Déli Hírlap, 1987. június (19. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-05 / 129. szám

Stop, egy percre! Tökéletesítik a zöldhullámot Megváltozott a forgalmi rend az Uitz Béla, a Vörös­marty, illetve a Szemere és a Korvin Ottó utcák keresz­teződésében, épp egy hete. Ezt követően többen panasz­kodtak, hogy megtört a vi­szonylagos zöldhullám a déli tehermentesítő útnak ezen a szakaszán. Például a Béke mozinál található jelzőlám­pánál a Diósgyőr felé tartó autósok hosszú ideig kény­szerülnek megállásra, mi­közben a szemközt jövők za­vartalanul robognak. Mi az oka ennek? — kérdeztük Tóth Csabától, a városi ta­nács közlekedési csoportve­zetőjétől. — A forgalmi rend vál­toztatására jó programot ké­szített a" VÍLATI. Elvégez­ték a programkártya terve­zését, s vállalták a kivite­lezést is. Az a diagram, amelyik a tervezőasztalon tökéletes, nem biztos, hogy a gyakorlatban is sikeresen vizsgázik. Ez is némi fino­mításra, módosításra szorul. Á Korvin Ottó és a Szeme­re utcai lámpák egy része tíz-tizenkét másodperces fá­ziseltéréssel működik. Egy hete figyeljük a for­galmat, s próbáljuk kiiga­zítani a programot. Azt viszont nem ígérhetjük, hogy egyszerre minden irány­ból teljes legyen a zöldhul­lám. Ez lehetetlenség a bel­városban; legfeljebb autópá­lyákon valósítható meg. Ko­rábban a jelzőlámpákat 60 kilométeres sebességet fel­lejlődő Felsőzsolca A Felsőzsolcai Nagyköz­ségi Tahács a legutóbbi ülésén beszámolót vitatott meg az 1986. évi költségve­tés és fejlesztési alap fel­használásáról. A települé­sen 22 millió forintot köl­töttek fejlesztési célokra. A szakemberállomány letele­pedésének elősegítése céljá­ból felépítettek nyolc álla­mi lakást a Sipkó Miklós utcában, ennek költsége csaknem 7 millió forint volt. A magánerős lakás­építés céljára 60 házhelyet alakítottak ki — hangzott el az ülésen. tételezve programoztuk. Most a tempót 40—47 kilométeres sebességhatárok közé szorí­tottuk, több okból is. Az Uitz Béla utca meglehetősen kanyargós, egész nap sűrű a forgalom erre, és sok nagy­testű teherautó is megfordul itt. A korábbi 60 kilométeres tempót nem minden jármű tudta felvenni. S ez az ütemtelenség most csak fokozta volna a forga­lom trombózisát. Egyébként, ha a Béke mozinál található lámpa mindkét irányból egy­szerre mutatna szabad jel­zést, akkor a járművek na­gyobb sebességre kapcsolná­nak, és körülbelül a harangto­rony táján kényszerülné­nek fékezésre, ott sűrűsöd­ne a forgalom, így viszont egyenletesebben oszlik meg ezen a szaka­szon. A lényeg az, hogy a lehetőségek határain belül tovább finomítjuk a jelző­lámpák működési rendszerét. Ám olyasmi sohasem lesz, hogy bárki bármilyen irány­ból jövet, minden időben zöld jelzést kapjon, Sz. I. * Dr. Tímár Lászlóné és nagy családjának néhány tagja. Családi körbei A fogak épségben maradtak Oseleíánt­a Ritka leletre bukkantak Putnokon, a föld mélyében. Farkas Attila frontaknász május 14-én, éjszaka, az egyik frontfejtésben látta még az őSelefánt-marad- ványt. Mint elmondta, a szénfalat vájta a fejtőgép, amikor előtűnt egy állka­pocs- én agyartöredék, vala­mint néhány csontdarab. A bányászok óvatosan nyúltak a 10—20 millió évvel ezelőtt élt állat maradványaihoz, és a felszínre hozták. Néhány napig csodájára jártak a többiek is. A Masztodon Angustidens, azaz az öse’efánt-maradvány a miskolci Herman Ottó Mú­zeumba . került. Dr. Szakáll Sándor muzeológus arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy a borsodi szérirr.edencében ed­dig mindössze hat hasonló típusú leletre bukkantak. Di­csérte a bányászokat, mert a csőn (maradványokkal gon­dosan bántak, és így az áll- kapocstöredék ép fogakkal maradt ránk. A masztodon kifejlett állapotban a mai elefánthoz hasonló méretű lehetett, növényevő volt, és feltehetően a mocsárba süly- lyedt évmilliókkal ezelőtt. A maradványokat előbb konzerválják, majd paleon­tológus vizsgálja meg és dol­gozza fel a leletet. Ez körül­belül két-három hónapot vesz igénybe, s csak aztán kerülhet a múzeum gyűjte­ményébe. a miskolciak te­hát az ősszel már láthatják a masztodont, de tervezik a putnoki—gömori múzeumban történő kiállítását is. Dr. Szakáll Sándortól megtudtuk, hogy május 29-én a bükk­ábrányi külfejtésű lignitbá­nyában. is értékes csontma­radványokat találtak a bá­nyászok; mamutagyar-töre­dékeket! A bánya megnyitá­sa óta ez az első komolyabb lelet! Ritkaságszómba megy. hogy egy héten belül két ba­nyából is ősállatmaradvá- nyok kerüljenek elő. Évtize­dekkel ezelőtt Sajókazára, Katedrán és pulpituson üjr Az áUkapócstöredék az ép fogakkal. (Pusztai László felvétele) Radostyánra és Ózd-Farkas- lyukra figyeltek a palentoló- gusok, amikor szintén masz­todon-maradványokra buk­kantak a bányában; most Putnokra és Bükkábrányra. Ki tudja, mit rejt még a föld mélye ezeken a helye­ken? {temesi) A tanárnő megváltja volt diákjának, hogy most ő iz­gul úgy, mintha felelne. (Fo­tóriporter kollégámnak van­nak szép emlékei róla a Sze­les utcai általános iskolai éveiből.) Dr. Tímár Lászlóné úgy érzi, hogy ez a beszél­getés is megmérettetés, ugyanúgy, mint minden órá­ja. A katedrán szakmailag ritkán kételkedik önmagá­ban, ám néha, egy-egy csen­getés után elbizonytalanodik; a tananyagon túl nyújtott-e érzelmileg maradandót? A pályáját Saj őszen tpétc- ren kezdte,, majd a Szeles utcán folytatta. Ez a hat évi általános ibkolai tanítás számára is jó iskola volt. Ott tanult meg a diákok nyelvén. A Herman Ottó Gimnáziumban már annyi­ban izgalmasabb a dolog, hogy megfeleljen a nagyon okos, sok mindén iránt ér­deklődő mai ifjúságnak • FELNŐNEK A TANÍTVÁNYOK — A középiskolai éveim alatt M. Kiss Júlia tanárnő szuggerálta belém a Zrínyi Gimnáziumban, hogy orosz szakra kell jelentkeznem. A szüleim is hajlottak erre, Ö. fakuló, de váratlanul mindig elő-elő- bukkanó gyermekkori emlékek! Mi/cet tud­tok előrángatni a. tűnő idő homályából? S az idegrendszer képzettársítási pályáin micsoda kapcsolatok teremtésére vagytok képesek? — Komputer legyen a talpán, ami veletek versenyre kelni képes. — „Neked se lesz fiam sarokházad soha!" — mondta nemegyszer apám, ha zsebpén­zemet hamar elúszni látta. Pedig én. persze tudtán kívül, éppen sarokházra költöttem a pénzem, legkevesebb kettőre havonta, amit hatalmas barna fatálcákon hordtak be a segédek az iskolánkkal szemközti cuk­rászdába. Mellesleg az iskolánk is sarok­hoz volt, s a cukrászda is. és így tulajdon­képpen az történt, hogy az egyik sarokház­ból átmentünk a másik sarokházba, sarok­házat enni. Máig alig emlékszem szebb látványra annál, mint amikor a fényes, sütemény­szedő lapátocskát a szép sorban pihenő és illatozó sütemények valamelyike alá csúsz­tatták, átemelték a kis tányérkál^a. ezüst villácskát fektettek melléje, s elénk, az asz­talra helyezték. Tízen aluli gondoktól ter­hes fejünk, alig emelkedett az asztal lapja fölé, de a csipkés szélű, hófehér papírszal­véta közepén, a kis sötétkék tányéron ott tündökölt egy egész sarokház, s ez parány- ságunk tudatát is feledtette velünk. — Sa­rokház utáni olthatatlan vágyunkat viszont csak addig, amíg éppen fogyasztottuk. Saj­nos. ez tartott a legrövidebb ideig. A sa­rokház pillanatok alatt eltűnt a tányérról, s ahogy az már az életben lenni szokott, maradt a vágy ... Aztán, rövid idő múlva, eltűnt a sarok­ház vásárlásának színhelye is. Az épületet, amelyben a cukrászda volt, bombatalálat érte. Megmaradt, kiégett falai között ké­sőbb valami raktárhelyiséget alakítottak ki, s hosszú időre — vagy tán örökre — mi is leszoktunk a sarokház-evésről. .. Apám­nak ebben is, de másban is kezdett igaza lenni. A háború után igen sok sarokházat lebontottak — meg aztán én is dolgozni, később keresni kezdtem, és valóban nem annyit, hogy abból sarokházat vehettem volna magamnak és családomnak ... ■Az igazság persze az, hogy beérném én ma már egy akármilyen sorházzal, vagy to­ronyházzal is, de a nosztalgia a sarokhá­zak után úgy tűnik, örökre megmaradt bennem. Különösen akkor veszem ezt észre, ami­kor különböző városok egymástól szinte megkülönbözhetetlen lakónegyedeiben bo­lyongva, ismételten rájövök, hogy sarok­házak pedig — mint boszorkányok — nin­csenek. — Az ördög tudja miért, ilyeneket egyszerűen nem építenek. Helyükön, vagy azon a helyen, ahova kívánkoznának, kis szabad térségek maradnak, füvesítettek, vagy virággal beültetettek — de az is elő­fordul, hogy éppen ott otrombálkodik a nem éppen szemet gyönyörködtető és ko­rántsem illatozó szemétgyűjtő. Ö, gyönyörű, L-alakú, vasaló- vagy pat­kóformájú, földszintes vagy emeletes, sok- ablakú sarokházak ... Eljárt felettetek is az idő. Helyeteken, vagy ahová kívánkoz­nátok, tűsarkú, gumitalpú, s különböző márkájú sportcipőkben naponta át- meg átvonul a történelem, s ‘ronda, girbe-gurba gyalogútokat hagy maga után! Gyöngyösi Gábor noha abban az időben a vasutasok érettségizett lá­nyai többnyire a fűtőház­ban, vagy a járműjavítóban helyezkedtek el. . Sikerült a felvételim Pestre, orosz— magyar szakra, de úgy ala­kult, hogy mindhárom isko­lában mindig az orosz nyel­vet kellett tanítanom. — A nyelvoktatás eredmé­nyességéről megoszlanak a vélemények... — A város köztudatában azért benne él, hogy a mi iskolánk nyelvi beállítottsá­gú ,gimnázium. Tavalyelőtt 36-an, tavaly pedig 10-en tettek középfokú nyelvvizs­gát. Az én tanítványaim kö­zül már 80 orosztanárnő ok­tat. Nemrégiben a 42-es Ál­talános Iskolában voltunk, bemutató tanításon, és két volt „gyerekem” ugrott a nyakamba. Az egyik éppen az a tanárnő, aki az órát vezette. Az idén a csopor­tomban mindenki önként vállalta, hogy érettségizik oroszból. És elérzékeny ül­tem a boldogságtól, amikor megkaptam nemrég egy ne­kem dedikált egyetemi jegy­zetet. Az 1967-ben érettségi­zett Simigné Fenyő Sarolta írta a Nehézipari Műszaki Egyetem joghallgatói számá­ra az orosz szaknyelvi jegy­zetet. A legfrissebb sikerél­ményem pedig, hogy az egyik tanítványomat most vették fel a Szovjetunióba, orosz nyelv és irodalom ta­nár lesz. Az indíttatása úgy kezdődött; hogy egy 40 ta­gú voronyezsi pedagóguscso­port látogatott el Miskolcra. Az IBUSZ-tól telefonáltak az igazgatónőnek, hogy szí­vesen eljönnének az isko­lánkba. Behívtuk a legjobb oroszosainkat, hogy beszél­gessenek velük. A kislány már itt elkápráztatta tudá­sával a vendégeket. Nehéz tanácsot adni egy ilyen el­határozás előtt, én mégis biztattam. Ha a Szovjetunió­ban tanul, abban bízhat, hogy nem lesz könyvizű a tudása. • „MINDIG MEGKERESTEM A SZEMEMMEL” — Ha tehettem, én is el­látogattam a Szovjetunióba. Az MSZBT-munkám elisme­réseként országos delegáció tagja ' voltam, tavaly pedig 150 gyereket kisértem Le- ningrádba. Csodálatos egy hónapot töltöttünk ott, mely­nek nevelő hatása is fel-» mérhetetlen. Láthatták, V.g. gyerekek, hogy amerikai,, francia és angol tanárok mi; lyen lelkiismeretesen tanulj tak a saját pénzükért..,,' — Eddig még csak a hiva~ tásról szólt. — A családi élet folyik, szép csendesen a maga roed;'" rében. Rendkívül sokat kö­szönhetek édesanyámnak, aki velünk él. Abban az id ob eh még nem volt gyes, igett hamar vissza kellett méifi* nem dolgozni, amikor fwft' 1962-ben megszületett. Jq gyerek volt, semmilyen. jjftgj héz pedagógiai feladat éle* nem állított. Életem . leg­szebb négy évének tartóm, amikor ő is a Herman Gim-'’ náziumba járt. Noha nem tanítottam, szünetben min-' dik megkerestem a szemem­mel a sok gyerek között:''**' — Nekem nem voltak olyan könnyűek ezek az évek — mondja Iván —, mert mindig „nagyító” álaít éreztem magam. Mások Huná cutságát a szülői értekezlet­re már elfelejtették, az enyémet rögtön bepanaszol­ták. • DOLGOZATOK ÉS PERES ÜGYEK Dr. Tímár László a me­gyei bíróság elnökhelyette­se. Fia az ő mesterségét vá­lasztotta. hiszen néhány ér­dekesebb jogi esetet iel-fel­csillantott otthon is a fii­nak. Az édesanyának saját' bevallása szerint nfnes ér'- zéke a joghoz. Egyetértünk,- hogy a nyelvezete egy külön világ. A fia persze nyom­ban védelmébe veszi, mond-» ván, hogy a laikusoknak csavarosnak ható kifejezések éppen a tömörséget szolgál­ják. A most negyedéves jog­hallgató fia vizsgája előtt, jobban izgul az édesanya, mint annak idején a saját­ján. S mivel bírónak készül, hetente vizsgázik majd a pulpituson is. A családi élet­re is tehát e két hivatás nyomja rá bélyegét. Ha a Balatonra mentek, a három bőröndből egy ügyiratokkal volt tele. S néha a szom­bat és a vasárnap délután is a dolgozatjavításokkal, az. órákra való készülődéssel^ illetve a peres esetek tanul­mányozásával telik el..: ‘ ? Oláh Erzsi Lakó ssáoi szó Ráhatások Fontos fórumnak aid he­lyet ma délután fél 6-tól a bükkszentlászlói kultúrott­hon. A résztvevők A lakos­sági szolgáltatás helyzete ef- mű tanácsülés! anyag terve­zetét vitathatják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom