Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-10 / 58. szám

Szülőföldjeim Ha valaki szereti az orszá­got, amelyben él, az termé­szetes. Ha valaki szereti a vá­rost, amelyben felnőtt - ez ro­konszenves. Ha valaki azt vál­lalja, hogy a nagy nyiivános- sáa előtt mindezekről szint vall, a néző joggal feltétele; heti, hogy néhány hangulatos­ra sikeredett bevett fordula­ton kívül, van igazi mondan­dója is. Vasárnap este az 1-es műsorban Szakonyi Károly író, mint afféle riporter­műsorvezető kalauzolta „szü­lőföldjein” azokat, akik még a hét utolsó pihenőnapjá­nak utolsó két órájában is fogékonyak. Mi tagadás, a fogékonyságra igencsak szükség volt. Szellemi izga­lom helyett ugyanis valami egészen mást sugárzott a televízió 55 percen keresz­tül. Megtudtuk például, hogy a népszerű író gyermekko­rát Nagycenken és környé­kén töltötte. Dicséretes ri­porteri konoksággal próbál­ta kihúzni egyik távoli ro­konától —jófajta kékfran­kos kortyolgatása közben —, hogy milyen gye~ek volt ő tulajdonképpen. A rokon azonban szisztematikus el­szántsággal értette félre Sza­konyi törekvéseit, és m'n- dig arról a régi majorról beszélt, amelyik már nem a régi: a hajdani műhelyek beszüntették a működésüket, az egykori mintagazdaság­ból a helyi termelőszövetke­zet gazdasága lett, amely már nem bír a példa értéké­vel. De hát milyen gyerek volt Szakonyi Károly? Azt hiszem, ez a kérdés már az idők végezetéig megválaszo­latlan marad. A riporter természetesen elkalauzolt bennünket a leg­nagyobb magyar sírjához is. TulajdonKéppen egészen vá- zatlan kérdését, nevezetesen, hogy mit üzen a mának Széchenyi István szellemisé­ge, a község lelkipásztorá­nak „szegezte neki”. A he­lyi illetékes természetesen válaszolt, megfogalmazta a mának szóló üzenetet. A műsorban egymást kö­vették a vallomások. De valahogy mégsem derült ki, még az izgalmas 55 perc végén sem a lényeg . (balázsi) A híres jünnani sárkányünnep. Kínai útiképek 2. Az örök tavasz hazájában A Mennyei Birodalom leg­mennyeibb vidéke — termé­szeti adottságainál fogva — kétségkívül Jünnan. A nyu­gat-tibeti hegyektől délre fek­vő tartomány (Jünnan azt je­lenti, a hegyektől délre) 200# m magas fennsíkja a Földke­rekség egyik legkellemesebb éghajlatát kínálja. Nem vélet­lenül nevezik az örök tavasz honának. A kedvező körül­mények miatt itt egész évben zöldéit a nagyon gazdag nö­vényzet, a tartományi szék­hely, az egymillió lakosú Kun­ming piacán pedig hazai zöld­ségféléink óriás változataival találkozunk. Különösen a fél­méteres piros retek láttán nem akarunk hinni a sze­münknek. E mennyei tartományba azonban — legalábbis szá­munkra — a poklon át ve­zetett az út. A „poklot” a Kujlin-Kunming expressz­vonat fapados osztálya je­lentette, melyen másfél na­pig féllábon állva ismer­kedhettünk azzal a sajátos életformával, amit itt uta­zásnak neveznek. A zsúfolt­ság európai ésszel elképzel­hetetlen, így nem csoda, hogy még a felhőbe vesző hegyormok oldalain végeér- hetetlenül kígyózó, üdezöld rizsföldek teraszainak lát­ványát — mintha egy játé­kos óriás rajzolta volna a térkép szintvonalait a tájra! — sem tudtuk értékelni. Szerencsére Kunming és környéke bőséges kárpótlást nyújt az elszenvedett vi­szontagságokért. Az egykor más népek által lakott te­rületre i. e. 279-ben érkez­tek az első kínai telepesek, magát a várost i. e. 109-ben alapították. A vidék szépsé­ge és gazdagsága láttán ne­héz megérteni, hogy miért éppen e tartomány volt 200 éve a mandzsu császári ud­var száműzötteinek kény­szerlakhelye. A város a ma­napság gyors ütemben fej­lődő kínai metropolisok át­lagképét mutatja, ahol jól megférnek egymás mellett a girbe-gurba utcák egyemele­tes, apró házacskái és a gombamódra szaporodó sok­emeletes, csupa üveg- és be­tonépületek. A széles sugár­utakat, melyeken kerékpá­rosok áradata hömpölyög hajnaltól napestig, tarka virágágyások és árnyas fa­sorok szegélyezik. Itt még varázsa van a külföldinek, ha valakitől kérdezünk va­lamit. azonnal kíváncsi, de segítőkész csoportosulás vesz körül bennünket. A belvárosi Cujhu-park- ban vidám kavalkád fogad. A tömeg egy része a lótusz- szal és vízijácinttal benőtt tó hatalmas aranypontyait eteti, de lehet motorcsóna­kázni, tevével fényképez- kedni és még sok minden egyebet csinálni. Legérdeke­sebb talán a park azon ré­sze, ahol népi színjátszócso­portok és sajátos kínai hangszereken — például a kéthúrú kínai hegedűn — játszó zenészek szórakoztat­ják alkalmi, de hálás kö­zönségüket. A közelben egy árnyékban ücsörgő társaság amolyan „népi felelgetőst” játszik, melyből természete­sen egy kukkot sem értünk, csak azt látjuk, hogy reme­kül szórakoznak. Mindenütt az a felszabadult életöröm érződik, amely a délvidéki emberek sajátja, de amely ma Kínában egy kicsit ta­lán a kulturális forradalom anarchiája után kibontako­zott lendületes fejlődésből is táplálkozik. Bőséges a választék a majd’ 2000 éves múlt emlé­keiből is. Talán legismer­tebb a Jüantung kolostor, mely a Tang-dinasztia (618— 907), vagyis Kína kulturális virágzásának korában épült Főcsarnokának öt giganti­kus méretű arany Buddhája kifürkészhetetlen tekintettel mered a látogatóra, a temp­lom oldalfalait a buddhiz­mus hitvilágának fából fa­ragott alakjai népesítik be. Pár évtizedes szünet után ismét barna köpenyes szer­zetesek foglalatoskodnak a füstölőkkel a hűvös félho­mályban. Nem marad ki progra­munkból a város közelében, a fél Balaton-nagyságú Tien- tó partján magasodó Nyu­gati-hegyek felkeresése sem. A kiapadhatatlan kínai kép­zelet a hegységet a tó túlsó oldaláról látható sziluettje után az Alvó Buddha- avagy az Alvó Szépség-hegyének is nevezi. A kunmingiak ki­rándulóövezetének számító hegyek dús fenyveseit gya­logösvények hálózzák be, mellettük kínai szokás sze­rint gyakoriak a kunkorite­tős pavilonok, néhol pedig taoista és buddhista kolos­torok rejtőznek a fák kö­zött. Az első számú látványos­ság mégis a hegység tó-felé eső több száz méter magas sziklafala, melyen egy szik­lába vésett lépcsősor, a Sár­kánykapu ösvénye vezet fel. Az ösvényről nyíló panorá­ma a szó legszorosabb ér­telmében szédítő. A mélyen alant hullámzó, zöldeskék vizű Tien-tóba akár fejest is lehetne ugrani, olyan me­redeken törik le a rozsda­barna sziklafal alattunk. A sziklán vadon nő kertjeink dísze, a narancsvörös tigris­liliom és a havasi gyopár egy sárga virágzatú rokona. Csak az egymás hegyén-há- tán tolongó hétvégi kirán­dulók tömegének zajos kia­bálása töri meg a táj vará­zsát. Hosszan lehetne még so­rolni Kunming és környéké­nek látnivalóit, írhatnék az egész világon egyedülálló lünani Kőerdő bizarr kőcsip­kéiről, vagy akár a nyugat- jünnani Tali városka közép­kori hangulatáról és tibeti stílusú Három Pagodájáról, mégis: jünnani utazásunk legizgalmasabb pillanatai nem ezek, hanem a Tibeti­fennsík {Deremén emelkedő, hófödte Jülong-hegységben töltött napok voltak. (Folytatjuk) Híre járt 1938-39-ben, hogy német fizikusoknak sikerült el­érniük az uránatom hasadá­sát Ez késztette Galilei élete című drámájának megírására az akkor már emigrációban élő Bertolt Brechtet. A pél­dázat hőse a hatalomnak be­hódoló utdós, akinek tanai megrendítették az egyház geo­centrikus világképét, mert „mi szükség a Szentirásra, a tűrésre, földi szenvedésre, ha kiderülne, hogy egy parányi, jelentéktelen »csillagocskán«, kődarabon élünk?” Brecht drámáját 1958-ban fordította le Ungvári Tamás, rá egy évre már találkozha­tott is az előadással a ma­gyar közönség, igaz, még nem magyar nyelven. A Nemzeti Színházban szere­pelt a Berliner Ensemble, ők mutatták be a Galilei életét. Amit azután 1962-ben ma­gyarul is színre vittek, ép­pen a Nemzetiben. Most, a darab miskolci premiérjére készülnek szín­házunk művészei. Némi túl­zással: szinte kivétel nélkül valamennyien. A színház csaknem minden férfi színé­sze szerepet kap a darab­ban, a nők között Tímár Éva, Molnár Zsuzsa (Galilei felesége és lánya), valamint Horváth Zsuzsa játssza a főszerepeket, összesen száz­harmincán lépnek színre a nagyszabású, gazdag kiállí­tású produkcióban. Csiszár Imre, színházunk művészeti vezetője rendezi az előadást, amelynek próbái január 20-án kezdődtek meg, és azóta fokozódó intenzi­tással zajlanak. Vayer Ta­KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát: Az MRT gyer­mekkórusa énekel. — 13.45: Chopin-etűdök. — 14.00: Hírek. — 14.10: Magyarán szólva. — 14.25: Orvosi tanácsok. — 14.30: Dzsesszmelódiák. — 15.00: Élő világirodalom. — 15.20: Zeneis­kolásoknak zeneiskolások mu­zsikálnak. — 15.40: Poggyász. — 16.00: Hírek. — 16.05: Kérhetek valamit? — 17.00: Társadalom és iskola. — 17.30: Petrovics Emil feldolg.: Csángó dalok és táncok. — 17.45: A Szabó csa­lád. — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Világirodalmi Deka- merőn. — 20.00: Ml a titka? — 21.00: Félóra népzene. — 21.30: Előtte... — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Cedric Dumont zenekara játszik. — 22.47: Tízszer tiz perc a turizmusról. — 22.57: A Rádió lemezalbuma. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Hirek né­metül, oroszul és angolul. — 12.10: Magyar zeneszerzők fú­vósműveiből. — 12.30: Népdal­körök énekelnek. — 13.00: Hí­rek. — 13.05: Popzene sztereó­ban. — 13.45: Időjárás- és víz­állásjelentés. — 14.00: Egy órá­ban egv élet. — 15.00: Hirek. — 15.05: Kapcsoljuk a 22-es stúdi­ót: Kárpáli Magdolna énekel. — 15.20: Könyvről könyért. —15.30; Csúcsforgalom. — 17 oó: Hírek. — 17.30: Mint(a)film. — 18.30: Gramofonaibum. — 19.00: Hírek. — 19.05: Csak fiataloknak! — 20.00: Ha szerettek volna. — 20.31: Nóták. — 21.00: Hírek. — 21.05: Thyl Ulenspiegel. — 21.38: A hanglemezbolt könnyűzenei más díszlettervező (Balázs Béla-díjas, érdemes művész) — akit milliók ismernek a Linda-filmek nyomozócso­portjának főnökeként — vendégként tervezte az elő­adás látványos játékterét, Szakács Györgyi pedig a kosztümöket. Hullottak a bajuszok, sza- kállak az elmúlt napokban, az egyházi személyeket ját­szó színészek mindegyiké­nek meg kellett szabadulnia „szőr-ékétől”. Érdekességként megemlítendő még az a tény, hogy tizennyolc gyere­újdonságaiból. — 22.00: Arckép emlékeinkből. — 23.00: Hírek. — 23.20: A Talking Heads együttes nagylemezei. 3. műsor: 12.45: Világhírlap. — 13.00: Hírek. — 13.06: Közép­kori kalandozások. —* 14.00: Ze­netörténeti értéktár. — 14.57: Márciusi ifjak. — 15.12: Labirin­tus. — 15.27: Auber és Adam ope­ráiból. — 15.52: Zenekari muzsi­ka. — 17.00: Iskolarádió. — 17.30: Medea. — 18.30; Na maternjem jeziku. — 19.00: Hírek. — 19.05: In der Muttersprache. — 19.35: Bemutatjuk új kórusfelvétele­inket. — 20.06: Cliff Richard összes felvétele. — 20.46: Pur­cell: Bonduca. — 21.14: Begone Úriadé és Hermann Mrongovius kétzongorás és négykezes hang­versenye. — 22.07: Magyar zene. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsor­ismertetés. Hírek, időjárás. — 17.35; Zenedoboz. A stúdió ze­nés rejtvényműsora. Telefon: 35-510. Szerkesztő; Beély Kata­lin. — Közben 18.00—18.15: Észak­magyarországi Krónika. — 18.25—18.30; Lap- és műsorelő­zetes. Televízió, 1. műsor: 16.55: Hí­rek. — 17.05: Nemcsak nőknek! — 17.20: A Bzibi-hegyszoros. — 17.35: Minden madár párat vá­laszt . . . — 18.10: Tízen Túliak Társasága. — 19.05: Mini Stú­(Jarmay György jelvételei) két is szerződtettek az elő­adásokhoz, közülük kerültek ki azok, akik a közönséghez szóló kis magyarázó énekek­kel vezetik be a jeleneteket. De — hűen a brechti szín­ház eszméjéhez — a szerep­lők is nemegyszer egyene­sen a publikumhoz beszél­nek, nyomatékosítva a ma is érvényes mondandót. A címszereplő Blaskó Pé­ter, az előadás zenei veze­tője. a zenekar dirigense Kalmár Péter. Premier: pénteken. Sz­óló ’87. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Híradó. — 20.05: Juanita. — 21.00: Régi magyar táncmu- zslka. — 21.05; Stúdió ’87. — 22.05: Híradó 3. Televízió, 2. műsor; 18.00: Dél­alföldi magazin. — 19.00: Edeni kertek. — 19.25: Tévétorna. — 19.30: Angol nyelvlecke. — 20.00: „Úgy, ahogy volt és...” — 20.45: öt évszázad festészete. — 21.00: Híradó 2. — 21.20: A Klap- ka-légió. Szlovák televízió; 16.20; A tu­dományról és a technikáról. — 17.00: Publicisztika. — 17.30; Nyugat-szlovákiai magazin. — 17.50: A békéhez vezető utak. — 18.20: Esti mese. — 18.30: Táv­latok. — '7.30: Híradó. — 20.00: Az emlékezet elvesztése. — 20.55: Dokumentumfilm. — 21.30: Autósok, motorosok magazinja. — 22.10: Zenei nokturna. Kiállítások: Vasas Galéria (14—18): Sass Sylvia festményei. — Fotógaléria (10—19): Vencsel­lei István gyűjteményes kiállí­tása. — Herman Ottó Múzeum Képtára (10—18): Két évszázad magyar festészete. — Múzeumi Mozaik: Az üveggyűjtemény új szerzeményei. — Borsod—mis­kolci Múzeum (10—18): Kondor Béla-emlékkiállítás. — Herman Ottó Emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — A Bükk élővilága. — Magyar Or­thodox Egyházi Múzeum (ló— 18) : A Magyar Orthodox Egy­ház művészeti és kulturális öröksége. RÓNAI VIDEÖMOZI HALÁLOS JÁTSZMA II. Hongkongi kung-fu krimi 16 éven felülieknek! Fsz.: Bruce Lee és „öccse” Kezdés: f3, fs és f7 óra Filmszínházak: Béke (f3): Végtelen történet (színes NSZK— olasz, felemelt helyár!) — (f5, f7 és Í9): Sárga Haj és az Arany Erőd (mb. szí. ameri­kai-spanyol. 14 év, kiemelt I. helyár!) — Béke premier video (f4, f6 és f8): A kung-fu lány (szí. hongkongi). — Kossuth (a Vasas Művelődési Központban, Í4): Gyilkos robotok (szí. ame­rikai, 14 év, kiemelt II. hely­ár!) — Táncsics (f4, f6 és f8): Fogadjunk! (szi. amerikai, fel­emelt helyár!) —. Táncsics ka­mara (f5 és Í7): Aranyoskám (mb. szí. amerikai, 14 év, ki­emelt I. helyár!) — Szikra (5): A piszkos tizenkettő I—II. (szí. amerikai, 14 év, dupla, felemelt helyár!) — Fáklya (4. 6 és 8): Ezüstálarc (mb. szí. román). — Fáklya video (f3 és f7): Tom­boló ököl (szí. hongkongi kung- fu). — Fáklya kamara (f5); A betörés nagymestere (szi. fran­cia, 14 év, felemelt helyári) — Petőfi (fs és f7): Első kétszáz évem (szi. magyar. 14 év!) — Tokaj video (fe és 11): Han-ki- űo (szí. hongkongi). — Nehéz­ipart Műszaki Egyetem (5 és 7): Piedone Egyiptomban (szf. o'asz, kiemelt I. helvár!) — Szirma, Radnóti (f6) : Szeleburdi család (szí. magyar). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: Eco-mlx. — 8.50- Kis ma­gyar néprajz. — 8.55: Starker János gordonkázik, Sebők György zongorázik. — 9.49: Ta- vaszhivogató. — 10.00: Hírek. — 10.05: trővá avatnak — 10.53: Éneklő Ifjúság. — íi.oo: Magyar művészek operettfelvételeiből. Petőfi rádió- 8.00: Hirek. — 8.05: Idősebbek hullámhosszán. — 8.50: Tíz perc külpolitika. — 9.00: Hírek. — 9.05: Napközben. 3. műsor: 8.00: Hírek. — 8.12: Balettzene operákból. — 3.55: Régi magyar dalok és táncok. — 9.20: A vakmerő. — 9.52* Ze­nekari muzsika. — 10.55: Pilla­natkép. — 11.00: Ránki Dezső zongorázik. Miskolci rádió; 6.20—6 30-1g és 7.20—7.30-ig: Reggel! körkép. Hi­rek, tudósítások információk, szolgáltatások Borsod. Heves és Nógrád megyéből. Televízió. 1. műsor; 9.00- Té­vétorna nyugdíjasoknak. — 9.05: Kortársunk: Sőtér István. — 9.55: Zenés Tv-Színház. Pergo- lesi: Féltékenység, balgaság. Lese Nándor Galilei élete Brecht-bemuta óra készül a színhez * Galilei lánya (Molnár Zsuzsa) és a bíboros inkvizitor (Körtvélyessy Zoli, itt még bajusszal) az előadás, pontosab­ban a próba egyik jelenetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom