Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

1 Készülnek a tervek Lakóépület, biobetonból Érdekes feladatot kaptak a B/4ÉV-től a Borsodterv tervezői: tervezzenek mega vállalat által gyártott Duri­sol márkanevű biobetonból egy 12 lakásos épületet a Hont és a Bocskai utcasar­kán lévő telekre. Akik a múlt évben felke­resték a miskolci ipari ki­állítást és vásárt, láthatták a Durisol biobetonból ké­szült épületet, amelyet a BÁÉV osztrák licenc alapján gyártott elemeiből raktak össze. Most „igazi” épületen is megtekinthetik: hogyan alkalmazható ez az új típu­sú építőanyag tömb- és csa­ládi házas kivitelezésre. A Durisol egymásra ösz- szerakható elemei fafor­gácsból és nádhulladékból, vegyszeres kezelés után, ce­menttel összekeverve ké­szülnek. Előállítható belőle kézi falazóblokk, burkoló­elem. Előnyös tulajdonsága, hogy jól vágható, fűrészel­hető. „Szárazon” a blokkok­ból 3—4 sor rakható fel, az­tán a falazóblokkokban le­vő üregekbe öntött betonnal töltik ki. Építkezésnél az el­ső sort kell megfelelő pon­tossággal lerakni. Az épület házilagos kivitelezésben is készülhet, ami meggyorsít­ja, egyben olcsóbbá is teszi a munkát. Az épület kialakítása a tervezőket is új feladat elé állítja: a belső és külső fal­elemek legcélszerűbben és leggazdaságosabban hogyan rakhatók össze? Meghűlés ellen: birsalma H. Alla jár ov a népi gyógyászatban a meg­hűléses betegségek el­len használt több mint 70 receptet gyűjtött össze. így például ajánlja betegeinek azt a birsalmából készült orvosságot. amelyről Aviconna a követke­zőket írta: a torok gyógyítása céljából a birsalmát tisztítsuk meg, vágjuk ketté és vegyük ki a magokat, a közepébe tegyünk vajjal kevert mézet és nedves ruhába gön­gyölve süssük meg forró kemencében, majd naponta kétszer fogyasszunk egy-egy birsalmát, négy-hat na­pon keresztül. Csúcsforgalom a baleseti sebészeteken Elíagy a kéz, törik a láb A Megyei Kórház baleseti sebészetén a múlt hét első napjaiban a szokásosnál is kevesebb dolguk volt az or­vosoknak. Nem mintha ke­vesebben szenvedtek volna balesetet, az útviszonyok voltak olyanok, hogy a be­tegek nem vállalhatták a megyeszékhelyre való uta­zás kockázatát. Lakóhelyü­kön vagy annak közelében kaptak ugyan orvosi ellátást, de ez nem jelentett végle­ges megoldást. Természete­sen nem életveszélyes sérü­lésekről van szó. Ahogyan felszabadultak az utak, csütörtökön és pénteken valóságos „nagy­üzem” kezdődött a baleseti sebészeten. Dr. Bárány István főor­vos szerint az időjárás vi­szontagságai miatt számí­tottak is erre. Az asszisztencia rendre szolgáltatta a röntgenfelvé­teleket, s eszerint a leggya­koribb a boka-, a lábszár­éi a csuklótáji törés volt. Sokkal több pácienst kel­lett kezelni most láb- és kézfagyás miatt is. mint az ezt megelőző teleken. A Vasgyári Kórház sebésze­tén ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik nem vették észre, hogy a vég­tagjaik megfagytak. Az or­vosok az előző telekre visz- szaemlékezve csak szórvá­nyos, egyedi esetekről be­szélhettek, most nedig kór­termet kellett nyitni az ilyen A csúszós út jócskán szedte áldozatait. — betegek száméra. Van közöt­tük hómunkás, s olyan is, aki a kocsija szerelése közben nem vette észre, hogy a maga szervezeté­ben jóvátehetetlen károkat okozott. Ezek az esetek ugyanis ki- sebb-nagyobb csonkulással végződnek. A városlakók, a tél beáll­tával folyamatosan adnak munkát a műtők személyze­tének és az ápolóknak. Or­vosi szempontból extrém esetek nem fordultak elő, de itt is az átlagosnál több boka- és lábtörést, csukló­törést kellett gyógyítani, be­gipszelni. Az idősek közül pedig so­kan csípőtáji sérüléseket szenvedtek. Az esetek többségében a körültekintés hiányát, a fi­gyelmetlenséget sem mond­hatják okként; gyalogosként csupán egyszerűen meg­csúsztak, elestek, és így kö­vetkezett be a törés. Mert hiába a szokásosnál na­gyobb hó, a szánkó- és a sí­balesetek gyógyítása csak igen kis töredéke most a baleseti sebészek munkájá­nak. O. E. Csökken a családoknál a vendéglátásra fordítható pénz, és mi nem alkalmaz­kodunk elég gyorsan ehhez — mondotta dr. Sugár Já­nos igazgató január 5-én, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat inunkásgyűlésén. Ja­nuár 12-én pedig közlemény jelent meg a sajtóban: a harmad és negyedosztályú vendéglátóhelyeken az étel­árak mintegy 10 százalékkal emelkednek. Vajon mit lehet ilyenkor tenni ? Milyen árpolitikát követhet a vendéglátás? Az aligha lehet bárkinek is cél­ja, hogy az emelkedő árak miatt az eddiginél is keve­sebbet járjunk vendéglőbe ebédelni, vacsorázni... • ITT A KÜSZÖB Balázs Bertalan a Miskol­ci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese: — Valóban nem lehet a célunk az áremelés. Ügy mondjuk: árküszöbön va­gyunk, azaz elértük azt a felső határt, aminél többet az emberek nem nagyon hajlandók a vendéglátásra áldozni. Épp a harmad- és negyedosztályú üzletekben volt talán még egy kis rés a tűréshatárig, de ez az ár­változással most megszűnt. Saját hatáskörünkben nem emeltünk volna árat; jelen­tősebb vállalati áremelést nem is tervezünk 1987-re. — Öt? azt nyilatkozta la­punknak az áremelést kö­vetően, hogy az ármegálla­pítás döntően az üzletveze­tők jogköre. Most már az elmúlt napok tapasztalatával gazdagabban, hogy látja: ki milyen módon élt a jogok­kal? —j Például az Édes büfé­ben úgy döntöttek, hogy ol­csóbb ételeket kínálnak, és így nem emelkednek az ét­lapon az árak. Van ahol fo­kozatosan vezetik be az ár­* Most már a III. és IV. osztályú üzletekben is önállóbbak lehetnek az üzletvezetők, dönthetnek az árak alakításáról. emelkedést. hasonlóképpen változtatva a kínálatot. Mi ezeket tartjuk jó példának. • „MEGHÚZZUK A HATÁRT" — Mi a helyzet a szerző­déses üzletekkel? — Ha ott valaki arat kí­ván emelni a szerződésben rögzített határokon túl, ak­kor szerződést kell módosí­tania. Eddig nem érkezett ilyen igény. Egy mai love story fórum a Martintelepen A házadóról szóló miskol­ci tanácsrendelet-tervezet­ről lesz szó ma délután 5 órakor a 111. sz.. martinte­lepi tanácskozási központ­ban. a Kisfaludy u. 45. sz. alatti pártalapszervezeti he­lyiségben. A tanácsrendelet­tervezet a februári tanács­ülésen kerül napirendre, s ezt megelőzően az illeté­kesek a lakosságot tájékoz­tatni kívánják, kikérve vé­leményüket, javaslataikat is. A nagy' New York-i áram­szünet után kilenc hónap­pal alaposan megugrott a világváros születési grafi­konja. Voltak, akik liftben rekedtek párosán, mások pe­dig otthon a feleségükkel vé­szelték ugyan át a sötétség óráit, ám mert nem volt se tévé, se rádió, már csak unalomból is ... „Minden kárban van ha­szon” — alapon nem tudom, hogy lesz-e hasonló követ­kezménye ennek a zord Időjárásnak, ami négy fal közé, meleg helyre kény­szerítette az embereket, sőt, olyanok is voltak szép szám­mal, akik kétórásra terve­zett, de egész naposra sike­redett utazás közben kötöt­tek életre szóló barátságot a vonatokon. Ismerőseim mesélik: régi Iskolatársakat fedeztek fél valahol Budapest és Miskolc között vesztegelve, megosz­tották egymással az utolsó cigarettájukat, és megfogad­ták, hogy ezentúl rendszere­sen találkoznak. Talán mon­danom sem kellene, hogy e kényszerű összezártság hosszú óráiban kötődtek is­meretségek nők és férfiak között is. (Ne tessék rossz­ra gondolni, a vonatok meg­lehetősen zsúfoltak voltak!) Azokban a fülkékben, ahol számukra kedvezően alakult a nemek aránya, olyan höl­gyek is rajongókra, szelle­mes csevegésben egymást felülmúló férfiakra találtak, akiket egyébként e vonatko­zásban nem kényeztetett el a? élet. Ki tudja, melyik vo­nalon szerzett ismeretség alakul majdan mélyebb ba­rátsággá, netán szerelemmé, házassággá? Jó esetben! Mert egy éles szemű, jó fü­lű, sőt — eléggé el nem ítél­hető módon: hallgatózni sem rest — utazó ennek az ellen­kezőjéről is beszámolt. Elő­rebocsátom, hogy az alább következő szerelmi történet szomorkásán végződik, akik tehát szép befejezésre vágy­nak, ' inkább ne is olvassák tovább az írást. Ügy indult az egész — meséli a „megfigyelő” —, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A sors különös szeszélye folytán egymás mellé került a fülkében egy csinos, ifjú hölgy és egy dél­ceg úr. Amíg valamelyik állomáson mintegy öt órán át — a váltókat melegítet­ték, az úr is fűteni kezdte bájos szomszédját. Már túl voltak a bemutatkozáson, sőt. azt is tisztázták, hogy mindketten függetlenek, és megértő társra vágynak hosz- szú évek óta. Eddigi próbál­kozásaik kudarcot vallottak — más-más okoknál fogva —,• de ha rátalálnának az igazira, akkor még a lakás­kérdés is megoldható lenne. A tapogatózó első monda­tok után a férfiú — a mozdonnyal ellentétben — teljes gőzre kapcsolt; ontot­ta a szebbnél szebb vers­idézeteket, szívbemarkoló dalocskákat dúdolt halkan, mondott a szerelem testi és lelki vonatkozásaival kap­csolatos mély bölcsessége­ket, belekapott az öröklés­tanba. majd — a fokozatos­ság elvének alapján — pi­káns kis történeteket, két­értelmű vicceket sugdosott a pihegö keblű hölgy rózsa­színből egyre inkább piros­ba váltó íúlecskéjébe. A vonat közben csak állt, csak állt. Múltak az órák, és — ó. fájdalom! — a „megfigyelő” gonosz kár­örömmel konstatálta, hogy mintha alább hagyott volna a délceg úr lendülete. Mint­ha fogyatkoztak volna a csá­bítási célra leginkább meg­felelő szövegek, sőt már kez­dett ismétlésekbe bocsátkoz­ni. A hölgy füle égő vörös­ből lassan visszaváltott ró­zsaszínbe, egyre sűrűbben tekintgetett kj az ablakon, sőt. egy-egy ásítást is igye­kezett hófehér kacsója mögé rejteni. A hosszúra nyúlt utazás alatt a fülke sarkában ki­bimbózott, virágba szökkent, majd hervadásnak indult egy szerelem. • Ha másutt ta­lálkozik a párocska, ha az úr nem kényszerül arra, hogy néhány órába sűrítve elő­adja teljes hódítói reper­toárját, akkor a hölgyről sem derül ki, hogy a kaca- rászáson? pihegésen. csá­bos pillantásokon kívül alig telik tőle más. Ennyi be­szélgetést egy életre elosztva — bevezetőként, levezető­ként. fűszerként (a lényeg) mellé — talán végig futotta volna a készletből. így vi­szont a Keleti pályaudvaron már szemmel látható meg­könnyebbüléssel búcsúztak el egymástól. Hát nem szomorú? (békés) — Eddig szabad ár válasz­tási jog a jövedelemérde- keltségű első-, másodosztá­lyú üzletekben volt. Az ár­változással — az állami tá­mogatás megiwnásaval —. az árváltozási lehetőség a har­mad-, negyedosztaiyban is érvényes lesz. Nem fordul­hat elő, hogy az önállóság azzal jár majd: lassan elsza­badulnak az árak? — Néni, mert mi minden esetben meghúzzuk a határt, meghatározunk egy plafont. Alapelvünk, hogy árstabili­tásra törekedjünk, azaz csak a hatósági áremelkedéseket, a nyersanyagárak emeléset vehesse észre a vendég — bár ez sem kevés, gondol­junk a zöldség-gyümölcs árakra... Ügy is fogalmaz­hatnánk — bár közhelynek számít, mégis igaz: ma egy üzletnek nem a magas ár­ból, azaz a ritka forintból, hanem a sűrű fillérből keil megélnie. • NEM AZ ÍRÓASZTALTÓL Az igazgatóhelyettes el­mondta azt is, hogy az üz­letvezetők eddig nem na­gyon éltek ármegállapitó jogukkal, pedig ma akár naponta, vagy napszakon­ként is lehet, sőt kell vál­toztatni az árakat, a kínála­tot. Ehhez szakmai találé­konyság kell, az üzletvezető munkája pedig bonyolultab­bá. felelősségteljesebbé vá­lik. Mást mégsem lehet ten­ni. mert az íróasztaltól, a vállalati központból nem le­het eldönteni, mit kíván, mit visel a piac ... S még valami: ugyanazt, drágábban ma már a ven­déglátásban nem lehet elad­ni. A magasabb ár mellé jobb minőségnek kell csat­lakoznia. Ehhez már csak annyit tehetünk hozzá, ió volna, ha ez nemcsak a ven­déglátásban lenne így ... (kiss) A lakossági helyi szava­zásról szóló törvényerejű rendelet tervezetét vitatja meg következő ülésén a Ha­zafias Népfront Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei elnöksé­ge. A január 21-én. szer­dán délelőtt fél tízkor kez­dődő tanácskozásukon a ta­valyi munkájukat is értéke­lik. s megbeszélik idei fel­adataikat. Az áremelés után a vendéglátásban 4 sűrű fillér éve...

Next

/
Oldalképek
Tartalom