Déli Hírlap, 1987. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

Porladó betonkockák Nyilatkozik a gyártó vállalat főmérnöke Többször irtunk már la­punkban a miskolci sétáló­utca porladó díszbetonkoc­káiról. Mint ismeretes, a hiba már a műszaki átadási jegyzőkönyvben is szere­pelt. Mi okozhatta, kérdez­tük Tomola Gyulától, a Budapesti Mélyépítő Válla­lat főmérnökétől. — A jövő hét szerdáján utazunk Miskolcra, a kivi­telező és a tervező cégek­kel tárgyalunk ez ügyben. Egy biztos: az Észak-magyarországi Állami Építőipari Válla­lat nem felelős a repedé­sekért, a hibáért. Ügy érezzük, hogy noha anyaghibáról van szó, nem kizárólag minket terhel a felelősség. Mi ugyanis nem ezt a betont gyártjuk, ha­nem a Viacolor nevű szí­nes, 10x20 centiméteres diszburkolót. Ezt gépi úton, jó minőségben állítjuk elő. Az utasok gyorsabb kiszol­gálása érdekében január­tól újfajta autóbusz- és vil­lamos-napijegyeket árusít a Budapesti Közlekedési Vál­lalat. A jegyek kezelése egyszerűbbé válik, ugyanis a hónapokat és napokat lot­tószelvényhez hasonlóan nyomtatják rájuk, s a dátu­mot csak be kell jelölni rajtuk. ami már több referenciánk is van. Ezzel burkolták például a fővárosban a Váci ut­cát, és semmi gond nincs vele... A Miskolcon felhasznált burkolólapok készítését csak a tervező többszöri erőszakos kérése után vál­laltuk el, mert segíteni akartunk. Technológiánktól teljesen idegen módon mo­nolitikusán, kézi módszer­rel kell előállítanunk eze­ket a tervező által megál­modott új díszburkolólapo­kat. Egyszóval, ez nem lett az „igazi”. Szilárdsági és egyéb gon­dok is vannak vele, ame­lyeket még tisztáznunk kell. A továbbiakban leállítjuk az előállítását, senki más­nak nem vállaljuk ilyen betonlap gyártását. S. R. A Miskolci Közlekedési Vállalat, mint megtudtuk, nem tervezi hasonló napi­jegy bevezetését: városunk­ban ugyanis igen kevesen vásárolják a szelvényeket, leginkább diákok. Nyáron, az idegenforgalmi szezonban valamelyest megnövekszik iránta a kereslet, de még nem vált igazán népszerűvé. i Csikók i i a hóban i A behavazott Bükk- I fennsíkon telel a csíp- i i késkúti csikóménes. A I csaknem félszáz egy- ■ i harmadfű csikók vas- • tag téli bundát nő- , i vesztettek a zord idő- • • járás ellen. Naponta , több órán keresztül i i tartják őket az éles J J téli bükki levegőn, i i jártatva a nemes ál- ] latokat, a csűdig érő, ■ ■ sokszor jeges hóban. [ Amikor a hegyi csikó- \ i sok meg-meghajtják a > i ménest, valóságos hó- J I förgeteg borul a táj- i ■ ra a robajló paták i nyomán. i A friss levegőn tör- I tént járatás után be- ■ [ hajtják őket az istál- I lókba, ahol kötőfék t • nélkül, szabad tartás- • , ban várják az újabb i kihajtást. • A tisztavérben te- I nyésztett lipicai csikó- i J kát egy-három éves ■ koruk között tartják a i származási helyüknek • i megfelelő természetes * 1 körülmények között, a , I Bükk-fennsíkon. Ne- i i vetésükhöz, „edzésük- J J höz’’ hozzátartozik, i i hogy a zord téli hó- | J napokban sem terelik ■ ■ őket a Szilvásváradon 1 levő anyaméneshez, i i Mind a négy évszakot 1 • a változékony idöjá­\ rású kemény hegyi te- ■ i repen töltik, ahol | J igénytelen, kiváló tu- i ■ lajdonságú sport- és j. J kocsilovakká nevelőd- ■ i nek. Hároméves koruk í i után kerülnek Szil- ' 1 vásváradra. Ott adott- , ságaiknak megfelelően • i „iskolázzák” vala- J j mennyit, hajtásra i i vagy lovaglásra tanít- J va meg őket. i Nem fogy a napijegy Gyártelep eladó Mi lesz a perecesi műanyag-feldolgozó sorsa? Ezekből a keményfóliákból még Perecesen szeletelik a gyógyszercsomagoló anyagot. Március végétől megszűnik itt a termelés, s kiürülnek a raktárak. A napokban szokatlan hir­detés jelent meg az orszá­gos lapokban. Eladó a BVK Miskolci Műanyag-feldolgozó Gyáregységének perecesi gyártelepe. Miért döntött így a vegyipari vállalat? Mi lesz az itt dolgozó munká­sokkal? Ezekre a kérdések­re kerestük a választ a miskolci gyáregységben. — A perecesi telep tör­ténetének rövid ismertetése nélkül nehéz megérteni a döntést — mondja Tóth György, a BVK miskolci gyáregységének igazgatója. — Kevesen tudják ugyanis, hogy a Borsodi Szénbányák­tól 1968-ban vette át a ré­gi tmk-épüi eteket az akko­ri Miskolci Műanyag-fel­dolgozó Vállalat. Elsődleges célja az volt, hogy a bá­nyászfeleségeknek könnyű fizikai munkát teremtsenek. Az évek során a telep a Borsodi Vegyi Kombináthoz került, s a legjobb évében, 1984-ben 30 millió forint termelési értéket ért el. Et­től kezdve a 22 dolgozót foglalkoztató, keményfóliát szeletelő telep termelése fo­kozatosan csökkent. Tavaly már a 15 milliót sem tudta elérni . .. — Annak a döntésnek, hogy eladjuk az üzemrészt, több más oka is van. A16 főállású és a hat nyugdíjas dolgozó közül mindössze he­ten vettek részt produktí- van a termelésben. Munká­jukhoz viszont alkalmazni kellett a kisegítő személy­zetet — portásokat, fűtőket, takarítót, stb. — s így nem csoda, hogy gazdaságtalan­ná vált a termelésük. A BVK egvébként úi fóüasze- letelő gépeket vásárolt, s ezentúl Kazincbarcikán, az „anyagvá-ban” vágják, sze­letelik majd méretre a gyógyszercsomagolásra hasz­nálatos keményfóliát. Így egyre kevesebb lenne Pere­cesen a munka, a régi, el­avult épületek fenntartása viszont egyre több pénzbe kerül. A fűtőrendszert és a vízhálózatot az elmúlt év­ben így is fel kellett újíta­nunk. s ez komoly kiadást jelentett... — Hová kerülnek a telep eladása után a dolgozók? — A termelésben dolgozó­kat március végétől áthe­lyezzük a Sajó-parti tele­pünkre, és ott ugyanazt csi­nálhatják, mrrat eddig. Má­sok új munkakörbe kerül­nek, új feladatokat kapnak. S lesznek olyanok is — nyugdíjasok, kapusok, fű­tők —, akiket nem foglal­koztatunk tovább. A mi gyáregységünk ezzel is al­kalmazkodik a BVK bérfej­lesztési törekvéseihez. Hogy ebben az évben négyszáza­lékos béremelést hajthas­sunk végre, a vegyi kombi­nátnak sajnos, meg kell vál­nia 300 dolgozójától. (soltész) Vendéglátós mérleg Út a szívhez és a pénztárcához jfc A vendéglátás átalakulóban van. Egyik jeie ennek pél­dául, hogy az utóbbi időben megnőtt a szerepe a tömegét­keztetésben. Manapság közhelynek szá­mít, hogy ez vagy az a cég milyen nehéz körülmények között dolgozik. Az állami vendéglátást azonban való­ban sok csapás érte az el­múlt évben: az emberek egyre kevesebbet hajlandók költeni a vendéglőkben, nem szokás már vacsorázni, ebédelni járni. A vencglá- tás ráadásul munkaigényes iparág, a bérterhek pedig egyre nőnek. Vajon milyen mérleget készíthettek ezek ntán a Miskolci Vendéglá­tóipari Vállalat »unk as gyű­lésén? Most már a ken is a reghez tartozik jó néhány üzlet, vállalati ta­nács alakult májusban, re­konstruálták az Arany Csil­lag Szálloda fűtési rendsze­rét, felépült a Spaten sörö­ző —j ki is bővítették — továbbra is kapósak a cuk­rászok, hidegkonyhai szaká­csok remekei — ee a rövid és hiányos listája a pozití­vumoknak. Ugyanakkor egy­ötödére esett vissza a Gaszt- rofól-termékek nyugati ex­portja (a csernobili esemé­nyek miatt), mérséklődött a vállalat áruforgalma, csök­kent a szerződéses üzletve­zetők vállalkozási kedve, (vonzóbb a magárrvendégtős- ség), és továbbra is komoly- veszteségeket okoznak a vál­lalatnak a lakóterületi nagy méretű üzletek. # PEPITA ÜZLETLÁNC Dr. Sugár János igazgató a kedvező és kedvezőtlen tényezőket hosszan sorolva, így vonta meg a mérleget: csökken a családoknál a vendéglátásra fordítható Karácsony óta ritkán ta­lálkozunk a komáromi ro­zsos kenyérrel az üzletek­ben. A kenyérboltokban úgy tudták, hogy liszthiány miatt megszüntették a gyár­tását. Igaz-e a hír? — kér­deztük Zörög Sándortól, a Miskolci Sütőipari Vállalat áruforgalmi előadójától. — A karácsonyi ünnepek idején valóban nem jutott elegendő liszt a komáromi rozsos kenyérre, ezért csak alkalmanként sütöttünk. Sze­rencsénJtre, most már bő­pénz, és mi nem sdkaknaz- kódunk elég gyorsan ehhez. Örök vita például, hogy sok vagy kevés a munka­erő: ha a bérterhet nézzük, sok, ugyanakkor mindenki hiányra panaszkodik, se. üz­letekben. A legfontosabb cél telje­sült: a vállalat talpon ma­radt. A tisztes nyereségből azonban nagyon kevés ma­radhat a fejlesztésre. Vajon mire számíthatnak se. idén a vendégek a városban? Látványos változásokra semmi esetre sem. Az első fél évben szeretnék meg­nyitni a néhai Dominó he­lyén a Kácz kávéházat. Az idei tervek között szerepel® Pepita gyorsétkeztetési üzlet­lánc eiteö tagjának megnyi­tása is. Bővítenék két cuk­rászé zemet, mert a termé­keik iránt óriási a kereslet, a munkakörülményeik pedig kritikán aluliak. Ha lesz rá lehetőség, szeretnék korsze­rűsíteni a Látó Szállodát, ■Rí ideje hiányzik a ma­zsolás kalácsból, kuglófból — a mazsola. Ki tudja, mi­kor kapható ismét zavarta­lanul az üzletekben ez a kedvelt csemege? Marczis Sándoménak, a Miskolci Élelmiszer Kis ke­veri kapunk kilencvenes fi­nomságú rozslisztet Nyírbá­torból. Így aztán nincs aka­dálya, hogy minden igényt kielégítsünk ebből a kere­sett termékből. Ismét más­naponként küldünk a na­gyobb boltokba 600 darabot belőle. Egyik nap sütjük, másnap pedig ongroíől fó­liába csomagoljuk a kiszál­lításra váró rozsos kenyeret. Ennek a gondos csomagolás­nak köszönhető, hogy 6 na­pig nem veszít a minőségé­ből. az pedig már bizonyos, hogy februárban megnyílik a rég várt Expressz étterem. • LEÁNYVÁLLALATOK? A nehézségek ellenére is meg lehet tehát találni az utat a vendégek szívéhez, pontosabban zsebéhez. Mert jól él az idegenforgalomból — rengeteg munkával éa sok évi küzdelem után per­sze — a Tokaj vendéglátó­ház, és jól hoz a konyhá­ra, mert jó a konyhája a Magyaros étteremnek. De van az iskolai konyhák kö­zött is olyan, amelyik szép vendégkört is a magáénak mondhat, és a gyerekek te elégedettek az Í 2ekkel. Az idén már a talpon ma­radáshoz sem elég a tava­lyi eredmény — mondta az igazgató. Mindenesetre azt is megfontolják a vállalat­nál, hogy milyen területeken, lehetne leányvállalatokat alapítaná. Szóba került a szállítás, a Gasztrofól-üzem, a szerződéses üzleteket irá­nyító szervezet, és az ide­genforgalom is. • HA TALPON AKAR MARADNI... Nem vagyunk szakértők, azt azonban bízvást állít­hatjuk, hogy ma a vendég­látásban tartós üzleti sikert csak jó ízekkel, megfizethe­tő árakkal, vonzó környezet­tel lehet elérni. (Az ital, úgy tűnik egyre kevésbé lesz jó bőit — legalábbis jó volna, ha nem az len­ne...) De azt is tudjuk, hogy ezeket a követelménye­ket ma semmivel sem köny- nyebb teljesíteni, mint bár­melyik hazai iparágban vi­lágszínvonalú. jövedelmező­en és nagy számban elad­ható terméket előállítani. Ä vendéglátásnak meg keli újulnia, ha talpon akar ma­radni — hiszen bebizonyo­sodott, hogy a szerződéses rendszer jó mankó, de sem­mi esetre sem a jövő zá­loga ... (kiss) reskedelmi Vállalat árufor­galmi osztályvezetőjének aligha kell bizonygatnia, hogy a tavalyinál nagyobb mennyiségű mazsolát szállí­tottak az üzletbe. Sejtjük, hogy nem a karácsonyi sü­tés-főzéshez vásárolták föl. Semmivel sem eszünk több mazsolát, mint korábban, és a boltokban mégsem kapha­tó. A titok nyitja igazán egyszerű, szinte vicclapba illő! A mazsolát eleszi elő­lünk a jó étvágyú japán kristály, a legújabb csoda­szer, ami sokak szerint már mindent gyógyít. Ezek a vízben élősködő, gyorsan szaporodó kocsonyás állat­kák csak mazsolán élnek. S akik ezeket szaporítják, tí­zesével vásárolták fői a szá­rított szőlőszemek csomag­jait. A mazsolát tőkés orszá­gokból vásároljuk, ezért a kereskedők számára nem könnyű a hiány megszünte­tése. Talán a jepán kristály falánksága ismét elgondol­kodtatja a hazai szőlőter­melőket: hátha a sokféle gyümölcs közül valamelyik alkalmas a szárításra. A ha­zai szőlőfajták között is volna olyan bizonyára, ame­lyik kellő technológiával mazsolává aszalható. Hazai száléból is aszalhatnánk Ki eszi el előlünk a mazsolát? Dem tűnt el a rozsos kenyér Hat napig élvezhető J

Next

/
Oldalképek
Tartalom