Déli Hírlap, 1987. május (19. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-14 / 110. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-325. Kértük olvasóinkat, levelezőinket, boqv panaszaikkal, észrevételeikkel Hétfőtől péntekig, lenetőleg t— M óra között keressenek fel bennünket. A jogri tanácsadás műhelyéből Négy hónapja sincs, hogy a Déli Hírlap lehetővé tette; a szerkesztőségben a lap jogtanácsosa személyes, díjtalan jo­gi tanácsadást végezzen. (Eddig csak levelekre válaszoltam és új jogszabályokat ismertettem A miskolciaké a szó ro­vatban.) A négy hónap alatt tszáznál is több olvasó keresett fel, és 124 témában mondta el gondját, amire jogi vagy más meg­oldást, tanácsot kért. A röptében összeállított statisztika azt mutatja, hogy a jogi tanácsokat kérők kétharmada alacsony jövedelmű nyugdíjas, vagy háztartásbeli és nincs lehetősége arra, hogy ügyvédi díjat fizessen, vagy valamilyen okok mi­att a jogsegélyszolgálatot nem veszi, nem veheti igénybe. Ez utóbbinál szerepe van annak is, hogy sokan nem tagjai a szakszervezetnek, vagy a vállalati jogsegélyszolgálat nem elérhető. Ide tartoznak a budapesti vagy más közigazgatási helyeken levő központoknak a megyében lévő építésvezető­ségei, gyárai, egységei vagy éppen a kisszövetkezetek és szak­csoportok, ahol jogsegélyszolgálat nincs. Olyan korban élünk, amikor nagy jelentősége van az in­formációnak, az ismeretnek. Számos döntés, vagy lépés azt igényli az állampolgártól is, hogy előzetes ismerete legyen tettének következményeiről. Milyen jó lett volna például, ha a Topszolgba belépő tagok elolvassák a szerződési és tud­ják, hogy amit aláírnak, annak milyen következményei le­hetnek ... Sokan keresnek fel tartásdíj-ügyben. Nem annyira jogi ta­nácsra van szükségük, mert a panasz oka az, hogy nehéz megélni a gyermektartásdíj levonása után maradandó ösz- szegből. A második házasságból származó gyermekek eltar­tását is biztosítani kell. A férfi túlórázik, gmk-zik, mert a második feleség kevésnek tartja a levonás után maradó net­tó keresetet, amit a borítékban hazavisz. Az első házasság­ból elvált volt feleség pedig a mellékjövedelemből szárma­zó keresetből is kéri a gyermektartást — Jogosan. A férfi pedig csak izzad és „kikészüi”. Megértjük olvasónk nehéz helyzetét, de inkább, akkor kellett volna gondolkodnia és tanácsot kérnie, amikor az előtt a döntés előtt állt, hogy el­válik; mi is lesz a válás következménye? Másodszor ott mu­lasztott, amikor újra nősült és harmadszor akkor, amikor a második házasságból is gyermeket akart. A sok válás és a vegyes gyermekek miatt nem túlzók, ha azt mondom, hogy az ország negyede haragban van egymással, és azt keresik, miképpen lehet a másik orra alá füstölni. Nem győzik az ügyvédek, a bíróságok, kevés a jogász stb.. mert az életün­ket a jogszabályok behálózzák, magunk pedig számos olyan felelőtlen vagy meggondolatlan lépést teszünk, aminek nem mérjük fel a jogi következményeit. Szerencsére a fiatalok közül sokan kérnek jogi tanácsot még döntés előtt. A nyug­díjasok között sajnos akadnak, akik 40 éves ügyet is elöci- tálnak, nem véve tudomásul az elévülést. Cgy vélem, hogy eddig közmegelégedésre adtam választ, és segítettem ügyfeleimnek. Megítélésem szerint a Déli Hír­lap e szolgáltatása jó célt szolgál; valójában a rászoruló ré­tegnek nyújt önzetlen segítséget. Dr. Sass Tibor jogtanácsos Nyugdíjas vendégek „Vendéget várunk” címmel jól sikerült nyugdíjas-találkozót rendezett az elmúlt napokban a Gárdonyi Művelődési és Alkotó­ház. Viszonzásul az avasi lakótelepi nyug­díjasklub tagjai voltak a vendégek. A talál­kozót műsorral színe­sítették; a 3. Sz. Álta­lános Iskola 2/b. osz­tályúnak „Zöldág” ne­vű csoportja gyermek- játékokat adott elő. Ezt követően az MKV nyugdíjas citerazene- kara muzsikált. Min­denki nagyon jól érez­te magát; sok-sok ilyen találkozó kelle­ne! M. F. Miskolc Fura figura Naponta az 1-es busszal járok dolgozni, amely a Her- czeg Ferenc utcában, a for­galomirányító lámpák miatt általában az Eszem-iszom falatozó előtt várakozik. S amíg a busz áll, az ember a szemben lévő kirakatokat né­zegeti. Nem tudom, ki hogy van vele, _de nékem sehogy sem tetszik a falatozó kira­kata. Az rendben van, hogy az ablaküvegen feltűnő be­tűk hirdetik az étkek és ita­lok választékát. De sehogy sem tudom megfejteni, mit Ide pihenni? A városlakó ember szívesen tölti szabadidejét a természetben. Hétvégeken kirándulók« kai, pihenni vágyókkal népesül be a Miskolc közeli tavak partja. Sokan pecabotot ra­gadnak, s naphosszat ülnek a zsákmány reményében. Nemcsak a halfogás reménye csa­logatja ki a mai horgászokat — hiszen van, aki egész nyáron nem csökkenti egy tucat- nál többel a halak számát —, hanem a lágyan hullámzó víz, a festői környezet, amely lát­ványa önmagában is megnyugtató. A Csorba-telepi tó partján a pihenni vágyó kiránduló sajnos mást tapasztalhat: rozsdás drótköteg, szélszaggatta fólia, s egy jobb napokat meg­élt Trabant-ülés fogadja az egyik — horgászok által gyakran látogatott! — öbölben. De a part más részein is lépten-nyomon szemétbe botolhat az erre járó vándor. Ilyen kör­nyezetben két percnél többet eltölteni inkább büntetés, mint felüdülés! • S. K. Szerkesztői J mm üzenetok 1 Veres Gábor (Miskolc, Győri kapu 63.): Levelét továbbítottuk a tanács illetékes vezetőjéhez; onnan szakszerű választ kapnak, hogy a szóban forgó terület belte- le’k-e vagy sem. P. L. (Miskolc): Egy szakértő segítségével tu­dunk választ adni kérdésére: a paradicsompalántákat Zinebbel, rézoxikloriddal vagy Orthocid- dal érdemes permetezni. Kiváló egészségnevelőink At Egészségnevel és i Szö­vetség és az Országos Egész­ségnevelési Intézet a XVII. században élt kiváló orvos­tudós, Pápai Páriz Ferenc születésének évfordulóján emlékülést tartott a főváros­ban. A Papin Páriz-emlék- plakettet kapta meg dr. Pró- nay Gábor címzetes egyete­mi docens, megyei belgyó­gyász szakfelügyelő főorvos és dr. Pénzes Géza miskol­ci üzemi főorvos. Május 12-én a megyei egészségnevelési intézet is megrendezte a Pápai Paris Ferenc-emléknapot a megyei Köjál tanácstermében. Dr. Tóth Judit, az intézet veze­tője méltatta a nagy orvos­tudós munkásságát, akinek tanításai ma is időtállóak. Ezután az országos emlék­ülés két kitüntetettje elő­adásban foflalta össze egész­ségnevelési munkájának eredményeit. Dr. Prónay Gá­bor az országban elsőként kezdeményezte és valósította meg a cukorbetegek és a dié­tára szorulók élelmezéséi elősegítő kereskedelmi el Iá-,. Ismerjék meg a névadót.« Használtat Egyik ismerősöm gyerme­ke — magyar ösztöndíjas­ként — külföldi egyetemen tanul. Csupán a téli és a nyári szünidőben jön haza. Ilyenkor elviszi a félévre szükséges ruhaneműit, cipőit, is. Legutóbb azonban itthon felejtette két pár könnyű lábbelijét. Amikor az édesanyja ész­revette, úgy vélekedett, hogy utána küldi postán. Legna­gyobb meglepetésére, azon­ban küldeményét postai úton nem juttathatta el gyerme­kének. Különféle rendeletek értelmében ugyanis, hasz­A biiszou hagytam, s megkerült Április 29-én. az esti órákban a 35-ös járattal mentem haza az unokáim­tól. Sok csomagom volt, s hogy jelezni tudjak a bu­szon, az ülésre kellett ten­nem azokat. Leszálláskor elterelődött a figyelmem, s csak otthon vettem észre, hogy a hordozható mini tévé *z autóbuszon maradt. Nem sok reménnyel hívtam fel a kilátónál lévő autóbusz­végállomás menetirányítóját, s ő sem nagyon bízott ab­ban, hogy megkerül a cso­mag. Annál nagyobb volt az örömöm, amikor fél óra múlva ismét hívtam a me­netirányítót, s ő közölte, hogy az autóbusz vezetője. Tóth János 2. megtalálta a kis tévémet a buszon, és le­adta a végállomáson. Csabalik Gyuláné Miskolc miért nem? nált ruhaneműk, cipők ki­küldése Magyarországról nem lehetséges. Magyarázat? Nos, magyarázatot nem tartal­maznak sem a postai, sem a MÁV-rendeletek. Pedig bizonyára nem csupán is­merősöm várna választ a kérdésre. reklámoz az az emberformá­jú fjgura, amit odarajzoltak. Ez az „emberke” pókhasával hanyatt vágta magát, talpát az ég felé dobva. Lehet, hogy ennyire jól lehet lakni ebben a bisztróban? Vagy netalán a sör vágta földhöz? Mindenesetre nem esztétikus látvány. Legalábbis az én szemem nem tud megbarát­kozni vele. H.-né Főképpen a fiatalokra vo­natkozik; az Avas térségé­ben, de a belvárosban is, munkásmozgalmi személyi­ségekről neveztek el utcákat és a közelmúlt történelmi alakjairól. Bizony, ha a fiatalokat megkérdezzük, kik voltak ők, nem tudják. Olyan ér­zés ez, mint amikor az em­ber hiába bolyong az Ava­son, az egyik szomszéd nem ismeri a másik utcát. A lé­lek utcáiban is ilyen tájé­kozatlanok vagyunk. Már Bejcsy-Zsilinszky is nehéz kérdés, hát sikkor Kiss tábornok, Braun Éva, Oszip István vagy Sályi ne­ve __Nem a felkészült di­ákversenyzőkről szólok itt most, hanem a nagy átlag­ról. Éppen ezért kell, kelle­ne cselekedni a megismer­tetésük érdekében, felvilágo­sító, nevelő munkával, hi­szen az ő érdekükben mun­kálkodtak, vagy haltak meg. Kell, hogy érdekelje őket, kik voltak ők. tást. Az ő nevéhez fűződik az első diétás-szanatórium, amely ma az egészségneve­lés dietetikai modellje. Dr. Pénzes Géza egész orvosi munkásságát áthatja az egészségmegóvó szemléleti Rendszeresen közread tudo­mányos ismeretterjesztő, egészségnevelő írásokat. Az emlékülésre azokat az orvosokat, védőnőket, nép­művelőket és pedagógusokat hívták meg, akik munkájuk során az egészségnevelésben kiemelkedőt nyújtanak. D*. Burján Ágnes, a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak helyettes vezetője 4* plakettet és oklevelet adott át fáradozásuk elismeréséül. Gratulálunk a kitüntetet­teknek! R. A. Miskolc Csúf is, veszélyes is jjc A belvárosban, a Lottó-töm b építkezése már egy éve befejeződött. Tavaly ősszel vala­mennyi felvonulási épületet elszállították. Csupán a képen látható mellékhelyiség ma­radt ott, amely nemcsak bűz life és csúf látvány, de nyitott gödre az itt játszó gyerekek­re nézve balesetveszélyes. A szülőknek azt hiszem jogos kívánsága, hogy ezen a helyen mielőbb egy gondozott játszó tér létesüljön Fsryiid István Miskolc A. I. Miskolc Vigyázzuk a megszépült filmszínházunkat! • Hírül adták a napilapok, hogy átadták a felújított Kos­suth mozit. Arra is felfigyeltünk, hogy itt tartják a Miskolci Filmfesztivál filmjeinek vetítését. Büszkék vagyunk a szép épületre. Végre csodálatos környezetben fogadhattuk vendé­geinket, s nem kell szégyenkeznünk a régi megviselt, pisz­kos fogadótér miatt sem. Szóval szemet gyönyörködtető ez a felújított intézmény. De ilyenkor óhatatlanul felmerül bennem egy kérdés: med­dig marad ilyen szép, és főleg tiszta? Mert ha az előbbi évekre visszanézünk, sajríos mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés. Sok-sok millióba került városunknak a felújítás, de meg tudjuk-e tartani épségét, szépségét? Ha emlékszünk még rá, bizony nemcsak az idő tette próbára a várakozóhelyi­ség falait. Durva kezek összefirkálták, és sáros lábak nyo­mai éktelenkedtek a lépcső korlátján is. Bent a nézőtéren a székek alatt szemét és makukahéj tömege maradt egy-egy előadás után. Ha lehetne egy szerény javaslatom: érezzük úgy magun­kénak ezt az intézményt, hogy óvjuk szépségét, tisztaságát. S ha úgy hozza a helyzet, a vandálokkal szemben is. H. A. Miskolc I

Next

/
Oldalképek
Tartalom