Déli Hírlap, 1987. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1987-04-01 / 77. szám

Hem szigorúan, de bizalmas TINIFON Fiatalok tanácsai fiataloknak Az életünk sokszor nehéz, ilyenkor jólesik, ha valakinek elmondhatjuk gondjainkat. A hétfő esti közkedvelt telefonos műsor, a Halló, itt vagyok! igazolja ezt. Akkor felnőttek panaszait hallgatjuk, a Mis­kolcon nem régen élő telefo­nos lelki segélyszolgálat azon­ban tizenévesek jelentkezését várja. A vonal másik végén nem képzett pszichológusok, hanem 17 évesek adják a taná­csokat. Annamária, Éva, Babi, Gabi, Nóra, Tünde, Jacek, Krisz­tián, Laci, Péter, Tamás és Ti­bor. Tizenkét önként jelentke­ző. Vajon hogyan szánták rá magukat, hogy segítsenek tár­saikon? — Mindig szívesen segítet­tem másokon — kezdi La­ci. — Az unokatestvérem­nek gondja volt egy lány­nyal, tanácsot adtam neki, s ő megfogadta. Aztán egyszer osztályfőnökünk bejött a hír­rel, hogy telefonos lelkise­gélyt terveznek. Megkérdez­te: ki vállalná, hogy taná­csokat ad? Az egész osztály jelentkezett. Az osztályfőnö­künk és az igazgató a har­madikos osztályokból hat­A Népszerű zenei esték so­rozatban játszott legutóbb a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A műsorban két szólista is szerepel Onczay Csaba Schu­mann a-moll gordonkaverse­nyét, Szecsődi Ferenc Saint- Saéns Bevezetés és Rondo capriccioso című művét tolmá­csolta. Kovács László vezény­letével két Mendelssohn mű is felcsendült: a Hebridák-nyi- tány és a III. (Skót) szimfónia. A néhány nappal korábbi koncerten elhangzott Rimsz- kij-Korszakov Seherezádé- szvit látomásszerű megjele­nítése is változatlanul azt mutatta, mennyire sajátjá­nak érzi városunk szimfoni­kus zenekarának karmestere a romantika világát. Bár Mendelssohn zenéjében nin­csenek olyan szélsőségek, mint a néhány évtizeddel később tevékenykedő orosz mesternél, a formai egyen­súly és a színes, élménydús tartalom értő, jól szóló in­terpretációban hangzott el. A Skót szimfónia első téte­lében sikerült megteremteni a mélabús, borongós északi hangulat fenségességét. A Vivace résznél a virtuóz tempóban is megvalósult a pasztorális, derűs, táncos hangvétel. Az Adagio nemes egyszerűségével, az Allegro hősi karakterével, fénylő színeivel ragadott meg. Talán kevesen tudják, hogy a romantika zeneköl­tője, Robert Schumann fia­tal korában gordonkázott is. 1850-ben nem több, mint egy hét alatt írta meg a-moll gordonkaversenyét, mely há­rom, szünet nélkül követke­ző tételből áll. Onczay Csa­ba kitűnően érzékeltette a zeneszerző labilis kedélyvi­lágát olyannyira tükröző mű­vet. Magasszintű előadásá­ban nyomon követhettük a csodálatos szépségű zenei gondolatok játékát, a csa­pongó, hullámzó érzéseket. A rövid, daloló lassú rész után a lüktetőén mozgalmas záró- tétel is magával ragadta a közönséget. Saint-Saens Bevezetés és Rondo capriccioso művét leginkább hegedű-zongora változatban szólaltatják meg a koncertdobogón. A most zenekarral kísért karakter­darab hálás lehetőséget biz­tosított a fiatal szegedi he­lük választhattak a pszicho­lógusok. — Már a kitűzött határ­idő után jelentkeztem — mondja Krisztián. Ez szer­dán volt, csütörtökön me­hettem tesztet írni, pénteken megtudtam, hogy sikerült, és szombaton már ott voltam az előkészítőn. + SZERET, NEM SZERET? — Milyen volt a felkészí­tés? — Kétszer két napon ke­resztül pszichológusok fog­lalkoztak velünk. Először be­mutatkoztunk egymásnak, de nem szokványos kézfogással, hanem leültünk egymással szemben és valaki megszó­lalt: — Én Laci vagyok. Hát te ki vagy? — és rámuta­tott valakire. Megtanultuk egymás nevét. Azután kü­lönböző eseteket kaptunk, melyeket önállóan vagy kö­zösen, de meg kellett olda­nunk. — Ügyeletes nem voltam, de már akadt egy kalandom — újságolja Tamás. Otthon felhívott egy lány, és meg­kérdezte : — Lelkisegély ? gedűművésznek képességei bemutatására. A mű első ré­szében kiegyenlített, szép tó­nusával, érzékeny hegedűjá­tékával, a Rondóban virtuóz készségével aratott méltán sikert. A Miskolci Szimfonikus Zenekar teljesítményét egy­aránt dicsérhetjük az önálló zenekari művek és a kísére­tek színvonalas megoldásá­ban. Barta Péter Mondtam, hogy nem, de szí­vesen segítek. Elmondta a gondját, és próbáltam taná­csot adni. —. Mi foglalkoztatja leg­jobban a telefonálókat? — Talán a szerelem, hi­szen ez annyi gondot tud okozni. Bizonytalanság: sze­ret — nem szeret? Csaló­dás ... eddig ez a jellemző. Persze biztos, hogy a ké­sőbbiekben szóba jönnek majd a szülők, barátok, pe­dagógusok. + RANDEVÚRÓL SZÓ SEM LEHET — Milyen egy „munka­nap?” — Párosával dolgozunk. Ez a felkészítő végén ala­kult ki, amikor kölcsönös szimpátia alapján mindenki választott magának társat. Egy fiú és egy lány ül min­den szerdán a telefon mel­lett. Nem volt még sok hí­vás. gyakori, hogy felvesszük a telefont, és vagy hallgat­nak, vagy belenevetnek. Meg kell még szokni ezt a fiataloknak. Sajátkezűleg ra­gasztottunk ki plakátokat is, de már leszedték. Biztosan tetszett... — Kilétetek szigorúan bi­zalmas? — Nem szigorúan, de bi­zalmas. Csak szűk környe­zetünk tudja — válaszol Krisztián. Ez volt a felké­szítő pszichológusaink kéré­se is, nem akartuk, hogy fu­tótűzként terjedjen a város­ban: ki van a vonal másik végén? Így talán ismeretlen­ségünket megőrizve nagyobb bizalommal fordulnak majd hozzánk. * Ilyenek ők tízenketten. Kedvesek, vidámak, segítő­készek, játékosak. Mint ahogy játék csupán ez az egész. (fázoM) Repül a nehéz kő... A visegrádi királyi palota udvarán a Pest megyei mű­velődési központ és könyv­tár szervezésében vetélkedőt rendeztek: ki lesz az idei Toldi Miklós, aki a nyári várjátékokon a nagyerejű Toldi szerepét alakíthatja majd? Tizennyolcán döntöt­ték el egymás között, ki ké­pes a legmesszebbre dobni az 50 kilogrammos malomkö­vet, s kitartani egy három méter hosszú, tíz centimé­ter átmérőjű rudat — mi­ként annak idején Arany János hőse az utat mutatta Buda felé. Az izgalmas küz­delemben végül is Lóska Sándor 25 éves, debreceni kőműves bizonyult a legerő­sebbnek. A malomkövet 3 méter 51 centiméter távol­ságra dobta, míg a rudat fél­kézzel 71 másodpercig tar­totta ki. Ezzel elnyerte Az ország legerősebb embere címet, s a július végi palo­tajátékokon övé a Toldi-sze- rep. SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Törvénykönyv. — 12.59: Nagy mesterek — világhírű elő­adóművészek. — 14.00: Hírek.— 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. — 14.25: Operaslágerek. — 15.00: Zengjen a muzsika! — 15.30: Kapaszkodó. — 16.00: Hí­rek. — 16.05: MR 10—14. —17.00: Olvastam valahol. — 17.20 : Film­zene. — 17.30: Nóták. — 18.02: Kritikusok fóruma. — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Rádiószínház: Cseresznyéskert. — 20.49: Jean-Pierre Rámpái iu­volázik, Robert Veyron-Lacroix csembalózik és zongorázik, a Pasquier trió játszik. — 21.30: Prizma. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Olasz madrigálok. — 22.44: Mik­ro—87. — 22.59: Emlékek szár­nyain. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Hírek né­metül, oroszul és angolul. — 12.10: Áprilisi tréfa. — 12.25: Ütikalauz üdülőknek. — 12.30: Postabontás. — 13.00: Hírek. — 13.05: A tegnap slágereiből. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00: Nagyban és kicsi­ben. — 15.00: Hírek. — 15.05: Diákfoci. — 15.15: Pihenőidő. — 17.00: Hírek. — 17.30: ötödik se­besség. — 18.30: Régi sztárok — nagy sikerek. — 19.00: Hírek. — 19.05: Kirándulás a spanyol komolyzenében. — 19.55: Album­ajánlat. — 20.50: Molekulaszer­kezet számítógépen. — 21.00: Hírek. — 21.05: Sport. — 21.10: A magyar nyelv hete: Rom­lik-e a magyar nyelv? — 21.30: Nóták. — 22.00: Tegnap, ma, holnap. — 23.00: Hírek. — 23.20: A mai dzsessz. — 24.00: Virág- énekek. 3. műsor: 12.15: Vígoperákból. — 13.00: Hírek. — 13.05: Mü­helyfőnökök — a nagyvilágból. — 13.25: Népdalfeldolgozások. — 14.00: Kamarazene. — 14.25: Slágerről slágerre. — 15.05: Az eszperantó mozgalom jövője. — 15.24: Ferencsik János vezényel. — 17.00: Mesterségünk címere. — 17.30: Hommage a Szer­vánszky. — 18.30: V materins- kom jazyku. — 19.00: Hírek. — 19.05: Iskolarádió. — 19.35: Szim­fonikus zene. — 20.50: Cliff Richard összes felvétele. —21.30: Bernd Welki operaáriákat éne­kel. — 22.25: A magyar nyelv hete: „A védelmezte tett magyar nyelv”. — 22.45: Az európai diszkók világa. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés. Hírek, időjárás. — 17.35: Gazdaságról zene közben. (Piackutatónak lenni. — Minő­ségi törekvések az SKÜ-ben. A hevesi határban.) Felelős szer­kesztő: Paulovits Ágoston. — 18.00—18.15: Észak-magyarorszá­gi Krónika. — 18.20: Hangoló. Kóródi Mariann műsora. — 18.25: —18.30: Lap- és müsorelőzetes. Telelvízió, 1. műsor. 14.55: Hármas ,.csatorna”. — 15.25: Körmönfontoló. — 16.00: Hírek. — 16.15: öt évszázad festészete. Klasszicizmus és romantika (ism.). — 16.30: A Rockszínpa­don a Modern Hungária. — 17.15: Bukfenc. — 17.55: Áll­junk meg egy szóra! — 18.05: Üj Reflektor magazin. — 19.05: Mini-Stúdió ’87. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Híradó. — 20.10: Az öreg tekintetes. — 21.35: Stú­dió ’87. — 22.35: Híradó 3. Televízió, 2. műsor: 17.10: Fel­vételre ajánljuk! — 18.00: Un­ser Bildschirm. — 18.25: Az olaj titkos története. — 19.25: Tévétorna. — 19.30: Gyémánt­láz. — 20.00: Budapesti körzeti stúdió. — 21.00: Híradó 2. — 21.25: Népdalkórusok. — 21.35: Hivatali románcok. — 22.20: Képújság. Szlovák televízió: 16.25: A tu­dományról és a technikáról. — 17.05: Az ismeretlen természet. — 17.30: Iskolások műsora. — 17.55: A szocialista országok életéből. — 18.20: Esti mese. — 18.30: Honvédelmi magazin. — 19.30: Híradó. — 20.00: A műit tanúi. — 20.15: Cseh filmvígjá­ték. — 21.35: A Magyar Tv ze­nés, szórakoztató műsora. — 22.15: Angol természetfilm-soro- zat. Kiállítások: Mini Galéria (10 —18): Rozsa Zsuzsa tex álmű­vész kiámtasa. — szonyi istvan- terem (iu—ib): Karpciini Jenő buiortervezo es Marki-Zay Mar­git textiitervezo iparművészek kiállítása. — vasas catena (14 —iS): sass Syivia festményei. — Fotógaléria (10—19): v encseűei István gyűjteményes kiaiiítasa. — Herman Otto Muzeum Kép­tára (10—18): Két évszazad ma­gyar festészete. — Borsod— misKolci Múzeum (10—18): Kon­dor Béla-emlékkiálhtás. — Her­man Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkás­sága. — A Bükk élővilága. — Magyar Orthodox Egyházi Mú­zeum (10—18): A Magyar Or­thodox Egyház művészeti és kulturális öröksége. Miskolci Nemzeti Színház (7): Galilei élete. (Radnóti ifj. bér­let.) RÓNAI VIDEOMOZI A sikátor hercegei Hongkongi kung-íu komédia Kezdés: i'3, f5 és f7 órákor. Filmszínházak: Béke (f3): as- terix, a gall (mb. szí. francia rajzfilm) — (f5): Szörnyek évad­ja (szí. magyar, 16 év!) — (f7 és í9): A tuareg bosszúja (mb. szí. olasz, 14 év, kiemelt l. helyár!). — Béke kamara (f8): Falfúró (szí. magyar, 16 év, felemelt helyár!). — Béke pre­mier video (f4 és f6): A halál keze (szí. hongkongi). — Kos­suth (a Vasas Művelődési Köz­pontban, f4): Asterix, a gall (mb. szí. francia rajzfilm) — (f6) : A Saolin templom szent köntöse (mb. szí. kínai—hong­kongi, kiemelt 1. helyár!) — (f8) : Szörnyek évadja (szí. ma­gyar, 16 év!). — Táncsics (f8): foglalkozása: mesterlövész (szí. japán, 14 év, felemelt helyár!). — Táncsics video (f3, f5 és f7): Halálos játszma II. (szí. hong­kongi kung-fu). — Petőfi (f5 és f7): Annie (szí. amerikai, fel­emelt helyár!). — Krúdy (f7): Mégis, kinek az élete? (ameri­kai, 14 év). — Tokaj video (f6 és éjjel 11): Satungi banditák (szí. hongkongi kung-fu). — Ady Művelődési Ház (5 és 7): A nagy generáció (szí. magyar. 14 év!). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A nallgatás beleegyezést jelent! — 8.30: Most érkezett. — 9.00: Johann Strauss operett­jeiből. — 9.44: Száll a madár ágról ágra .. — 10.00: Hírek. — 10.05: Diákfélóra. — 10.31: Éneklő Ifjúság. — 10.50: Száza­dunk zenéjéből. — 11.24: Mű­sorajánlat. — 11.30: A százszá­zalékos nő. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Tárogatómuzsika. — 8.20: A Szabó család. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.0Ö: Hírek. — 9.05: Napközben. 3. műsor: 8.00: Hírek. — 8.12: Cid. — 9.00: Magyarán szólva. — 9.15: Zenekari muzsika. — 10.30: Rockpódium. — 11.00: Népdalkórusok. — 11.20: Pilla­natkép. 11.25: Miroslav Can- galoviő operaáriákat énekel. — 11.49: Mahler: V. szimfónia. Miskolci rádió: 5.20—6.30-ig é» 7.20—7.30-ig: Reggeli körkép* Hírek, tudósítások, információ*, szolgáltatások Borsod, Heves és Nógrád megyéből. Televízió, 1. nu.sor: 9.00: Té­vétorna nyugdíjasoknak — 9.05: Teledoktor. — 9.15: Szia, Mami! — 9.45: Juanita. — 10.40: As öreg tekintetes. Rá I y a vá I a sztá s (Szabálytalan riport) Az évszakot meg­hazudtoló intenzitás­sal sütött a nap, amikor bezörgettem a Lapu család fész­kének kertajtaján. Dögös, a házi eb (a család kedvence) volt első üdvözlöm, és hobbiból leszag­gatta rólam a dzse­kit. — Itt bent úgyis levette volna — fo­gadott tréfásan a ház asszonya, és tovább töltötte a paprikát. Férje meg a négy év szigorítottat. Csak a két élettársa volt otthon, meg a három kisebb lánygyerek. — A nagyobbik fiai csak reggel felé szoktak hazakeve­redni, hacsak nem verik meg őket, vagy nem fogják ott a rendőrségen előze­tesbe valamelyiket. (A konyhában ba­rátságos meleg van. Jólesőn árad szét a frissen töltött papri­ka illata, meg vala­mi istentelen bűz, de az a szobából jön.) Meg is kérdem Lon- cikát (ahogy élettár­sai becézik), mi ez a penetráns szag? — A nagyapa hor­dós káposztát tapos a tiszta szobában! Így mindig van itt­hon hordós káposz­ta. Evente négy-öt kilót kitapos az öreg, merthogy senki nem eszi, oszt így elég jó sokáig. Ez a szag a négy éve taposottól van, de mi már meg­szoktuk. Nem va­gyunk finnyásak. (Ez egyébként a gyerekeken is lát­szik azonnal. Nem finnyás típus egyik sem. Ritkaság, hogy ilyen fiatal, életerős lurkó-lánykák eny- nyire ne legyenek finnyásak.) — Mit várnak az élettől, csókolom? — vágok egyből a kö­zepébe, in medias res, de ezt csak a nagyapa értené, ha nem taposna hordós káposztát. — Legfontosabb, hogy apjoknak letel­jen a sitt! Ezt vár­juk a gyerekekkel együtt. (Az egyik élettárs furcsán néz a másik élettársra, de az éppen a 18 és fél éves, középső kislányt babusgatja.) Ha a család együtt van, minden más lesz. Nem kódorog- nak a fiúk egyedül az éjszakában. Én ugye, már nem tu­dok parancsolni ne­kik, de az apjuk, az igen. Az mindig ve­lük. megy — vála­szolja az egyébként halk szavú fiatalasz- szony (53 éves, de még csak két éve van férjnél. Ez a ne­gyedik házassága, és a beszélőn tartották az esküvőt). — No, és ti, kis­lányok, mik szeretné­tek lenni? — fordu­lok az üdezöldek fe­lé. (Zavarban va­gyok, mert a legron­dább állandóan vi­gyorog rám, illetve inkább a golyóstol- lammál szemez. El­határoztam, ha fer­tőzés nélkül kikerü­lök innen, neki adom a tajut.) — En rend­kívüli hómunkás sze­retnék lenni — vá­laszol gyorsan a vö­rös hajú, kövér lányka. (Mondták a nevüket is, de ál­landóan izegnek-mo- zognak, én meg leg­jobban arról tudok nevet megjegyezni, hogy ki hol ül a be­mutatkozáskor.) — Én programozó matematikus, de saj­nos, teljesen hülye vagyok a számtan­hoz — felel a közép­ső, akit az egyik élettárs maceráit az előbb, de mostanra szabaddá tette magát a kis ügyes. A legkisebb, úgy tizenhat éves forma, énekelni kezd, csak dadog, és igen ne­hezen lehet felismer­ni a szöveget. (Java­soltam, hogy a „Cso­ko-csoko-csokolá- dét” énekelje, vagy valami hasonló, ta­golt művet, de ha lehet, miután én már elmentem.) A ház asszonya invitál a szobába, én inkább a tyúkólat nézném meg, de ki­derül, hogy a tyúkok attól olyan szépek, mert hordós káposz­tát kapnak — így maradunk annál, hogy legközelebb né­zem meg az épület többi szárnyát, lehe­tőleg a tavaszi nagy szellőztetés után. Rövidre sikerült a riport, de reális a keresztmetszet, amit az olvasó kaphat a Lapu családról. A kapuból még vissza­tekintettem az ott­honra. A kis kövér vörös lelkendezve szalad ki az égre- nyíló konyhaajtón: — Bácsi, a dzsekije, vigye el, mert a nagypapi bele akar­ta taposni a káposz­tába. Alig tudtam kiszedni a hordóból. Bérezés József hat diákot jelölt ki. Közü­4 Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye

Next

/
Oldalképek
Tartalom