Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
A DH várospolitikai fóruma Április elejére tervezik a nyitást Készül a Kés-ház kiállítása Miskolci építészettörténeti emlékek jfc Lehet, hogy már az idén úszhatunk a diósgyőri uszoda vizében? (Kiss József felv.) Tervezik a diósgyőri uszoda új födémjét Per nélkül könnyebb? Már együtt az anyag, és a Herman Ottó Múzeum szakemberei rövidesen hozzálátnak az építészeti kiállítás összeállításához a Kós-ház- ban. A miskolci építészet történetét, fejlődését dokumentáló anyag kiválogatásából, illetve a kiállítás rendezéséből oroszlánrészt vállalt dr. Veres László, a múzeum igazgatóhelyettese. Az alábbiakban közöljük írását, mely egyben hívogató is lehet az előreláthatólag április elején megnyíló bemutatóra, a Kós- ház avatására. A Kós-ház első időszakos kiállítása fotók, tervrajzok, topográfiai azonosítást elősegítő térképek, városrendezési tervdokumentációk és természetesen az építészet tárgyi emlékeinek bemutatásával kíván megismertetni Miskolc építészet-történetével. Természetesen a teljességre való törekvés lehetetlen, csak „pillanatképek” felvillantásával próbálkozhatunk. E próbálkozás pedig az elgondölkodtatás jegyébet* született, azzal a céllal, hogy városunk polgárait és a kiállításra látogatókat vitázó vagy megértő meditációra késztesse. Milyen volt egykor Miskolc, és hova jutott külső megjelenésében, amely köztudottan az itt élő emberek viselkedése mellett elsősorban az emberi lakhelyül, bizonyos szempontból cselekvési színhelyül szolgáló épületekben mérhető le? Helyesek, vagy helytelenek voltak-e az emberi, szőkébb lakóhelyi környezetet átalakító törekvések? Van-e Miskolc építészetének sajátos, megkülönböztető arculata, s ha van, akkor ez hogyan tükröződik az egyes korszakokban, kimutatható-e a kontinuitás, harmonizál-e a múlt és a jelen építészeti törekvése? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekben szeretnének elgondolkodtatni á kiállítás rendezői, amikor kinyilvánítják véleményüket, hogy e sokat szidott, szeretett városukat hibáival és előnyeivel együtt magukénak érzik. Bizton állíthatjuk, hogy Miskolc Magyarországnak a Dunától keletre eső területén műemlékekben az egyik leggazdagabb településnek számít. Az avasi templom, a diósgyőri vár, a barokk templomok és a főutca jelentős építészettörténeti emlékeit képező 18—19. századi épületek — hogy csak a legfontosabbakat említsük — az „állandóságot” képviselik városunk építészettörténetében. Ezeket kiemelve szemlélhetjük a kiállításon, mint olyan értékeket, adottságokat, melyek a városépítészeti törekvéseket minden korban meghatározták. Ugyanakkor ezek az építészetet meghatározó tényezők időről időre vissza is köszönnek részben az említett okok miatt, részben pedig csupán azért, mert fotózni a várost, vagy egyéb módon megörökíteni nem lehetett. Egy neves írónk azt mondta, hogy „Miskolc olyan, mint Lisszabon, csak pálmafák nélkül”. Egy városunkból elszármazott, külföldön élő művész pedig azt, hogy „Miskolc adottságait tekintve Stuttgarthoz hasonlít, s az ott kitaposott utat kellene adoptálni.” Mindkét esetben a település egészét szem előtt tartva születtek ezek a vélemények. Ha nem is ezek megerősítésére vagy cá£o- lására szolgálnak a totalitásra törekvő városképi ábrázolások, de bemutatásuk mindenképpen fontos, hiszen nemcsak kultúrtörténeti emlékek, hanem a város épületének egészét, vagy jelentős csoportját bemutató dokumentumaink ezek. Miskolc első. 1800-ban készült ábrázolása, a Vasárnapi Újság 1853-as melléklete, Rochbock 1863 fametszete és a sort egy nagy ugrással' lezárva, a napjaink állapotát idéző kép önmagukban is a városépítészet eredményeinek egészét ismertetik meg. Ezt a keretet töltik ki a „részletek”, az egyes városrészek, utcák, terek építészeti eredményeit nagy ugrásokkkal egészen az utóbbi időkig bemutató fotók, dokumentumok. Felvillannak a város szívét jelentő főutca építészetének egyes fázisai. A tervek születése, megvalósulása, vagy meg nem valósu- lása. Látunk jelentős, de már elpusztult, vagy emberi hibából megsemmisült épületeket. Megtudjuk, hogy küllemében miért számított Miskolc kereskedővárosnak, majd ipari centrumnak. Voltak nagy tervek a városrendezésre, és születtek újak. Volt terv a Sajó hajózhatóvá tételére, modern Városháza, kultúrpalota építésére. Tervbe vették, hogy Hajós Alfréd uszodát épít a Népkertben, földalattija lesz a városnak, egyetemváros lesz Miskolc és lesz Technika Háza. Tehát, tervek születtek és megvalósultak, és álmainkban még mindig megvalósulásra várnak. Milyen volt a város, és milyen lett, hogyan jutott el idáig? Erre érzésünk szerint bizonyos szempontból megfelelő választ ad a kiállítás. Az itt élő amber életébe is nyerhetünk némi bepilan- tást, ha az ünneplés vagy a nehézségek dokumentumait nézzük. Mert mindkettő jelen volt és van az itt élő ember életében. Amikor az építészettörténet emlékeit tanulmányozzuk, mintha szándékosan inkább a nehézségeket hangsúlyoznák a kiállítás rendezői. Ez nem véletlen. Miskolc nagyon sokat szenvedett város volt. Tűzvész, árvíz, földrengés, háborús pusztítás az elmúlt századokban sajnos nagyon gyakran pusztított. A legnagyobbat kiemelve: 1706- ban Rabutin császári generális porrá égette a virágzó települést. A pusztítást követő pestis több száz áldozatot szedett. 1843: egy súlyos árvíz után ismét leégett a város nagyobb része. 1878. augusztus 30—31. éjjelén újból árvíz pusztított, s romba döntötte a Szinva és a Pece közti épületek jó részét. 2182 ház rongálódott meg, s ezekből 698 sohasem válhatott többé lakhatóvá. Majd pedig következett 1944. A második világégés épületekben ugyan nagy károkat nem okozott, de városunk több mint 15 000 polgárát rabolta el tőlünk. Éppen azokat, akik jelentős mértékben befolyásolták, meghatározták egyes városrészek építészeti sajátosságait, az általuk emeltetett lakóházak, üzletek, irodák révén, s elsősorban ezen objektumok külső megjelenítésével, élettartalommal való megtöltésével alakítottak ki sajátos színfoltot. Minden 30—50 év után újra kellett építeni a várost. S eljutva kiállításunk utolsó egységéhez, ahol a jelen, illetve a közelmúlt elevenedik meg, látható a szükségszerűen kötelező pusztítás, majd az újjáépítés, annak mindenféle hátrányaival és előnyeivel egyetemben. Jóval több, mint fél éve már, hogy zárva van a diósgyőri uszoda. Még az év elején írtunk arról, hogy az épület tetőszerkezete rossz állapotba került: a panelok meghajlottak, faszerkezetüket kikezdte a pára, megtámadta a gomba. A szakértői vélemény egyértelmű ítéletet mondott ki: á tetőszerkezetet le kell bontani, helyébe újat kell építeni. Az épületet jól fél évtizeddel ezelőtt több cég építtette. Ilyen esetekben általában hosszadalmas pereskedés következik, amíg Az aluljárók változatlanul sok munkát adnak a Város- gondnokságnak. Közismert, hogy nem eléggé kihasználtak a miskolci aluljárók, az egy Búza térit leszámítva. S mert kicsi ezekben a gyalogosforgalom, a járókelők, s így a szemtanúk hiánya olyan viselkedésre késztet egyeseket, amit nyugodtan nevezhetünk vandalizmusnak. Bakó András, a Város- gondnokság műszaki igazgatója kapásból sorolja a példákat. A Gömöri aluljáróban. ismeretlen egyének leszaggatták a műanyag meny- nyezetborítást. A belvárosiban valaki egyszerűen kitépte a biztosítékszekrényt; csoda, hogy ott nem maradt az illető. Az avasiban pedig kitört vitrinüvegek, spray-vel ősszefir- kált falak csúfoskodnak. A városüzemeltetők idén is rendbebozat.ják valameny- nyi aluljárót, ha jobbra fordul az idő. Megcsináltatják az aluljárók aljzatbetonját, kicseréltetik a megrongálódott burkolólapomegállapítják, hogy kit milyen mértékben terhel felelősség. A hoszas pereskedés alatt persze az uszoda nem nyithatja meg kapuit, hacsak nincs valaki, aki előre meghitelezi a helyre- állítás költségeit, amíg a jogi vita tart. Azt aligha kell magyarázni bárkinek is, hogy manapság egyetlen cég, de a város sincs olyan anyagi helyzetben, hogy könyedén előteremthesse ,az kát. Lesz munkájuk az üvegezőknek is a kitört vitrinekkel. Jó hír, hogy az avasi aluljáróban az idén már valóban lényeges változásokkal számolhatunk. Sok évig üresen állt itt például néhány helyiség. Ezekbe most a közterület-fenntartó vállalat költözik be: a cég itt nyitia meg a területi központját. Működni fog a nyilvános illemhely is. S azzal, hogy napközben állandóan lesz lenn valaki, talán többeknek elmegy a kedve a rongálástól. B. A. Holnap délelőtt ülésezik a Miskolc Városi Tanács. Megtárgyalják az idei tanácsi költségvetésre szóló javaslatot. valamint jelentést hallgatnak meg a város környezeti kultúrájáról, tisztaságáról. Ez ügyben a testület intézkedési program összeállításáról is dijnt. Két új födémhez szükséges pénzt Ezért is volt örvendetes hír az, hogy nem sokkal a szakértői vélemény megszületése után összeültek az ügyben érintett cégek. Megpróbáltak megegyezni per nélkül, hogy minél hamarabb megnyílhasson a diósgyőri uszoda, amely Miskolcon a kisiskolások úszás- oktatását szolgálja. Az egyezkedés azzal zárult, hogy a tervezés megkezdődik, g talán sikerül az idén új tetőt tenni az uszodára. Kíváncsiak voltunk, mi történt azóta. A miskolci vízműveknél megtudtuk, hogy a tervezés valóban megkezdődött, s március végére valószínűleg el is készülnek az új födémtervek. Az eddigi konzultációkból úgy tűnik, hogy fa helyett fém- szerkezetű lesz az új födém. A KÖZTI ingyen végzi el a tervezői munkát, az ÉAÉV, amely az épület szerkezeti szerelését végezte, pedig továbbra is állja az ígéretét, hogy újra közreműködik a födém kicserélésében. Ez annyit jelent, hogy 1 — 1.2 millió forint így már össze is jött a helyreállítás költségéből. Azonban legalább ennyi kellene még hozzá. Sok függ attól, miként dönt a szakértői vélemény szerint „hibás konstrukcióval tervezett és kivitelezett” födémpanelok gyártója, az Ag- rokomplex. Reméljük, hogy elkei ülhető lesz a per Mindenesetre az ügyben érdekelt cégek márciusban újra egy asztalhoz ülnek. (k—ó) új tanácsrendelet is szerepel napirenden. Oj jogszabályokat kell alkotni a házadóról. valamint a temetőkről és a temetkezési tevékenységről. Végezetül a tanácsi testület tárgyal a Városi Népi Ellenőrzési Bizottság ez évi ellenőrzési tervéről is. Javítják az aluljárókat Leköltözik a közterület-fenni ártó Az idei városi költségvetés
