Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

★ A járműjavító igazgatója szerint a pénz óhajtása kevés a vgmk-tagsághoz. Több csa­patot már az idén is győzködni kell, hogy vállalják alkalmasint a túlmunkát. A biztosítóknak is megérné Védtelen kirakatok Riasztóhelyzet • Tapadókorong a vitrinen Vgmk, jármű javítás módra II. A főmunkaidö becsülete (Folytatás az 1. oldalról) Jelcnt-e valamilyen előnyt a biztosítási szerződés meg­kötésekor, ha a boltot riasz­tóberendezéssel védik? A Hungáriáná l ezt nem ve­szik figyelembe. Közponjuk jelentős összeggel támogat­ja a betörőíogó berendezé­sekkel való kísérleteket, de a felszerelésekor a szoká­sos biztosítási díjat kérik. Különös módon ösztönzik azokat a közületi ügyfele­ket. akik gondot fordítanak a társadalmi tulajdon vé­delmére: ha egy üzlet vagy intézmény hosszabb időn keresztül nem veszi igénybe a kár­térítést, díjkedvezmény­ben részesítik. Ezt a kedvezményt az érde­kelteknek kell kérniük, de eddig kevesen tudtak ró­la... Az Állami Biztosító me­gyei igazgatóságán nem titkolták, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák: ta­lán már e hónap végétől díjkedvezményben részesí­tik azokat az üzemeket, vállalatokat, amelyek meg­felelő tolvajfogó készülé­kekkel őrzik értékeiket. Mostanáig csupán a kipróbált Toldi és Botond páncélszekré­nyek tulajdonosainak ajánl­hatták fel a teljes össze­gű kártérítést. Ismerve ezeket a páncélka­zettákat. ezzel különösebben nagy kockázatot nem vál­laltak. Apropó megfelelő tolvaj­fogó készülék! Milyen is az a berendezés, amelyet a rendőrség és a biztosító szakemberei is egyaránt jó­nak tartanak? Városunkban a Jakó Pál vezette gyulai 4 tanúcsvhök- helyettes foga Jóórája A Miskolc Városi Tanács szerdai meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Székely László tanácselnök­helyettes tart fogadóórát, 14.30 és 16.30 óra között, a hivatali helyiségében. Munkácsy Ipari Szolgáltató Szakcsoport foglalkozik ezek­nek az okos készülékeknek a szerkesztésével, szerelésé­vel. A dél-avasi műhelyük­ben már 1000 forinttól kap­hatók tolvajfogók. Nemcsak mechanikus, ha­nem ultrahangos jelzővel, érzékelővel ellátott beren­dezéseket is kínálnak. Igazi bizalmi munkát vé­geznek, ezért a rendőrség illetékes osztálya szoros fel­ügyeletet gyakorol a na­gyobb jelentőségű felada­taiknál. Minden közületnek, intézménynek ajánlják szol­gáltatásaikat. A Vörösmarty, Korvin Ottó és az Arany János utcákban már több kirakatüvegre tapasztották fel azokat a kis korongo­kat, amelyek az üveg bezú- zúsakor megszólaltatják a szirénát. A Korvin Ottó utcai Ofo- tértüzletnek is felajánlot­ták szolgálataikat, még az első kirakatbetörés után. Ha akkor elvégeztetik a mintegy .35 ezer forintos munkát, ennek többszörösét takarították volna meg a biztosítónak. Mivel az Ofo- tért lényegesen nem károso­dott — leszámítva a hely­színelés idején való kény­szerű munkaszünetet —, ma sem sok érdeke fűződik a tolvajfogó beépítéséhez. Sokak szerint nemcsak a biztosítási díj mérséklésével, hanem a casco mintájára Kidol­gozott önrészesedési díj vállalásával is jobb belá­tásra bírhatnák az érin­tetteket. Ha ugyanis a betörésből származó kárnak csupán 80 —90 százalékát térítenék meg a tolvajfogók elterjedé­sével párhuzamosan, egyha­mar munkanélkülivé tehet­nénk a kirakatfosztogatókat. Sz. L A közvélemény megbékél­ne a vállalati gazdasági munkaközösségek és az egyéb gmk-k létével, ha, nem hallana időnként irri­tálóan magas jövedelmek­ről. Alkalmasint okkal és joggal megkérdőjelezik a fő- munkaidőben végzett mun­ka hatékonyságát, szerve­zettségét, ha e túlmunkában termelékenyebben tudnak dolgozni, és' jobban is lehet keresni. A MÁV Miskolci Járműjavító Vállalatánál er­re nincs mód, de működik egynéhány jól prosperáló vgmk. Tagjaik közül kér­deztünk meg néhányat: ők mint bennfentesek, hogyan látják helyzetüket. + HA NEM ÉRI MEG ... — Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a közvéle­mény, de a jogszabályok is egy kalap alá veszik a vgmk-kat és a gmk-kat. Pedig az a kis „v”-betű óriási különbségeket rejt. Mi túlszabályozottnak, ad­minisztrációval túlterheltnek érezzük a miénket. A vál­lalat mint jogi személy áll a hátunk mögött, anyagi és erkölcsi felelősséggel. Ész­szerű megkötései vannak, ami egyben normális meder­ben is tartja az elvégezhető munka mennyiségét, és nyilván az érte járó fizet­séget is. Nem kérhetünk a munkánkért horribilis össze­get, csak annyit, amennyit adnak érte. Tudunk olyan vgmk-ról, amely éppen azért oszlott fel, mert a felkínált összegért nem vál­lalták a túlmunkát. Mi te­hát csak a saját vállala­tunknak dolgozhatunk, más cégeknek nem. Szinte szó szerint a^ fele igaz annak, ami a pénzekről közszájon forog — mondandóját Szál­lási László, a vagonjavító gmk vezetője számokkal igazolja. Csapatának a múlt évben 613 700 forint volt az összes adóköteles bevétele, és ez 333 700 forint nettó jövedelemnek felei meg. Ha Ám az a könyvelési jegy­zék, amit elém tesz, közgaz­dasági egyetemi vizsgaté­telnek is beillenék... + NYILVÁNTARTÁS, SZEKRÉNYSZÁMRA Ungvári Tibor, a másik kocsijavító vgmk vezetője: — Egy nyugdíjas könyve­lőt kértünk meg az admi­nisztrációs ügyek intézésére. Erre a fizikaiaknak aligha van ideje, energiája. — Akik megalkották a vgmk-k „elméletét”, aligha­nem arra gondoltak, hogy mindenki született közgaz­dász és jogász — veszi át újra a szót Szöllősi László. — Az eddigi nyilvántartá­sunk már szekrényeket fog­lal ei. Odáig jutottunk, hogy vettünk egy kis számítógé­pet, amivel meggyorsíthat­juk e műveleteket.. Bene Lajos, a karbantar­tó gmk képviselője: — A megalakulásunk ide­jén a vgmk-knak létszám­megtartó szerepük is volt. Évekkel ezelőtt igen nagy volt a munkaerőmozgás, könnyen csábultak az embe­rek máshová, a valamivel nagyobb pénzért. Azóta, hogy lehetőség van házon belül szert tenni többre, mindössze egy ember vált ki, ő is családi okokból. — Válogatott emberekkel dolgozunk. Alig vannak be­tegségek, távollétek, veszte­ségidők. De fizikailag és idegileg alaposan igénybe vannak véve, s bosszú tá­von már nem mindenki bír­ja ezt a megterhelést. Ná­Használt nyugati személy­autók beszerzését, forgalma­zását kezdi meg hamarosan a fóti Vörösmarty Tsz, a Construmex Fővállalkozási Betéti Társulás lebonyolí­tásával. Egyelőre a deviza- számlával rendelkezők élhet­nek ezzel az autóvásárlási lehetőséggel, ''mert csak az autók vámköltségét lehet fo­rintban kifizetni. Az elképzelés szerint há­rom évesnél nem idősebb, kisfogyasztású személygép­kocsik, elsősorban Fordák, lünk nem akadt olyan em­ber, aki vgmk-ban végig tudta volna dolgozni az évet, ám volt olyan, aki kilépett. Persze, örülnek a* emberek a pénznek, eldi­csekszenek, hogy bútort*, kerti kapát vagy színes tér vét vettek a vgmk-kereset- ből, de egy idő elteltével alább adják — ez újfent Szöllősi László véleménye. . + ZÖLD UTAT A TELJESÍTMÉNYNEK Braun József, az első jár­műjavítói vgmk alapításá­nak szorgalmazója is új vé­leményen van már: — Akkor, 1983-ban feszí­tett volt a terv, túlórában már nem lehetett megcsinál­ni. Jónak ígérkezett ez a lehetőség. Szépen kaptunk munkát, kerestünk is. De hi­szem, hogy kevesen ragasz­kodnának a vgmk-hoz, ha szabad utat engednének fő- munkaidőben az emberek teljesítményének. Lehet csú­csokat hódítani, de csak ideig-óráig, s nem minden ember képes felvenni a ver­senyt. A nagyobb teljesít­mények után jöttek a nor­mások, és a mércét még feljebb srófolták. Jómagam sokat várok a most életbe lépett bérszabályozástól, amely főmunkaidőben ösz­tönzi majd az embereket arra, hogy produkáljanak, s ezért több pénzt kapjanak. Oláh Emi Volkswagenek, Audik és Opelek behozatalára kerül­het sor. Évente mintegy ezer—ezerötszáz kocsi for­galmazását tervezik. Az autók szervizét, alvázvédel­mét, vizsgáztatását a rend­szám beszerzését, a kocsik eladásra való előkészítését a fóti téesz fogja ellátni, ahol erre a célra szakkép­zett gárda áll rendelkezésre. A behozott autók szemlézé­sére, tárolására Rákospalo- tán alakítanak ki telepet, s március végén kívánják megkezdeni a forgalmazást ezt az óraszámokkal osztja, 75 forintos óradíj jöd kk. Csak mert elpuhultunk? Vasárnap dél tájban még szebbik arcát mutatta a tél: szép, fehér hópaplan borí­totta a várost, és a környék kirándulóhe­lyeit, Tapolcát, Lillafüredet is. Akkor ta­lálkoztam a villamoson a nyugdíjkorha­tárhoz közeledő kedves ismerősömmel, aki szemmel láthatóan túrára öltözött. — Megyek, sétálok egy jó nagyot a friss hóban a jó levegőn, hisz’ szerintem ilyen­kor, ha lehet, még szebb a Bükk, mint nyáron. Nem is értem — szőtte tovább gondolatait —, hogy miért csak rosszat hallok, olvasok a télről, ha leesik 20—30 centi hó^ Ilyenkor van itt az ideje, és kell a meleg takaró a vetésnek, később pedig a hóié is nagyon jól jön, hogy feltöltőd­jenek a víznyelők, buzogjanak a források. Mindössze két megállót utaztunk együtt a villamoson, de még jó ideig bennem motoszkált rövid beszélgetésünk néhány mondata. Ismerősöm falusi gyerek volt, és abban az időben, a 30-as, 40-es években bizony, elég kemény telek jártak. Volt. hogy valóságos alagutat kellett ásni a mé­teres hóban a kertkapuig, az istállóig, a baromfiudvarig, kútig. Mégsem volt két­ségbeesve különösen senki. Az emberek el­látták a jószágot, befűtötték a kemencét, kályhát, sparheltet, összehúzódtak, és vár­ták az idő jobbra fordulását. Most meg országos riadalmat kelt a havazás, hófúvás. Küzdelemről, hőstettekről, helikopterről, lánctalpasokról szólnak a híradások. Nem túlozzuk mi ezt el egy kicsit? Ta­lán igen, de nem annyira, mint ahogy tél­barát ismerősöm gyerekkori emlékei alap­ján a szemünkre hányja. Ö ugyanis egy önellátó kis paraszti gazdaság téli napjai­ból idézte emlékeit. Akkoriban valóban nem volt más dolga a gazdának, mint hogy ellássa a jószágot, és a fészerből behozzon annyi rozsét, kukoricacsutkát, esetleg ha­sábfát, amennyivel bemelegíthette ottho­nát. A kamrában wAncDg nőit amryt éMt miszer-tartalék, amennyivel ki lehetett húz­ni akár hetekig is. Nem szorultak a boltra sem kenyérért, sem friss tejért. Jórészt petróleummal mlágítottak, így egy veze­tékszakadás sem borította sótétbe a ta­nyát, falut. Csakhogy azóta nagyot változott a vi­lág. Igen kevés falusi porta van már be­rendezkedve teljes önellátásra. Elvétve is alig sütnek kenyeret otthon, és a tejért, egyébért a boltba kell menni. A községek lakóinak nagy része bejáró munkásként keresi kenyerét, naponta vonatra, buszra, gépkocsira száll, hogy vállalatát elérje. A gyerekek meg iskolába járnak, valamelyik közeli vagy távolabbi városba, így szinte nincs olyan család faluhelyen sem, amelyik ne lenne érdekelve abban, hogy járhatók legyenek az utak. Mi pedig itt, a nagyvárosban órákra is alig tudjuk nélkülözni a távfűtést, villany­szolgáltatást. Egy csőrepedés, vezetéksza­kadás ezrek otthonát teszi védtelenné a tél rohamával szemben. Szóval, urbanizálódott a világunk, és ebben a világban nemcsak azért kelt nagyobb riadalmat 40—50 centi hó, mint egykor, mert — mi tagadás — el is puhultunk egy kissé. A házgyári la­kásoknak nincs kamrája, nem vágunk disznót, tartalékaink órák alatt kimerül­nek, s ha netán szünetel az áramszolgál­tatás, föltúrjuk az egész lakást egy gyer- tyacsonk után. A szőnyegpadlón nem rak­hatunk tüzet, s a mi tehénkénk az a nylonzacskó, melyben a tejet vásároljuk. Lehet-e csodálni, hogy a telet, havat egy­általán nem bíró, pillanatok alatt átázó ci­pőnkben, csizmánkban gázolván a főutca havát, központi témánk a tél rohama, a hófrontról érkezett legfrissebb jelentés? (feekes) Itt a főmunkaidőben sem lehet lazítani, így hosszú távon \ygmk-zni sem lehet pihenő nélkül. Nyugati autókat forgalmaznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom