Déli Hírlap, 1987. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1987-04-22 / 93. szám
A DH várospolitikai fóruma Bolt-cserebere a Széchenyi«! Uj homlokzat, öreg üzlet ? • Mire futja a kereskedőknek • Gyorsabban haladnak a lakőházlelújításokkal • „Helyiség-bankot” alapítanak A Széchenyi út, a „főutca” ősidők óta a város kereskedelmi életének fő színtere. Mostanában meglehetősen sok üzlet bezár, cégtáblák kerülnek le és föl, boltok cserélnek helyet. Van ahol a portállal együtt újjászületik az egész üzlet; másutt csak a külső csinosításra futja. Van-e emögött egy koncepció, amely minden változást vezérel? A városlakó, aki elsősorban a kereskedőket kérdezgeti erről, kissé kételkedik ebben... Kelemen István, városunk főépítésze: — Miközben mindenki a Tulipán-tömbre figyel, a Tanácsház tértől kiindulva szép tempóban haladunk a rehabilitációs igényű lakóház-felújításokkal. Nemcsak megújítjuk az öreg házakat, hanem lebontjuk a belső sikátorok vityillóit, átalakítjuk az üzlethálózatot is. Irtunk már róla, hogy készült egy tanulmány, amely meghatározta, mi légyen a Széchenyi út üzlethálózatával. S kimondta: vissza kell adni a régi belváros rangját, hangulatát; a forgalmas, nagy árutömeget mozgató üzleteknek nem a Széchenyin van a helyük. De mi lett ezzel a programmal ? Kovács Gábor, a városi tanács kereskedelmi osztályvezetője; — Ez a program azt tételezte föl, hogy egyszerre hajtjuk végre a Széchenyi út üzlethálózatának a megújítását. Ez most nem megy, kisebb lépésekben kell gondolkodni, az alap a lakóházfelújítások tempója, rendje lehet. De az alapvető elképzeléseink változatlanok, ehhez igazítjuk a mostani változásokat, és azt a hosszabb távra szóló programtervet, amelyet rövid időin belül kidolgozunk. Kelemen István: — Arról nincs szó. hogy most kapkodó döntések születnének. A kereskedelmi vállalatok 1980 óta tisztában vannak a várható változásokkal, és mindenkit, akit Sok az érdeklődő A premier után a Kos-házban Április elején adták át a Kós-házat, azt a gyönyörűen helyreállított villát, amely a Miskolci Városszc- pitő Egyesület, valamint a Magyar Építőművészek Szövetsége észak-magyarországi csoportjának lett az otthona. Az épületben a város múltját, jelenét, jövőjét bemutató kiállítás is várja a látogatókat, és az érdeklődök megtekinthetik Kos Károly, a neves erdélyi építész emléksarkát is. A ház gondnokát, Kazal .Józsefet arról kérdeztük: hogyan alakul a nyitva tartási rend, voltak-e már látogatók? — Nagyon sokan keresték fel a Kós-házat az elmúlt napokban, egyénileg és csoportosan is. Jártak itt külföldi turistacsoportok — svédek és lengyelek —. de jöttek érdeklődő városlakók is. Jelenleg hétköznap 2-től 5-ig tartunk nyitva, és ebbe természetesen beletartozik a szombat is! Ezt azért mondom, mert mostanában sokan tudakozódtak a nyitva tartási rendünk felől Minden valószínűség szerint, a közeljövőben meg fogjuk változtatni ezt, igazodva az igényekhez, hosszabbra nyújtva a nyitva tartási időt. Ha telefonon előre jelzik. iskolák, turistacsoportok- számára most is bármikor kinyitunk. Érdemes többször is eljönni, hiszen a látnivalók gazdagodnak: nemsokára megérkeznek Frdélyből azok a Kós Károly-redikviák, így örökítette meg a fotóriporter azt a pillanatot, amikor Iglói Gyula építész átadta az értékes városépítészeti dokumentumot, amelyet most tanulmányoznak a muzeológusok. amelyeket az emléksarokban szeretnénk elhelyezni. Értékes és különleges látnivaló lesz az az 1895-ben készült városszabályozási terv is, amelyet Iglói Gyula építész ajándékozott a városnak. A dokumentumot most a muzeológusok tanulmányozzák, feldolgozzák, restaurálják, és így kerül majd vissza hozzánk. De a városlakók is hoznak be hozzánk a város múltját megőrző dokumentumokat: nemrég például egy régi térképet kaptunk. belátható időn belül érint egy-egy lakóház-felújítás, időben megkerestünk; kértük, kapcsolódjon a munkálatokhoz. Csakhogy épp az együttműködéssel van egy kis baj. Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója: — Sajnos, a kereskedelmi vállalatok nincsenek anyagilag felkészülve a felújításokra. Az épületfelújítás gyorsabban halad, mint az üzletek átalakítása, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy a megszépült homlokzatok mögött ott maradnak a korszerűtlen, elavult üzletek. Az lenne a jó, ha például a boltok mögötti szükséglakások újra az üzletekhez tartoznának, mint hajdanán, de ehhez olyan anyagi áldozatokat kellene hozniuk a kereskedőknek, amelyre egyelőre, úgy tűnik, nem képesek. Ugyanígy érdemes lenne raktározási célokra felhasználni a Széchenyi úti pincéket— de ez is pénzbe kerül. A főépítész azt js ei- moncíta: joggal várják el, hogy a belváros szívében esztétikus portálokat és cégéreket alakítsanak ki, csakhogy erre nem mindig hajlandók az üzlethelyiséget bérlő cégek. Vajon, mit lehet ilyenkor tenni? Kovács Gábor: — Előbb-utóbto döntésre kényszerülünk, és azt fogjuk mondani, hogy aki nem hajlandó költeni a Széchenyi úti üzletére, illetve megváltoztatni a nem ide való jellegéit, az települjön ki a sétálóutcáról. Ezért ki akarunk alakítani egy „helyiség- ' bankot”. Például üres üzlethelyiségekkel rendelkezünk majd a Szentpéteri kapui Kun Béla városrészben, és a Széchenyiről kiköltözőknek itt ajánlhatunk helyet. Egyébként is szeretnénk, hogy a város gazdálkodhasson olyan üres üzlethelyiségekkel. amelyeket árverés útján értékesíthet. A Széchenyi út rendkívül értékes terület a kereskedők, de a város számára is Ezért itt elsősorban annak a cégnek kell üzlethelyiséghez jutnia — vagy a régit megtartania —, amely hajlandó áldozni arra, hogy a boltja méltó legyen a belváros rangjához. <fcÍS8> A lanácselnök-IielYettes fogadóórája A Miskolc Megyei Városi Tanács mai, meghosszabbított ügyfélfogadási napján Gá- pelné Tóth Rózsa elnökhelyettes a hivatalában 14 és 18.30 óra között fogadóórát tart. ic Azt senki sem hitte ennyi évi várakozás után, hogy a felvonulási épületek hipp-hopp eltűnnek majd. De hogy a bontást így „szervezik”, azt azért nem gondoltuk volna.,. Ez nem „kulturált lakókörnyezet”! Az egyik hanyagolja, a másik töri Fé®ig szétver barakkok, szél bolygatta szemétkupacok, törmelék törmelék hátán, WC-kagylók katonás sorban — ez a látvány várt mindazokra, akik a háromnapos húsvéti ünnep alatt a Vörösmarty utcán sétáltak. Csaknem két évtizede várnak már a környék lakói arra, hogy eltűnjenek a felvonulási épületek, s tegyen park, ahogyan az a tervekben foglaltatott. A bontási „munkálatok” hetek óta megkezdődtek, és azóta szemétteleppé változott ez a terület a belváros szivében. 1987 a kulturált városi környezet éve Miskolcon. Mi ezért is különösen felháborítónak tartjuk azt, ami a hajdara felvonulási területen történt a mai napig. • Miért nem rntkozott be a Városgondnokság? Miért tűrik el mindezt a belvárosban? Varga Zoltán, a Városgondnokság vezetője: — Jelenleg nem mi vagyunk a terület gazdája. Itt a BÁÉV köteles szanálná és takarítani. Jómagam a szomszédban lakom, és figyelemmel kísérem a bontási munkát. Mihelyst befejeződik, a Városgondnokság megkezdi a területi parkosítását. • Vajon jártak-e erre a közterület-felügyelők? Ha igen, miért nem szabtak ki büntetést? Garad István, a közterület-felügyelet vezetője: — Gyakran megfordulunk arra is, ám ott nincs jogunk a büntetésre. Építkezési, felvonulási területen, ahol vállalati őrség felügyel nesn avatkozhatunk be a dolgok menetébe. Tudomásom szerint a városi tanács elnöke és a BÁÉV vezetői megállapodtak a terület szabaddá tételében. Ennek a határidejét nem ismerem. • Természetesen megkérdeztük az ügyben leginkább érintetteket, a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat illetékeseit is: vajon miért hagyták a szemetet, törmeléket az építők a húsvéti ünnepek idejére a helyszínen? Bánhegyi Árpád, a BAÉV vezérigazgatója: — A belvárosi telepünk bontását az idei rendkívüli hideg miatt nem tudtuk korábban elkezdeni. Az itt levő 150—160 emberünket ugyanis nem lehetett a Technika Háza építéséhez addig áthelyezni, amig az új szociális épület el nem készült. Húsvétig ezért nem sikerült befejezni a bontást. • Tudják-e, hogy megsértették a közterületek rendjéről és tisztaságáról szóló tanácsi rendeletet? — Mi megállapodást kötöttünk ez ügyben a városi tanáccsal. Az 1986. október 3-án kelt dokumentum négy pontba foglalta a BÁÉV feladatait. Három munkát határidőire elvégeztünk, a Vörösmarty utcai telephelyre pedig 1987 tavasza volt a bontási határidő. Mi csak a saját magunk által kitűzött határidőhöz képest késünk, ment még tavasz van... • Az idén meghirdették A kulturált városi környezetért mozgalmat Miskolcon. Hogyan egyeztethető össze ezzel a bűzös, szemetes terület látványa? Szalay Antalné, a BAEV főéi» tésvezető je : — Efüsmerjülk, szomorú a látvány. Igyekszünk rajta javítani, de közben építenünk, termelnürtk is kell. Ha munkaerőgondjaink voltak, akikor innen csoportosítottunk át dolgozókat, mert másutt fontosabb volt a munkájuk. A szakember egyébként így látja: tudomásul kell venni: a szanálás, bontás ilyen „felfordulással” jár, és a törmeléket elszállítani csak a szétbontást követően célszerű. Szeretnénk azonban behozni az elmaradásunkat ennél a munkánál, ezért hétvégén kommunista műszakot szervezünk a takarítás meggyorsítására. A Városgondnokság nem illetékes, a közterület-felügyelők nem avatkozhatnak be, az építők szerint pedig a bontás ezzel jár, meg hát százféle más indokuk is akad, amiért a terület úgy nézhet ki, mint egy szeméttelep. Mindenki megtalálta a maga mentségét, de arra változatlanul nem kaptunk elfogadható magyarázatot, hogyan lehet 1987-ben Miskolcon, a kulturált városi környezet évében hosszú heteken át, az ünnepnapokra is fittyet hányva, ekkora szemetet megtűrni a belvárosban! * A vécékagylók a lakóépületek tövében ott díszelegtek a háromnapos ünnep teljes időtartama alatt..,
