Déli Hírlap, 1987. március (19. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-27 / 73. szám
Ideológiai élet, politikai tudatformáló munka Miskolcon Felkészültebben, meggyőzőbben érvelni Dudla Józsel felszólalása a megyei pártbizottság ülésén 3 3 H * ■ X H ► 6 . S A 9 v 3 2 3 J a. «* •t. ars« *(T’ ?■*? §^-P XVX -»“Ui/iUMoaga, i. x >s>vla döntőben 10 miskolci és városkörnyéki úttörőcsapat versenyzői mérik össze tudásukat. Pályázat A Lenin Kohászati Művek pályázatot és finanszírozási kérelmet nyújtott be az ötvözött profilacélgyártás fejlesztésére. A termékszerkezet-váltás meggyorsítására felhívó Állami Tervbizottság határozata alapján kidolgozott fejlesztés a meleg gépi lángfúvató telepítését, a hőkezelő kapacitás bővítését és a nemesacél-hengerműi kikészítés korszerűsítését tartalmazza. jjc A forgácsoló és marós szakmák elsajátításához nélkülözhetetlen a megfelelő óraszámú műhelygyakorlat. A Zalka Máté Gépészeti Szakközépiskolában az első években hagyományos. később számjegyvezérlésű gépeken tanulják a szakmát a diákok. (Kiss József felvétele) Miskolcon tanulnak a gyerekei A daruszállási juhász Az ideológiai élet, a tudatformáló munka tapasztalatairól szóló jelentést és ezzel kapcsolatos cselekvési programot fogadott el az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága a március 24-i ülésén. A vitában felszólalt Dudla József, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkára is. Hozzászólását az alábbiakban közöljük. Daruszállás csaknem félszáz kilométerre van a Szikszói Állami Gazdaság központjától. A most kopárnak tűnő csereháti táj egyik dombhátán állnak a tanya épületei. Itt él Nagy Ferenc juhász is, akit a múlt év végén tisztelt meg a gazdaság oklevéllel és pénzjutalommal, mivel életének negyvenkét évéből huszonötödik évét dolgozta a gazdaságban. Daruszállást dombhátak veszik körül, távolabb a szerény Szanticska, a nagyképű Szászfái bérc, közelebb a Bogárzó, a Szezán-tag és a Kellő-domb. A mai juhásznak furulyája már mutatóban sincs, van helyette telepes rádió, és az egyik hodályhoz tapasztott kis irodában CB- rádió adó-vevő készülék. Csak a szívós somfából készült pásztorbot és rajta cifra sárgarézkampó maradt meg, mert ez ma is fontos eszköz. Nemcsak a járásban segít, nemcsak támaszkodni A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Borsod megyei és Miskolc városi bizottságai nagyszabású tö- megfutó-versenyt hirdettek meg a hét végére, a KISZ zászlóbontása 30. évfordulójának tiszteletére. Március 29-ón, vasárnap, délelőtt egy órányi időtartamra kissé lelassul Miskolc közlekedése, ugyanis a futók három útvonalon haladnak majd. Ezek: DVTK-stadion (10 km-es rajt) — Marx K. u. — Marx tér — Győri kapu — Eszperantó tér — Hoffmann O. u. — Nagyváthy u. — Szabó L. u. — Palóczy u. — Hősök tere — Kazinczy u. — Szemere u. — Felszabadítók útja — Sportcsarnok. Avasi ifjúsági és sporttelep (4 km-es rajt) — Klapka u. — Engels u. — Középszer u. — Ifjúság u. — Csabai kapu — Felszabadítók útja — Sportcsarnok. Szentpéteri kapu, Katowice szolgáltatóház (3 km-es rajt) — Szentpéteri kapu — Huba u. — Lehel u. — Szejjc Az ősi foglalkozás eszköze és jelképe, a pásztorbot most is hasznos eszköz. lehet rá, de ezzel akasztják meg a birka lábát, ha kell. — Gyerekként, tizenhárom évesen lettem bojtár, az egyik nagybátyám lába nyomán a Lyuba-tanyán, les u. — Madarász V. M. — Kazinczy u. — Szemere u. — Felszabadítók útja — Sportcsarnok. A futóversenyen edzettségének, felkészültségének megfelelően bárki elindulhat. A rajthelyeken minden jelentkező számot kap, s a célban, a sportcsarnoknál részt vehet azon a sorsoláson, amelyen értékes tárgy- jutalmakat lehet nyerni. Ám azokról sem feledkeznek meg, akik a felsorolt három útvonalon valahol csatlakoznak a futókhoz. Mert ezt is lehet! Mindenki a kedve szerinti helyen beállhat a futók közé. Részükre szintén jutalomsorsolást rendeznek. A szervezőik mindhárom útvonal rajtjánál biztosítják az öltözési lehetőséget, a ruhatárat. Vasárnap reggel fél 9-től lehet jelentkezni a rajthelyeken, a nevezési díj 10 forint. Az így befolyt pénzt a városi úttörőtábor építésére kívánják fordítani. Az indítás, a rajt mindhárom útvonalon délelőtt 10 órakor lesz. ahol laktunk, innen nem messze — és mutatja az irányt. — Később a Kánya csárda tanyára kerültem. Tíz éven keresztül mindennap legyalogoltam oda-visz- sza legalább tizenhat kilométert, ha esett, ha fújt. Ezért fájnak a lábaim. Mert nekünk nincs vasárnap és ünnep. Nem is lehet, mert a jószágnak a jeles napokon is enni, inni kell adni, segíteni nekik az ellésben, és meg kell gyógyítani, ha kórság bántja. Daruszálláson — mint Pi- liczki István telepvezető elmondotta —, a 3800 fésűs merinóbirkát 12 juhász őrzi, legelteti, eteti, gondozza, elleti, feji, mint januárban is, mikor a fejőgépek a nagy hideg miatt felmondták a szolgálatot. A munkaidőnek itt a valóságban nem nagyon van határa. Nyáron öt-hat órát pihennek, alszanak a juhászok, hajnalok hajnalán kelnek, és éjfél előtt egy-két órával fekszenek. A fizetséget, mint mindenki, ők is keveslik, de nem panaszolják. Nagy Ferenc februárban csaknem 8000 forintot keresett, amiből 5000 forint az alap, az őrzés birkánként 10 forint, egy újszülött bárány után 70 forintot kapnak, egy liter tejért pedig 4,80 forint jár. Háztájiban egy hold földet kapnak, amin tavaly árpát vetett, aratott, mivel ezt nem kell kapálni, és kell a hízóiénak. Felesége is itt dolgozik, tejkezelő. A két gyerek, a tizenhat éves Ferenc a miskolci 100-as intézetben géplakatos tanuló, a tizenötödik éves Csilla Mónika pedig az egészség- ügyi szakiskola elsőéves növendéke. Kollégisták, csak hétvégeken látogatnak haza. Vajon visszatérnek-e, ha befejezik tanulmányaikat?... A három hodály mindegyikében három nyáj van, a három nyáj mindegyikének külön juhásza. A juhászok mindegyikének 300—350 birka a dolga, és most a bárányok is. Nagy Ferenc birkái is most ellenek. Ez pedig nemcsak öröm, hanem gond is. — Városra nem vágyok mondja Nagy Ferenc. — Az a fontos, hogy egészség legyen és boldoguljanak a gyerekek. Mert mi másért is élne az ember, ha nem a gyerekeiért. (oravec) Manapság elemzéseinkben, köztük ideológiai elemzéseinkben is és a politikai gyakorlat mindennapjaiban állandóan a „van” és „legyen” kettősségével, konfliktusával és feloldásának sürgetésével találkozunk. Az utóbbi 40 évben nagy fejlődési pályát futott be az ország, de most új szakaszhoz értünk. Olyan új szakaszhoz, amelynek már nincs szocialista gyakorlati példája, amelyen még nem járt előttünk senki. Ennek a pályának a befutása sokkal nehezebb lesz, mint a megelőző szakaszé. Ehhez új módszerek, káderek, nagy türelem és szívósság kell. Annál is inkább, mert most nem egy önbizalomtól duzzadó, cselekvésre orientált, hanem egy erősen „panaszkodásra”, felfelé mutogatásra, várakozásra beállítódott — sok tekintetben elbizonytalanodott — közvéleménynyel kell ezt az új utat megtalálni, elfogadtatni. A fő célokban szerencsére nincs vita, a „mit akarunk”-ban egység van. De van még millió fontos részlet, amiben viszont vita folyik. A ma feladata éppen a részek, részletek összecsi- szolása, s a gondolkodás decentralizálásával éppen eb-, ben növekszik a helyi politika szerepe. Meg kell értetnünk, el kell hitetnünk és eredményekkel visszaigazolva bizonyítanunk, hogy egyénenként és kisközösségenként is ebben sokkal nagyobb a cselekvési terünk, mint azt az emberek hiszik. Hogy a munkahelyi, közéleti viszonyok alakulása jelentős mértékben a közvetlenül érintetteken múlik. Természetesen adódik a kérdés, hogy fel vagyunk-e erre a munkára készülve? A kép vegyes, de felkészültebbek leszünk, ha az önállósághoz megfelelő szellemi hátteret kapnak a vezetők, tisztség- viselők, aktivisták, az egész pártmozgalom és minden érdeklődő, tenni akaró ember. Csak úgy lehet helyileg politizálni, ha értik helyileg a politikát. Úgy gondolom, hogy ennek érdekében a politikai tömegmunkában kezdeményező, jó értelemben „támadó” szemléletre és gyakorlatra van szükség. Arra, hogy az emberek felfogását, magatartását a mi gondolkodásunk határozza meg. Hogy eljuttassuk hozzájuk a valósághű információkat eredményeinkről, gondjainkról, a feladatokról, és legkülönbözőbb rétegeikkel, csoportjaikkal újabb és újabb köz- megegyezéseket alakítsunk ki a konkrét cselekvésre vonatkozóan is. A múlt év, 1986 októberében a Miskolc Városi Párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta az ideológiai élet, a tudatformáló munka tapasztalatait. Az elemzésünk kapcsán mára kirajzolódtak — legalábbis úgy véljük — egy alapos, fokozott tempójú, céltudatos és hatásos politikai tömegmunka körvonalai és tennivalói. Olyan tudatformáló munkát kell végezni a városban és a városkörnyéken, amely a meglevő kedvezőtlen jelenségek megváltoztatását, illetve a tudati tükröződés torzulásainak kiigazítását célozza; jól megragadható és vonzó magatartásformákhoz és cselekvéstípusokhoz kapcsolódik; széles körű tájékoztatás és a hozzá kapcsolódó eszmecsere útján a cselekvőkészség fejlesztésére irányul. A kiinduló meggondolásunk az volt, hogy az emberek aktivitása, viszonya a kialakult helyzethez, a megszületett döntésekhez rendkívül differenciált. Tapasztalható egy befelé fordulási tendencia, és a lakosság ismeretei a gazdaságról, a városról, a településekről hiányosak és még mindig se- kélyesek. Széles körben tapasztalhatók hiányjelenségek „kibocsátási” oldalon a tájékoztatásban, a meggyőzésben, a mozgósításban, „fogadói” oldalon az informáltságban, a cselekvésben. A gyakorlati tömegpolitikai munka során ezért lényeges rendező elvnek tekintjük azt, hogy a tájékoztató és meggyőző munka eddigi — alapvetően „követő” — jellegét megszüntessük. A végleges' elhatározások, a tervezett intézkedések előtt, a megfelelő időben meg kell indulnia az eszmecserének, minden lényeges, általunk befolyásolható, eldönthető kérdésben. Ügy tapasztaljuk, hogy tartalmi szempontból a problémák és a feladatok elsősorban a vállalataink alacsony jövedelemtermelő képességével, a strukturális kérdésekkel; a minőségi városi lét magasabb szintű feltételeinek folyamatos megteremtésével, a politikai intézményrendszer működésével, a demokrácia továbbfejlesztésével függenek ösz- sze, ezért a tömegpolitikai munkában ezekre a kérdésekre koncentrálunk. A gazdálkodó szervezeteket elsősorban arra akarjuk jobban késztetni, hogy a társadalmi, gazdasági környezet változásaira gyorsan reagáló, azokat kifejező, a lényegi követelményeknek megfelelő vállalati stratégiákat dolgozzanak ki, mert enélkül nem várható jövedelemtermelő képességük növekedése. Nagyobb ambícióra, találékonyságra, valóban újszerű kezdeményezésre biztatjuk őket. Ez korántsem egyszerű, mert az embereknek a gazdálkodásról, boldogulásról alkotott képe egyáltalán nem ilyen. Egy helyi közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 65 százaléka szerint az ügyeskedőknek, 56 százaléka szerint a magánszektorban dolgozóknak, 48 százaléka szerint a plusz munkát vállalóknak megy jól, és csak 4,6 százaléka gondolta úgy, hogy a főmunkaidőben jól dolgozva is lehet gyarapodni. Várospolitikai propagandánkban érzékenyebben reagálunk a város alapgondjaira és feladataira: a városigazgatás és -üzemelés minőségére, az ebben tapasztalható néhány kóros jelenségre. Itt stílus- és ritmusváltás a célunk az illetékeseknél. Azt akarjuk elérni, hogy ennek eredményeképpen tovább változzék a tanácsról, a városüzemeltetést végző intézményekről, vállalatokról kialakult, sokat bírált kép, ami nagy politikai teher. Felgyülemlett adósságunk a város építészeti arculatának közmegegyezéssel történő alakítása, az értékek megőrzése, a kiegyensúlyozott, harmonikus, emberi léptékű városépítés. Ezzel egyidőben a lakosság egy nem elhanyagolható rétegénél éppen a stratégiai szemléletet kell erősíteni, s a környezetével szembeni igényességet és a kulturáltságot fejleszteni. A politikai intézmény- rendszerben a párt vezető szerepének érvényesülés« mellett kezdeményezzük az állami és társadalmi szervezetek működésének korszerűsítését. Ez egyfelől a feladatcentrikusságot, a szervezeti keretek rugalmas kezelését. és az alulról építkező, kisebb közösségek kialakulásának ösztönzését, támogatását jelenti. Ez természetesen azt is megkívánja, hogy elősegítsük ezen kisközösségek város-egészbe való integrálását, elhárítsuk a bürokratizálódás, az unifor- mizálódás, a formalizmus veszélyét. A megoldás sokféleségét nem hátránynak, hanem inkább előnynek tekintjük. A párt-, .állami és társadalmi szervezetek munkaformáit és fórumait, a tömegtájékoztatás eszközeit, a közoktatás városi rendszerét szervezettebben és átgondoltabban használjuk fel az információk, az érvek és a tervezett intézkedések a lakossághoz, egyes rétegekhez, szakmai körökhöz történő eljuttatására. Az a törekvésünk, hogy a lakosság beavatottsági érzete, a célokkal való azonosulás erősödjön. Egy-egy döntés, állásfoglalás alaposabb előkészítése érdekében az érintett közösségek kapjanak időben tájékoztatást a lehetőségek közötti választás indokairól, a döntéshelyzet mögötti megfontolásokról. El akarjuk kerülni a tömegtájékoztatás „üresjáratait”. Az őszinte, nyílt közlést a lehetséges mértékben párosítjuk a tervezett vagy megtett politikai, gazdasági döntések, intézkedések, lépések bemutatásával, mert erre is óriási az igény! Mindezzel az a célunk, hogy a közösségek, rétegek és egyének a magukénak érezzék környezetük fejlődését, és készek legyenek mindent megtenni saját képzésük, kulturálódásuk, korszerű és egészséges életmódjuk érdekében. Ez nem idegen az emberek nagy részétől. A párt-,’ állami és társadalmi szervezetek tudatformáló, meggyőző és tájékoztató tevékenységét egyrészt a meglevő munkaformák és fórumok célraorientált működtetésével, másrészt az újonnan létrehozandó — folyamatos vagy ad hoc-szerű — formák kialakításával emeljük magasabb színvonalra. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a tisztségviselőknek, aktivistáknak olyan mértékű és tartalmú információkat, érvanyagokat nyújtsunk, amelyek felkészültté teszik őket a napi munkájuk során ért hatások önálló feldolgozására, a kérdések önálló megválaszolására. Végeredményben a városban a politikai tömegmunkával egyszerre kell komplexen, mindenekelőtt a gazdaság. illetve a várospolitika „nagy” jelenségeire és összefüggéseire koncentrálva tudatot formálni, és elsősorban a gazdálkodás és a városüzemeltetés „napi” kérdéseiben tájékoztatni, és közvetlenül intézkedéseket is kiváltani. Hiszen az ideológiai helyzettel és a tudat- formáló munkával összefüggésben nemcsak a válaszok és magyarázatok megadásáról van szó. Nem pusztán ez jelenti a feladatot, hanem sokkal inkább a meghirdetett elvek és a megvalósuló gyakorlat jobb összhangjának megteremtése. Ml most ez utóbbira tettük a hangsúlyt. litköiben is lehet csatlakozni Futás az úttörőtáborért
