Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

IV. Déli Hírlap—Hollóházi Porcelángyár Kupa Negyedszer is kupagyőztes a Borsodi Bányász Az Ózd távolmaradása több, mint sportszerűtlenség * Turné Dusek Ilona már tehetetlen Kovács Lászlómé lövésével szemben. (Szabó István felvételei) Rendkívül nehéz helyzetbe hozta a IV. Déli Hírlap—Hol­lóházi Porcelángyár Kupa szervezőbizottságát pénteken délben az Ózdi Kohász gárdája. Ekkor jelentették be ugyan­is a női kézilabdacsapat vezetői, hogy együttesük — állító­val szőtték! támadásaikat, így végül döntetlennel zá­rult az első játékrész. For­dulás után „meglépett” a Spari, de. emberelőnyös hely­SALGÖTARJÄN1 SÍKÜVEGGYÁR— KAZINCBARCIKAI SÜTŐIPARI KINIZSI 15-13 (11-7) A torna legnagyobb meg­lepetését hozta a kisdöntő. A kazincbarcikai együttes egyszerűen képtelen volt megtalálni a salgótarjániak igen határozott védekezésé­nek ellenszerét. A volt NB I-es tatabányai játékos, Tö­rök vezérelte síküveggyári­ak nemcsak a védekezésben, de a támadásokban is job­bak voltak egy félidőn át a barcikai aknái, s négy gólos vezetésük már előre vetítet­te a meglepetés árnyékát. Ami nem is maradt el, mert kapujukat Miklósné bravú­rosan védte, s bár a máso­dik játékrészben az NB I/B-s együttes mindent meg­próbált, 17 (!) perces gól­képtelenségük nem is ered­ményezhetett mást, mint vereséget. A Salgótarján óriási lelkesedéssel játszva, megérdemelten nyerte el a torna harmadik helyét... G.; Török (5). Tar jani (4), Hegedűs, Tóth, Lukács, Szabó, Moczokné, Miklósné, ill. Csabáné (5), Bodó (3), Juhász, Szabó (2—2), Dom­lag több játékos sérülése, betegsége miatt — nem vesz részt tercmkézilabda-tornánkon. Noha a versenybizottság elnöke gyors telefonokkal játékosokat toborzott az ózdiak számára, ők ezt elfogadhatatlannak tartották. Ily módon alaposan megkárosították nem csak a tornán részt vevő együtteseket, de a közönséget is. Hiszen mindhárom perió­dusban — szombaton délelőtt, vasárnap délelőtt és délután — egy-egy mérkőzés elmaradt, s ez mintegy órás kiesést jelenteti mindháromszor, amit csak csökkentett a Borsodi Bányász és a Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi csapatainak edzőmérkőzése ... Szerencsére a többi csa­pat időben megérkezett, így azután — ha kisebb zökKe- nőkkel is —, de beindult a kétnapos versengés. Amely­nek első találkozója volt ez a bizonyos előkészületi jelle­gű találkozó; ennek 30 per­cében 16-7 arányban nyert az NB I-es együttes. SALGÓTARJÁNI SÍKÜVEGGYÁR—SIROKI VASAS 25-19 (13-12) Hosszú ideig egyik csa­pat sem tudott elhúzni a másiktól, itt is, ott is egy- egy gól esett. Azután a Síroknak bejöttek a cseréi, s amikor három góllal el­húzott a tarjáni gárda, ki­egyenlítettek. A második játékrész elején emberhát­rányban is eredményes volt a síküveggyári csapat, s három gólos előnyre tettek szert. Egy Ideig úgy tűnt, ezt a hátrányt még le tud­ja dolgozni a siroki gárda," de amikor embere’őnyös helyzeteik, ziccereik kima­radtak, már látszott; elúsz­tak vérmesebb reményeik . Góldobók; Tarjáni (7), Lukács (5), Tóth (4). Hege­dűs, Kovács (2—2). Moczok- né, Török, Csizmadia, ill. Bóta M. (6), Vas (4). Faze­kas (3), Jónás, Popovics (2 —2), Bóta T., Hever. BORSODI BÁNYÁSZ- KAZINCBARCIKAI SÜTŐIPARI KINIZSI 32-14 (17-7) Négy perc kellett, mire beindult a Bányász a reme­kül védekező NB í/B-s újonc ellen. Ezt követően egyre fokozta iramát az első osz­tályú együttes, de sokat hi­báztak, s emiatt nem sike- j rült jobban elhúzniuk csak a félidő hajrájában, ami­kor elkészült erejével a barcikai együttes. A második játékrészben rövid, ideig ★ Fekete Jánosné, a Bor­sodi Bányász csapatkapitá- ! nya a kupával. volt csak kiegyenlített a já­ték; a barcikaiak 15 perces gólszünete eldöntötte a mérkőzés kimenetelét... G.: Vinczé né (7), Szabó (6), Feketéné (5), Kerékjár- tóné (4), Enginé, Hoffmann (3—3), Kovácsné, Angyal (2—2), ill. Bodó (4), Csabá­né, Dombi (3—3), Juhász (2), Román, iSzabó. salgótarjáni SÍKÜVEGGYÁR­MISKOLCI SPARTACUS 20-20 (8-8) Az első percek tapogatózó játéka után a Spari vette át az irányítást, s gyorsan há­rom gólos vezetésre tettek szert. Ám néhány eleminek nevezhető hiba után fel­hozták ellenfelüket, sőt a hajrában a vezetést is át­vette a tarjáni csapat. A miskolciak szerencséjére a síküveggyáriak is sok hibá­zetben is buta hibákat Vé­tettek játékosai, s ez egy pontjába került a csapatnak. G.: Tarjáni (5), Török (4), Szabó, Moczokné (3—3), Tóth, Csizmadia (2—2), Ko­vács, ill. Csányi (9), Répási (3), FajcsáJk...Jásxk<L Cseri. (2—2), Fridel, Sobotich. MISKOLCI SPARTACUS— SIROKI VASAS 31-21 (16-11) Egyórás szünet után lé­pett pályára ismét a mis­kolci csapat, s ez egyáltalán nem látszott meg a lányo­kon. Mindjárt az elején át­vették a játék irányítását, Répási szemre is tetszetős góljaival elhúztak, majd Cseri következett, akivel nem tudtak mit kezdeni a sirokiak. A második félidő elején már hét gól volt a Spari előnye, ami a döntőt jelentette számukra, s no­ha ezután kis időre kihagy­tak, nem forgott veszély­ben nagyarányú győzelmük, s ezzel döntőbe kerülésük. G.: Cseri (13), Répási (6), Jászka (5), Fridel (3), So­botich, Fajcsák (2—2), ill. Fazekas (8), Bóta M. (4), So­mogyi, Vas (2 —2), Bóta T., Popovics, Gazsó, Jónás, So- mogyiné. bi. A legjobbak... A Hollóházi Porcelán- gyár és a Ilélia Társa­ság külön díjaiért megle­hetősen nagy volt a ver­sengés a kapusok és a goleadorok között. Kitű­nő ka^usteljesítmúnyek váltották egymást, egyen­lő eséllyel küzdött a leg­jobbnak járó díjért Ko­vács Mihályné, a Borsodi Bányász, Miklósné Lidii; Éva. a Salgótarján? Sík­üveggyár és Tamé Dusek Ilona, a Miskolci Spar­tacus cerberusa. Végül az döntött a salgótarjániak kapusa mellett. hogy bravúrjainak köszönti«.» e a síküvegnyári együttes azt a meglepő győzelmet, amellyel csapata a har­madik helyet szerezte meg tornánkon. A góllövőlistán is nagy volt a versengen. Első­sorban a fiatal Cser! Györgyi, a Miskolci Spar­tacus játékosa tett ki magáért, iiiszen a Sírok ellen 13 gólt szerzett. Am éppen, mert ő egy mér­kőzéssel többet játszott, kapta végül a szép tisz- teletdíjakat a mindkét találkozóján egyaránt 7— 7 gólt szerzett Vmcxe r/»- zsefné, aki úgy tűnik, egyre inkább megtalálja regi önmagát. Reméljük így lesz ez a Borsodi Bányász bajnoki mérkő­zésein is . . . A MÉH Kupa legeredményesebb játékosa, Tóth Judit gólt szerez a döntő mérkőzésen. + Jól működött a salgótarjáni blokk a Kazincbarcika el­leni kisdöntőben. BORSODI BÁNYÁSZ- MISKOLCI SPARTACUS 28-9 (13-7) Büntetőkkel szerezte meg a vezetést a Bányász a nem kis meglepetésre egy ideig erőszakosan, kemé­nyen védekező NB Il-es csapat ellen. A bányászok rengeteg gólhelyzetet elhi­báztak már ekkor is az őket cseppet sem tisztelő mis­kolci együttes ellen. Ezért azután elmaradt a várt nagyarányú vezetés, ám a félidőre elkészült erejével a Spartacus, s ez a második félidő eredményén ugyan­csak meglátszott. A Bányász játékosai ebben a félórában is sokat hibáztak, de az a tény, hogy mindössze két gólt kaptak, mutatja: a Spari képtelen még arra, hogy egy nap alatt három tétmérkőzést játsszon. S saj­nos, amikor látták: szoros­sá sem tudják tenni a mér­kőzést, néhány felesleges durvasággal rontották le addigi teljesítményük érté­két ... G.: Vinczéné (7), Kerék- jártóné, Enginé (5—5), Ko­vács L.-né (4), Szabó (3), Angyal (2), Feketéné. Hoff­mann, ill. Csányi (3), Ré­pási (2), Fajcsák, Vismeg, Sobotich, Cseri. A IV. Déli Hírlap—Holló­házi Porcelángyár Kupa végeredménye: 1. Borsodi Bányász. 2. Miskolci Spar­tacus. 3. Salgótarjáni Sík­üveggyár. 4. Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi. 5. Siroki Vasas. A torna legjobb kapusa: Miklósné Lidik Éva (Salgó­tarjáni Síküveggyár). A tor­na gólkirálya: Vincze Jó- zsefné (Borsodi Bányász) 14 góllal. A döntőt követően a dí­jakat dr. Gömze A. László, a Hollóházi Porcelángyár igazgatója és Békés Dezső, lapunk főszerkesztője adta át. IV. MÉH KUPA Tornánkkal egyidőben ren­dezte meg az Észak-ma­gyarországi MÉH Nyers­anyag-hasznosító Vállalat ha­gyományos úttörő teremké- zilabda-tornáját, a IV. MÉH Kupát. A sorsolás szeszélye folytán szombaton egymás ellen mérkőztek a vidéki és a miskolci csapatok. A vi­dékiek versengését az enw- diek nyerték, míg a mis­kolciak között a 42-es bizo­nyult a jobbnak. A torna harmadik helyéért vasárnap kora délután vívott mérkő­zésen a miskolci 40-es ma­gabiztosan nyert, a döntő­ben a miskolci 42-es iskola győzött meggyőző játékkal, s nyerte el a MÉH Kupát. EREDMÉNYEK. Ernőd— Szerencs 16-8 (9-3). Góldo­bók: Balogh, Pálmai (5-5), Benedek (3), Bubenkó (2), Bolla, Ul. Leskü, Nyigu. Ko­máromi (2-2). Séllei, Karsz- ki. Miskolc 42.—Miskolc 40. 25-3 (11-3) G.: Tóth J. (8), Prok (6), Mádai (4), Völgye- si, Tóth G., Szendrei (2-2), Gál, ill. Orosz (2), Derencsé- nyi. Miskolc 40.—Szerencs 14-7 (8-5). G.: Orosz (6), Derencsényi (4), Doma (2), Meczin, Szabó, ill. Komáro­mi (4), Pálinkás (2), Nyigu. Miskolc 42.—Ernőd 17-9 (8-5). G.: Tóth J. (5), Prok (4), Mádai (4), Benes (2), Grósz, Tóth G,, ill. Beneüdk (4). Bubenkó (3), Pálmai, Bolla. A IV. Déli Hírlap—Hol­lóházi Porcelángyár Kupa mérkőzésein a Haide, Te- kauer és a Ladiszlai, Lovas játékvezető párosok bírás­kodtak, a IV. MÉH Kupa mérkőzéseit a Faggyas, Tö­rök kettős vezette. Tóth Zol táji Megjegyzem... ..hogy megdöbbentett az a cinizmus, amivel az Ózdi Kohász női kézilabdacsapatának vezetői „elintézték” a IV. Déli Hírlap— Hollóházi Porcelángyár Kupa teremkézilabda-tornát. Mert péntek délutáni telefonjukkal ezt tették. Jól tudták ugyanis, hogy a mér­kőzéssorozatot megelőző nap délutánján már képtelenség olyan együttest találni, amelyik egy nappal később elindulna egy ilyen rangos eseményen. Nem tudom elfogadni az ózdiak indokait sem. Ok ugyanis arra hivatkoznak: az edzőtáborból három sérülttel, s több Influenzással érkeztek haza. Am kötve hiszem, hogy az edzőtábor csütörtökön este fejeződött volna be, s pénteken is csak délután jutott a ve­zetők eszébe, hogy értesíteni kellene a szervezőbizottságot távol- maradásukról. S amikor a szervezők játékosokat ajánlottak a Ko­hász vezetőinek — merthogy felkészülési jellegű tornáról lévén szó, még az sem baj, ha kölcsönjátékosokkal szerepel egy csapat —, azt is mereven visszautasították. Nem tudok szabadulni a gondolattól: Ózdon valahogy másként látják a sportszerűséget, mint a megye más részein. Megmutat­kozott ez a dr. Borossy László teremlabdarúgő-emléktornán is, ahol a meghívottak közül az Ózdi Kohász volt az, amelyik nemet mondott. Csodálkozom az ózdi sportvezetők Ilyen hozzáállásán ép­pen most, amikor a megye sportvezetői és a megyében lévő egye­sületek vezetői mindent megtesznek azért, hogy minél szorosabbra fűzzék szőkébb pátriánk egyesületeinek, szakosztálvainak együtt­működését. Ezt a nagyon rég óhajtott folyamatot rúgja most fel — immáron nem először — az Ózdi Kohász vezetése. Bízom benne, a megve sportvezetése lén az ügyben, s johh be­látásra bírja a fekete-fenérck vezetőit. Mert ezzel a „szembenr.'lás- sal” nemigen mehetnek sokra. Elfordulnak ugyanis tőlük az egye­sületek, s mindazok a velük szimpatizálók, akiknek segítsége bi­zonyára sokszor és sokat jelentett már az ózdiaknak. De bízom abban is: az Ózdi Kohász vezetése leszűri a tanulságokat e két, rendkívül sportszerűtlen eseményből, s végre rendet tesz saját háza táján! (tolh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom