Déli Hírlap, 1987. május (19. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-13 / 109. szám

A DH várospolitikai fóruma A Sötétkapu vitrinjei A szakemberek szerint: ideígíenesen sem! Nemrég lapunkban cikkben tiltakoztunk az ellen, hogy a Sötétkapu két oldalára kirakatszekrényeket helyeztek el. Nemcsak azért tettük ezt, mert ezek a szekrénykék nem valók városunk egyik legértékesebb műemléképületének tövébe, hanem azért is, mert nem értettük a hatóság ész­járását. Ugyanis nem is olyan régen már volt szó hasonló ügyről lapunkban: egyszer a kapu két oldalán lévő ab­laknyílást kívánták kirakatnak felhasználni, ám erre ak­kor nem adtak engedélyt. Vajon most miért változott meg az engedélyezők véleménye?... A kirakat másoknak is fel­tűnt: többen telefonáltak szerkesztőségünkbe. Dr. Kamody Miklós, a városszépítő egyesület lelkes tagja meg is kér­dezte a kirakatszekrényt kihelyező kiskereskedőt, hogy va­jon van-e engedélye? A válasz egyértelmű volt: a kiraka­tokat érvényes tanácsi engedély birtokában rakták ki a Sö­tétkapu két oldalára. De nézzük, mit mood er­ről levelében Kelemen Ist­ván, városunk főépítésze: „Napjainkban, amikor a főutcánk rekonstrukciójával, belvárosunk megújulásával járó kényelmetlenségeket szenvedjük el, olykor átme­neti jellegű beavatkozások is történnek, hosszabb-rövi- debb ideig tartó ideiglenes állapottal kell számolni. Az utca felújítása szakaszosan halad, és a kivitelezők a — villanyrendőr és a Sötétka- pü‘ — közötti területeket fogják már a következő hó­napokban birtokba venni. Mint a korábban átépült szakaszoknál is, a munkála­tok idején is tovább »él-« az utca: így ezeken a területe­ken is születhetnek átmene­ti megoldások, akár egy sá­tor alatti könyvárusítással, zöldséges kitelepüléssel, ki­ülőpadok, szemetes edények, vagy éppen árubemutató vit­rinek elhelyezésével. A Sötétkapu mellé letett vitrineket a hatóság ideigle­nes jelleggel, oldható kötés­sel engedélyezte. Kikötötte, hogy az útkorvstrukció mun­kálataival egyidőben a vit­rinek végleges helyükre te­lepítendők át, az elfogadott utcabútorozási tervnek meg­felelően, a Műemléki Fel­ügyelőség véleményét is ki­kérve. Ezzel egyidőben elke­rülhetnek onnan a szemét­tárolok is, melyek hasonlóan zavarják az összképet, csak talán már jobban megszok­tuk jelenlétüket... A nyolc­vanas évek végére tervezett épületfelújítás során végre lekerülnek a két oldalra el­helyezett, nem azonos infor­mációt hordozó, oda nem il­lő utcanévtáblák is. (Mind­ezek számomra egyaránt megbontják itt az összkép harmóniáját.) A cikk alapján viszont el kell gondolkoznunk azon, hogy az átmeneti megoldá­sok, elhelyezések is sokkal nagyobb figyelmet, alapo­sabb körültekintést igényel­nek. főleg az ilyen exponált területeken. Ami az »enge­délyezők« számára — a ter­vezett lépés-sorozatok isme­retében — az ésszerű komp- ronvsszum lehetősége, azt nem biztos, hogy a város szépítéséért fokozott érzé­kenységgel aggódók is meg­értik. Sokkal alaposabban kell mérlegelnünk a rövi- de'ob-hosszabb távú hatáso­kat, és a tájékozódásra, tá­jé- 0’' "‘.ásra is nagy gondot l:r". ' -dítani. A fentieken túl, az írás kn el lehet gondolkod­ni a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején gombamód elszaporodott és az épületekre »»ráakaszko­dott« kirakatoknak, vitrinek­nek a további sorsán. Döntő részük szintén »visszavoná­sig« érvényes; ideiglenes en­gedéllyel, vagy engedély nél­kül rombolja a városképet. Az utcabútorok kapcsán fel­vetődő gondolatokból szá­momra talán a hely jelen­tőségére történt utalás a lé­nyegesebb. Arra, hogy keve­set, és csak érintőlegesen beszélünk a városunk múlt­ját, történetiségét hordozó épületekről, területekről. Az átalakított, felújított kör­nyezetekben is csak nagyrit­kán örökítjük meg a múlt emlékeit. A Sötétkapu, a Rákóczi-ház pedig igencsak gazdag tárháza ezeknek az emlékeknek! És itt egy kis kitérő arról, hogy ezeknek az épületeknek a felújítását milyen elképzelések alapján tervezik a Miskolctervnél. Az előzetes feltárások, vizsgálatok, , tanulmányok alapján a Műemléki Fel­ügyelőség szakvéleményében kívánatosnak tartotta, hogy a Rákóczi-házat és telkét intézményi funkcióval hasz­nosítsuk, a lakások meg­szüntetésével. így a Rákóczi u. 2. sz. alatt az emeleten a korszerűtlen lakások he­lyett grafikai galéria kerül­het elhelyezésre. Belváro­sunk exponált helyén a ki­állítótermek, az idegenfor­galmi látnivalók gyarapítása történhet a környezet mai állapotokhoz képest kedve­zőbb megújulásával. Talán az épületegyüttes egy kis helyisége lehetőséget nyújt majd a Sötétkapuhoz fűző­dő emlékek bemutatására is. Az udvari, avult állagú épü­let szintén az idegenforga­lom, a vendéglátás exkluzív igényeit kielégítő kávézó, fagylaltozó kialakításának lehetőségét hordozza, az ud­var korszerű kiépítését is feltételezve.” Dr. Kozák Imre, a Mis­kolci Városszépitő Egyesü­let elnöke így vélekedik az ügyről: „Támogatom a Déli Hír­lap április 21-i száma »Mi ma is úgy látjuk . ..« című cikkében felvetett észrevéte­leket. Kiemelném a cikkből az alábbi gondolatot: »Vál­tozatlanul meg kellene őriz­ni a Sötétkapu képét, hiszen olyan kevés vitathatatlan ér­ték van a belvárosban, ami eleinkről maradhatott ránk.« Nem vitatkozva azzal, hogy valóban kevés-e a belváros­ban az eleinkről ránk ma­radt érték, elszomorodtam a Sötétkapu jelnlegi állapotán, annak tüzetesebb megszem­lélése után. Ügy láttam, hogy ott egyedül a két kirakat­szekrény képviseli az igé­nyességet, a törődést, a gon­dosságot. Maga a Sötétkapu mint épületrész elhanyagolt, piszkos, ápolatlan. Mind­ezek ellenére nem helyeslem a kirakatszekrények jelenle­gi elhelyezését — a cikk­ben kifejtettekkel való egyet­értésem alapján —, de ugyanígy sürgős teendőnek tartom az épületrész rend­betételét is.” Pirity Attila, az Észak- terv építésze, a főutcai re­konstrukciós munkák irá­nyító tervezője így látja: — Véleményem szerint a legnagyobb baj az, hogy nem kezelik építési engedé­lyezési szempontból különle­ges zónaként a Széchenyi utat és környékét. Arra gon­dolok, hogy ezen a területen különleges előírásokat kel­lene alkalmazni, akár egy kirakatszekrényről, akár egy cégérről legyen szó. Meg kellene szabnunk azt, hogy csak megfelelő képzettség­gel tervezhet, vagy munkál­kodhat itt kivitelezőként va­laki és ezeket az engedélye­zési ügyeket a többitől el­különítve kellene kezelni) Fontosnak tartanám azt is, hogy létezzen egy rehabili­tációs pénzalap, amiből tá­mogathatnánk az igénye­sebb megoldásokat, mert nem elég csak követelni. Egyébként a kirakatszekré­nyek elhelyezésével nem ér­tek egyet, sőt nekem maga a szekrénykék sem tetsze­nek. A legvelősebb levelet dr. Román Andrástól, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjétől kaptuk: „A Déli Hírlap hívta fel figyelmünket a Sötétkapu Széchenyi úti homlokzata előtt felállított két új kira­katszekrényre. A Rákóczi u. 2. sz. épület műemlék, ezért Reméljük, hamarosan eltűnik a két vitrin a boltíves kapu mellől. a környezetében végrehaj­tandó változtatás felügyelő­ségünk engedélyéhez kötött. Engedély iránti kérelem nem érkezett hozzánk, a ki­rakatszekrénykék pedig el­készült formájukban zava­róbbak, mintha a kapu mel­letti ablakokba kerültek vol­na beépítésre. Mindezek mi­att kérjük a kirakatszekrény eltávolítását.” Mondhatná valaki, hogy két kirakatszekrény elhelye­zése olyan kis ügy, amiért kár ekkora hűhót csapni. Csakhogy ami a Széchenyi úton történik, számunkra nem kis ügy. Hogy mennyi­re fontos valami vagy sem, azt nem dönthetik el a mé­retek sem, hiszen emlékez­zünk csak rá: a Széchenyi út, a belvárosunk úgy vesz­tette el lassan szépségét az elmúlt évtizedekben, hogy először csak egy régi cégért tettek le, azután átalakítot­tak egy kirakatot, kicserél­tek egy öreg kaput, és így tovább ... Sőt azt is mond­hatnánk, hogy minden, ami a Széchenyin történik, köz­ügy. Ennek ellenére a vitri­nek elhelyezése ügyében nem kérték ki a közterületi zsűri, a városszépítő egyesü­let, és amint az a levélből kiderült, a műemlékesek vé­leményét sem. Pedig a tár­sadalmi kontrollnak működ­nie kell, és szükség van min­den szakember véleményé­re. Ha ez a bizonyos kont­roll már régen is működött volna, nem úgy festene egy­két tér, utca városunkban — például a Gyöngy cukrász­da előtt, és szemközt a má­sik oldalon —, mint ma... afe A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat saját beruházásában bővíti Tapolcán a strand területét. A Júnó Szálló előtti részen parkosítanak, építik a sportpályá­kat, készül a környezetbe illő kerítés is. A strand régi és új területét a képen is látható, faszerkezetű híd köti majd össze. A munkálatokkal a tervek szerint haladnak, és a nyári föidény kezdetére, július 1-jére fejezik be azokat. iSzabó István felvétele) Hol parkoljanak az autók? Cslfektelés, bcnyodalmakkal A Hoffmann Ottó utca 37—57. szám alatt lakók ne­vében írt levelet szerkesz­tőségünknek dr. Kalocsai Jó­zsef, az itt alakuló társasház­közösség ideiglenes megbí­zottja. Arról számolt be, hogy az épületsor déli részén levő sátorgarázsokon a na­pokban cédulákat találtak, amelyeken felszólítják őket, hogy bontsák le a sátrakat, mert a Borsodtávhö június 1-től szeptember 30-ig csö­veket fektet a környéken. Lapunkban a csőfektetés­ről szóló hirdetés már csak körülbelül két hónap türel­met kért a lakóktól. De idéz­zünk az ideiglenes megbí­zott leveléből: „Az épület­ben lakó normatechnológus azt mondja, hogy egy 100—120 méter távol­ságú csővezeték lefekteté­séhez még egy hónap is bőven elegendő, természetesen, ha nem úgy dolgoznak, mint a Nagyvá- thy utcai hídépítésnél: 20—30 százalékos munkaintenzitás­sal .. Az igazi gond mégsem a kivitelezés sebessége. Ezen a szakaszon több épület alatti, illetve sátorgarázs, valamint számos parkolóhely is talál­ható, amelyeket a munkála­tok idején nem használhat­nak majd az autók tárolá­sára. De akkor hol parkol­janak? A közelben aligha tudják elhelyezni a csaknem 100 gépkocsit... Miután megkaptuk a leve­let, beszéltünk dr. Kalocsai Józseffel. Ö az autók elhe­lyezésére a legkézenfekvőbb megoldásnak azt tartaná, ha azok a Tízes honvéd utcai parkolóban — az Oktatá­si Igazgatósággal szemközt — állhatnának meg. Néhány jármű pedig talán közelebb is megállhatna, a Domus előtti zöldterület sar­kában. Az ügyről megkérdeztük Torma Ivánt, a Borsodtáv- hő főmérnökét is. Megtud­tuk tőle, hogy erősen el­rozsdásodtak a földekben fekvő csövek, így a rekonst­rukció elkerülhetetlen a táv­fűtés biztonságának érdeké­ben. Már tavaly nekiláttak volna, de éppen a garázstulajdono­sok felzúdulása miatt nem kapták meg a bontásra az engedélyt. Tovább azonban valóban nem halogathatják a be­avatkozást. Egyetértett a főmérnök a normatechnológus idézett ál­lításával, hogy a meghirde­tettnél hamarabb is befejez­hetnék a munkálatokat. Eh­hez azonban arra is szükség voir.a, hogy például időben elvigyék a sátor­garázsokat a helyszínről. így körülbelül három hét alatt véget érhetne a kelle­metlenséggel járó csőfektetes. A sátorgarázsokat a rekonst­rukció végén visszaállíthat­ják eredeti helyére — leg­alábbis azokat, amelyeket nem ítélt végleges lebontás­ra a tanács! Torma Iván azt is belát­ta, hogy csaknem 100 autó elhelyezése nem kis feladat. Ezért azt ígérte, hogy meg­keresik majd a Hoffmann Ottó utcaiak ideiglenes meg­bízottját. Ha sikerül vele, il­letve lakótársaival egyezség­re jutniuk, talán azt is meg­oldhatják, hogy ne egyszerre, hanem két szakaszban végezzék el » cserét, kevesebb bosszúságot okoz­va az autótulajdonos lakók­nak. B. A. Ideoenforgalomrol, szezonkezdetkor Holnap ülésezik városunk idegenforgalmi bizottsága. Az ülésen szó lesz az elmúlt évi idegenforgalmi szezon érté­keléséről, ás tájékoztató hangzik ei az idei szezonra való felkészülésről. Ugyan­csak tájékozódik a testület az üdülőhelyi dijak felülvizs­gálatának eredményéről és a3 ezzel kapcsolatos feladatok­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom