Déli Hírlap, 1987. június (19. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-24 / 145. szám
Levél, egy kiárusítás ürügyén Lezárult a „pavilon korszak”? ? Mf • 1 ... Kis Csabáné irt nekünk levelet. Korábban olvasták, hogy a Gyöngy cukrászda mellett ideiglenes jelleggel építettek fel egy jókora butikot. Észrevették a minap, hogy megjelent az üzleten a „végkiárusítás” felirat. Azt hitték, hogy a tanács vonta vissza az ideiglenes engedélyt, és talán egy hangulatos kerthelyiség kaphat majd itt helyet. A levélben olvashattuk, hogy azt beszélik: a szemben levő kiskereskedők egyike megvásárolta a kiárusított üzletet. Vajon ha már megszüntethető bármikor az ideiglenes engedély, akkor miért nem hasznosítja ezt a területet a lakosság számára a városi tanács? — kérdezi levélírónk. Jirkovszky Imre, a városi tanács építési és közlekedési osztályvezetője válaszol: —r Valóban így van: a Gyöngy cukrászda előtti téré meghatározatlan időre szóló ideiglenes építési engedélyt adtak ki. Ennek az volt az oka többek között, hogv azt tervezzük: ide egy épület kerül, amely eltakarja az itt éktelenkedő tűzfalat. A ház földszintjén üzletek nyílnának, ahol azok kapnának elsősorban helyet, akik itt árulnak a téren, az emeleten pedig lakások lennének. Szeretnénk, ha mindezt a VII. ötéves terv időszakában meg tudnánk valósítani. Jelenleg folynak az előkészítő munkák, így biztos dátumot még nem tudok mondani. — Ha most eladják az üzletet, akkor o városi tanácsnak az építéskor kártérítést kell fizetnie ... — Ez az engedély arra jogosít, hogy mi egy másik helyiséget ajánlunk a lebontáskor, és a kettő közötti értékkülönbözetet a kereskedőnek kell megfizetnie. Az eladás egyébként nem egyszerű dolog, ugyanis a városi tanácson bizottság működik, Építőtábor ¥ Ónodon Immár harmadik alkalommal nyitja meg kapuit Ónodon a vár feltárását, helyre- állítását segítő építőtábor. A mostani nyáron négy turnusban összesen 140 diák dolgozik majd itt. Az ünnepélyes tábornyitás június 28- án, vasárnap délután hat órakor lesz, a vár belső udvarában. Vezetői fogadéóra Miskolc Megyei Város Tanácsa mai, meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Székely László elnökhelyettes a hivatali helyiségében tart fogadóórát, 14.30 és 18 ára között. amely dönt arról, hogy milyen üzletet lehet egyáltalán itt megnyitni. A szemközti területen, az Ady-híd sarkánál lévő pavilonok esetében más a helyzet: itt úgy adták ki az engedélyeket, hogy eleve kizárták a kártalanítást, ha megkezdődik ott is az építkezés. Valószínű, hogy ha ma kerülnének a kérvények az illetékesek asztalára, sem egyik, sem másik sarokra nem adnának engedélyt, még ideiglenes jelleggel sem. A városlakók nem kedvelik ezt a kategóriát, mert amint azt tapasztalják nap mint nap: a régi mondás, miszerint, az ideiglenesnél semmi sem állandóbb, ez esetben is igaz. Reméljük, hogy az a helyzet, ami a Gyöngy előtt és a másik oldalon kialakult, egy olyan engedélyezési gyakorlatot illusztrál, ami már a múlté. Mert sokszor elhangzott mostanában különféle fórumokon, hogy nem pavilonokat kell telepíteni, hanem a városrekonstrukciós munkákba bevonva a vállalkozókat, a régi házak földszintjén, lakás céljára nem alkalmas helyiségeiben kell üzleteket kialakítani. Nem kevés pénzt és energiát fektettek abba a kiskereskedők az elmúlt években, hogy üzletet nyithassanak. Nagy kár, hogy rossz célokat szolgált ez a buzgalom, és ahelyett, hogy a város gyarapodott volna, tovább romlott az utca képe. A belvárosi rehabilitációban nagy szükség lesz a kisvállalkozók pénzére is. Ez lehetőség a városépítők és a vállalkozók számára is. Jó lenne, ha a rossz emlékű „pavilonkorszakra” csak hírből emlékeznénk majd néhány év múlva. Ehhez persze előbb rendet kell majd csinálni a Gyöngy előtt és az Ady-hid sarkánál is... (kiss) Mind ideiglenes jelleggel... : L (Fejér Ernő felvétele) Kinek lesz igaza? Garázs-vita Nem szükséges statisztika ahhoz, hogy észrevegyük: egyre több a személygépkocsi. De sokat panaszkodunk: kevés a garázs. Mégis: van, aki ellenzi, hogy bővüljön egy garázssor. A Szinyei Merse Pál utcából levelek és telefonok A miskolci közlekedés története 3. Lovaglásiszabvány A közlekedés történetének fontos fejezete a közlekedési szabályok története. Ezekkel már a XVII. században is találkozunk, az úgynevezett városi statútumokban, rendszabályokban. E rendelkezések egyedi esetekre vonatkoztak, s jó részük nem a közlekedés, hanem az utcákon folyó kereskedés rendjét tartotta szem előtt. A levéltárban feltalálható első összefüggő szabályozás, országosan egységes központi rendelkezés, 1863- ban kelt. Ennek elsődleges célja az országutak zavartalan forgalmának biztosítása volt. A paragrafusok jó része az utak eltorlaszolását, az útpályákon a várakozást, a rakodást és az állatok etetését tiltja. A közlekedés ekkor még jobb oldali, csak 1873-ban kerül át a bal oldalra, hogy 1941- ben ismét „jobbra hajts!” legyen a szabály. A legfigyelemreméltóbb paragrafus 1863-ban megtiltja a gyalogjárdákon a kocsik és lovak közlekedését, jelezve ezzel, hogy a járda és az úttest megkülönböztetése még nem volt gyakorlat a napi közlekedésben. A központi rendelkezés mellett hamarosan megjelentek a helyi, részletesebb közlekedési szabályok is. Miskolc város első rendőri szabályrendelete, amely a közlekedés rendjére is vonatkozott, 1873. december 1-jén kelt. A szabályzat a rendzavarás fogalmába tartozónak minősíti a kocsizás szabályainak áthágását, egyebek, például a dohányzás tilalmának megszegése mellett. A „Kocsizás és lovaglási szabvány” 12 paragrafusát idézzük szó szerint: „Hajtani a város belsejében csak mérsékelt ügetésben szabad. Házakból ki- vagy behajtás és az utcákra kanyarodás alkalmával és mindenütt, a hol a közlekedési tér bármi ok miatt szűk, továbbá a templomok közelében istentisztelet alatt hajtani vagy lovagolni csak lépésben szabad. Lovaglók és kocsisok kötelesek az útjokban ál^c Lóhátról nem illet beszélni a gyalogossal lő gyaloglókat hangos kiáltás által figyelmeztetni. A vonuló cs. kir. katonaságnak és m. kir. honvédségnek, m. kir. postakocsiknak tartoznak a kocsik és szekerek kitérni. Be nem fogott lovak mindig kantárszárnál röviden tartva vezetendők. A kiindulás és hajtás balról történik, — az üres szekerek a megrakottaknak kitérni kötelesek. Az előre hajtás jobbról történik és csak akkor engedtetik meg, ha az előtte levő kocsi lépve halad, ha kocsi szemközt közel nem jön, ha elég széles az út, és ha elegendő tér van arra, hogy balról ismét be lehet hajtani a kocsisorba. Tilos az ostorrali csattog- tatás. Be vagy be nem fogott lovakat vagy marhát nyilvános helyen felügyelet nélkül hagyni sem szabad; megállás esetén az istrángok Ieveendök. Fogatok után csak szopós csikó engedtetik szabadon. Kocsival járdára hajtani, avagy azon megállni tilos; nem szabad tovább a járdán sem targoncával sem kézikocsival járni, valamint lovagolni sem. — Ezen szabálynak a cselédek és tanoncok általi szigorú megtartása a gazdák felelő figyelmébe ajánltat^k.” Végül a szabályzat a büntetés mértékével és módjával foglalkozik: az előírások ellen vétők egv-öt nap börtönre büntethetők. A későbbi években született szabályzatok alapja ez a 12 paragrafus maradt, ezt módosították, bővítették sok esetben a mai közlekedők számára érthetetlen utasításokkal. Tiltva volt pl. a járművet vezető kocsisnak *a hajtás alatt aludni, vagy — ugyancsak menet közben — a járművet elhagyni. Egy kocsis egyszerre több járművet nem vezethetett (a fantáziánkra kell bízni, hogyan tehette volna) ... A kocsisok magatartásával egyébként sok gondja volt a városnak; erről tanúskodik, hogy az idők folyamán megtiltották nekik, hogy ostorral cserditsenek, lőjenek, robbanó töltényeket durrog- tassanak, egyáltalán, hogy ingereljék az állatokat. A rendelkezéseket olvasgatva, az embernek az az érzése támad, hogy a közlekedő állatok védelme fontosabb dolog volt, mint a közlekedő emberé. Seresné dr. Szegőfi Anna (Sorozatunk következő részét egy hét múlva közöljük.) érkeztek hozzánk ebben az ügyben. A garázssor végében nyolc üres garázshely van. A 13. számú házban élők véleménye megoszlik: vannak, akik a szűkös zöldterületre, a fullasztó kipufogógázokra hivatkozva ellenzik a bővítést. Mások azt sérelmezik, hogy miért nem a környéken élők építhetnek itt garázsokat. Jirkovszky Tamás, a Miskolc Megyei Városi Tanács Hivatala műszaki osztályának helyettes vezetője: — Régóta húzódó ügy ez. A nyolc garázshely magán- tulajdonban van. A városi tanács garázstanulmány-ter- vében azonban szerepel ez a terület, a gépkocsitárolók építése tehát minden akadály nélkül megoldható lenne, ha nem húzódnának itt gázvezetékek. Az építési engedélyhez ezért a Tigáz beleegyezése is szükséges. Amennyiben a tulajdonosok eleget tesznek a gáz- szolgáltató vállalat kérésének, az ingatlan beépíthető, addig azonban építési engedélyt nem kapnak. Szendi Pál, a Tigáz kil- liáni kirendeltségének vezetője: — Mi a beépítést nem ellenezzük, viszont gázvezetékeinknél a 2 méteres védőövezet betartása kötelező, így ez a terület jelen pillanatban alkalmatlan. Ameny- nyiben az ott építkezők vállalják, hogy a vezetékeket a védőövezet biztosításával egy megfelelően biztonságos helyre áttelepítik: nekünk semmi kifogásunk nem lesz a garázsok építése ellen. A tulajdonosok, mint azt a városi hivatalban megtudtuk, vállalták, hogy áthelyeztetik a vezetékeket. A költségek egyedül őket terhelik, hiszen a tanács anyagi hozzájárulást nem ad. Amint ezzel a munkával végeztek, megkezdődhet a garázsok építése. * Az ügy világos, legalábbis, ami a hivatalos oldalát il- ■ leti. Más kérdés persze, hogy egy utcában élőknek mennyire van módjuk — joguk — beleszólni abba, hogy mi épül a környezetükben. Ez a nyílt várospolitika legnagyobb dilemmája, hiszen lehetetlenség, hogy mindenről népszavazás döntsön... De talán ebben az esetben nem ártana valóban felmérni: hányán akarják, és hányán nem, hogy a garázsok felépüljenek. ... F. H. Ha vadon nő, akkor is érték A diósgyőri Blaha Lujza utcában járva, az Északterv két tervezőjének szúrt szemet először: megcsonkult a Szinva-parti égerfasor. Városrendezési okokból is csak indokolt esetben lehet kivágni fákat, s ehhez is engedélyt kell kérni. Vajon megtették itt ezt? Nagyné Novák Éva, a városi tanács városüzemeltetési csoportvezetője: — A fákat a Városgondnokság dolgozói vágták ki, a Blaha Lujza utcai híd átalakítása közben. Hozzánk a hír már csak kérve érkezett. Nem értettünk egyet vele, de megakadályozni már nem tudtuk. Ez a fasor egyelőre még nem védett, viszont a Herman Ottó Emlékpark melletti haL sonló égerfák már azok. Hangsúlyozom: Miskolc területén minden fa kivágását engedélyeztetni kell, a 21/1970-es kormányrendelet írja elő. milyen formában. Az engedélyt első fokon a városi tanács hivatalának műszaki osztálya bírálja el, másodfokon pedig mi. Csanádi László, a városi hivatal műszaki osztályának előadója: — tíiósgyőrben egyetlen védett fasor van: ez a Vár utcai gesztenyés. A diósgyőri Szí nva-parton álló égerfák nem védettek. A Városgondnokság által kivágott fák a mederben vadon nőttek, de mindössze négyet távolítottak el, a többihez nem nyúltak. * Tehát „csak" négy fáról van szó, a hiány mégis szemet szúr. Furcsának találjuk, hogy nem kért engedélyt a Városgondnokság, Ügy véljük, hogy fa és fa között egy városban nem lehet különbséget tenni. Mert meglehet, hogy vadon nőtt, s az is előfordulhat, hogy a patakmederbe ereszti a gyökerét. de akkor is fa. amiből sajnos egyre kevesebb van. (fázoldj
