Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

Betemetik a Szemere utcai nagy gödröt Tízezer térképlap a íöld mélyéről Varázsvessző műnyilvántartás más vonat­kozásban is érinti a város pénztárcáját. Ha nem a ta­nács gondozná a nyilvántar­tást. az évente 5—10 millió forintba kerülne. A tanácsi nyilvántartási rendszer más módon is hozhat pénzt. Nem kell fizetni a tanácsi beru­házásoknál a közmű adato­kért, és ha más cégnek, vál­lalatnak kell adat. a szol­gáltatásért pénzt lehet kérni. • IDŐBEN VAGYUNK Ma úgy látszik, hogy a sok millió forint, á szervezet tel­jes kiépítése után. megtérül­het a bevételekkel. Hogy mennyire nincs szó késésről Miskolcon, azt az is bizo­nyítja. hogy az országban jelenleg nem létezik számí­tógépes közműnyilvántartá­si rendszer. Persze, váro­sunkban nemcsak arról van szó, hogy megismerjük, mi van a föld alatt. Egy komp­lex műszaki nyilvántartási szeretnének létrehozni, amely elősegítene, hogy a dönté­seket megbízható adatokra alapozzák, és valóban a leg­gazdaságosabb változatot vá­laszthassák. Gyorsulna a ta­nácsi munka is, hiszen a nyilvántartásdk nehézkessé­ge ma sok esetben gátolja a kisebb-nugyobb ügyek inté­zését. Minderre annál is in­kább szükség van, mert az új tanácsi gazdálkodási rend­ben a pénzzel okosan, jó ér­telemben vett üzleti szellem­mel kell bánni. Ez. pedig gyors és jó információk női­kül nem megy ... rtüow hrtékesítik a lefoglalt árut Kvarcórák, fillérekért” *5 * Most látszik csak. hogy a régi fal jól elválasztható as újtól, mekkora munkát végeznek Mislaolc egyik értékes mű­emlék épületének a hajdani görög kereskedőháznak a fel­újítói. Az épületben nem lakások lesznek, mint eddig, hanem az Országos Műemléki Felügyelőség terület; irodája karp itt helyet. (Kiss József felvétele) 'iátiSk •• Kvarcóracsempészeket fog­lak el a miskolci rendőrök a közelmúltban. S most rend­kívüli kvarcoravásárt hirdet­tek a miskolci Műszaki Bizo­mányi Áruházban. Van-e ösz- szefüggés a két hír között? — kérdeztük Giczey Bélától, a BÄV debreceni boltcso- portvezetőjétöl. — Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a rend­őrség, a határőrség és a bí­róság által lefoglalt áru egy részét vállalatunkon keresz­tül értékesítik. A csempészektől, üzérke­dőktől elkobzott értéké? tárgyakat nem zúzzák ösz- sze, hanem eladják, s az ebből szármázó haszon a népgaz­daságot gyarapítja. Az utóbbi időben nagyon sok kereske­delmi vállalat, gmk és tár­sulás foglalkozik használt áruk értékesítésével. Ezért valóságos küzdelmet folyta­tunk, hogy a hatóságok ál­tal lefoglalt kurrens árut mi adhassuk eL Valószínű, hogy a Miskolc«« kínáTt, «aj-» mennyiségű kvarcéra is il­legális csatornán árasnfntt be az országba. Ezt HM1 ÍOí'ivnétOi ;XM) foná­lig \ asái-oíhatjak meg. A.légi- olcsóbbak a maűnyagszíjüs, 'plasztikházas női és gyermek- órák. Ám a, hétdallamos, lé­iéivé az analóg, hagyoötónyo« szerkezetek sem '*dtágjáfc. Egyébkén! azért is kínáljuk áron alul ezeket aK időmérő­ket, mert hosszú idő tett el a lefoglalás és a bírópasi tárgyalás között, s ' közbe» soknak az eleme ki merőit. Ezekre az idwnérttoeow adhatunk garanciát, nem gondoskodunk a javíttatá­sukról. Ügyelünk arra. neiiogy né»- ki nagyobb mennyiségben felvásárolja és a vagy a Búza téren velük. Ezért is __________ mindenütt az oücsó órákat. $>. I. Bak Az elmúlt héten véget ért a sétálóutca építőinek fagy­szabadsága. Ráadásul az idő­járás is megenyhült, s így újult erővel láttak munká­hoz az ÉÁÉV szakemberei. Hogyan haladnak? — érdek­lődtünk Boncsér László épí­tésvezetőtől. — A fagyszabadság nem gátolta a munkát, hiszen dolgozóink egy része tovább tevékenykedett, és a gépek segítségével jól haladt a munkagödör építése. Hogy mennyire korrodálódott a Széchenyi úti ivóvízvezeték, ez a föld eltávolítása után már szabad szemmel is ér­zékelhető. Ha véletlenül hozzáérünk a csákánnyal, akkor azon­nal ömlik belőle a víz. Ezen a héten a déli olda­lon végig elkészítjük a mun­kagödröt, s azután hozzá­kezdünk a víz- és a gázve­★ Ezen a héten a sétálóutca déli oldalán elkészül a munka­gödör zeték cseréjéhez, felújításá­hoz. Ez bizony nem eléggé látványos munka, s hosszú napokat vesz majd igénybe. Már hétkor nyit a Pátria-posta Csak a csekkbefizetések idején volt zsúfoltság Két hete, hogy bezárt a Kazinczy utcai nagyposta. Az első napokban nem volt egyszerű a forgalomáttere­lés, A jól megszervezett tá­jékoztatás eredményeként azonban az ügyfelek többsé­ge idejében értesült a válto­zásokról. s a Pátria-, illetve az Ady-hidi hivatalt kereste fel. Ezeken a helyeken min­den ablakot megnyitottak, s a nagyposta személyzetével megerősítették a szolgálatot. Kertész István, a Miskolci Postaigazgatóság postaforgal­mi igazgatóhelyettese elmon­dotta,- hogy a hónap elején többször is előfordult torló­dás, zsúfoltság a belvárosi hivatalokban. A csekkbefize­tések időszakában a szoká­sosnál is többet kellett so­rakozni, s ezért kérik a la­kosságot: fokozottabban ve­gyék igénybe a lakóterületi postákat. Miközben a Pátria­postán, vagy az Ady-hídnál hosszú sorokban vártak a pénzbefizetésre, addig a töb­bi hivatalban alig voltak. A forgalom gyorsabb lebonyo­lítására a Pátria-postát a ko­rábban meghirdetett nyolc óra helyett már hétkor ki­nyitják. A postafiók-bérlő- ket is reggel hét órától vár­ják a Kazinczy utcai postán. Az itteni gyakori zsúfoltság elkerülésére ajánlatos a kora reggeli órák helyett 9—10 óra tájban jelentkezni a kül­deményekért. A Szivárvány Kisszövetke­zet már megkezdte a Ka­zinczy utcai hivatal felújítá­sát. Rövid időn belül telje­sen szétbontották a belső berendezését. A munka jó ütemben halad, reméljük, hogy a tervezett határidőre befejezik. Ilyenkor szokták azt hinni az erre járók, hogy nem dolgozunk... Közben két ideiglenes hi­dat is meg kell építenünk, mert egyébként nem lehet átjutni a túlsó oldalra. Ezeket, praktikus szempont­ból. az élelmiszer- és a hús­üzletek közelébe építjük majd. A Rgyal közben ezen a héten megleszünk a csapa- dékcsatornaval. A két pillér már elkészült, így megkezdhetjük a híd építését. Egy jó hír az erre" köZIéké- doknek: a Szemere utca és a Széchenyi út kereszteződé­sében e héten betemetjük a nagy gödröt. A közműalagút szigetelésével ugyanis már elkészültünk, s most a szigetelést védő téglafal megépítése a legfontosabb feladatunk ezen a munkaterületen. Ezt követően feltöltjük a gödröt, és folytatjuk a csomópont felújítási munkáit (soltész) Mindenki látott már va­rázsvesszős embert, aki meg­mondta. hogy szerinte hol található a föld alatt érc, víz. A jóslatok azután több­nyire vagy beváltak, vagy nem ... A földmunkákat végző cé­gek manapság inkább a köz­műtérképeket böngészik, de hogy mégiscsak elkelne né­ha valami varázsvesszős em­ber, azt a sorra eltépett ve­zetékek bizonyítják. A jelen korszerű, és valóban meg­bízható varázsvesszeje a pre­cíz városi közműnyilvántar­tás. Ügy tűnik, hogy Mis­kolcon sikerül végre ezt is megteremteni. • HOLT TÖKÉVÉ VÁLHAT Már eddig is több mint 10 millió forint fekszik a városi közműnyilvántartás térké­peinek elkészítésében. Ha minden jól megy, 1988 első felére meglesz a körülbe­lül 10 ezer térképlapból álló adatbank, amely lehetővé teszi, hogy valóban tudjuk, milyen csövek. vezetékek húzódnak a föld alatt. Csakhogy mindez kidobott pénz, ha nem vezetik nap­rakészen az összes térképet, bejelölve a változásokat. Ha ez nem történik meg, a ren­geteg térkép holt tökévé vá­lik. De vannak más gondok is: 10 ezer térképlapot tá­rolni, kezelni, rendszerezni, segítségükkel adatokat szol­gáltatni nem kis feladat. Er­re külön szervezet, korszerű elektronika, komputer kell. A tanácsi illetékesek leg­utóbb így fogalmaztak: a ha­táridő szorít, de még nem késtünk el a feltételek meg­teremtésével. A napokban már lépéseket is tettek az laáatbánk létrehozása érdeké­ben. . 1 • KOMPUTER KELL A szükséges szervezetet két lépcsőben építik ki: először bővítik a Városgondnoksá­gon már meglevő csoportot, ellátják műszerekkel, eszkö­zökkel. A tervidőszak végére pedig kialakítják a teljes körű műszaki nyilvántartó szervezetet, számítógépes hát­térrel. Azt aligha kell bárkinek is magyarázni, hogy ha nem tudjuk, mi van a föld alatt, az igen sokba kerül: szakad­nak a vezetékek, fölösleges munkát végzünk. De a köz­Ha a szív bírja... Az idős kor egyike a ko­szorúér-betegség kockázati tényezőinek, de ha valaki megéri a 90. évét, már ke­vésbé fontos tényező —) ál­lapítottak meg az amerikai nemzetközi kardiológiai köz­pont kutatói. A 90. és 103. életévük között elhunyt 24 beteg szívét vizsgálták meg, és sokkal kevesebb koszorú­ér-szűkületet találtak, mint a fiatalabb emberekben. Még azon a tíz idős betegen is, akik keringési zavarok miatt haltak meg, kevésbé súlyos koszorúér-szűkületet tapasz­taltak, mint a fiatalabb kor­ban hasonló betegségben el­hunytak szervezetében. Oly­kor meghökkentően jő álla­potban levő verőerekre buk­kantak. Ebben a nagyon idős életkorban tehát nem kell tartani a koszorúér-betegség­től. A probléma csak az, hogy ehhez meg kell érni a 90. életévet... Színe és A halk szavú öregúr A történet, amit elmesélek, a képzelet szülötte; ha vala­ki mégis felismerni véli a főszereplőt, az csakis vélet­len lehet. Választékosán öltözött, halk szavú, jó modorú, idősebb úr — közel a nyugdíjkorha­tárhoz. Diplomája, sokéves szakmai rutinja garancia le­hetne arra, hogy közmegelé­gedésre lássa el magas be­osztását. E beosztás egyéb­ként bizalmi jellegű. Részben, örökölt, részben szerzett vagyona tekintélyes. Ehhez tartozott egy ingatlan, melyet a közelmúltban in­tézmény céljára — mondjuk hárommillió forintért — el­adott a tanácsnak. Ezután vett a történet drámai — mondhatni: tragikus — for­dulatot ... A szóban forgó kedves, idős férfi (régen azt mondták volna rá, hogy ..iga­zi úriember”) ugyanis bele­keveredett egy aljas, kor­rupciós ügybe. Mindenki cso­dálkozott. hogyan tévedhetett meg élete alkonyán egy olyan ember, akinek az anyagi helyzete semmiképpen sem indokolja ezt. Az a néhány tízezer forint, melyet — a vád szerint — összeharácsolt, kockára vetve becsületét, eg­zisztenciáját. csupán egv csepp vagyonának tengeré­ben. Mondom, mindenki csodál­kozott. kivéve talán azokat, akik korábbról és közelebb­ről ismerik e „tiszteletre méltó” idős urat. Ök ugyan­is talán még arra is emlé­keznek, hogy annak idején, amikor eladta a már emlí­tett ingatlant, a vásárlót ki­játszva gondosan lebontatta és elvitette azt a cserépkály­hát, mely darabokra szedve is értékes, de nem annyira, mintha ott maradhatott vol­na eredeti környezetében. De még ez is semmiség ahhoz képest, amit később művelt: kicsavarta a szuterénben és a pincében a 40-es (!) hasz­nált villanyégőket, cipősdo- bozba rakta, és elszállította nyugati gyártmányú gépko­csiján budapesti öröklakásá­ba. mely önmagában is ak­kora értéket képvisel, amek­korának a létrehozása mesz- sze túlhaladja egy fizetésből és bérből élő ember egész élete során akkumulálható vagyon nagyságát. E két gesztus fényesen iga­zolja, hogy a mai „harpago- nok” is magáért a vagyonért halmozzák fel a vagyont, és fösvénységük, gyűjtögető szenvedélyük nem ismer ha­tárokat. Tévedés ne essék, harácsolni azoknak sem il­lik — mi több: tilos! — akik az anyagi szükség szorításá­ban élnek. Ám mégiscsak visszataszítóbb. ha egy olyan ember kezd bűnös machiná­ciókba, aki az így szerzett ezresek nélkül is módos. Rá­adásul abban az életkorban van. amikor már csökkennek az anyagi igények. Hiszen nem gond számára a lakás, régen túl van a családalapí­tás gondjain, sőt tisztes jö­vedelméből még arra is fut­ja. hogy megengedjen magá­nak luxuskiadásokat (márkás gépkocsi, képzőművészeti ér­tékek a lakásban, elit kül­földi üdülőhelyéül való pihe­nés stb.) Tehát egv választékosán öltözött, halk szavú, jó mo­dorú. idősebb úr, közel a nyugdíjkorhatárhoz. . . Sokan értetlenül állnak , az előtt, hogy megtévedt. (békés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom