék tetszett a legjobban. Sajnos, már csak a vége volt, megvettem mind. Kicsit soknak talál­tam, de gondoltam, majd felhasználom másra a mara­dékot, Amikor kibontottam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a kétrét hajtott anyag egyik oldala nem fehér, ha­nem vajszínű. Ebből bizony sehogy sem lehet egyszínű pizsamát szabni! Nem szo­kásom, hogy az anyagokat tüzetesen átvizsgáljam aa üzletben, így ezt a hibát sem vettem észre. Visszavittem. Az eladó hölgy készségesen, az áru­házhoz méltó udvariassággal sietett a segítségemre. A gon­dom megoldódott. Nem ér­tem azonban, hogy a gyár hogyan szállíthat ilyen ter­méket X. osztályú minőség­ben?! A meónak az ilye» árut nem volna szabad át­engedni, már azért sem, mert a vevpnek utánajárást, az el­adónak felesleges munkát je­lentenek ezek a cserélgeté­sek, hogy a gyár jó híréről már ne is beszéljünk... H.-né Furcsa uyeremény A miskolci Avas Ruhaipa­ri Szövetkezet tombolaakciót hirdetett. Én is vásároltam a Búza téren lévő boltjukban, s noha kétszer is, álmomban sem gondoltam volna, hogy Fortuna istenasszony kisze­meltje vagyok. Nagy volt hát az örömöm, amikor a bolt arról értesített lakásomon, hogy megnyertem a II. dí­jat, menjek, vegyem át. A boltban derült ki, hogy egy női ruháról van szó. Néhány pierc elteltével ki­derült az is. hogy a nyert ruha nem jó rám. legalább egy számmal nagyobb kelle­ne. Mi sem természetesebb — gondoltam —, mint hogy kicserélik. Sajnos, csalód­nom kellett. Kijelentették, hogy csak az elnök engedé­lyezheti a cserét. Elmentem hát a szövetke­zet Széchenyi úti központjá­ba. az elnökhöz. Ha tudom, hogyan fogadnak, nem me­gyek. .. Ott is azt a választ kaptam, hogy a ruhát nem cserélhetik ki. Azt tanácsol­ták, hogy adjam el, de ami­kor megkérdeztem az árát, nem tudták megmondani. Csoda-e, ha ezek után megfogadtam: nem vásárolok máskor a szövetkezetnél. Fe­lőlem hirdethetnek akármi­lyen tombolát! Gombos Sándorné Leninváros, Rudas L. u. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom