Déli Hírlap, 1987. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
Az új magyar zene a rádióban Változatos kamaradarabok, igényes kórusművek Kislány madárral (Feledy Gyula rajza) Ma délelőtt, az egyetemen Jogi doktorokat avatnak A Magyar Rádió zenei főosztálya 16. alkalommal rendezte meg az új magyar zene seregszemléjét. Hagyományosan három csoportban díjazták a műveket: zenekari, kamarazene és kórusmü kategóriában. A közelmúltban komponált, és 1986-ban rögzített műsorok között ezúttal is egy- egy 12 ezer forintos dijat kapott a kritikusok és a közönségzsűri által kiválasztott legjobb szimfonikus alkotás. A Két zsűri tfz-tizezer forintos díjjal jutalmazta a iegjobb kamarazenei müvet. A kuia zsűrije a legjobb korusmu szerzőjének 8000 forintos dijat. a Magyar Zeneművészek Szövetsége a seregszemlén legjobban szereplő, 35 even aluli zeneszerzőnek 6000 forintos különdíjat ajánlott fel. A három zsűri 8 zenekari, 21 kamarazenei, 10 rézfuvós és 15 kórusmü között válogathatott <e sorok Írója, a korábbi évekhez hasonlóan, a közón- ségzsűri munkájában vett részt). A 36 zeneszerző 60 műve több mint 9 órás zenei anyagot ölelt fel. Egy beszámoló természetszerűleg csak Ízelítőt adhat e gazdag termésből. A zenekari kategóriában a közönségzsűri diját Durkó Zsolt Széchenyi-oratóriuma kapta, melyet Fülöp Attila és Köves Péter énekszólójával az MRT énekkarának és zenekarának előadásában hallottunk, Lehel György vezényletével. Széchenyi Hitel, Világ, Stádium és Kelet népe című írásaiból a zeneszerző készítette a költői szöveget is, nemkülönben a drámai és lírai részekben bővelkedő zenét. Fontos szerep hárul szólistákra, kórusokra. A zenekari hangzást cimbalom-, an- golkürtszóló is színesíti. A lekerekítő a capella-korus, különösen éterien szép zene. A kritikusok díját Dubro- vay László Szimfóniája érdemelte ki. A háromtételes kompozíció a nyugat-berlini Technikai Egyetem elektronikus stúdiójában készült 1984—85-ben. A szerző a hagyományos szimfonikus műfajt és ennek formavilágát egyesíti a csak elektroakusztikus hangoki a épülő zenei nyelvvel. Ebben rejlik a mű egyik érdekessége, a másik pedig az ebben a stílusban szokatlan magyar zenei hangvételben. A zenekari kategóriában érdekesség, h°Or.„A986*pff sok komponista (Hidas Frigyes, Lendvay Karnillo, Soproni József, Székely Endre, Decsényi János) versenyművet komponált, bizonyára szándékosan, arra számítva, hogy ezek a müvek hamarabb bekerülnek a koncertélet vérkeringésébe. A kamaramüvek ebben az évben is a legnagyobb változatosságot nyújtottak, t eltűnő, hogy egyre többen írnak cimbalomra (Lendvay Kamilló, Balassa Sándor, Bogár István, Pertis Jenő), bizonyára az országos verseny is közrejátszott ebben. Újdonságként hatott Huszar Lajos szonátája, mely a mai hangzást a barokk kor kedvelt hangszerére, a csembalóra alkalmazza. Durko Zsolt érezhetően népszerű szerző, a díjazott oratóriumán kívül két hagyományos zongoradarabja és gordonkára írott szólószvitje is felvételre került. Történelmi est A Lévay József Közművelődési Baráti Kör kedden, délután 5 órakor, a Kossuth utca 17. szám alatti székházban történelmi estet rendez. Dr. Deák Gábor történész A polgári radikalizmus és a Függetlenségi 48-as Párt Miskolc közéletében címmel tart előadást. Érdeklődőket szívesen lát az elnökség. (A kör minden hónap utolsó keddjén tartja ülését, délután 6 órai kezdettel.) Ügy tűnt, a mélyhegedűirodalom is számíthat mai alkotókra: Kocsár Miklós a 7 változatot, Petrovics Emil II. Rapszódiáját írta e hangszerre. Soproni József Rapszódiájához pedig hagyományos instrumentum, a zongora is társul. Érdekes, színes hangzás tárult a hallgató elé Madarász Iván művében: Sebességek két fuvolára és hangszalagra. Nagyon tetszett Orbán György tréfás, persziflázs zenéjű Fúvósötöse. Énekes művekből mindössze három tartósított felvétel készült: Fehér György Pilinszky János emlékére készült 3 dala szólóénekre, egy érdekes Orbán-opusz: Szopránklari- nét kettős népi szövegekre és egy hagyományos kamaramű: őszi dalok címmel, melynek szerzője Sugár Miklós. A díjazott kamaramű Mártha István Babaházi története lett, melyet az Amadinda ütőegyüttes szólaltat meg. Mártha kapta meg a Magyar Zeneművészek Szövetsége által felajánlott különdíjat is. A fiatal zeneszerző egy „babaházi forradalom” keretében használja fel az ütőhangszereket és a szintetizátort. Nemcsak a mű ötletes, a kivitelezés is magasrendű. Hozzá kell tenni, hogy Mártha István olyan zeneszerző, aki számításba veszi az előadók személyét is. így egyazon művének több változatát is hitelesnek fogadja el, ha a meg- szólaltatókban alkotótársra lel. A tíz rézfúvós mű részben zenekarra, másfelől szólóhangszerre, illetőleg kamaraegyüttesre íródott. Talán ezek a művek mondtak a legkevesebbet. Vagy teljesen hagyományos stílusban komponálták őket, vagy mesterkéltnek tűntek. Ezzel együtt bizonyára megtalálják helyüket a fúvósegyüttesek, fúvószenekarok repertoárjában. Maradéktalanul tetszettek viszont a kórusművek. A 15 kompozíció közül 6 (szerzőik: Balázs Árpád, Bogár István, Lóránd István, Sebestyén András) könnyű és jól hangzó művekkel gyarapította a gyermekkarok irodalmát. Orbán György két nagyszerű darabja közül különösen a Veni creator spiritus gyakorolt mély hatást. Vajda János két igényes kórusműve közül — nem érdemtelenül — a Babits Mihály versére készült Alleluja nyerte el a KÓTA díját, melyet dr. Tóthpál József, a KÓTA főtitkára adott át. A jól hangzó, harmonikus építkezésű kompozíció folytatója a nemzetközileg is magas mércével mérhető magyar kórusművészetnek, és számos eredeti vonással rendelkezik. Hadd emeljem ki egyik eszközét, amikor hol a férfiak, hol a nők rit- mizálják az alleluja szót, és közben a másik kar hatásos unisono énekkel rímel. Agárdi Péter, a Magyar Rádió elnökhelyettese a díjak átadásakor hangsúlyozta, hogy nagy jelentősége van a 60 új magyar mű rögzítésének. A rádió a jövőben is fontos feladatának tekinti az alkotók támogatását. Őszintén reméljük, hogy a seregszemle számos új, magyar mű elterjesztéséhez nyújt segítséget, s. minél több lesz a részese a magyar és nemzetközi hangversenyéletnek is. Barta Péter A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának második végzős évfolyamát avatja doktorrá lapunk zártakor dr. Kovács Ferenc rektor. Pontosabban, azokat az ötödéveseket, akik ebben a terminusban diplomáztak, mert az évfolyam másik része nyáron fejezi be tanulmányait. A százhét végzős közül tíz érdemelte ki a „summa cum laude’’ minősítést, ötvenöt a „cum laude” és negyvenkettő a „rite” fokozatot. Most diplomáztak először Miskolcon levelező joghallgatók. Az aulában megrendezett ünnepség forgatókönyve szerint Nagy Erika kéri a végzősök nevében az avatást, amelyet azután Csonka Péter köszön meg. Dr. Horváth Tibor tanszékvezető egyetemi tanár, a kar dékánja terjeszti elő az avatandók névsorát. A hallgatók esküt tesznek, és azután veszik át diplomájukat dr. Kovács Ferenctől. IpartIM emléken Gyűjtés, ajándékozás, vásár* lás útján tovább gyarapodott a Hámorban lévő Központi Kohászati Múzeum nagy értékű gyűjteménye. Az elmúlt évben is több mint hetven, a maga nemében páratlan, a diósgyőri vasgyár munkájával összefüggő tárgy került a múzeum birtokába. Ezek egy részét már a közönség is láthatja, amely i ezekben a téli hónapokban sem kerülte el az értékes és érdekes ipartörténeti látnivalókat. Az új tárgyak között van több mint ötven olyan öntőforma. amelyet a századfordulón készítettek. Ezekben a formákban öntötték ki aztán bronzból a különböző figurális tárgyakat, hamutálakat, dísztányérokat, amelyeket szinte szobrász! pontossággal alkottak meg. A múlt századiján üzemelt, még a régi, vízikerék meghajtással dolgozó vasverőhámorból maradt fenn az a két kovácsolt cigányfúró, amelyet egykor használtak. Nem volt kisvasút, nem volt autóbusz, így hát gyalog jártak a hámori dolgozók a diósgyőri vasgyárba. Az éjszakai műszakra igyekvők elengedhetetlen használati tárgya volt a munkáslámpa. Ezzel világítottak maguknak. Csiszolt üvegablakain keresztül a benne égő petróleum adott világosságot. A múzeum gyűjteményét gyarapították azok a használati tárgyak is, amelyek egykor a vasgyárban készültek. Ilyen például az öntöttvas lámpatartó falikar, vagy a tömör nyersvasból készített vasaló. Téli téglák Ép, hibátlan, mélyvörös színű téglákat kellett keresnünk, nekünk, gyerekeknek, még az elemi iskolába hívó szeptemberi csöngetés előtt. A mi családunknak négy darabra volt szüksége. Apáink az alagúton, a hegyen túl dolgoztak, bányában. Korán keltek, mentek, este jöttek. Mi, gyerekek, ott vártuk őket az alagút bejáratánál, ahol kibukkant a kis gözmozdony, utána a vas szeneskocsik, ezután a fekete fadobozra emlékeztető személykocsik, amelyekbe 12- en fértek el szűkösen. Míg hazaértünk, apámnak el kellett mondanom, mi minden történt a telepen, az utcában, ahol laktunk. Nem nagyon figyelt rám, csak hüm- mögött a sildes sapkája alatt, miközben jobb kezével a váltamra támaszkodott. Lépést nem tudtam tartani vele, pedig mindig szerettem volna. — Megvan a négy tégla — mondtam és felnéztem rá. — Eegen. — Hibátlan. — Jóóó. — Már meg is takarítottam a súrolókefével. — Ügyes ... A konyhában már égett a villany, mire hazaértünk. A tűzhelyen szinte forrt a víz a nagy mosófazékban, mellette melegedett a lábasban a vacsora. A nyitott szobaajtón ismerős, ütemes kattogás hallatszott ki, a lábbal hajtott varrógép sajátos hangja. Apám csendre intett és lábujjhegyre kényszerítette magát, míg elérte a szoba széles küszöbét, ahonnan belesett. Én a hóna alatt kandikáltam be a félhomályos szobába, ahol anyám a gép fölé hajolva dolgozott. Varrt valamit. Apám meglökte a vállam és én tudtam, mit jelent ez, mint mindenki a családban. Odalopództam anyám háta mögé és tenyeremmel befogtam a szemét. A gép lassan leállt, anyám kezével hátranyúlt és magához húzott. — Hát megjöttetek? — kérdezte. Aztán felállt, figyelmesen megnézte apám borotválatlan arcát, szája szélén a maga csavarta, bealudt cigarettát. Lesimította a kötényét és átpréselte magát apám és az ajtófélfa között. Én ott maradtam a gépnél, anyum helyére ültem, de a lábam nem érte el a pedált. Hallottam, hogy valamit beszélgetnek m konyhában. Bátortalanul megforgattam tenyeremmel a fénylő felső kereket. Működésbe jött az egész gép, de nem sokat forgott. A kis papírtekercsről sebesen futott le a fehér cérnaszál, a gép szaporán mozgó tűjébe, aztán lent eltűnt valahol. Nem mertem tovább játszani. Leültem a padlót takaró csíkos pokrócra és közelről, aprólékosan megbámultam mindent. A díszes öntöttvas lábakat, a kis kerekeket, a rácsos pedált, ahonnan pácolt fa- rúd vezet a kerékhez, a könnyen táguló,' finom tapintású, gumírozott hajtőt, amely az asztalka fölött levő fényes kis kerékhez vezet. A súlyos fekete szerkezet mozdulatlanul és titokzatosan hallgatott a félhomályos szobában. Ött ültem és hallgattam én is, mígnem észrevettem, hogy a nagy kereket határoló oldalrészen a feliratot: „Singer”. Ki is mondtam aztán hangosan: — „Singer, Singer, Singer”... Nem vettem észre apámat, aki már a vacsora utáni cigarettáját szívta, és fapapucsban állt a küszöbön: — Mit nfotyogsz? — kérdezte. Ránéztem, mintha álmomból ébredtem volna. Nem volt rajta az elmaradhatatlan sildes sapkája, ingujja fel volt gyűrve, mellénye végig kigombolva. — Singer — mondtam és mutattam. — Ez van ráírva a gépre. Anyám is bejött, felemelt a földről, magához szorított és kivitt a konyhába. Vacsorát csak mosakodás után kaptam. Testvéröcsém a nagymamámnál volt, így egyedül feküdtem az ágyban. Amikor behunytam a szemem, a varrógép jelent meg. A titokzatos, a szaporán kereplő, vagy a mélyben hallgató, a súlyos, fekete alkotmány. Mielőtt elaludtam volna, még ezt hallottam: — Mit varrtál? — Huzatot a téglákra, amit a fiad már meg is súrolt. — Vettél anyagot? — Nem kellett. A régi barhent ruhámat bontottam szét... Emlékeztem erre a ruhára, meleg barna színe volt, és bolyhos az egyik oldala. A hideg téli éjszakákon ebbe kerültek a tűzhely sütőjében felmelegitett téglák, anyám egykori barhent ruhájába csavarva, és melegítették az ágyban a talpunkat, a lábunkat. Almomban a súlyos, fekete varrógépen szánkáztam a szikrázó fehér havon. Oravec János jfc Neves filmsztárok egy római divatbemutatón. A képen balról jobbra: Liza Minelli, Búrt Reynolds és Ursula Andress. Csillárvásár 20-30 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL a miskolci RÁDIÓ-VILLAMOSSÁGI szaküzletben, Széchenyi út 56. szám alatt. Amíg a készlet tartl
