Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

a|c Gyalogos nemzetőrtiszt és nemzetőr AZ 1848. MÁRCIUS 15-I ESEMENYEK HIRE MÁRCIUS 17-ÉN, ESTE ÉRKEZETT MISKOLCRA. , EZZEL KÖRÜLBELÜL EGYIDÖBEN SZEREZTEK TUDOMÁST RÓLA DEBRECEN POLGÁRAI IS. MISKOLCON A VÁROS TÁRSADALMI ARCULATÁT EBBEN AZ IDŐSZAKBAN NAGYSZÁMÚ ÉS EROS POLGÁRSÁG, ORSZÁGOS VISZONYLATBAN IS KIEMELKEDŐ SZÁMARANYÜ NEMESSÉG, VALAMINT JELENTÉKTELEN PARASZTSÁG JELLEMEZTE ÉS ALAKÍTOTTA. EZ AZ ÉRDEKEI SZERINT ERŐSEN DIFFERENCIÁLT VÁROSI TÁRSADALOM EGYSÉGESEN ÉS EGYÉRTELMŰ ODAADÁSSAL FOGADTA A SZABADSÁGHARC HÍREIT. A KEZDETEKTŐL A BUKÁSIG TELJESÍTETTE A SZABADSÁGHARC VEZETŐINEK ELŐÍRÁSAIT, A HADMOZDULATOK TÁMOGATÁSÁT CÉLZÓ UTASÍTÁSAIT, ÖSSZESSÉGÉBEN A SZABADSÁGHARC EMBERBEN ÉS ANYAGI SZÜKSÉGLETBEN MEGFOGALMAZOTT IGÉNYÉIT. + Szemere Bertalan legismertebb portréja, melyet Ko­zina Sándor festett. Eredetije a Magyar Nemzeti Mú­zeumban látható, másolata pedig a miskolci Herman Ottó Múzeum birtokában van. 1848 miskolci dokumentumaiké! Lgyünk igazságán nem kételkedem „Édesen halok meg; hazámért...” Szemere Bertalan titkára, Heilprin Mihály Miskolcon irt Nemzetőrdala és serkentett a nemzeti őrség szervezésére, il­letve tagjainak toborzására. De emellett ismerjük Garas Samu tollából a „Miskolczi Nemzetőr Dalf’-t is. 1848. március 22-én a négy kerület­re osztott városban, mintegy 700 önkéntes nemzetőrrel meg­alakult a nemzeti őrsereg egy- egy százada. Ez a 16 000 fő­nyi lakosság fegyvert viselni tudó tagjainak 20 százalékát jelentette. 1848 őszétől a so­rozás eredményeként kiegészí­tett katonaság száma Miskol­con, mintegy 3000-re tehető. A megyében ugyanekkor 15 ezer fegyveres polgár teljesített szolgálatot. A lelkesedés mellett, illet­ve azon túl Miskolc a sza­badságharc kezdetétől a bu­kásig több vonatkozásban is fontos szerepet töltött be az országos események alaku­lásában. Jelentős katonai bá­zis, s egyben az országos hadtáp, illetve hadianyag­ellátás legfontosabb területei­nek egyike volt. A hadászati szemponton túl Miskolc fon­tosságát Klapka Györgynek írott levelében Szemere Ber­talan így fogalmazta meg: „Miskolc nélkül lisztünk sem lesz, fánk sem, és a leg­több sem. Debrecent is ha­ladja e pont is ily tekintet­ben.” Szemere ugyanebben a levelében Miskolcot, illetve a városi polgárságot az or­szágos eseményekre gyorsan reagálónak, a közvélemény kútfőjének nevezi. S ez va­lóban így is volt, nemcsak a szabadság felfelé ívelő sza­kaszában, hanem a már nyilvánvalóan kitetsző bu­kás során, s az azt követő időszakban is. Az eseményeknek a mú­zeum őrzi a tárgyi és a do­kumentációs emlékanyagát. Származzon ez híres politi­kustól (Szemere, Palóczy, Kiss tábornok), főtiszttől, vagy egyszerű közkatonától. A kéziratos naplók, a ka­lendáriumokba, naptárakba rögzített feljegyzések, vagy a családi levelezések (pl. Butykay főhadnagy iratai, síremléke az avasi templom mellett található) felbecsül­hetetlen értékű emlékanya­gát képezik a forradalom és a szabadságharc időszaká­nak. Ezek a dokumentu­mok nemcsak színesítik tör­ténelmi ismereteinket, ha­rem irodalmi stílusuk mél- lÉfi kelti fel az olvasó ér­deklődését, tanulsággal, szol­gálnak napjaink embere, s a bennünket követő nemze­dékek számára is. Ennek il­lusztrálására néhány gondo­latot idézünk abból a több száz oldalas naplóból, amely véletlen eredményeként idén került gyűjteményünkbe. Szerzője egy gömöri kisne- mes, aki mindvégig közka­tonaként szolgálta a hazát, Bem József testőre is volt. Amikor 1849 áprilisának végén hosszú önkéntesség után hivatásos katonának szegődött, állomáshelyére menve Miskolcon felkeresett egy Bodó nevű öreg ezre­dest, aki Klapkának és Gör- geynek is tanára volt egy­kor. Az öreg ezredes óvta a katonának állástól, mert mint mondta: ,,a’ Magyar ügy meg fog bukni, mert egyenetlenség van köztük (ti. Görgey és a kormány között), akár egy háznép, akár egy ág, ha magával meghasonlik elpusztul, és a’ ki így visz nagy vészbe meg- hasadik, bár egyes ütköze­tek kecsegtettek is, az az;; egyöntetű, kipróbált, hatal­masan felszerelt, minde­nekkel ellátott ellenfélt so­ha se győzheti le” A köz­katona erre azt felelte, „... hogy a’ haza vesztét látni nem akarom, míg egy csepp vér lesz bennem, és ha száz­szor ismétlődnék is halálom, százszor is édesen halok meg hazámért. Örülök, hogy érte áldozhatom életem, azért miikor a haza ügye bukni fog, az én szemem le lesz zárva, én azt akikor látni nem fogom és nem akarom soha.” SZABADSÁG m JEMS Tf r t s tafe ím v j I ír A I Ja í4Up mmm A MAGYAR FIATALSÁGNAK ARATÓT JÁIOS. jfc Arany János a Szabadság zengő hárfája című ver­sében köszöntötte a szabadságharcot. A Herman Ottó Múzeum birtokában lévő példány borítója látható ké­pünkön. A verset egyébként a vásárokban „ponyva­ként” terjesztették. BÚCSÚ SZÓZAT. Bwsodmegyei Polgártársaink és rokonink! Halljátok olly reménylellyes eskünket, kedves Hazánkért, és a’ szent sza­badságért ufólsó csepp vérünk fogytáig küzdeni; ezért indúlunk, és ezen fogadásunk elérése törekvésünk vég czélja. — Elválunk tőletek, de ismét visszatérünk, vagy mint győzők, vagy helyettünk visszatérőid vitéz telteink Ilire, mcllynek vigasztaló emléke hó kebletekben ápolgalva, felejlbeletle- . ; . “/■kké fog heiniiinUet tenni. ps. JJUzdUo pélijaúl szolgálni. Ezen szebb vi- szoiittalálkozásig fogadjátok köszönelünket, testvéri szívességiekért, ma­radjatok hű polgárai hazánknak, és mindég kész védői a’ szent szabadság­nak ! a' 22-dik Honvéd Zátxlóalj nevébe Jtészey ink., Százados. A honvédseregnek Szuronyok Diósgyőrből Európára 1844-től ínséges esztendők köszöntek. Az 1847- es gazdasági válság fokozta az elkeseredést, a társadalmi, gazdasági és kormányzati vál­ságok forradalmi helyzetet te­remtettek. A március 13-ai bé­csi forradalmat március 15-én a budapesti követte. A kiví­vott szabadságot azonban számtalan visszahúzó erő gá­tolta a kibontakozásban, fel kellett készülni az önvédelmi harcra, amelyhez szükség volt hadianyagra és fegyverforga­tó kezekre. Mint ahogyan a napóleoni háborúkban, úgy most is előtérbe kerültek a hegyek­től védett vasművek, köztük a Garadna és Szinva-völgyi Hámori Vasmű, melynek ve­zetősége a pákozdi csata képviselőivel, köztük Fazola Frigyessel, valamint a szo- molnoki inspektorátus meg­bízottjával ülést tartott, meg­tárgyalva a nemzetőrség Borsod megyei mozgósítását. A Hámor község „adójaként kivetett” 3 nemzetőrt agyári szolgálatban nem nélkülöz­hették, a megváltási össze­get a gyárvezetés odaadta a haza oltárára. Fazola Fri­gyes, a magánrészvényesek nevében a megváltási ösz- szegre a felajánlást megtet­te. Ezt látva a kincstár, mint részvénytöbbség-birtokos, sem kerülhetett a kisebbség mögé, határozatot hoztak a gyári bélyegző címerének nemzeti szellemben való megváltoztatására. A Honvédelmi Bizottmány rendeletére a gyárvezetés lakatosokat küld a gyár, Ka­bolapolyánán felállított fegy­verüzemébe. A függetlenségi mozgalom eredményeképpen kinevezett felelős magyar minisztérium szervei elren­delték a vasműhöz tartozó barnaszéntelepek feltérképe­zését. Nemsokára már konk­rét hadiszükségletet kellett a gyárnak kielégíteni. A me­gyei kormánybiztos a Mis­kolcról egy hét alatt elindí­tandó ágyútelep és utászcsa­pat felszereléséhez kért kü­lönböző szerszámokat. A diósgyőri vasgyár és Hámor község területe nem volt hadszíntér a szabadság- harcban, de a fegyvergyár­tás révén tevékeny részt vállalt a függetlenségi moz­galomban. Görgey Artúr, mint műszaki ember, gondot fordít a bányászat szükség­leteire is. Hadműveleteinél elkerülte a Bükköt, éppúgy, mint Schlick osztrák tábor­nok. Mindkét fél óvakodott behatolni a Bükk szűk völ­gyeibe. 1849 januárjában a Pestre bevonult osztrák sereg nyo­mában járó császári kor­mányzat felszólította a diós­győri gyárvezetést, hogy sza­kítsa meg kapcsolatait a Debrecenbe menekült magyar kormánnyal. A gyárvezetés nem tett eleget a felhívás­nak. Annál is inkább, mert a magyar kormány komolyan számolt a diósgyőri vasmű­vel, mint hadigazdasági té­nyezővel, ahol fegyvergyárat létesített. 1849 közepén már működött a szuronygyár. Szemere Bertalan belügymi­niszter szerint „az ott ké­szült szuronyok a legjobb és legcélszerűbb készületűeknek találtattak.” Intézkedést sür­getett, hogy napi 125 szu­rony helyett 3—400 darabot gyártsanak. A kitűnő minőségű szu­ronyhoz köze volt Fazola Frigyesnek, a vasmű egykori igazgatójának, fejlesztőjének, a diósgyőri acélgyártás meg­teremtőjének, aki annak ide­jén a napóleoni háborúkban ugyancsak kitűnő szuronyo­kat gyártott a birodalmi se­regek részére, öt és gyár­alapító édesapját oly sok sé­relem érte a bécsi udvar ré­széről, hogy 75 évesen is érthető volt aktív részvétele a magyar szabadságharcban, amikor is az akkori gyár­vezető hosszú ..betegeskedé­se” idején személyesen irá­nyította a diósgyőri fegyver- gyártást. Az erőfeszítés azonban hiá­bavaló volt. 1849 júniusában két cári sereg ereszkedett alá a Kárpátokból, és Mis­kolc felé tartott. Hámorban kis honvédcsapat tanyázott, ezek rajtaütöttek a Göröm- böly-Tapolcán időző orosz tiszteken, de ez a kis harci cselekmény mit sem változ­tatott a bekövetkezett szo­morú valóságon. Fazola Frigyes minden bi- '.onnva! annyira szívére ve­hette a világosi fegvverleté­telt, hogy rá két napra, augusztus 15-én elhunyt. Kriston Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom